Indiai tapasztalataim azt a hitemet igazolták, hogy a kereszténység valódi ereje nem az egyházi struktúrákban, hanem az evangéliumban van. Az indiai lelkipásztorok, akiket megismertem, szinte semmit nem tudnak a nyugati kereszténység történetéről, harcairól, megosztottságáról, Jézus Krisztust viszont élő Úrként ismerték meg, akiben békességet, örömet, reményt találtak. Életüket Isten igéje alapján akarják élni, a Szentlélek segítségével. Hittel imádkoznak, olvassák a Bibliát, megvallják a hitüket. Szégyenkezve láttam, mennyi igeverset tudnak fejből idézni; tolmácsom gyakran ki se kereste az igéket, nem volt rá szükség. Az evangélium ereje ragadta meg őket, kereszténységük felszabadítóan egyszerű. Erről az evangéliumi egyszerűségről akaratlanul is C. H. Spurgeon egyik derűsen polemikus anekdotája jutott eszembe. Az evangéliumi prédikátor a Sandwich-szigetek lakóiról mondta egyik igehirdetésében a következőket:
„Misszionáriusaink, akik által megtértek, éveken keresztül hirdették nekik az evangéliumot. Később eljött hozzájuk két vagy három hosszú, fekete ruhás úriember is. Megkérdezték tőlük, hogy miért jöttek. Azt mondták, azért jöttek, hogy az igaz hitre tanítsák őket. Ha így van, akkor szívesen meghallgatják a mondandójukat – válaszolták a szigetlakók. Amennyiben a tanításuk igaz, és olyan, mint a Szentírás, figyelmesen fognak hallgatni. A tanításban aztán előbb-utóbb előkerült egy ábra, mely fára hasonlított. A fának sok-sok ága volt. A legtávolabbi ágacskák a különböző szenteket jelölték, azokat a hívőket, akik jót cselekszenek; aztán a kicsit vastagabb ágak, a papok, a még vastagabb ágak a püspökök, a legvastagabb ágak pedig a bíborosok; és végül ezek mind a fatörzsben kapcsolódtak össze, mely a pápa; a törzs alján pedig ott volt Péter, a gyökér, aki minden hatalmát közvetlenül Krisztustól kapta. A bennszülöttek kérdezgették őket a különböző ágakról és ágacskákról, különösen néhány korhadt ágról, melyek levágatva a tűzbe hullottak. Mik ők? Luther, Kálvin és más eretnekek voltak ezek, akiket levágtak az egyház igaz fájáról. ’Rendben’ – mondta az egyik szigetlakó –, ’és mondd, mi a fa gyökere?’ Az természetesen Jézus Krisztus volt. A szigetlakók erre összecsapták örömükben a kezüket és azt mondták: ’Az ágak, ágacskák meg a törzs nem érdekesek számunkra, azokról soha nem is hallottunk, de a gyökér a miénk, és ez elég lesz ahhoz, hogy azon növekedni tudjunk.’” („The Only Door” in MTP.3287)
Ezt az evangéliumi egyszerűséget láttam az indiai testvérek között is. Immár kétezer éve maga Jézus Krisztus építi az egyházat az ige hirdetése és a Lélek munkálkodása által. Szerintem nem érdemes ezt a 21. században sem túlbonyolítani. A faágak bogozgatásába, vagdosásába belefáradt, öreg, cinikus Európában különösen nem. Ahogy kezdetben, a Jézus Krisztusról szóló egyszerű evangélium ma is képest növekedést hozni. Sőt, meggyőződésem, hogy valódi, Isten szerinti növekedés csak erről a gyökérről lehetséges.
Szia Ádám! Nagyon élvezem az indiai beszámolóidat, és a növényként növő gyülekezetről rögtön beugrott az Organic Church mozgalom, amiről éppen most olvasok egy könyvet. Magánban írsz esetleg róla, ha ismered őket, hogy mi a véleményed? Köszi! Ez a blogjuk: http://blog.cmaresources.org/
Szia Ádám!
De régen is találkoztunk…
Nagyon örültem ennek a cikkednek.
Zsuzsi, megnéztem a honlapjukat. Úgy tűnik nekem, hogy ez a mozgalom elsősorban az ausztrál „emerging church” gondolatvilágához kapcsolódik. A Frost-Hirsch-féle „emerging” mozgalomban van valami egészségesen radikális és Jézus-központú, ami engem is vonz. Meg van benne egy kicsit eltúlzott provokatív él is, ami miatt viszont nem ugranék azonnal fejest az elképzeléseikbe.
Szia Attila! Tényleg régen találkoztunk. Üdv az olvasók között!:)
Köszi szépen!
Kedves Ádám!
A struktúra hiánya veszélyekkel jár. A struktúra hiánya új struktúra kialakulásához vezet, ami lehet szekta vagy individualizáció is. Pl. olyanok, hogy Jézus pártus királyfi volt, meg nincs szentháromság, meg kiáltsd háromszor Jézus nevét és dől a pénz, meg a gyülekezet nélküli „magam módján” hit. Szerintem kell struktúra, de az ne legyen merev, mert emberi lesz, így bűnös. A helyes arányt eltalálni persze nehéz, és ebben tényleg nincs mit tanulni a nyugati kereszténységtől…
Egyetértek. Szükség van struktúrákra. Csak nem azokban van a kereszténység ereje, hanem az evangéliumban. Ide kapcsolódik ez az írásom is.
Ádám,
köszönöm a posztsorozat folytatását 🙂 Irányt mutat a poszt és alaposan elgondolkoztatott…ugyanakkor kétségeim vannak afelől, hogy az ágak bogozgatása, vagdosása-e az egyedüli komoly probléma itt Európában.
Nem ez az egyetlen probléma. Talán ennek a blognak a témái is mutatják, hogy szerintem is vannak más kihívások. Viszont ami itt, Európában is „legyőzi a világot”, az a Jézus Krisztusba vetett hitünk.
Kedves Ádám!
Nekem olybá tűnik, hogy saját sajtószabadságod sokkal fontosabb számodra, mint az, hogy az egyébként az ige alapján álló gondolataid szélesebb körben is érthetők legyenek.
Ez a te Blogod, te választod meg a témát, és a téma kifejtésének mikéntjét, egyszóval szabadon leírhatsz bármit, bárhogyan.
A két ajánlott írásodat elolvastam, nagyon tetszik mindkettő!
Az általad idézett Páli példa igen jó példa.Szerintem Péternek jó meglátása volt Pál írásaival kapcsolatban, hiszen Péternek egyrészt volt összehasonlítási alapja Jézus és Pál tanításai kapcsán, másrészt látta, hogy mekkora rombolást tud végezni egy-egy nehezen érthető rész félreértelmezése. Mindamellett biztos nem véletlen, hogy Jézus nem Pálra, hanem Jánosra bízta a Jelenések könyvének megírását (lehet, hogy Neki sem tetszettek teljes mértékben a Páli levelek). Érdekes továbbá azt látni, hogy míg Pál, gyülekezeteknek írt leveleit, mint a Keresztény élet tévedhetetlen és megfellebbezhetetlen „szent esszenciát” használják hétről hétre minden gyülekezetben, addig Jézusnak a gyülekezetekhez írt levelei jó, ha nagy ritkán előkerülnek. Pedig Jézus levelei örök érvényű igazságokat tartalmaznak, nem mellesleg rövidek, egyszerűek és érthetőek; mindannak dacára, hogy a világmindenség legmagasabb intelligenciájával rendelkező személyétől származnak. És ne feledjük azt sem: Jézus soha sem tanácsolta, hogy olvassunk Pált!