Ezekben a napokban azt a Krisztus ünnepeljük, akit a korai egyház a következőképpen vallott meg: „És (hiszünk) Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától…” Ez a Jézus a bátor hitvallók és mártírok Jézusa, azoké, akiket oroszlánok elé vetettek, akiket élő fáklyaként használtak a császár kertjének megvilágítására, akik a pogányok bámulatára énekelve mentek a halálba. Ez a Krisztus nem a Jézuska, aki megkopott varázsú, de nosztalgiával őrzött kacatként még mindig oda-odakerül az ajándékok közelébe, bár már vetélytársa is akadt a kövér, pirospozsgás Santa személyében. Nem is a politikai kereszténység kolbászszagú Jézusa, akinek a figyelmét főleg a templomok felújítása és a népi hagyományok őrzése köti le. De nem is a posztmodern kultúra feminin Jézusa, aki csak azt akarja, hogy öleljük meg egymást, vagy a „woke” kultúra nemtelen Jézusa, akinek legfőbb tulajdonsága, hogy mindenkit megerősít vállalt identitásában, kivéve a hitvalló keresztényeket. A hitvallások Jézusa az Isten egyszülött Fia. A hitvallások Jézusa a mi Urunk.
Görögül hosszabb kimondani azt a szót, hogy Úr. Küriosz. Magyarul csak két hang, de ne siessünk vele, tartsuk egy kicsit a nyelvünkön. ÚR. Ú-R. Ezért a szóért az első századokban sokan haltak meg, mert Jézust nevezték így, nem a császárt. Az Apostoli hitvallás bátran kimondja: Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, Úr. Küriosz. Ez egy következményekkel bíró hangsor. Ha keresztények vagyunk, számunkra sem maradhat következmények nélkül. Jézus Krisztus ÚR. Jézus Krisztus felettünk van. Jézus Krisztusnak hatalma van. Nem helyezgethetjük őt élettelen bábuként egyik betlehemi jászolból a másikba. Annak idején Mária megtehette, hogy a fiát bepólyálja, mi már nem tehetjük meg. De Mária is tudta, hiszen az angyal kijelentette neki, hogy „a gyermek uralkodni fog”, és „uralkodásának nem lesz vége”. „A Magasságos Fiának mondják majd”.
Mária kérdésére, hogy hogyan történhet egy szűzzel ilyen, az angyal azt feleli: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged…” Ami történik, a hatalmas Istentől van. A hitvallás ezért mondja: Jézus Krisztus „a mi Urunk… fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”. Ezért nevezik a születendőt „Szentnek, Isten Fiának”. Jézus Krisztus születése nem pusztán egy ember születése, akit tisztelünk a bölcs gondolataiért és rendkívüli tetteiért. A szűz lányra a Magasságos ereje, az Isten Szentlelke szállt rá, hogy az Isten Fia foganjon meg benne. A szűz szült, mert a Szentléktől fogant. A gyermek neve Jézus. Ez a Jézus a mi Urunk. Az Úr Jézus. Nem Jézuska, nem hagyományőrző Jézus, nem feminin, kultúra-kompatibilis, „woke” Jézus, hanem a Mindenható Fia, a Küriosz, az ÚR.
Ízlelgessük tovább a szót. Ha ő Úr, akkor nem igaz, hogy senki nem lehet ura vagy szolgája a másiknak. Ha Jézus Úr, az alapjaiban kérdőjelezi meg korunk szekuláris hitvallásait. Hierarchiát vág a világba és összezavar mindent, amit korunk embere megtanult a moralitásról, szabadságról, egyenlőségről és testvériségről. Ez a kereszténység – a hitvalló kereszténység – botránya. A hitvalló kereszténység mindig össze fog ütközni a kultúrával, amely számára Jézus nem úr, hanem karácsonyi kacat, vagy az éppen aktuális ideológia támasza. Ha Jézus Úr, akkor az igazi vetélytársa nem az importált, bosszantóan idegen Santa, hanem az, amibe az emberek a bizalmukat és reményüket vetik, amiért készek harcolni, amit nem áldoznak be semmi másért. Jézus – a hitvallás Jézusa – mindig botránykő. Az igazi Jézust innen lehet megismerni. Az igazi Jézus nem szolgálja ki a kultúrát, nem szolgálja ki a testi ember megszenteletlen vágyait, nem lesz cinkos a bűnben, nem fogja igazolni a hamisságot. Az igazi Jézust Szentnek nevezik, Isten Fiának.
