Edith Schaeffer ezen a Nagyszombaton betelve az élettel misszionárius ősei mellé költözött. Kilencvennyolc éves volt. Hogy most mennyi, az Isten titka, de ha jól értem a bibliai eszkatológiát, Edith most azt várja, hogy teste romolhatatlanságban és dicsőségben újraformálódjon irgalmas Megváltója kezében. Nem győzték le a hádész kapui. Krisztusnál van, és ez neki jobb mindennél. Kétségkívül Edith Schaeffer vendégszeretete volt a szíve annak a hatásában felbecsülhetetlen evangéliumi szolgálatnak, mely L’Abri néven vált ismertté világszerte. Férje, Francis Schaeffer ezer és ezer fiatal értelmiségi mentora lett, apologetikai szolgálata óriási ecsetvonásokkal rajzolta újra az evangéliumi kereszténység missziós felfogását. A különc amerikai misszionárius nemzedékek számára vált ikonná. Alig akad olyan jelentős evangéliumi vezető, aki közvetve vagy közvetlenül ne profitált volna Schaeffer missziójából. Ez a szolgálat viszont nem létezett volna Edith hite és vendégszeretete nélkül. Edith most már Isten vendégszeretetét élvezi, hitre nincs többé szüksége, sem reményre. Lát.
***
Francis Schaefferről szóló életrajzi előadásom itt meghallgatható.
Frank(y) Schaeffer Crazy for God c. könyvéről írt kritikám itt olvasható.
Szia Ádám!
Éppen most hallgattam meg vasalás közben az előadásod Scaeffer-ről. Egészen kellemeseelfoglaltsággá vált így ez az unalmas házimunka 🙂
Két kérdés fogalmazódott meg bennem, és az előadótól tudom csak kérdezni:
-ha már nem az egzisztencializmus a mai 21. századi kereszténység legfőbb ellensége, akkor mi az a filozófiai gondolkodásban? A relativizmus, az abszolút igazság elvesztése? Erről Schaeffer már az Aki van legelején megírja, hogy elvesztette a 20. századi ember…
-a másik kérdés, hogyha a 60-as évek prófétikus gondolkodója Schaeffer volt, akkor kit/kiket lehet utódjaként megnevezni most 40-50 évvel később, akik hasonlóan képesek az egész világ történéseit vizsgálva ilyen módon megfogalmazni félelmeket és kérdéseket felvetni, amivel a ami kereszténységnek minél hamarabb szembe kellene nézni, hogy ne legyen erőtlen és gyenge?
Barbara, nagyon jó kérdések!
ha már nem az egzisztencializmus a mai 21. századi kereszténység legfőbb ellensége, akkor mi az a filozófiai gondolkodásban?
Mivel nem vagyok sem Schaeffer-kaliberű gondolkodó, sem teljesen naprakész a mostani trendekből és keresztény elemzésekből, ezt nem fogom tudni megválaszolni. Sokan az „új ateizmust” nevezik legfőbb ellenfélnek (Dawkins, Harris, Hitchens), szerintem kissé túlértékelik a mozgalom jelentőségét. Én azt érzékelem, hogy ma inkább a tekintélyellenesség az egyik legerősebb kihívás. Az igazság relativizálásával már nagyjából megtanultunk harcolni, az ateizmussal is, viszont a tekintély relativizálásával szemben igencsak erőtlen a nyugati kereszténység. Ez kapcsolódik a keresztény egyházak hitelvesztéséhez valamint a szabadság fogalmának szélsőségesen libertárius és egalitárius értelmezéséhez. Persze nincs igazán új a nap alatt (1Móz 3).
a másik kérdés, hogyha a 60-as évek prófétikus gondolkodója Schaeffer volt, akkor kit/kiket lehet utódjaként megnevezni most 40-50 évvel később, akik hasonlóan képesek az egész világ történéseit vizsgálva ilyen módon megfogalmazni félelmeket és kérdéseket felvetni, amivel a ami kereszténységnek minél hamarabb szembe kellene nézni, hogy ne legyen erőtlen és gyenge?
Pont olyan, mint Schaeffer szerintem nincs, de vannak jó elemzők és egészségesen prófétikus hangok. Én magam sokat tanultam Lesslie Newbigin, C. Stephen Evans, Craig Gay, Os Guinness, Douglass Groothuis, Ravi Zacharias, Alvin Plantinga, Esther Meek, John Lennox, Don Carson és Kevin Vanhoozer különböző szemszögből megfogalmazott meglátásaiból. Biztos vannak más hangok is, akikre érdemes odafigyelni, és biztos kihagytam néhány fontos nevet is.