Ma reggel arra ébredtem, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Gyorsan elolvastam néhány cikket, majd a Biblia után nyúltam. Mára Jóel könyve következett, így azt olvastam végig. Jóel próféta egy egészen más korba repített vissza, és különös erővel hatott most rám Isten szava. A próféta így kezdi Izráelnek szóló jövendöléseit: „Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (Jóel 1,2-3) Történelmi idők lehettek, sajátos tanulságokkal. De mit kellett elmondaniuk a gyermekeiknek és unokáiknak? Hát ezt: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.” (4) Csapás csapást ért Izráelben. Mikor véget ért az egyik hullám, jött a következő. Amikor annak vége lett, következett a másik. Majd még egy. A székely mondást élték át: „a baj csőstül jön, és még gyün is hozzá”.

Tibi atya (tudom, tudom…) ma reggel ezt posztolta: „Gratulálok, túlélted a világjárványt, a jutalmad a harmadik világháború”. Ez persze hiperbola, és reméljük, semmi hasonló nem lesz, mégis úgy tetszik, mintha egyszerűen nem lenne vége annak, ami valamikor 2020 elején elkezdődött. A hernyót követi a sáska, azt meg a szöcske. Van egy generáció, amelyik lassan harmadik éve hord maszkot, amelyik nem tud tervezni, és amelyik most döbbenten nézi, hogy az orosz tankok tényleg megindultak nyugat felé, és ki tudja, hol állnak meg. Ez a generáció már csak hírből ismeri a háborút, a valódi éhínséget és a menekülést. Mármint nyugaton. Nálunk. Viszont ismer egy hedonista világot, amelyben az a legnagyobb kérdés, hogy melyik Netflix sorozat lett tűrhető, milyen identitásokat lehet még kipróbálni, és vajon YouTube csatornát nyisson-e, vagy inkább a TikTokon posztolja a videóit.

Erre megjelenik egy hernyóként hullámzó valami, amely mint a reggeli ébresztőóra, kitartóan keltegeti, mintha ki akarná húzni abból a szellemi ernyedtségből, amelybe belesüppedt. Mint mikor Christopher Nolan Eredet (Inception) c. filmjében elkezd szétesni az álom. A mi világunk is recseg-ropog, és lehet, hogy megint csak egy trónörökös meggyilkolása vagy valami hasonló választ el bennünket a világégéstől. Ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva a pandémiára is úgy fogunk visszagondolni, mint a „boldog békeidőkre”. Fogalmam sincs, mit hoz a holnap. Mindössze azon gondolkodtam, vajon nincs-e párhuzam a mostani események és a Jóel-korabeli Izráel között. Nem gondolok semmilyen direkt párhuzamra, és végidős eszkatológiai forgatókönyv sincs most a fejemben. Csak elgondolkodtatott, hogy Isten annak idején az események által fel akarta rázni az embereket abból a szellemi mámorból, amely eluralkodott rajtuk.

Jóel így folytatja: „Ébredjetek föl, ti, részegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől elvették az édes bort! Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! Megszűnt az étel- és italáldozat az ÚR házában, gyászolnak a papok, az ÚRnak szolgái. Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt a must, odalett az olaj. Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőművesek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról.” (5-12)

Mi van, ha most is Isten fúj ébresztőt? Mi van, ha az emberek gonoszságát, hiúságát, nagyravágyását, erőszakos arroganciáját szabadon engedve Isten kezdi elvenni ma is az édes bort, a búzát, az árpát, a békességet, a szabadságot és a jólétet? Kálvin írja, hogy „Isten a Sátánt és a gonosz embereket mind a saját akarata szerint vezeti és irányítja.” (Kálvin: Institutio I.1.18.1) Ezt mondja Ámósz próféta is: „Ha megfújják a kürtöt a városban, nem kezd-e remegni a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?” (Ám 3,6) Erről beszél Jóel is. Ugyanakkor Kálvin is hangsúlyozza, hogy Isten nem közvetlen szerzője a gonosznak. „Bizony, az emberi értelem aligha képes felfogni, miképpen lehetséges az, hogy általuk végzi munkáját, tisztátalanságuk mégsem szennyezi be őt, sőt, együttműködve velük mentes marad minden bűnüktől, szolgáit pedig igazságosan kárhoztatja.” (Uo.) De ettől még „Isten amit akar, azt mind megcselekszi, és ez biztosan érvényes minden emberi cselekedetre. Ha Isten a háború és a béke feltétlen Ura, ahogy itt mondja, ki merné állítani, hogy az embereket a vak végzet sodorja, tudtuk vagy beleegyezésük nélkül?” (Uo.)

Vagyis az ember felelős a tetteiért, az országvezetők is, de Isten meg ura a világ minden történésének, anélkül, hogy a bűn szerzője lenne. Ura annak is, ami velünk és körülöttünk történik. Isten szándékait nehezebb kifürkészni, mint Oroszország elnökének terveit, hiszen ő a Teremtő. De mi van, ha a Teremtőnk az események által ma is ébresztőt fúj, mint egykor, Jóel idejében?