Hiszünk Benne? Benne hiszünk? Az Isten Fiában hiszünk? Megvalljuk őt Úrnak ma, ebben a korban, ebben a kultúrában, ebben a társadalomban? Vállaljuk a hitvallás következményeit, mint az első keresztények? Ha ünnepeljük Krisztust, mert karácsony van, ezeket is gondoljuk végig! Az Úr Krisztus született meg a Dávid városában, aki fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától…
Ámen.
Ide tartozik két írás, gondoltam megosztom, mert temába vág.
December 6-ra: Részlet Cseri Kálmán: A Kegyelem harmatja c. könyvéből:
„December 6. János munkája
Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Lk 3,4)
Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.
Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretette] megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?
Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?
Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).
Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt. Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.
Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!
A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelenik (V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)”
Valamint a másik:
„A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.” https://www.refpasaret.hu/pasaret/index.php?page=daily_page_chambers&day=2019-12-20
Köszönöm, nagyon jó, hitvalló, ébresztő írás volt, Ádám! Istené legyen a dicsőség!
Esetleg még egy harmadik:
https://www.google.com/amp/s/elbennemakrisztus.blog.hu/2017/02/09/c_spurgeon_misszios_mulattatok%3flayout=5
Szia Ádám,
Azt jól értem, hogy azért fontos, hogy Jézus Szentlélektől fogantatott, mert így az eredendő bűn nem volt érvényes rá? Úgy értem, hogy ha valaki férfitól fongan, arra valami módon átárad az erdendő bűn, de mivel Jézus Szentlélektől fogantatott, ezért rá nem.
Én úgy hiszem, hogy Jézus Szentlélektől való fogantatása tette lehetővé a bűntelenségét (hogy mentes volt az eredendő bűn hatásától is), de ennek a pontos mechanizmusáról nem mernék többet mondani.
Köszönöm.
Közben megtaláltam egy régebbi bejegyzésedet a témában.
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2146
A szűztől való születés „pontos mechanizmusáról” én sem mernék nagy okosságokat mondani, de az szerintem egyértelmű az igéből, hogy kardinális kérdésről van szó. Bár számunkra a férfi és nő szexuális kapcsolatából származó élet a természetes, Isten számára ez csak egy a feltűnően sokszínű tárházból. Ő életet teremtett a föld porából és a leheletéből (Ádám), egy már létező emberi szervből (Éva), férfi és nő szexuális együttlétéből (Ádám és Éva gyermekei, és azóta majdnem minden ember), asszonyi petesejtből, férfiú magja nélkül, a Magasságos ereje által (Jézus), és még ott van az Új Ember, a Krisztus teste, melybe újjászületés által lehet beleszületni, mégpedig úgy, hogy egy földi ember szívébe behullik a megelevenítő ige magja.
Isten már a bűneset után megígérte, hogy a kígyót az „asszony magja” fogja eltaposni(Gen 3:15). Fontos, hogy nem férfi, hanem asszony magja, ami külön meghökkentő, hiszen az LXX-ben „szpermatosz”-t olvashatunk, amikor a „mag”-ról van szó. Tehát úgy tűnik, hogy valóban szükséges volt, hogy a férfi magjának ne legyen szerepe a Messiás fogantatásában. Én úgy gondolom, hogy ez nem azért volt így, mert a férfi magja bűnösebb, mint az asszony petesejtje, hanem azárt, hogy a „mag” fölülről származzon, mentes legyen az ádámi vérvonal átokkal terhelt genetikájától. Hogy demonstratív módon szakítsa meg az élet természetes áradását, és ráirányítsa a figyelmünket az ÉLET természetfölötti mivoltára. És talán azért is, hogy megértsük általa, hogy a bűntől való mentesség, azaz a teljes szentség nem a természeti ember akarásának és igyekezetének eredménye, hanem alapvetően genetikai kérdés. Hiszen csak és kizárólag az élheti át a megigazulás általi teljes szentséget és tisztaságot, akiben ott van a felülről származó krisztusi mag, amely a szintén felülről származó élő ige által foganhat meg egy emberi szívben. Tehát mi is úgy válhatunk igazakká a szent Isten előtt, ha felülről való mag által születünk új életre. Minden újjászületett ember esetében is ugyanúgy megszakad az ádámi vérvonal, ahogy Jézus születésekor, és Ádámból Krisztusba helyeződik át. Számomra ezért nem lehet szimbolikus, hanem alapvető, fontos és megkerülhetetlen igazság a Messiás szűztől való születése.
