Bunyan képei közül a most következő nem csak a lelki életre tanít, de felér egy korunkról szóló kulturális analízissel is. Értelmező szemléltetésként két gyermeket mutat Keresztyénnek. A két gyermek – Türelem és Szenvedély – két különböző életszemléletet testesítenek meg. A mi huszonegyedik századi, lemeztelenítetten romantikus, mentegetőzés nélkül hedonista, reményeiben mégis nihilista nyugati kultúránk a két életszemlélet közül habozás nélkül az utóbbit választotta. A rövid távú örömöt a hosszútávú beteljesedés helyett. A két gyermek allegóriája prófétai kép, ízlelgessük egy kicsit.
„Láttam ezután álmombam, hogy Értelmező karonfogván őt, egy kis szobába vezeté, hol két gyermek ült. Az öregebbet Szenvedélynek, az ifjabbat Türelemnek hívták. Szenvedély igen elégedetlennek látszott, de Türelem nagyon csendes volt. Keresztyén kérdezte tehát, mi az oka Szenvedély elégedetlenségének? Értelmező így válaszolt: nevelőjük azt kívánja, hogy a legjobb dolgokra a jövő év elejéig várjanak, ez mindent most akar, Türelem ellenben készséggel várakozik. Azután láttam, hogy valaki Szenvedélyhez jött, egy zsákot hozva neki tele drágaságokkal, melyeket lábaihoz kiönte. Ő felemelte, örült neki, s Türelmet gúnyosan kineveté. De láttam azt is, hogy rövid időn mindent elfecsérelt s e dolgok salakjánál egyebe nem maradt.
Magyarázd meg, kérlek, világosabban e tüneményt, így szólt Keresztyén Értelmezőhöz.
Értelmező tehát így beszélt: e fiúk ábrázolatok; név szerint Szenvedély e mostani világ gyermekeié, Türelem pedig a jövő világ gyermekeié. Miként itt is látod, hogy Szenvedély, mindent ez évben, azaz e világban óhajt bírni; olyanok e világnak fiai, akik minden jónak azonnal akarnak birtokába jutni, s a jóból nekik járó részre a következő évig, azaz a jövő világig nem tudnak várakozni. Ama közmondás: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, többet ér nekik, mint minden isteni bizonyíték a jövő világ javairól. Miként azonban láthattad, hogy melegibe mindent elfecsérelt s csakhamar salaknál egyebe nem maradt, ez fog történni e világ végével minden ilyen emberrel.
Most már jól látom, mondá Keresztyén, hogy Türelem több okokból a legnagyobb bölcsességgel bír, először mert a legnagyobb javakra várakozik, másodszor mert kincseit teljes fényükben fogja bírni, amidőn a másiknak salaknál egyebe nem leend.
Értelmező. Valóban! és még hozzáteheted, hogy a jövő világ dicsősége soha sem enyészik el, míg e világ kincsei hirtelen elmúlnak. Épp ezért nem volt annyira oka Szenvedélynek Türelem felett nevetni, hogy ő a maga javát előbb bírta, mint inkább Türelemnek van oka Szenvedélyen nevetni, azért, hogy ő a maga javát később bírja; mert az első az utóbbinak engedni kénytelen, mivel az elsőnek jövőjének kell lenni, az utóbbi pedig egyébnek nem csinálhat helyet, miután nem marad fenn semmi, ami még azután jöhetne. Aki tehát először nyeri el részét, idejének is kell lenni, hogy azt felemészthesse, aki pedig részét utoljára kapja meg, állandóan bírandja. Azért mondatott a gazdag embernek: ‘Javaidat elvetted a te életedben, hasonlatosképpen Lázár is az ő nyavalyáit, most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel!’ (Luk 16,25)
Keresztyén. Azt értem, hogy nem legjobb a jelen javak után igyekezni, hanem várni kell a jövendőkre.
Értelmező. Igazat beszélsz, ‘mert amelyek láttatnak, idő szerint valók, de amelyek nem láttatnak, örökkévalók.’ (2Kor 4,18) Azonban jóllehet ez így van, de azért a testi gyönyörök s látható dolgok közel rokonok; a jövendő dolgok s a testiség pedig mindig idegenek egymáshoz s épp azért tanácsos, hogy az első kettő épp oly közeli barátságban legyen, mint a két utóbbi folyvást bizonyos távolságban maradjon egymástól.„
Értelmező aszkézisra hív?
Jogos a kérdés. Ebből a rövid párbeszédből erre is következtethetnénk. A könyv tágabb kontextusából viszont kiderül Bunyan életigenlése. Értelmező azt hangsúlyozza, amit Jézus is, hogy az eljövendő kincsei többet érnek a jelen kincseinél, ezért készséggel engedjük el a mostani örömöket az eljövendő örömért, ha a kettő közül választanunk kell.
