A keményvonalas Biszku elvtársék túl messzire mentek, most a reformista Nyers elvtársék kapnak lehetőséget. Ez jutott eszembe a 444 ma reggeli cikkéről, amely váratlan irányváltással a transzmozgalomra rajzol célkeresztet. Ez azért különösen érdekes, mert a 444 eddig a transzmozgalom és a genderideológia egyik erős hadoszlopaként működött a magyar nyilvánosságban. A mai írásuk viszont egy „detranzicionáló” (tehát a transz-identitásból kihátráló, eredeti biológiai nemét újra felvállaló) hölggyel készült interjú, amely hajszálpontosan ugyanazokat a kritikákat fogalmazza meg, amelyeket mi, keresztények is régóta hangoztatunk. A transzmozgalom egészséges testű férfiakat és nőket szabdal emberi roncsokká, ahelyett, hogy a lelki problémáikra lelki megoldást keresne. Mi, keresztények évek óta mondjuk, hogy ennek a bírálata sürgős és életbevágóan fontos. Arra viszont kevesen számítottak, hogy ez ügyben épp a radikális feministák lesznek a keresztények leghangosabb szövetségesei.
Hogy miért a kommunisták belső harcai jutottak mégis eszembe erről a 444 cikkről? Azért, mert a transzmozgalom és a radikális feminizmus valójában ugyanarról a tőről fakadt, ahogy a melegmozgalmak is, amelyek egy ideje a kettő közé szorultak. A mindhármat meghatározó identitáspolitika jelentős részben Gramsci, Sartre, Beauvoir, Foucault és más marxista és posztmarxista társadalommérnökök szellemi terméke. A társadalmakat gyökeresen átformáló forradalmi kísérlet Nyugaton elképesztő sikereket ért el, számos országban ma már a jogrendet is a genderelméletekhez igazították. A feministák, a melegmozgalmak és a transzaktivisták eddig kéz a kézben haladtak céljaik megvalósítása felé, és nagyon úgy tűnt, hogy közösen győznek: a „férfiuralom” ellen küzdő nők, a „melegek” és a „más testbe zárt lelkek” láncaikat lerázva új világot teremtenek.
Azonban ahogy az ilyen forradalmakkal szokott történni, ez is önmagát kezdte felszámolni. A transzmozgalom a radikális feministák szerint vállalhatatlanul messzire ment, különösen akkor, amikor a „nő” fogalmát is relativizálni kezdte. A forradalmat az a valós veszély fenyegeti, hogy a túlkapás az egész egyenlősítő, felszabadító projektet magával rántja a mélybe, hiszen az egyik élcsapat tevékenysége hitelteleníti a másikét. Amikor Posie Parker nőjogi aktivista kiplakátolta, hogy „Woman = Adult Human Female”, transzjogi aktivisták gyűlöletbeszéddel vádolták őt. Ami persze bizarr és abszurd, de fontosabb, hogy a mély árkot jelzi a transzmozgalmárok és a feministák között. Megszületett az új mozaikszó is: TERF (Trans-Exclusionary Radical Feminist). Posie Parker és más radikális feministák természetesen megkapták ezt a bélyeget, de a külső szemlélőnek nem ők tűntek igazán szélsőségesnek, hanem az őket támadó transzaktivisták. Amikor egyik napról a másikra a mérsékeltebb J. K. Rowling is TERF lett, azok a haladók is vakarni kezdték a fejüket, akik addig jól bírták az iramot.
De az egész forradalmi mozgalmat szétfeszítő belső ellentmondások talán néhány hónapja váltak egészen nyilvánvalókká. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság új tagjának a demokrata többség egy fekete nőt választott, aki a szenátusi meghallgatáson top jogászként sem volt hajlandó definiálni azt a szót, hogy „nő”. Ez volt az a pont, amikor a régi koalíció minden eddiginél nehezebb töréspróbához ért. Ekkor ugyanis egyszerre kellett volna a haladó közönségnek két dolgot ünnepelnie: a „nő” fogalom lebontását, és azt a tényt, hogy a főbírók közé beválasztották az első fekete nőt. Ez nem csupán egy szemantikai probléma, nem is „csak” a racionális diskurzusról való lemondás, hanem egy valódi belháború a transzaktivisták és a radikális feministák között. Lehetetlen ugyanis egyszerre kiállni a nők hatalma és a nő fogalom megszüntetése mellett; lehetetlen a nők jogaiért harcolni, ha transzaktivisták miatt férfiak tarolhatják le fizikai erejükkel a női sportágakat és szakmányban erőszakolhatják a börtönökben a nőket; lehetetlen megbecsülni a női testet, ha közben támogatjuk annak ipari mennyiségben végzett megcsonkítását, lehetetlen nőjogokról beszélni, ha nincsenek nők.
A forradalom elitcsapatai mostanra dühödten egymásnak estek. Ennek a küzdelemnek látjuk az egyik felvonását a 444-en. Józanabb aktivisták úgy gondolják, eljött a korrekció és a nyíltan vállalt „önkritika” ideje. Biszku elvtársék keményvonalasságát Nyers elvtársék reformirányzata váltja, különben mehet minden a levesbe. Ha választani kell a transzmozgalom és a radikális feminizmus között, az okosabbak inkább a transzmozgalmat áldozzák be. A 444 cikke trendfordulót jelez. A transzmozgalom körül várhatóan tovább fog fogyni a levegő.
Mi a nő definíciója?
Mi a definíció definíciója?
„a szenátusi meghallgatáson top jogászként sem volt hajlandó definiálni azt a szót, hogy „nő”.”
Mitől nő a nő? Mit jelent a „nő” szó?
Milyen választ kellett volna adnia?
Te férfi vagy vagy nő?
Kedves Ádám,
Végig ki fogsz térni a válasz elöl?
Én férfi vagyok. De erre a kérdésre egy transz férfi is mondhatja ugyanezt.
Továbbá arra reagáltam, amit te írtál: “a szenátusi meghallgatáson top jogászként sem volt hajlandó definiálni azt a szót, hogy „nő”.”
