Meghallgattam Jordan Peterson keresztény egyházakhoz intézett üzenetét. Összességében egyetértek az üzenettel, fontos is, amiket mond, mi több, nagyon (!) fontos. A keresztény egyházaknak, gyülekezeteknek fel kell végre ismerniük, hogy a hit elnőiesítésével elidegenítik a férfiakat és elveszítik a jövő fiataljait is. Amit Jordan Peterson mond, azt mások is régóta mondják, de ezek szerint ez kívülről is jól látszik. Most viszont éppen erre akarok kitérni, hogy Jordan Peterson kívülről beszél, és ami a kereszténység lényegét illeti, mellé is. Ez egészen nyilvánvaló, amikor utána a muszlimoknak is mond egy hasonló beszédet, és olyan közhelyeket süt el a három könyves vallás közös hitéről, amilyeneket még a 60-as évek nagy ökumenikus párbeszédei idején pufogtattak vallási vezetők és virágokat szagolgató hippik. Az a tény, hogy éppen Jordan Peterson jön elő ilyesmivel, aki saját bevallása szerint mindennél többre becsüli az igazságot, nekem azt üzeni, hogy a kanadai pszichológus még mindig nem kész szembenézni a hit valódi természetével. Úgyhogy hadd fogalmazzak meg én is egy válaszüzenetet (amit ő nyilván nem fog elolvasni).
Dr. Peterson,
sokunkat megszégyenít a bátorsága és igazságszeretete, nagyra tartom, amit a természeti rend elismeréséről és tiszteletéről tanít, köszönöm a gyülekezeteinknek szóló közvetlen üzenetét is. Mélyen megfontolandó, amiről beszél. Kérem, engedjen meg ugyanakkor egy rövid visszajelzést, amit ugyanazzal a tisztelettel és nyíltsággal szeretnék elmondani, amellyel Ön viszonyul hozzánk.
Dr. Peterson, ez így nem fog menni. A keresztény hit ugyanis olyan, hogy nem lehet kívülről megélni. A magunkba szállás, amelyről Ön sokat beszél, és amellyel a tékozló fiú hazaútja is kezdődött, elengedhetetlen a keresztény hit megértéséhez. Talán az Ön perspektívája is egészen megváltozna (mi ezt metanoiának nevezzük), ha a kívülálló pozíciója helyett megtenné a hitnek azt a bizonyos ugrását, amiről a dán filozófus, S. Kierkegaard beszélt (no meg Jézus, akiről a valódi kereszténység szól).
Ön sok hasznos dolgot tanít ősi mintázatokról, de Krisztus – a valódi Krisztus – nem csupán jungi archetípusokat testesít meg, amelyek ismerete megmenthet a káosztól; ő az élő Úr, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia. Az enyémnek is, az Önének is. Ez személyes dolog a legpublikusabb térben, az univerzumban. Ön jól tudja, hogy a Krisztussal való személyes kapcsolat az énünk egyfajta halála, és saját bevallása szerint fél is tőle. Én csak azzal tudom biztatni, hogy utána van feltámadás is.
Hadd utaljak végül arra is, ami számomra a legfontosabb volt a hozzánk szóló üzenetében. Ön arra buzdít bennünket, hogy hívjuk meg a gyülekezeteinkbe a kívülálló férfiakat, különösen a fiatalokat, és tegyük számukra magasabbra a lécet, kérjünk többet tőlük, ne kevesebbet. Dr. Peterson, Öntől is többet kérünk. Ha vonzza a kereszténység, fel kell adnia a kívülállást, át kell adnia az életét Krisztusnak és csatlakoznia kell egy gyülekezethez. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a hit halálugrása ijesztő. De ez az ugrás a szó legnemesebb értelmében férfias. Tegye meg!
Őszinte tisztelettel: Szabados Ádám
RESPONSE TO JORDAN PETERSON’S MESSAGE TO THE CHRISTIAN CHURCHES
Dr. Peterson,
your courage and love for truth puts many of us to shame. I think much of what you teach on acknowledging and respecting the natural order, and I thank you for your direct message to our churches. What you say should be taken to heart. On the other hand, please let me give you a feedback with the same respect and directness with which You approached us.
Dr. Peterson, this is not going to work. Simply because the Christian faith cannot be practised from outside. Self-examination, that you talk about a lot, and which was the beginning of the return of the prodigal son who „came to his senses”, is indispensable for understanding the Christian faith. Maybe your own perspective could change (this we call metanoia) if, instead of occupying the position of the outsider, you yourself made that notorious leap of faith that the Danish philosopher, S. Kierkegaard spoke about (and of course Jesus, who is the real subject of Christianity).
You teach many useful things about ancient patterns, but Christ – the real Christ – is not simply an embodiment of Jungian archetypes, the knowledge of which can save us from chaos; he is the living Lord, before whom every knee should bow. Mine and yours too. This is a personal business in the most public sphere, the universe. You well know that a personal relationship with Christ is a certain kind of death to our selves, and you yourself had said that you were terrified of this. I can only reassure you with the prospect of the resurrection that follows it.
Let me refer, finally, to that which for me was the most important point in your message. You encourage us to invite men from the outside into our churches, especially young men, and to raise the bar for them, to ask more of them, not less. Dr. Peterson, we are asking more of you, too. If Christianity is attractive to you, you need to give up your outsider status, you need to give your life to Christ, and you need to join a church. We are well aware of how terrifying the deadly leap of faith is. But this leap is, in the noblest sense, manly. Make the leap!