„Értelmező szemléltetésként két gyermeket mutat Keresztyénnek. A két gyermek – Türelem és Szenvedély – két különböző életszemléletet testesítenek meg. A mi huszonegyedik századi, lemeztelenítetten romantikus, mentegetőzés nélkül hedonista, reményeiben mégis nihilista nyugati kultúránk a két életszemlélet közül habozás nélkül az utóbbit választotta. A rövid távú örömöt a hosszútávú beteljesedés helyett. A két gyermek allegóriája prófétai kép, ízlelgessük egy kicsit.”Ehhez a nagyon fontos gondolathoz amely-többek között- szerintem bizonyítja a Zarándok útja aktualitását:
http://magyarhirlap.hu/cikk/70209/A_mult_fenyei
Bemásolnám a cikk konklúzióját:”Manapság nem korszerű a múltat emlegetni, mondván, előremegyünk, hátra legfeljebb tanulságok végett tekintsünk. De vajon nem lehetséges, hogy a középkor embere mindent egybevetve mégis többet tudott az életről, annak valódi értelméről, mint mai utódja?”
Szerintem is a régiek valóban tudtak sok olyan dolgot amelyeket a mai modern ember vagy elfelejtett vagy egyáltalán nem is tud.Mindazonáltal azért dölyfösen kijelenti,hogy ő már mindent tud,mintha vele kezdődött el volna minden, a tudás is…Kopernikusz,Kepler,Newton,Galilei stb.nélkül nem létezne pl. modern fizika.A régi óriások vállain állunk.Számomra kegyességi fogalomkörben Bunyan is ilyen óriás.Ki lehet nevetni a Zarándok útját,felnőtteknek szóló mesekönyvnek tekinteni(gúnyolni)de ez nem kicsinyli le az értékét:több évszázadon át sok embernek jelentett fontos szellemi táplálékot és a Bibliával együtt olvasva(a könyv tele van bibliai idézetekkel amelyekkel a szerző alátámasztja mondanivalóját)irányjelző,iránytű volt a mindenkori hívő emberek számára!
@Arpicus
„felnőtteknek szóló mesekönyv” – nem gúnynak szántam, bocsánat ha félreérthető volt. Mint a műfaj sajátosságát próbáltam megragadni valahogy más szóval.
@tothaa
értékelem a korrekciót a részedről 🙂 ,viszont még egyszer átolvasva azt a hozzászólásodat egyáltalán nem voltál félreérthető,sőt igencsak egyértelmű volt amit közöltél,különösen a B pont alatt.Amit ott leírsz az finoman szólva is tendenciózus.Szerintem szerencsétlen ötlet volt a párhuzam Mátyás királlyal és nem volt valami jó ötlet a két video belinkelése sem.Nem tudom,hogy keresztény vagy-e vagy sem, de azért én óvakodnék attól,hogy Vértes Lászlóval egy platformra kerüljek.Ő egyfajta sajátos felfogású pszichológiából,teológiából,szociológiából stb.gyúrt magának össze egy egyfajta V.L.”ideológiát”.Ezt nyomja a saját blogján és más blogokon is.Fejtegetései komplikáltak,fárasztóak.Most nem volt komplikált.Most ennél a posztnál szimplán provokált és a frusztrációit gyógyítgatta.Ez váltotta ki az én reakciómat.Nagyon vigyázni kell mire mondunk igent,mivel egyezünk!
Nem feladatom,sem küldetésem megvédeni Bunyant, és erre nincs is felhatalmazásom sem szükség.Nem muszáj elfogadni sem őt sem a stílusát.Azonban felszínes kritikákkal nem megyünk előre.Hozz egy alapos kritikát Bunyanról és a műveiről és azt szívesen megvitatom Veled.Nem vagyok egy Bunyan szakértő,de sokat olvastam tőle,sokat nyertem írásaiból.Számomra ez az ember tekintély.Ezért reagáltam a méltatlan véleményekre.A Te hozzászólásodra nem akartam reagálni az előbbi posztnál mert amit lényegesnek gondoltam azt már leírtam.Itt csak egy fél mondattal reagáltam arra amit ott írtál.Vagyunk még egy páran akik szeretik Bunyan könyveit(remélem sokan e blog olvasói közül is!)és ezért talán figyelembe illene venni a mi álláspontjainkat is.Egyébként maga V.L.is elismerte,hogy nem is olvasta el(eddig)a könyvet és mégis sommás kritikával illette.Ez sok mindent elárul róla.Minimum nem tisztességes ez a hozzáállás.Korrekciód azt mutatja,hogy te azért más vagy mint László.Szívesen olvasnám építő és konstruktív hozzászólásaidat a jövőben is!Azzal a hozzászólásoddal sajnos leverted a lécet.Pedig a mondataidat olvasva úgy látom,hogy könnyen átugorhattad volna azt a bizonyos lécet.Sajnos ebben az esetben a léc még nem is rezgett.Az viszont nagyon pozitív,hogy korrigálod magad.Én is többször korrigáltam a hozzászólásaimat(főleg ezen a blogon)amikor túltoltam a biciklit.Nem nehéz korrigálni magunkat ha rámutatnak,hogy tévedünk.Remélem nem veszed kioktatásnak(nem annak szántam!)a részemről ezt a hozzászólást.Remélem,hogy a jövőben szerencsésebb eszmecseréink lesznek.