Te hogy defeniálnád azt a szót, hogy „nő”? Illetve mit kellett volna mondania a top jogásznak?
„A transzmozgalom a radikális feministák szerint vállalhatatlanul messzire ment, különösen akkor, amikor a „nő” fogalmát is relativizálni kezdte. ”
Mi a „nő” fogalma, amit elkezdtek relativizálni? Ha a „nő” és „férfi” fogalma abszolút, akkor légy szíves írd le nekem ezeket, ne a válasz elől térj ki. Köszönöm.
Én férfi vagyok. De erre a kérdésre egy transz férfi is mondhatja ugyanezt.
Ezzel azt akarod mondani, hogy az, hogy férfi vagy, pusztán azt jelenti, hogy férfinak mondod magad, ahogy egy “transzférfi” is férfinak mondja magát? Tehát nincs objektív kritériuma annak, hogy férfi vagy?
Szerintem nem veszi ki jól magát, hogy velem akarod megválaszoltatni a saját kérdésemet, amit a te posztod alapján tettem fel. Te írtál többször is a „nő” definíciójáról, mintha az egyértelmű lenne, de bezzeg a transzpártiak nem akarják ezt elismerni. De akkor miért nem írod le, többszöri kérdés után sem?
A definíciónak igaznak kell mindenre, amit definiál, de arra nem feltétlenül amiről a kérdés szól, hisz épp ezt akarjuk eldönteni. Hogy egyértelművé tegyem: tudjuk mik a férfiak és nők jellemzői, amik igazak az esetek 99%-ában, de vannak nem egyértelmű esetek és itt jön képbe a transzszexualitás. Tehát a nő/férfi definiciójának nem kell igaznak lennie a transzneműekre, de igaznak kell lennie minden nőre/férfira.
Egy nőnek nem kell vonzódnia nőkhöz, mert vannak leszbikus nők és aszexuálisok, attól még nők, gondolom ez nem kérdés. Meg vannak kislányok is. Egy nőnek nem kell képesnek lennie egy magzat kihordására, hisz egy idős nő nem képes rá, ahogy egy kislány sem, és lehet a nő beteg, sérült is. Ahogy az elsődleges- és másodlagos nemiszerveinek sem kell meglennie, hisz érhet egy nőt baleset, betegség, attól még nő marad. Az XX kromoszómák megléte sem szükséges, hisz az is nő, akiből hiányzik az egyik (X0: Tuner szindróma), sőt XY-al is lehet valaki nő, ha androgén-inszenzitivitási szindrómában szenved és magzati korban nem tud fiúvá alakulni, így hibásan, de a nővé alakulási program zajlik le náluk. Ők is teljes jogú nők, még ha nem lehet gyerekük is és nem passzolnak a kromoszómáik, nem hiszem, hogy ezt bárki elvitathatja tőlük: https://en.wikipedia.org/wiki/Androgen_insensitivity_syndrome#/media/File:Orchids01.JPG
. Ezért kíváncsi vagyok: te hogy definiálod a nőt? Mitől nő a nő? Szerinted ha valaki annak érzi magát, az nem elég. De azért az feltétel? Ha egy kislány egyedül nő fel a szigeten, nem is tud más emberek létezéséről, ő valószínűleg nem gondol magára nőként. Nem tud arról, hogy lenne férfi, vagy bárki más, hasonló, mint ő, de mégsem ugyanolyan. Attól még ő nő. Bár ilyen erővel transz férfi is lehetne. A 444-es cikkben van: „például, hogyan tudja egy férfi nőnek érezni magát, mikor nőnek lenni nem egy érzés”.
Megválaszoltam helyetted a kérdésem nagyját, így kérlek többet ne kerüld el a válaszadást. Mi a nő definíciója? Mitől nő a nő? Mit kellett volna mondania a top jogásznak?
Lima Rui,
Megválaszoltam helyetted a kérdésem nagyját
Köszönöm.
Ádám,
Eddig is sejtettem, hogy hányadán állunk, de most már kétség sem fér hozzá.
Kiegészítés a többieknek.
Azt sem lehet definiálni, hogy mi a „élet” és mi az „faj”. Az esetek 99%-ában könnyű eldönteni, hogy valami élő-e vagy sem, de ahogy egyre többet tudunk meg a világról láthatjuk, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű. (Manapság egyre inkább élőlényeknek fogadják el a vírusokat, amiket eddig nem tekintettek annak, de így további, még a vírusoknál primitívebb egységek kapcsán merül fel, hogy élők e vagy sem.) Intuitíve tudjuk, hogy mi élő és mi nem, ahogy azt is intuitíve tudjuk, hogy ki férfi, ki nő. Az esetek 99%-ában ez könnyű, nem fér kétség hozzá, az illetők rendelkeznek a megfelelő tulajdonságok jelentős részével, továbbá úgy is viselkednek, ahogy az elvárható (biológiailag, társadalmilag). De nem is a 99%-ról szól a kérdés, hanem azokról, ahol ez nem egyértelmű, főleg azért mert ők máshogy gondolják. Nekem úgy tűnik, hogy Ádám szerint az a nő, aki Ádám szerint nő. És az a férfi, aki szerinte férfi. Ez nem definició, de nem is elfogadható, nem is lehet vele mit kezdeni. Mivel itt a legtöbb olvasó azonos véleménnyel van Ádámmal, így nem is kell elmagyaráznia a dolgokat, intuitíve tudja közel mindenki, hogy a nő azért nő, mert szerinte nő, a férfi meg azért férfi, mert szerinte férfi. De van 1% vagy 0,1% vagy teljes mindegy hány %, aki szerint ő nem olyan nemű, mint amilyennek Ádám gondolja. Itt fontos, ha tudjuk ki mit minek definiál és aztán lehet elkezdeni az értelmes párbeszédet.
Matt Walsh ‘What is a Woman?’ dokumentumfilmjéről lesz esetleg recenzió?