Mindazzal teljes egyetértésben amiket leírtatok, a szűztől való fogantatás nagyon fontos gondolatához egy kis kiegészítés:
Dávidnak megígérte Isten:
(Zsolt 132:11)
„Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;”
Mária Dávid leszármazottja. Az ige azt írja az anyaméh gyümölcse jutalom. Jézus Mária méhének gyümölcse, de nem Dávid magja volt ami megtermékenyítette a petesejtet, hanem a Szent Szellem ahogy írja az írás. Ireneusz így írja:
„Ez a király a Felkent, az Isten Fia, aki ember fiává lett, azaz attól a szűztől származott, mint gyümölcs, aki Dávidtól származott. Ezért szólt az ígéret az ő gyümölcsére, ami annyit jelent: erre a születésre csak az anyai foganás a jellemző, és nem az ágyék magjából és nem a lágyék magzatából jön létre, ami a férfiúi nemzés tulajdonsága. Ezt azért adta hírül, hogy kifejezésre juttassa a Dávidtól származó szűz öle termésének különlegességét és sajátosságát, mert „ő uralkodik Dávid házán örökre és uralmának nem lesz vége.”
Dávid magjából sok király támad majd utána, ez is az ígéretek között volt. De Dávid gyümölcséből csak egy csemete fog származni, ezt fantasztikusan kijelentette a Szellem.
Éva mint szűz, bűnbe vitte a világot, Mária mint szűz, világra hozta a bűn legyőzőjét.
Egy szűz asszonynak köze volt a világ megromlásához, egy szűz asszonynak köze lett a világ megváltásához.
Ezúton kívánok további Istentől áldott ünnepnapokat, hétköznapokat a blog működtetőjének és kommentelőinek. Köszönök minden posztot és kommentet.
Laci,
értem a mondanivalódat és egyetértek vele, mégis engedd meg, hogy kötözködjek egy kicsit a megfogalmazás módjával.
az érvelésed eléggé anakronisztikus. Nem vagyok benne biztos, hogy ha egy Biblia korabeli szöveg az asszony magváról beszél, akkor az a petesejtre gondol és nem a megfogant, vagy megszületett utódra magára.
A görög eredeti megtévesztően hat ebben az esetben, hiszen mi akaratlanul is a biológia által bővített jelentésére asszociálunk elsőként; persze nem tudom, hogy a görögök hogyan vélekedtek a kérdésről.
Egy biztos a Bibliában nincs szó petesejtről, csak asszony magváról.
„mentes legyen az ádámi vérvonal átokkal terhelt genetikájától.”
Ez a fogalom -mármint a genetika- már foglalt, és nem azt fedi, amire használod. Az a baj ezzel a használattal, hogy ilyen furcsa megállapítások születnek belőle:
„És talán azért is, hogy megértsük általa, hogy a bűntől való mentesség, azaz a teljes szentség nem a természeti ember akarásának és igyekezetének eredménye, hanem alapvetően genetikai kérdés.”
ez mit jelent? genetikai kérdés, akkor génszerkesztéssel lehet bűntelen embert előállítani? nyilván nem erre gondoltál.
A lényeg, hogy nem az ember utódjáról van szó, hanem Isten fiáról, ezt bizonyítja, hogy nem az emberi szaporodás biológia szabályai szerint fogant a gyermek. Ebbe az is beletartozik, hogy (szerintem) az asszonynak sincs sok köze hozzá azon kívül, hogy kihordja.