Bocsánat ha OFF voltam!
A Zarándok útja tényleg mese, hiszen Bunyan annak is szánta. Ez a műfaja.
Az inkább korunk problémája, hogy a mese ugyanúgy mint a mítosz a ” kitalált, nem valós, gyermeteg, hazug ” szinonimája lett…pedig nem kell akadémiai doktorátus gyermek pszichológia terén, hogy az ember rajöjjön: a mesék a mindennapi probléma , és az embert nyomasztó gondok és az abból való kiút szemléletes népszerű ábrázolása, ahogy sok szempontból a mítosz is.
Korunk bálványozza a megismerés tudományos formáját, pedig a legtöbb tudományos értekezésben jóval kevesebb igazság van mint egy mesében. Legjobb esetben egy partikuláris rész, – igazság, rosszabb esetben tudományos tévedés, még rosszabb esetben hazugság….(ami sajnos egyáltalán nem olyan ritka a tudományos életben mint sokan hiszik , hiszen ahol hajtani kell az ösztöndíjakra…ott megérheti kozmetikázni az eredményeket…)
Épp én is most olvasom (immár harmadjára) ezt a jó könyvet…
Azzal kapcsolatban, hogy nem aszkézisra hív Bunyan – azt mondja Értelmező, hogy „a testi gyönyörök s látható dolgok közel rokonok”. Az író tehát látja a különbséget az önző testi gyönyörök és a semleges látható dolgok között, amik ennek a földi életnek a részei. De azt is látja, hogy ezek rokonok. Ezért nehéz nekünk is megkülönböztetni sokszor… de azért mindenki tudja hol a határ számára a hobbi és szenvedély között, az örömök és a függőségek között, egy (vagy két) pohár bor és a részegség között stb.
Miközben kétségeim vannak a befoglaló narratív keret érvényével kapcsolatban, Bunyannak ezzel a tanmeséjével szinte egyetértek.
A teljes helyzetkép inkább úgy fest, hogy a hit eleve a tudatos önmérsékletre hajlamos embereket, illetve a teljes féktelenségből hirtelen visszaváltó típust tudja megszólítani. Legtöbbször nem az egyén választ világnézetet/életmódot, hanem a lélektani profilja vonz be egy számára komfortos, minimális energiával követhető modellt.
A legtöbb egyén sosem dönt az önmérséklet mellett vagy ellen, hanem belesodródik ilyen és/vagy fordított helyzetekbe, a gyakorlata sűrűn kerül szembe az elveivel.
Becslésem szerint ez a társadalom kb. 80%-a. A becslés egy holland felmérésre támaszkodik, amely szerint az emberek 5-10%-a akkor is betartja a közlekedési szabályokat, ha nincs büntetés, 5-10% pedig akkor sem tartja be őket, ha egyre súlyosabb a büntetés. A kettő között van kb. 80%, aki ötletszerűen hol ide, hol oda csapódik, maga sem érti, miért és milyen alapon.
A létszáma miatt fontos lenne ezt a tömeget valamilyen, számára érvényesnek tűnő üzenettel megszólítani, és a mai kor erkölcsi válságát az okozza, hogy a kb. 80% nem fogékony sem Bunyan, sem a hagyományos vallási panelek üzenetére, viszont a horoszkópra, a fengsuira, a médiára, a show biz-re nagyon is fogékony, tömegmanipuláló módserekkel jól programozható. Ezért lenne célszerű – közjóléti megfontolásból – korszerű üzeneteket megfogalmazni ennek a kb. 80%-nak a nyelvén, számára érthető és elfogadható, vagy legalább nehezen félretolható módon.
Nem tartom teljesen funkciótlannak azt a diskurzust sem, amelyben pl. a holland KRESZ-követők egymás között megbeszélik, miért annyira fontos büntetés nélkül is mindenkor betartani a KRESZ-t, de ez a diskurzus a társadalom 5-10%-ára korlátozza önmagát, miközben a diskurzus tárgyát össznépinek látja. Érdemes lenne érzékennyé válni a diskurzusból kimaradó 90%-ra, mert a téma valóban össznépi, összközjóléti.