Gramscinak semmi köze nem volt sem a feminizmushoz, sem a transznemű mozgalomhoz – de sajnos veszélyesen közel csúszott olykor ahhoz az állásponthoz, az igazság relativista-konstruktivista felfogásához, amely lehetővé tette ezeknek az ideológiáknak a születését. Foucault viszont valóban ezeknek a törekvéseknek a szellemi atyja, egy baloldali bírálatát lásd itt:
http://socialdemocracy21stcentury.blogspot.com/p/michel-foucault-15-october-192625-june.html
Énszerintem a „nem” nem társadalmi konstrukció, hanem természetes, biológiai adottság – Lima Rui ellenpéldái sem győznek meg az ellenkezőjéről.
Lehetnek emberek (EL Kazovszkij, a nagy festő ilyen volt), akik szeretnének másik nemű testet, jobban éreznék magukat benne – természetesen meg kell ezt nekik engedni, nem kell őket ezért diszkriminálni. De ezt propagálni, terjeszteni nem értem, miért kell.
„Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. Szóval a férfi férfi, a nő nő, mert annak lettek teremtve, ember ezt nem alakíthatja át. De a szülés után az orvos állapítja meg a kisbaba nemét a külső nemiszervek alapján, nem Isten.
Ki hogy látja Önmagát belül az leginkább az ember szellemének az állapotától is függ. Aki férfi testben születik, annak a férfi test önazonosságával, tulajdonságával is kell rendelkeznie, szembesülnie, hasonlóan a női testben élőknek. Aki nem képes azzal azonosulni, elfogadni abban nem biztos, hogy az emberi szelleme önazonos, élő, szabad. Jó példa erre gadarai emberek példája (Máté 8/28-, Márk 5/1-, Lukács 8/26-). Istent nem lehet becsapni, önmagunkat igen. Aki nem érzi az emberi szellemét önazonosnak a testével az kérje Istent, hogy megszabaduljon ebből az állapotból, tudatból, gonosz szellemi befolyásból. A jelenlegi testünk úgyis halálra van ítélve, De addig Istent e testben szentségben, Szellemben és valóigazságban kell imádni, szolgálni, aki erre nem képes az az örökkévalóságban sem lesz erre képes, mert az újjá-teremtése, születése, feltámadása után is ki lesz taszítva Isten és a Krisztus jelenlétőből. Bánjátok meg bűneiteket az Istennek ti kétszívűek (két vagy több szelleműek, lelkiek)! Jakab 4/4-12: Házasságtörő férfiak és nők! Hát nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé válik. Vagy azt hiszitek, lényegtelen, hogy így fogalmaz az Írás: „féltékenyen szeret” a Szellem, aki bennünk lakik? De nagyobb kegyelmet ad, ezért így szól: „Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.” Rendeljétek hát alá magatokat Istennek – álljatok ellene a Rágalmazónak, és elmenekül tőletek. Gyertek közelebb Istenhez, és Ő is közelebb jön hozzátok. Mossátok meg kezeteket, bűnösök, tisztítsátok meg szíveteket, kétlelkűek! Gyötrődjetek, szomorkodjatok, sírjatok, nevetésetek változzon bánattá, örömötök csüggedéssé! Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és fölemel titeket. Ne beszéljetek egymás ellen, testvérek! Aki testvére ellen beszél, és aki ítélkezik testvére fölött, az egy törvény ellen beszél, és egy törvény fölött ítélkezik. De ha ítélkezel egy törvény fölött, akkor nem a teljesítője vagy, hanem a bírája. Egyetlen Törvényhozó van, aki meg tud menteni, és el tud veszíteni – ki vagy te, hogy más fölött ítélkezel?”
Azt nem értem, hogy ha Isten határozza meg egy ember nemét, akkor miért kellene azt megállapítania, mintha nem tudná mit csinál.
Egyébként szerintem a fent nevezett filozófusok és társaik sok jó dolgot mondtak és persze sok hülyeséget is, ahogy az mindenkivel lenni szokott. Különösen mert, ha a szabadság fogalma elszakad a valóságtól, akkor nincs megállás a tévelygésben. A 10. parancsolat szerint a bibliai (szabad) társadalom tulajdonalapú, és nem munkaalapú, nem segélyalapú, és nem is genderalapú. Csak, mivel az uralkodó elitnek esze ágában sincs odaadni az embereknek azt, ami eleve az övék, így mindenféle ideológiákkal hülyítik őket.
Annak a gazdának, akit terhel a földje művelésének és a háza rendben tartásának gondja, szerintem sem ideje sem energiája nincs arra, hogy azon tűnődjön, hogy ő milyen nemű. A genderőrület, a tétlenségben tobzódó jóléti társadalmon sajátja.
A 444 cikk legfőbb tanulsága, hogy követelni kell az államtól a mentális problémákkal küzdő emberek megfelelő, szakszerű ellátásának biztosítását.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy valaki elmegy egy ügyvédhez, mert vitája van a szomszéddal, és úgy jön ki, hogy eladta a házát az ügyvédnek, és a vételár egy részét az ügyvéd által ajánlott egyháznak, pártnak, egyesületnek stb. adta, és az ügyvéd szerint ő milyen jól járt. Na most ügyvédből is van sokféle, de ezt a kamara sem hagyná annyiban.
A cikkben említett sarlatán pszichológusok ügyében kihez fordulhat a károsult? Nincs kamarájuk, lobbiharcok által uralt gittegyletük van, nincsenek szakmai korlátaik a gyakorlatban, és amin keresztül ment a riportalany, azután vélhetően nem vágyik egy hosszadalmas perre, pedig azokkal a gazemberekkel szemben lenne keresnivalója. Ez a lényeg, nem az emberek életével, mentális egészségével játszadozó jogászkodás arról, hogy vajon „mi a nő”. Ez egy természetes fogalom, amit nem a jog fog meghatározni, és amibe a társadalom – jelen esetben – közel fele belefér. Hogy mi van a többiekkel? Exceptio probat regulam.