Pál szerint ezzel a testtel gond van, a nők testével is (utalsz rá te is), uh vagy katolizáljunk, vagy hagyjuk a petesejtet meg a genetikát.
Kedves István!
Az utolsó mondatod mutatja meg leinkább, hogy olyan dolgokat látsz bele a kommentembe, amikre egyáltalán nem gondoltam. A genetika pusztán annyit jelent, hogy Isten tervében a Messiásnak a természetestől eltérő módon, az asszony magjából (petesejt) és Isten Szellemétől kell megfogannia, a férfi magja nélkül. És bár a bibliai időkben nem használták a genetika szót, mi azért nyugodtan leszögezhetjük, hogy ez egy genetikai csoda. Olyannyira, hogy haladó szemléletű “keresztény” hívek (és sajnos teológusok is) nem is hiszik el, hogy ez szó szerint megtörténhetett. Az általad kifogásolt, és idézőjelbe tett mondatom pedig arról szól, hogy bizonyos értelemben mindez az újjászületett emberre is igaz: hiszen egy spirituális értelmezési keretben az is “genetikai” kérdés, hogy hogyan születhetünk újjá. Nikodémus fantáziája pl totál felmondta a szolgálatot, amikor Jézus az újjászületésről tanította őt. Nem értette, hogy egy már megszületett, felnőtt ember hogyan bújhat vissza az édesanyja méhébe, hogy újra megszülessen.
Ám Jézus megoldása nem ez volt, nem is a keletiek reinkarnációs, szamszárás elgondolása, hanem az, hogy a már megszületett, felnőtt ember az élő ige magját hit által befogadván születhet új, örökkévaló életre. És ha egy kicsit eltávolodunk a jól megszokott “kánaáni” terminológiától, és ténylegesen belegondolunk, ez egy hihetetlenül csoldálatos dolog! Annyiban “genetikai” kérdés, hogy az ádámi, óemberi származásunk Krisztus halálába való eltemettetésünkkel véget ér, hogy vele együtt föltámadva egy új, mennyei élet részesei lehessünk. Márpedig a krisztusi, mennyei élet az ige magjának befogadása által lehetséges csak. Tehát amikor genetikáról írtam, nem a Máriával kapcsolatos katolikus elképzelésekre utaltam, hanem arra, hogy felülről születni csak a mennyi MAG által lehetséges, ami Isten megelevenítő igéje. Ezt állítottam szembe azon vallásos elképzelésekkel, hogy amennyiben eléggé igyekszel, hogy sok jó cselekedetet hajrá végre életedben, akkor majd Isten elfogad gyermekének és üdvözít.
További áldott ünnepeket kívánok szeretettel,
Laci
szia Laci
köszönöm a válaszod, kérlek ne haragudj ha udvariatlan voltam.
igen, belátom, hogy a kevesebb talán értelmesebb lett volna.
nem gondolom, hogy a Máriával kapcsolatos elképzelésekről szerettél volna írni. Világos volt amit írtál, csak arra szerettem volna reagálni, hogy a genetika mint fogalom számomra egészen mást jelent, mint ahogy itt előjött.
„hiszen egy spirituális értelmezési keretben az is “genetikai” kérdés, hogy hogyan születhetünk újjá.”
akkor te a genetikát, mint a származás rokonértelműjét használod a biológiai tartalom nélkül?
„az asszony magjából (petesejt)”
mit gondolsz arról, amit a mag-petesejt fogalmakra írtam eredetileg?
Egyszer hallottam egy prédikációt mely a Biblia hitelességéről szólt. Az előadó bizonyítékként használta a betejesedett próféciákat, többek között hogy azért a Názáreti a Krisztus mert szűztől született, és ezt Izajás megírta előre.
Sajnos a kisördög feltámadt az agytekervényeimben és arra gondoltam hogy az efféle indirekt bizonyítékok azok amik semmit nem bizonyítanak, kb. olyan mint az a karizmatikus lelkész aki az epegörcse miatt imádkozott, mire a társa hosszasan rábeszélte, hogy kiváló görcsoldó teák vannak, igyon már egyet. Végre kötélnek állt, ivott és el is múlt az epegörcse, mire megjegyezte: „na látod, semmi szükség nem volt arra a teára, hisz elmúlt az imától is….”
