Olyan igével folytatom a sort, melynek első ránézésre nem sok köze van az episztemológiához, ráadásul nem is explicit tanítás, hanem egy nagyobb történet parányi epizódja. Ebben a parányi epizódban azonban az egyik legfontosabb ismeretelméleti motívumot látjuk, mely a tapasztalatainkban megjelenik: a csalódás episztemológiai jelentőségét. Az ige egy ismert történet része. Amikor József testvérei hazamentek Egyiptomból apjukhoz, Jákóbhoz, megmondták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. Ekkor olvassuk a paradigmatikus mondatot: „De Jákób szíve hideg maradt, nem hitt nekik.” (1Móz 45,26)
Jákóbbal csodálatos dolgot közölnek a fiai: József él! Hihetetlen volt ez a hír? Igen. Jákób úgy tudta, hogy József évtizedek óta halott. Elsiratta, elgyászolta, megkeseredett miatta. Annak idején látta a ruhán a vért, azon a ruhán, amit még ő ajándékozott Józsefnek szeretete jeléül. Ismerjük a mondást: két dolog biztos, a halál és az adó. Jákób is így gondolkozhatott. Két dolog biztos: az egyik az, hogy éhínség van a földön, ahol az összes gabona a fáraóé, a másik az, hogy József halott. Hihetetlen volt a hír, hogy József él és uralkodik Egyiptom felett? Abszolút hihetetlen volt! Igaz volt a hír? Igen, igaz volt. Jákób szíve azonban hideg maradt, nem hitt nekik.
Jákób szívének hallgatólagos dimenziója elzárta az utat az igazság előtt. A héber szó azt jelenti: hideg, béna, érzéketlen. Ilyen maradt Jákób szíve, ezért nem tudott hinni. De vajon miért lett hideg, béna, érzéketlen Jákób szíve? A csalódások miatt. Jákóbot rendkívüli megrázkódtatás érte, amikor elveszítette szeretett feleségét, Ráhelt. Aztán legkedvesebb fiát, Józsefet. Aztán egy időre Júdát. Aztán majdnem Benjámint is. Jákób megtanult nem hinni. Megtanulta, hogy ne reméljen. Megtanulta, hogy az élet végül is nagyon rossz, és aki jót vár tőle, az kegyetlenül csalódik. Jákób megtanulta, hogy ne várjon az élettől semmit, csak rosszat. Két dolog biztos: az éhínség és a halál. Jákób szíve régóta hideg volt, ezért nem tudott hinni. Akkor sem, amikor fiai a nyilvánvaló igazságról számoltak be neki.
Amit Jákóbról olvasunk, az egy rendkívül gyakori és eleven episztemológiai jelenség. A hallgatólagos dimenzió, mely az ismeretszerzés egyik eszköze, a csalódások hatására érzéketlenné, hideggé válhat, alkalmatlanná a jó hírek meghallására. Meggyőződésem, hogy rengeteg ateista szíve csalódásoktól lett hideg és cinikus. Azért nem tudnak hinni, mert a szívük hozzászokott ahhoz, hogy a reménység megszégyenít. Talán meghalt valaki, aki közel állt hozzájuk, pedig imádkoztak Istenhez és reméltek. Vagy a házasságuk ment tönkre, amit Isten színe előtt kötöttek. Vagy éppen belső megkötözöttségeikkel nem tudtak leszámolni. Esetleg a gyülekezeti, egyházi kapcsolataik ellehetetlenülését, hiteltelenségét és szétesését kellett feldolgozniuk. A szívük pedig a csalódásoktól lassan kihűlt és érzéketlenné vált a jó hírekre.
Igen, hihetetlen és lenyűgöző, hogy az univerzum finomhangoltsága és az élet rendszerei tervezettségre utalnak. Igen, hihetetlen dolog, hogy Jézus feltámadt a halálból. Hihetetlen, de ettől még igaz. De vajon tud-e a szív hinni, ha egyszer hideggé vált? A csalódás gyanakvóvá neveli az embert. A jó hírek veszélyesek, mert ha megmártózunk az örömükben, annál nagyobb a pofon, amikor kipukkad az álom és fény derül a valóságra. Tervezettnek tűnik az univerzum, mintha lenne Valaki, aki gondot visel rá? Ugyan, hiszen akkor gondot viselt volna a feleségemre, a házasságomra, a vállalkozásomra, a szentségemre is! Jobb minél előbb felébredni az álomból, mert a végén úgyis az derül ki, hogy bilibe lóg a kezünk…
A csalódás episztemológiáját C. S. Lewis érzékletesen rajzolja meg a Narnia végnapjairól szóló történetben. A végső ütközet törpéi, akiket csúnyán megvezettek, egymás felé fordulva, konokul ülnek a megújuló Narnia közepén, semmit sem észlelve a feltámadás öröméből, ami a hajdani romokat éleszti újjá, nagyobb dicsőségre. A törpék szíve hideg és érzéketlen, továbbra is csak a sötét sufnit látják maguk körül, mely becsapottságuk szomorú szimbólumává vált. Őket nem fogják többé rászedni, megtanulták megvédeni magukat a jó hírektől! A csalódás beépült hallgatólagos dimenziójukba és sötétítő függönyként tartotta tőlük távol a kelő nap világosságát.