Az, hogy valaki férfinek, vagy Napóleonnak gondolja magát, alkoholista vagy pornófüggő, az rendszerszinten másodlagos, az elsődleges, hogy kapjon szakszerű segítséget. Biztos van néhány ezreléke a társadalomnak, akiknek a nemiséggel kapcsolatos kérdései nem oldhatóak meg a hagyományos keretek között, de miattuk semmiféle szabályt nem kell megváltoztatni, nyilván megtalálhatják a maguk szubkultúráját, ahol ebben megértő közegre találnak.
Szalai Miklós,
Én nem azzal vitatkozom, hogy a nem ne lenne biológiai adottság, mert az. Nekem az a problémám, hogyha meg akarod határozni, hogy mi a „nő”, mi a „férfi”, akkor nem tudsz olyan definíciót alkotni, ami minden nőre vagy férfira igaz lenne. Ettől még van nő és férfi, hisz nem a definíció határozza meg a valóságot, hanem fordítva, de azért látható, hogy a kérdés bonyolult. Számomra bizarr, hogy sokak számára miután egy férfinak született ember, miután levágatja a péniszét, szilikonmelleket rakat be, hormonkezeléssel megváltoztatja az arcvonásait és hangját (több-kevesebb sikerrel), nőiesen viselkedik (több-kevesebb sikerrel) és férfiakkal lép nemi kapcsolatba, még mindig férfi. Ha ránéznek egy magazin címlapjára, ahol egy szép, ténylegesen nőnek kinéző transz nő arca látható (sminkkel és photoshoppal bőven megtámogatva), akkor azt mondják rá, hogy férfi. Számomra az illető már nem férfi, hanem transz nő. A kromoszómái alapján férfi, de egyéb biológiai tulajdonsága alapján és viselkedésileg már nem az. De ugye nem a kromoszómáink határoznak meg minket? Mellesleg példákat is hoztam fel nőkre, ahol a kromoszómák se passzolnak, mégis teljes értékű nők maguk és mások számára is. Ezért kérdezem, hogy mitől férfi a férfi és mitől nő a nő? A legtöbb keresztény válaszát úgy vélem megtaláltam (bár ezt senki sem erősítette meg, gyakran olyan érzésem van ezen az oldalon, hogy magammal beszélgetek, lásd a fentebbi „párbeszédet” Ádámmal): az a férfi, akit Isten férfinak teremtett, nő az, akit nőnek. Nem definíció, így ezt számon kérni a posztban szereplő top jogásztól nem korrekt, főleg hogy azóta sem kaptam meg Ádámtól azt a definíciót, amit mástól elvárt, de elfogadom, ha valaki így gondolja. De mivel a születési anyakönyvi kivonatba nem az Isten által megszabott nemünk kerül, hanem ami a szülészorvos szerint az, és ő csak a testi jegyeket vizsgálja, ami a fentebbiek szerint pont nem mérvadó, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy az orvos téved és valaki tényleg más nemű, mint amit a teste mutat és amit a szülész megállapított.
„A 10. parancsolat szerint a bibliai (szabad) társadalom tulajdonalapú, és nem munkaalapú, nem segélyalapú, és nem is genderalapú. Csak, mivel az uralkodó elitnek esze ágában sincs odaadni az embereknek azt, ami eleve az övék, így mindenféle ideológiákkal hülyítik őket.”
sőt még a levegőt is megadóztatják (co2)
Lima Rui,
Nekem az a problémám, hogyha meg akarod határozni, hogy mi a “nő”, mi a “férfi”, akkor nem tudsz olyan definíciót alkotni, ami minden nőre vagy férfira igaz lenne.
Akkor honnan tudod, hogy ki a férfi és ki a nő? Honnan tudod, hogy van olyan férfi és van olyan nő, aki kilóg a definícióból, ha nem lehet a férfit és a nőt definiálni?
A legtöbb keresztény válaszát úgy vélem megtaláltam (bár ezt senki sem erősítette meg, gyakran olyan érzésem van ezen az oldalon, hogy magammal beszélgetek, lásd a fentebbi “párbeszédet” Ádámmal): az a férfi, akit Isten férfinak teremtett, nő az, akit nőnek. Nem definíció, így ezt számon kérni a posztban szereplő top jogásztól nem korrekt, főleg hogy azóta sem kaptam meg Ádámtól azt a definíciót, amit mástól elvárt, de elfogadom, ha valaki így gondolja.
Rossz nyomon jársz…
Ádám,
Nagyon kerülöd a válaszadást. Te honnan tudod ki a férfi és ki a nő? Hogyan definiálod a férfit és nőt?
Bemásolom az öt hozzászólásodból azokat a részeket, amikor nem a nevemet írtad le és nem idéztél:
„Mi a definíció definíciója?”
„Te férfi vagy vagy nő?”
„Ezzel azt akarod mondani, hogy az, hogy férfi vagy, pusztán azt jelenti, hogy férfinak mondod magad, ahogy egy “transzférfi” is férfinak mondja magát? Tehát nincs objektív kritériuma annak, hogy férfi vagy?”
„Köszönöm.”
„Akkor honnan tudod, hogy ki a férfi és ki a nő? Honnan tudod, hogy van olyan férfi és van olyan nő, aki kilóg a definícióból, ha nem lehet a férfit és a nőt definiálni?” „Rossz nyomon jársz…”
Már harmadik napja… Ideje színt vallanod, mert szerintem lassan a gyülekezeted is azt fogja gondolni, hogy te magad sem tudod, miről beszélsz.
Színt vallani.:) Vicces vagy, Lima Rui.
Köszönöm. Legalább egy mosolyt sikerült csalni a szád szélére.
Te jó ég, hova süllyedt a világ, hogy arról kell színt vallanunk, hogyha egy baba megszületik milyen jogon és milyen ismérvek alapján mondjuk ki rá, hogy női nemhez tartozó e vagy férfi nemhez…
Kedves Lima Rui, Ádám nagyon kedvesen csak annyit írt neked, hogy vicces vagy…. nagy türelme van az tény. Türtőztetem magam hogy őszintén leírjam a beszélgetésedről a véleményem, maradjunk annyiban, hogy megnyugodhatsz, senki nem fogja azt gondolni Ádámról, hogy nem tudja mit beszél, főleg egy ilyen zagyva párbeszédből amit kezdeményeztél.