Egyszóval a szűztől születés teljesen hit kérdés, bizonyítani nem lehet. A fönti előadó esetében a hívőknek fölösleges volt bizonyítani, mert amúgy is hiszik a nem hívők meg kb. annyira tartják mint Anakin Skywalker szeplőtelen fogantatását a nagy midichlorián koncentráció miatt.
Egyébként a logika próbáját teljesen kiállja: nyilván az eredendő bűnt így kerülte ki az Örökkévaló – persze ezt a legtöbben nem tudják és ezért nem is értik „mire volt ez az egész jó.”
Ámen! „Mindenkit megerősít vállalt identitásában, kivéve a hitvalló keresztényeket” – és tényleg, ez az inverz világ őt is kifordítaná, hogy magáénak láthassa.
Kezelhetetlenül rendkívüli a mi Urunk, mindig is az volt, a testté lett Ige minden abszurditásával.
Nem volt szolgája, de úrként tisztelték. Nem volt képesítése, de mesterként követték. Nem volt orvossága, de gyógyítóként keresték. Nem volt koronája, de uralkodókat aggasztott. Nem volt hadserege, de legyőzte a világot.
Magzat egy szűz hasában. Messiás egy istálló állatetetőjén. Király egy szamárcsikó hátán. Bűneltörlő a bűnözők közt. Élet fejedelme, halálsoron. Feltámadás sziklasírban.
Isten a kereszten. Ember a mennyben. Alámerültünk, hogy feljussunk hozzád!
Megközelíthetetlen atomrobbanás és törődő testvér. Csodálatos vagy, Jézus Urunk, méltó minden dicsőségre!
Kedves István!
Dehogy voltál udvariatlan!:)
Nem vagyok tudós, genetikus, sem biológus, azért is kezdtem azzal a hsz-emet, hogy “A szűztől való születés “pontos mechanizmusáról” én sem mernék nagy okosságokat mondani”. Én a következő mondatban nagyjából ki is jelöltem azt az értelmezési keretet, amiben használni szándékoztam a születéssel, genezissel, genetikával, kapcsolatos szavavaimat:
“Ő életet teremtett a föld porából és a leheletéből (Ádám), egy már létező emberi szervből (Éva), férfi és nő szexuális együttlétéből (Ádám és Éva gyermekei, és azóta majdnem minden ember), asszonyi petesejtből, férfiú magja nélkül, a Magasságos ereje által (Jézus), és még ott van az Új Ember, a Krisztus teste, melybe újjászületés által lehet beleszületni, mégpedig úgy, hogy egy földi ember szívébe behullik a megelevenítő ige magja.”
Elnézést, ha ez nem volt elég világos, vagy érthető, hogy nem szándékoztam tudatlanul belekotyogni a kromoszómák titokzatos világába.
Azért használtam genetika szót, mert Ádám eredeti posztja Jézus fogantatásáról, származásáról és születéséről szólt, és ezek a szavak bennem szorosan összekapcsolódnak a genetikával, különösen, ha az “átöröklött bűn” kifejezést is idetesszük, ami Jézus szűztől való fogantatása miatt különösen fontos és hangsúlyos dolog ebben a témában.
A lényeg, hogy Jézus egy olyan ember volt, aki (egyedül a világra született összes ember közül) mentes volt az átöröklött bűntől. Én nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, de a magam részéről biztos vagyok benne, hogy ennek köze van ahhoz, hogy férfi magja nem játszott szerepet a fogantatásában. (És abban is, hogy a katolikus “megoldás” nem működik: hiszen az, hogy szerintük Mária, “Isten anyja”-ként mentes volt az átöröklött bűntől, csak egy generációval följebb tolja a kérdést, hogy hogyan lehetséges, hogy egy bűnös embernek bűntelen gyermeke szülessen.) Ennyire gondoltam, semmi többre. És hogy ez valamiképpen rímel arra az ősi próféciára, amely az asszony magvára utal. Abban teljesen igazad van, hogy az LXX-ben található görög szó mai jelentését, illetve annak modern áthallásait nem kell túltolni, mert a szpermatosz szót amúgy is használták az “utód”-ra, akár férfiról, akár nőről volt szó. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy Isten ezt a próféciát nem Ádámnak mondta, és nem az ő utódjáról, hanem Évának. Jézus kizárólag Mária származása miatt teljesítette be az ősi próféciákat, melyek szerint Ábrahám és Dávid utóda lesz a Messiás.