With sincere respect for you,
Adam Szabados, PhD
Hungarian theologian
ÁMEN
„…..ha vonzza a kereszténység, fel kell adnia a kívülállást, át kell adnia az életét Krisztusnak és csatlakoznia kell egy gyülekezethez…..”
Valszínűleg ha ez bekövetkezne akkor Jordan Peterson örökre meghalna és vele mindaz amitől ő eredeti…..vagy megfordítva a dolgot: mivel ő Jordan Peterson ez nem fog bekövetkezni.
Van egy csomó ember, aki nem hisz a vallásokban, de azt hiszi, hogy azért jó dolog a vallás, mert az élet „hagyományos”, természetes rendjét védi (család, haza, tulajdon, tekintély, stb.). Ha jól értem, akkor Peterson úr is ilyen. Nem vallásos, de azt mondja: a vallásnak fontos szerepe van, a társadalom életében, a társadalom természetes rendjének fenntartásában.
Az ilyen felfogás fel kell hogy háborítsa az őszinte hívőket és az őszinte ateistákat is. Hogyha a vallás igaz, akkor azért kell hinnünk benne, mert igaz, ha meg nem igaz, akkor nem szabad „úgy tenni mintha igaz lenne”, „Pártfogolni”, azért, hogy valami MÁST megtámasszunk vele az életünkben.
A néhai Döpfner bécsi érsek mondta: „Pusztán karitatív célokkal nem érdemes vallást csinálni.”
Nemrég újraolvastam néhány fejezetet Martyn Lloyd-Jones Revival prédikációiból, és valahogy a 10. prédikáció (Purpose of Revival) az a részlete jutott eszembe, ami arról szól, hogy az egyház száámos része akik korábban megvetették és gyúnyosan elutasították az evangélizációt, sokat beszélnek most róla, a kiirülő templomok és az egyházi pénzügyek miatt.
Nos, ehhez az egyházszerevezeteken belül (sajnos túl gyakori) hozzáálláshoz képest szerintem Peterson messze önzetlenebb és hadd kockáztassam meg: talán őszintébb is. Számomra a felszólítása belefér abba, hogy „a teremtett világ sóvárogja várja Isten fiainak megjelenését.”
A felszólítás ugyanakkor ahhoz hasonló, mint amikor a szőlővesszőket felszólítja valaki, hogy teremjenek gyümölcsöt… Peterson felszólításában a szőlőtőről valóban nincs szó. De miért is várnánk ezt bárkitől kívülről?
Barsi Balázs ferences atyától hallottam, hogy „mi keresztények nem elvtársak vagyunk, hanem testvérek.” A kereszténység nem csak egy szép és koherens eszmerendszer hanem mindenekelőtt egy élő személyben, Jézus Krisztusban való hit.
A hitet megélni persze nem magától értetődő, hiszen egy olyan Valakivel való személyes kapcsolatot feltételez, akit nem látunk, nem válaszol hallható módon stb. Ehhez bizony alázat szükséges, és minél műveltebb valaki világi értelemben, annál nagyobb mértékű alázat. Nem csoda, ha egy Peterson dr. szintű koponya ezt a lépést nehezen teszi meg, de a helyzet az , hogy nincs más esélye: „Aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik”.(Mk 16,16)
A mi Urunk gyakran szokott segítséget adni a gőg levetkőzéséhez különféle csapások formájában, talán Petersonnál ez még várat magára. Mindenestre imádkozom érte , hogy eljusson hit megvallására és átélje az ebből fakadó örömöt.
„Barsi Balázs ferences atyától hallottam, hogy “mi keresztények nem elvtársak vagyunk, hanem testvérek.” ……………”
Bizonyos vagyok benne, hogy ezt Barsi Balázs testvér pedig az Ige kijelentése alapján mondta, ami többek között a Máté 23:8 – 9 verseiben így olvasható:
„Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.”
Kedves Erzsébet!
Kérlek ne akadj fenn az atya jelzőn!
Nálunk katolikusoknál ez teljesen megszokott egy pappal kapcsolatban. Elfogadom ha a te felekezetedben ez nem szokás, nekem ez természetes.
Testvéri üdvözlettel: Csaba
Visszajelzésed Csaba köszönöm.
Igen, egyet értek az előttem szólók többségével: ez valóban egy, csakis egy irányba: a hitnek a belső, hogy illetlen szavat használjak: immanens „megjelenését” feltételező, és csakis abban megoldható ellentmondás. Mert miközben nagyon örvendetes és üdvözlendő és szimpatikus az, hogy a professor bizalommal és pozitívan fordul a vallásos – és gondolom: nem klasszikusan vallásos – hívekhez, legyen atya, vagy testvér (Nekem pl. a nálam fiatalabb Bőjte Csaba, fiatal korunkból, tehát még a „civil életéből” – Gondolom, ezt ma már kevesen tudják: költő … – barátom, és hiába, hogy hódolok az erkölcsi nagysága előtt, de ettől fogva, még testvérnek sem szeretem szólítani, nem, hogy atyának, pedig katolikus vagyok.), Barsi Balázs, de nem maximálisan, hanem abszolút igaza van. A Jézus Krisztusban, mint az egész lényünket átható és minket megváltó Istenben való „természetes” és természetfeletti hit kérdésében nincs ahogy helye legyen világi, vagy tudományos, illetve: „jóakaratúan” megértő és kívülről tisztelő megközelítéseknek.