Kedves Reka,
Nyugodtan írd le a véleményedet.
Biztos hallottál már arról, hogy sajnos vannak kisbabák, akiknek a nemi szerve alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy milyen neműek (interszexualitás). Továbbá nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, de ha leszakadna, ami a lábaim közt van, én továbbra is férfinak vallanám magam, tehát van más meghatározója is a férfinak (és nőnek), mint az elsődleges szemiszerve. De a szülészorvos csak erre hagyatkozik, ami érthető és semmiképp se hiba, de attól még a nemünknek csak egy kis szelete alapján hoz döntést. És ahogy van olyan baba, akinél az elsődleges nemiszerv nem passzol, úgy olyan is lehet, akinél más nem, pl az agyban valami. És ahogy az interszexuálisoknál is hozhat rossz döntést az orvos, mert ő másképp véledik a hibás nemiszerv alapján a babáról, mint ahogy a baba gondol majd magára, amikor felnő, úgy az orvos tévedhet akkor is, ha máshol van a hiba, hisz ő csak a nemiszervet látja. Nem olyan bonyolult ez.
De ha Ádám el is kerüli a kérdést (amit ő hozott fel a posztjában, nem én), kérlek, te válaszolj: mi a nő definíciója?
És hogy a poszt lényegéről is szó essék: Szörnyű, ha valakit félrediagnosztizálnak és ezért maradandó károdosás éri, akár mert nemátalakításon esik át, pedig nem ez volt a baja vagy akár mert a rossz lábát vágják le vagy akármiért. Ettől még a legtöbb transz elégedett a választásával, de az interjú helyesen rávilágít arra, hogy sokan nem, többen is, mint eddig hitték, így szigorúbb ellenőrzésre van szükség.
De arról is szót ejthetnénk, hogy Ádám meglepődik azon (persze nem csak ő), hogy a liberális 444 leközöl egy olyan interjút, ami szerinte ellent mond az ideológiának, amit képvisel, pedig az újságíróknak és hírportáloknak ez a dolga, hogy tájékoztassák az olvasóikat, akár egyetértenek vele, akár nem, akár tetszik nekik, akár nem. A másik: attól még, hogy valaki egyetért a nemátalakító műtétekkel, attól még azt is szeretné tudni, hogy ez nem minden esetben indokolt. Nem mindenki dugja a föld alá a fejét, hanem az új ismeretek fényében átgondolja a véleményét és árnyaltabbá válik a világképe.
„pedig az újságíróknak és hírportáloknak ez a dolga, hogy tájékoztassák az olvasóikat, akár egyetértenek vele, akár nem, akár tetszik nekik, akár nem”
–> Lima Rui, Te tényleg vicces kedvedben vagy 🙂
A térdedet csapkodnád, ha elmondanám, mi egy politikus dolga. Akira szavaztál, az pont nem azt teszi. Nem mintha lett volna választék.
Ha valakit Máriának és Dánielnek hívnak egyszerre én sem tudnám megállapítani, hogy fiú vagy lány a valós identítása. Szerencsére az én esetemben ez nem így van. E kettős belső identítástudat és életérzés alól pedig csak Isten tudja az embert kiszabadítani. A biológiai tényező pedig tény marad, még akkor is, ha belül azt Valaki nem akarja elfogadni. A test teremtője, alkotója, formálója, nemiség meghatározója az Isten, kinek milyen testet ad, azt Ő dönti el. „Róma 9/20-21: Nos, mi is vagy te voltaképpen, ember, aki visszabeszélsz az Istennek?! „A megformázott figura sem szól megformálójához: »Miért ilyennek készítettél?«” Vagy a fazekasnak talán nincs hatalma az agyag fölött, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt megbecsült, a másikat pedig valami undorító célra készítse el?” Úgyhogy inkább jobb és ésszerű, ha az ember felismeri Isten akaratát és nem hadakozik, vitatkozik, vitázik ellene/vele. És talán Ádámmal sem….
Szóval Batvan nemi identitását a neve határozza meg. Erre nem számítottam, de legalább valaki válaszolt. Vigyázz a névváltoztatással…
Nem gondolom, hogy a Divinity olvasói közül senki se tudná mi a „nő” vagy „férfi” definíciója, így talán arról lehet szó, hogy csak nem akarjátok leírni, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy rosszul gondoljátok.
Nézzünk egy képzeletbeli párbeszédet:
Divinity: Fiú az, akinek kukija van, lány az, akinek nunija.
Rui: Jó ez az ovis definíció, de ha valakit baleset ér és leszak…
D: Fiú az, aki kukival születik, lány az, aki nunival. Így a születés utáni balesetek, beavatkozások nem számítanak, tehát nincs transz nő, az férfi, nincs transz férfi, az nő.
R: És akinél születés után nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik és rosszat regisztrálnak?
D: Ők interszexuálisok, de az esetek 99%-ában el lehet dönteni.
R: Mi a helyzet például a dominikai guevedoce-kkal, akik olyan interszexuálisok, akiket nőként anyakönyveznek, mert nunijuk van, bár láthatóan nem normális, viszont pubertárskorban férfivá alakulnak. https://femina.hu/kapcsolat/nemvalto-guevedoce-gyerekek/
D: Ők interszexuálisok, de az esetek 99%-ában el lehet dönteni. Viszont a transzneműek 99%-a egyértelmű nemiszervekkel rendelkezett születésénél, így ez a kérdés náluk nem merül fel.
R: De a guevedoce-k esete is mutatja, hogy a helyzet nem olyan egyszerű, bár érdekes lenne tudni, hogy hogyan élik meg ezt az identitásváltozást. Így az is elképzelhető, hogy másoknál az agyban történik valami hiba az egyedfejlődésnél. Az emberi agy bonyolult…
D: Hipotézis.
…
Nem akarok magammal vitatkozni. Köszönöm az értékes hozzászólásokat (külön köszönet Batvannak) és a magvas gondolatokat.