A másik, hogy Pál következő szavai nekem arra utalnak, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása révén egy új “faj” jött létre, amit ő “második ember”-nek nevez az 1Kor 15:47-ben:
“Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.” Én a “második ember” genezisére, származására utalok a hsz-emben.
Mi, akik újjászülettünk, nem véletlenül nem “megjavulunk”, hanem eltemettetünk Krisztussal, és vele együtt föl is támadtunk. Az óemberünk meghal, és “új ember”-ként élünk tovább, a Szent Szellem által. Azaz újjászületünk, és Krisztusban új teremtéssé válunk, Krisztusban új jövőt, új jelent, és új múltat kapunk.
Az “új ember” származása, “genetikája” abban azonos a názáreti Jézuséval, hogy teljesen emberi, de egyben teljesen isteni is. Ugyanis az új teremtésben létrejött egy olyan faj, amelyet Gyökössy találóan “Homo Christianus”-nak nevezett, amely lényegében különbözik a Homo Sapienstől, minthogy testileg teljesen emberi, ám Kriszusban immár fölülről származik.
Mindezt azért tartom hallatlanul fontosnak, mert hiába számít bibliai evidenciának, mindig újra hangsúlyozni kell, hogy Isten előtt egyetlen módon állhatunk meg majd az utolsó ítéletkor: ha Krisztusban újjászülettünk, új teremtéssé lettünk, és az ebben való hitet megtartottuk, nem csak a szánkkal mondtuk, hanem életünk során a Szellem gyümölcseivel igazoltuk az Isten kegyelmébe vetett hitünket. Szemben a jámbor, vallásos elképzelésekkel, hogy ha meg lettünk keresztelve, ha elég sok jó cselekedetet hajtottunk végre, ha egy bizonyos egyház tagjai voltunk, vagy ha vérig tartó aszketikus küzdelmet folytattunk a bűneinkkel szemben, ha lemondtunk a földi örömökről stb.
Bocsi, nem prédikálni akartam neked, hanem csak tisztázni, hogy mire gondoltam, és mire nem. Köszönöm, hogy hozzászólásoddal segítettél ebben.
És persze nemsokára már nem az áldott ünnepeket, hanem a BÚÉK lesz az aktuális elköszönés:)
Kedves Vándor!
Abban igazad van, hogy a szűztől születést kizárólag hitből fogadhatjuk el, hiszen a hálószoba titkait tényleg nem fedhatjük fel objektív megfigyelőkként, ám ott van egy rakás olyan prófécia, amelyek beteljesedése történelmi tény, és valóban bizonyítja, hogy Jézus a Messiás. Pl asszem John Stott írja valahol, hogy Jézus föltámadásának több objektív történelmi bizonyítéka van, mint annak, hogy Julius Cézár valaha is élt. Márpedig ez azért elég meggyőző érv…
Béke és BÚÉK
„……………………………….. Alámerültünk, hogy feljussunk hozzád!”
Egy kérdés Benke Lászlóhoz.
A föntebb idézett mondat eredeti gondolata nem az alábbi volt?:
…………………………………. Alámerültél, hogy feljussunk hozzád!
Kedves Erzsébet, a vízkeresztségre gondoltam, de az Ön átirata is rokonszenves… 🙂
„……………. a vízkeresztségre gondoltam, ……………………..”
Visszajelzését László köszönöm.
Szia Laci
Akkor ezt megbeszéltük.
eredetileg is csak azért kötözködtem veled, mert féltem, hogy a genetika szó használata miatt a genetikusok esetleg leragadnak ott, hogy „na megint egy ostoba vallásos ember akinek lövése sincs a tudományról” és így kényelmesen átsiklanak a komment lényege fölött.