Még egy kiegészítés az előző posztomhoz, szintén Lukács evangéliumából. Jézust nem csak arra próbálták rávenni, hogy folyamatosan gyógyítson és ördögöket űzzön, de időnként más dolgokra is, melyekre a jelleme és bölcsessége miatt alkalmasnak gondolták. Lukács beszámol például egy esetről, amikor valaki a sokaságból így szólt hozzá: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” (12,13) Ez az ember nyilván azt gondolta, hogy Jézusnál jobban senki nem tudja megoldani a családján belül elmérgesedett örökösödési konfliktusát. Jézusnak van bölcsessége is, és van Istentől kapott tekintélye is ahhoz, hogy igazságot tegyen, jogos tehát, hogy az ő segítségét kérje.
Jézus biztosan tudott volna segíteni, de megint isteni elhívásához mérte a cselekvési szabadságát, ezért így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Jézus nem fogadta el a feladatot, határozottan kitért előle, ahogy kitért a feladat elől akkor is, amikor a huszonnégy órás gyógyító szolgálat vonta volna el az igehirdetéstől. Érdemes ugyanakkor azt is megfigyelni, hogy az epizód nem ért itt véget. Jézus kihasználta az alkalmat arra, hogy a helyzetben az elhívásának megfelelő lépést tegyen. Osztóvá és bíróvá nem tette őt az Atya, de arra elhívta, hogy tanítson és hirdesse az Ország igéit. Most is tanított tehát. Ezt mondta az ott állóknak: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Majd elmondta nekik a gazdag emberről szóló példázatot, akinek még aznap elkérik a lelkét, hogy végre biztonságban érzi magát, és élvezni kezdené a bőséget, melyet felhalmozott.
Azt hiszem, az egyik legmélyebb bölcsesség az, amikor ennyire világosan tudjuk követni elhívásunkat, miközben engedjük, hogy elhívásunk konkrét megvalósulását a körülmények is alakítsák. Jézus nem vált osztóvá és bíróvá, de tanított arról a helyzetről, amelybe a felmerülő szükség miatt csöppent. Szeretném megtanulni Jézustól ezt a bölcsességet.
„Nagyobb az, aki bennetek van…”
Ha Benned van, a bölcsességéből is van benned, csak ki kell bányászni. Egész sok látszik Belőle benned.
Őszinte elismeréssel.
Adakozás
1.
Mennyivel több volna az irgalmas szamaritánus, ha az nem jelentené az olaj és bor odaadását, a szamár átengedését és a vendégfogadó díját! (Stewart)
2. Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.
3. Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.
4. Ha mindenünket Istennek adjuk, Ő mindent kamatostól ad vissza.
5. A mi Istenünk nem fösvény. (Göbel T.)
6. Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)
7. Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.
8. Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül. (Sundar S.)
9. Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.
10. Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)
11. Isten nem aszerint méri adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
12. A keresztény élet nemcsak bevételből áll, hanem kiadásból is.
13. A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)
Köxi Ádám,nagyon ok 🙂
Jézus 30 éves koráig nem szolgált. Vajon ellenált az isteni parancsnak, hogy hirdesse az Igét, vagy pedig jól csinálta? Miért nem mondjuk 20 évesen kezdte el? Hiszen a 10 év alatt biztos egy csomó ember meghalt és ment a pokolba!
Nos, hogy vannak ezek?
Nem igazán értem a kérdést.
Én valami olyasmit halottam, hogy a zsinagógában csak egy bizonyos kor betöltése után taníthatott valaki. Persze ez lehet nincs így én nem tudom és nem is tudok utána nézni. Bár azt nem értem miért volt korhatár már ha volt. Viszont Jézus is növekedett , testben, bölcsességben és Isten és emberek előtti kedvességben: Lehet tanult 30 éves koráig. 😀
—
Egyébként a kérdés olyan, hogy miért akkor jött el Jézus amikor eljött ..az írás csak az idő teljességéről beszél, isteni időrendről..lehet a szolgálatának kezdő ideje is valami efféle lehetett. Hasonlóan a prófétákhoz,egyik fiatal elhívása idején és meg is jegyzi, hogy ifjú a másik meg nem.
Kedves endi!
Az Úr Jézus betöltötte a törvényt. Az ószövetségben az ifjak 30 éves koruktól váltak felnőttekké.
4. Mózes 4: 1-4
„És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az ő atyjoknak háznépe szerint. Harminc esztendőstől és azon felül az ötven esztendősökig mindenkit, aki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában. Ez a tisztük Kéhát fiainak, a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekről való gondviselés.”
Ha tovább olvasod, világos lesz, a fiúgyermek felnőttnek 30 éves kora után számított Izraelben.
Jézus nemcsak Megváltónk, hanem ő a Főpap is, illet tehát betöltenie az erre vonatkozó isteni utasításokat.
Nászta Katalin, tehát akkor ha egy társadalomban 17 év a felnőttkor akkor onnantól aztán minden keresztény menjen téríteni, világot megváltani, hatalmas szolgálatot végezni?
Ezt én nem mondtam. Isten országában különben sem azok a mértékek, mint a földön. Hogy kiből mikorra válik érett keresztény, hogy kit mikor küld el az Úr evangelizálni, azt Isten tudja, meg az, akit elküld.
Az előző válaszom arra szólt, hogy Jézus nem „állhatott” be az Atyai elhívásba, csakis akkor, amikor ott volt az ideje. Ehhez pedig be kellett töltenie a Törvényt.
Mi már nem vagyunk a törvény alatt, ha hiszünk Benne, hanem a kegyelem idejét éljük. Ebben pedig a szabadság törvénye, a szeretet törvénye az egyetlen, ami érvényes ránk. De sokat elárul a Törvény rólunk, ezért jó, ha ismerjük.
az idézet igevers helyesen Lk 12,13
(nem 16,13)
Köszi, javítottam.
Kedves Katalin,
Én úgy tudom, hogy az akkori kultúrában NEM 30 évesen lett felnőtt a „hím nemű egyed”, hanem már 13 év körül. A kb. 30 év az arra volt határ, hogy taníthatott valaki. És kb. 40 évesen lehetett valaki rabbi leghamarabb.
Szerintem így helyes a dolog.