Batvan,
Amúgy a nevemben a Mária az családi név és Szűz Mária után jár apám családjában mindenkinek.
Öngólt rúgtál.
Ráadásul egy olyan afrikai országból származik apám, ahol rengeteg katolikus él, de OV nem látja szívesen se őt, se mást az országából, mert más fajúak. Igaz, javított, más kultúrájúak… De hát katolikusak… Akkor lehet, hogy mégis a faj számít?
Köszönöm.
Lima Rui! Még egy „csecsszopó” is tudja ki nő és ki nem. Nem kell neki definiálni, nem is értené. Te itt jól leragadtál ennél a témánál, de miért?
Ádám írta: „Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság új tagjának a demokrata többség egy fekete nőt választott, aki a szenátusi meghallgatáson top jogászként sem volt hajlandó definiálni azt a szót, hogy „nő”. ” Kíváncsi voltam, hogy Ádám mit válaszolt volna a top jogász helyében, mert elég hülye a kérdés. Ő hozta fel a témát, nem én.
De olyan szempontból van létjogosultsága, amiről szó van, hogy ha tudod definiálni a nőt és a férfit, akkor tudod, hogy a transz nő és transz férfi melyik csoportba esik. Ez szintén Ádám kedvenc témája, én inkább beszélgetnék az evolúcióról, de ott is használhatatlan válaszokat kapok tőle. De azt megértem, nem az ő területe, bár szeret róla beszélni.
És igen, amúgy leragadok témáknál. Nem kéne, tudom, de vannak dolgok, amik szétrágják az agyam. Például, hogy valakitől elvárja, hogy tudja definiálni a nőt, miközben ő maga nem hajlandó rá. A saját blogján, mint házigazda, abban a témában, amit ő vetett fel, amit ő maga írt le. Kettős mérce. Ez irritál. Ahogy az is, hogy nem keveredünk Európán kívül fajokkal. Tömény náci duma. Ja, kultúrára gondolt. És ezt beveszi itt egyáltalán valaki? Igen, mert a miniszterelnök ezt mondta, . Ahogy ezt is: „Csuhások! Térdre, imához!” Akkor nem volt keresztény, most már az. Most nem náci, majd lehet, hogy az lesz. A polgárok részéről a téma iránti közöny megvan, szépen látható ezen a blogon, így ha úgy hozza a széljárás, akár náci is lehet még belőle.
Lima Rui,
örülök, hogy édesapáddal együtt itt vagy Magyarországon. Biztos vagyok benne, hogy a magyar nép gazdagodhat általatok. A provokáló kommentjeidet viszont ezentúl nem látom szívesen ezen a felületen. Ez a konstruktív párbeszéd helye, nem a destruktív kötözködésé, amit régóta csinálsz. Isten veled.
Nahát, már a HVG is?
https://hvg.hu/360/20220810_Duma_Aktual_politikai_korrektseg_tulerzekenyseg
Négy reflexióm lenne….
1. „Ez a konstruktív párbeszéd helye, nem a destruktív kötözködésé, amit régóta csinálsz. Isten veled.”
Többször végig olvasva ezt a vitát, úgy látom, hogy Lima Rui nem destruktív, és nem kötözködik. Amit tesz, a vita műfajából természetesen adódik. Világossá teszi az álláspontját, megnevezi, amit vitat a poszttal kapcsolatban, és kéri, hogy tedd világossá azt, amivel szerinte adós maradtál annak érdekében, hogy a te álláspontod világos legyen (mi a nő definíciója). Ehhez következetesen ragaszkodik, amikor jelzi, hogy a felelet számára nem válasz, mert a kérdésére nem reagáltál (mi a nő definíciója). És tényleg nem kapott. Mert a válasz ebben az esetben lehetett volna egy definíció (amit Lima Rui kért), vagy egy elismerés, hogy nehéz definiálni azok mentén a paraméterek mentén, amiket Lima Rui megadott, vagy akár azt is lehetne mondani, hogy nem érzed fontosnak, hogy definiáld (de ez akkor disszonánssá tenné azt, amit a szenátusi maghallgatásról írtál fent).
2. Miből adódik a definíciós nehézség?
Lima Rui azt írod: „De nem is a 99%-ról szól a kérdés, hanem azokról, ahol ez nem egyértelmű, főleg azért, mert ők máshogy gondolják.” Továbbá: „De van 1% vagy 0,1% vagy teljes mindegy hány %, aki szerint ő nem olyan nemű, mint amilyennek Ádám gondolja.”
Azt a szempontot szeretném felvetni, hogy ha bármiről definíciót akarunk alkotni, akkor valójában mit is csinálunk? Hadd egyszerűsítsem le úgy, hogy egy definíció alkotása során a valóságról alkotunk egy modellt különböző eszközök segítségével (pl. nyelv, matematika stb.) Amikor a valóság egy területének vizsgálatához modellt alkotunk, akkor szükségszerűen egyszerűsítjük a valóságban amúgy meglévő komplexitást, és azokra koncentrálunk, amik a vizsgálatunk szempontjából elengedhetetlenül fontosak, és figyelmem kívül hagyjuk azt, ami a vizsgált téma szempontjából nem tűnik lényeginek. Em Griffin volt, ha jól emlékszem, aki felhívta a figyelmet arra, hogy egy modell vagy specifikus (vagyis részletekre menően leírja a valóságot, de akkor az csak a jelenségek nagyon szűk körére lesz igaz), vagy átfogó (ez esetben több jelenséget is megmagyaráz, de szükségszerűen figyelmen kívül fog hagyni sok specifikus részletet és így konkrét dolgok esetén nem biztos, hogy jól használható, vagyis nem lesz a gyakorlati haszna).