Vajon van remény azok számára, akiknek ilyen módon meghidegült a szívük? A jó hír az, hogy Jákób végül összeroppant a bizonyítékok hatása alatt! Persze a hideg szív számára ez a történet is tűnhet csalfa reménynek, de hiszem, mert tapasztaltam, hogy Isten kegyelme fel tudja melegíteni a leghidegebb szívet is…
„A fáraó ezt kérdezte Jákobtól:Hány éves vagy?Jákob ezt felelte a fáraónak:Vándorlásaimnak éveinek a száma százharminc esztendő.Életem rövid volt,TELE ROSSZ NAPOKKAL.Nem értem el atyáim vándorlása éveinek számát.”-1Mózes 45,7-8(kiemelés tőlem).
Nagyon jó és gyakorlatias poszt.Nem annyira elvont mint az előzőek.
Nagzon jó gondolat bevezetni a meghidegedett sziv és a csalódottság témáját.Érdemes volna ezt még alaposabban körüljárni.A mai kereszténység és benne az evangéliumi keresztyénség siralmas állapota szerintem sok hivő embernél okoz meghidegülést és csalódottságot.Közben azt is látja,hogy az istentelen emberek milyen simán mennek át az életen.Ezzel a paradoxonnal már birkóztak az ÓSZ nagy emberei(Jób,Aszáf,Jeremiás).Én sokkal megértőbb vagyok Jákobbal.Nem volt könnyű élete.Egy nagyon nehéz pillanatban szinte kétségbeesetten kiált fel:”Engem sújt mindez.”(1Móz.42,36,c),a NIV-ben igy áll:”Everything is against me!”-minden ellenem van.
Ehhez természetesen „hozzájárult”Jákob is számos hibájával és tévedésével,de történtek vele olyan dolgok is amelyek akaratán kivül voltak,amelyekre nem volt hatása.A sziv(a szeretet)meghidegülése egy hosszabb folyamat végállomása.Ebből a helyzetből csak két kiút van:az egyik amelyet a poszt is kiemel,a jákobi kiút,a másik a sziv teljes megkeményedése.Szerintem a lényegi kérdés az,hogy hogyan reagálunk a bennünket érő dolgokra!Egyáltalán nem könnyű feladat megmaradni hűségesen a keskeny úton,azzal,hogy talán majd földi életünk végén elmondhatjuk Pállal együtt,hogy a nemes harcot megharcoltam a hitet megtartottam.Valaki azt mondta,hogy Isten nem igért kényelmes utazást hanem biztos megérkezést.Aki komolyan veszi a hivői életet annak manapság igencsak rögös az útja.Eddigi hivői életem folyamán sok csalódás ért hivő emberek részéről.Valószinűleg sokaknak én is okoztam akarva-akaratlanul csalódást.Ez elkerülhetetlen.Csak Isten kegyelmének tudhatom be,hogy ha botladozva is de megmaradtam a keskeny úton.És voltam már olyan helyzetben és állapotban amikor nagyon közel kerültem a sziv meghidegüléséhez.Ehhez magam is sokban hozzájárultam,de sajnos bőven voltak „segitők”akik ebbe a helyzetbe juttattak.Gödörbe jutottam,onnan pedig külső segitség nélkül nehéz kijutni…Sőt,sajnos vannak olyanok is akik még mélyebbre nyomják a gödörben lévőt…!
Eddigi életemet nézve elmondhatom Jákobbal együtt,hogy sokkal több volt benne a rossz mint a jó nap,sokkal több a kudarc mint a siker.Gyakran voltam frusztrált és csalódott.Kétségeim voltak,hogy működik-e a keresztyénség nevű dolog.Ma sok erőlködést látok,az eredmények viszont nagyon soványak.No,lehet,hogy csak én vagyok ilyen borúlátó és sötét szemüvegen keresztül szemlélem a dolgokat.Sokan mintha „izomból”akarnának keresztyének lenni.Valaki találóan igy jellemezte a mai keresztyéneket egy részét:”AZ ÖSZVÉREK GENERÁCIÓJA:A keresztyén gyülekezetekben napjainkban felnövekedett egy egész „öszvér generáció”,amelyik tudja,hogyan kell izzadni,keményen dolgozni,de nem képes szaporodásra.”Ekkor jön a csalódás,a frusztráció, ami rosszabb esetben a sziv meghidegüléséhez vezethet.
Érdemes lenne körüljárni,hogy mik azok az okok,jelek amelyek a sziv meghidegüléséhez,végső esetben annak a megkeményedéséhez vezetnek.
Ha ezt alaposan megnézzük azt hiszem sokkal jobban megértjük a mai keresztyénséget.Sok megkeseredett keresztyénnel találkoztam,akik talán egy lépésre vannak attól,hogy feladják.Kérdéseik vannak-de válaszokat nem kapnak.Közben pedig nagyban működik az „üzem”.Kinek a felelőssége az,hogy a gyülekezetekben meghidegülnek a szivek.
Elnézést,hogy egy kicsit elkalandoztam,de frissiben ezt a reflexiót váltotta ki bennem ez a poszt amely egyébként nekem sokat mondott és egy nagyon is jelenlévő és aktuális dologról szól egy régi történetből kiindulva.Köszönöm!Végül,talán egy az okok közül:
https://www.youtube.com/watch?v=fsnRXXh5msM