Ez alapján azt gondolom, hogy Lima Rui kérését, tehát hogy definiálja valaki, „mi a nő és mi a férfi”, nem az általa említett „1% vagy 0,1%” alapján lehet, hanem a 99% vagy 99,9% alapján. Az említett szülész orvosok is eszerint járnak el, amikor az anyakönyvi kivonatba bekerül az éppen megszületett csecsemő biológiai neme. Ez a biológiai tudásunk alapján objektívnek nevezhető, és nem kérdőjelezhető meg azon az alapon, hogy később ezek közül a csecsemők közül lesznek-e egyesek, akik meg akarják változtatni a biológiai nemüket, és transz férfiak vagy nők lesznek végül. A biológiai meghatározottságot viszont nem csak a nemiszervek adják, hanem az idegtudományok, a genetika, az endokrinológia szintén alátámasztják, amiket orvosi szempontból bizonyos helyzetekben nagyon is figyelemebe kell venni. De, hogy a nemek biológiai alapú meghatározásának az elvitatása egy társadalom esetében milyen problémákhoz vezet, arra nagyon sokat mondó példa a sport világa, amire Ádám is hivatkozik. Egy biológiailag férfinak regisztrált, de jelenleg nem váltáson átesett nő, kik között versenyezzen? A férfiak vagy a nők között? Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert ha tiszteletben is tartjuk a hétköznapokban, hogy ő nőként kívánja leélni az életét, a verseny helyzetében nem hagyható figyelmen kívül, hogy jelentős előnnyel indul azokkal szemben, kik biológiailag és pszichológialag is nők. Ez olyan helyzet, mint ha elfogadnák ebben az esetben azt, hogy valaki doppingol (pl. tesztoszteront használ). De a sportban a verseny a fair play követelményén alapul. Lima Rui te ebben az esteben hogyan definiálnád őt, nőnek vagy férfinak?
A transz mozgalom által gerjesztett problémák tovább sorolhatók, és ezek a helyzetek valószínű nem feloldhatók minden esetben jól használható definíciók alkotásával, a megoldás valószínű másképp található meg. De ha már definíciót akar alkotni valaki, akkor nem az 1%-ból kellene levezetnie, hanem a 99%-ból. A fennmaradó 1%-ot pedig – a definíció szempontjából – mint kivételt kell kezelni, elismerve a létezését. A vita az 1% definiálásival kapcsolatban elkerülhetetlen, és legitim. De a vitát át tolni a 99%-ra, ez véleményem szerint komoly hiba, és még nagyobb probléma a 99%-ra ráerőltetni az 1%-ról szóló vitapartnerek közül a radikálisok álláspontját nem helyes.
3. Transz aktivizmus
Egyetértek Ádámmal, hogy a transz aktivizmus nagy probléma. Vagyis, hogy van egy nagyon hangos, nagyon tudatosan és ügyesen lobbizó elenyésző kisebbség (még a transzok között is), akik rá akarják kényszeríteni a többségi társadalomra az értékrendjüket, világlátásukat, vágyaikat. Ezek között szerepel az is, amit ők a nemek kérdésében gondolnak, és amiből logikusan következik az, hogy propagálni akarják a társadalom különböző rétegeiben és korcsoportjaiban magát a nemváltást, mint alternatívát. Elhallgatva az ezzel kapcsolatos kockázatokat és továbbra is, a nem váltás ellenére is sokaknál megmaradó problémákat.
Ádám által a posztban említett cikk középpontjában ez a probléma állt. A transz aktivisták, nagyon komolyan támadják azokat, akik a cikk főszereplőjéhez hasonlóan „meggondolják magukat”, de azokat is, akik őket lelkileg vagy szakmailag támogatni akarják. De durván támadják azokat is, akik vitába szállnak velük, pl. a feministákat. Erre jó példa J.K. Rowling esete, akit halálosan megfenyegettek, és szakmailag is le akartak nullázni. Lima Rui mit gondolsz erről, azért kérdem, mert a cikk és Ádám posztja is elsősorban erről szóltak.
4. A jelenlegi magyarországi kultúrharc nem segíti a tisztánlátást a keresztyéneknek, éppen ellenkezőleg
Több esetben szinte szinonimaként szerepel a liberalizmus, a kommunizmus, a posztkommunizmus, a radikális baloldal, feminizmus stb. a posztokban és a komment szekciókban. Erről az a véleményem, hogy ez a jelenlegi hatalmon lévő szűk politikai elit érdeke, akik egy belülről ugyan koherens, de valójában nem létező alternatív valóságot raktak össze a társadalom számára (tehát a számunkra). Az elemek külön-külön valóban léteznek, de a közötük lévő viszony/összefüggés nem az, amit lerajzolnak.
Sok mindre kellene kitérni, de csak egy dolgot szeretnék felhozni. A liberális-illliberális szembeállást. A liberális kifejezés is megérdemelné azt, hogy értsük, hogy mit is jelent valójában (ahogy sokszor hivatkozás van ezen a blogon a szavak eredeti jelentésére). A keresztyének számára ez ma már szitokszóvá vált, szinte szinonimája az istentelennek. De a szó valódi jelentése egy társadalom szervező szemléletet takar, ahol az állampolgárok egyéni szabadságjogait, a társadalmat vezető politikai elit (sokszor elnyomó) hatalmával szemben védelmezni akarják, ennek a célnak megfelelő jogi- és intézményrendszerrel. Olyan jogokról van szó, ami az egyén szabadságát biztosítják (lelkiismeret és vallásszabadság, szólásszabadság, jogegyenlőség, egyenlő bánásmód joga, gyülekezési szabadság stb. hosszú a sor). Egy társadalom, ha az állampolgárai szabadságát fontosnak tartja, akkor abban az értelemben liberális, hogy ezeket intézményesítve védelmezi. Ennek módja a hatalmi ágak szétválasztása, annak érdekében, hogy egy kézbe túl sok hatalom kontrollálatlanul ne kerüljön, és olyan, a kormányzó hatalomtól független intézmények működtetése, amik lehetővé teszik a kormányzó hatalom elszámoltatását. Az illiberális társadalom pedig az, ahol a szervező elvek szintjén mindezt feladják, a hatalom centralizációjának érdekében (centrális erőtér), azáltal, hogy léteznek ugyan a fent felsorolt intézmények, de a kormányzó hatalomtól való függetlenségük megszűnik. Egy ilyen változást indokolni kell a választóknak, ennek mostani eszköze az, hogy „ne féljünk az ellenségeinket megnevezni”, vagy politikai termékként létrehozni. Az ellenük folyó harc lényege, hogy a kormányzó hatalom „megvéd minket tőlük”, de ehhez hatalmi koncentráció kell. Ad abszurdum, az önmagukat liberálisnak tartó harcos transz lobbival szemben, pont a valódi liberális szemléletmóddal lehetne védekezni, emlékeztetve őket a többségi társadalomnak ahhoz való jogára, hogy a lelkiismeretét, értékrendjét és világképét szabadon kövesse, szemben az ő igényükkel, hogy bűncselekménynek (gyűlöletbeszéd) mondják azt, ha valaki a hagyományos értékek mentén alakítja ki véleményét az ő nézeteikről, mert az „transz diktatúra” lenne.
Miért írtam mind ezt? Mert úgy érzem, hogy ezen a blogon is egy ideje valós társadalmi problémákról van ugyan szó, de a terminológia, a tematika és a nézőpontok áldozatul estek a Magyarországon jelenleg hatalmon lévő pártpolitika által ránk kényszerített kultúrharcnak, a valóságnak nem megfelelő szempontrendszerének, és ezt nagyon sajnálom.
Kedves heizy, a pontjaidra:
1) Lima Rui régi kommentelő, a reakcióm nem csupán a mostani kommentjeinek szólt. De mivel itt nem védheti már meg magát, én sem fejteném ki jobban, miért látom régóta (és most is) kötekedőnek és destruktívnak, és miért tértem ki az első pillanattól a valódi vita elől (amibe régebben még hosszasan belementem). Maradjunk abban, hogy én is tanulok.
2) Nagyjából egyetértek azzal, amit a definiálásról mondasz. A valóságban – talán a matematikai definíciókat leszámítva – szinte mindent nehéz definiálni. Ezért is kérdeztem rögtön vissza: Mi a definíció definíciója? Sokan a férfi-nő definíciókat az interszexualitás (DSDs) rendkívül ritka genetikai betegségeire hivatkozva teszik zárójelbe, mintha pl. attól, mert van, aki végtagok nélkül születik, nem mondhatnánk, hogy az embernek két keze és két lába van (szemben mondjuk a kutyával, amelynek négy lába van). De a társadalmi vita ráadásul nem az interszexualitásról, hanem a transzszexualitásról (GD) szól, amelynek érintettjei esetében a férfi-nő definíciók jellemzői teljesen megvannak. Mondjuk pl. férfi az, akinek XY kromoszómái és férfi nemi szervei vannak, nő pedig az, akinek XX kromoszómái és női nemi szervei vannak. (Lényegében minden GD-s ember vagy ilyen, vagy olyan, csak lélekben nem tud azonosulni a nemével.) Ha valaki teszem azt mégis kijelenti, hogy egyes nőknek XY kromoszómái vannak, vagy egyes férfiaknak XX kromoszómái, akkor vagy az interszexualitásról beszél, vagy más nő és férfi definícióval dolgozik, amit nem tesz ki az asztalra, vagy olyan belső érzésekre támaszkodik, amelyek külső szemlélőnek megfoghatatlanok. Utóbbi esetben lemondanak bármiféle objektív támpontról, kikerülik a definiálás problémáját, ugyanakkor az egész jogrendet ehhez a szubjektív tapasztaláshoz igazítják. Ez történik ma a világ nyugati felén, és ez a folyamat egyszerre abszurd és ijesztő.
3) Egyetértünk.
4) A liberális-illiberális fogalmak behozásával olyan témát dobsz fel, amit a cikkben nem érintettem. Vagyis re-tematizálsz, amit nem szeretek (l. Moderálási elvek). De hadd válaszoljak röviden. Amikor én ezen a blogon a liberális szót használom (itt van pl. néhány poszt), mindig tudatosan és a saját megfontolt szempontrendszerem szerint teszem, ahogy más fogalmakat is. Nem szitokszóként, hanem jelenségek vagy irányzatok bevett megnevezéseként. Nem értem, miért tolod ezt most be a magyarországi pártpolitika területére. Amióta ezt a blogot vezetem, mindig írtam kulturális témákról, néha úgy, hogy az szembement a hatalmon lévő elitek véleményével, néha úgy, hogy rímelt álláspontokra, de soha nem azok miatt vagy azokhoz képest gondolkodtam. Viszont ha már szóba hoztad, hadd mondjam el: évről évre egyre gyakoribb tapasztalatom, hogy egyeseket a kormánypártok iránti ellenszenv szinte képtelenné tesz arra, hogy a gondolataimat jóhiszeműen, de legalábbis ne ezen a szemüvegen át fogadják. Ez annyira komoly kihívás számomra, hogy egyszer egy cikket is írtam már róla: Hadd öntsek tiszta vizet a pohárba!
Egy angol bulvárlapban megjelent idevágó cikk arról, hogy az amerikai gyermekorvosok körében mekkora belső feszültségek vannak a pubertás blokkolók feltétel nélküli használata miatt.
https://www.dailymail.co.uk/news/article-11099561/Leaked-internal-files-pediatricians-angry-professional-bodys-transgender-policy.html
Ádám igazi keresztény. A kormánypárti propaganda propaganda-kereszténység. Ádám is védi a hagyományos családot a transz-meleg-feminista-kulturális-marxista-újbalos propagandától. A kormány is védi. Ezért sajnos néha azonos dolgokat mondanak. De ez nem szabad, hogy elvakítson bennünket, nem szabad, hogy a kormányellenesség szemüvegén át lássuk Ádám mondanivalóját.
Én mérnök vagyok. Számomra az a kérdés, hogy miért kellene megváltoztatni 1%-nál kevesebb eltérésért egy alapvető definíciót? A munkámban ennél nagyobb hiba%-kal kell dolgoznunk, az 1% általában a legszigorúbb minőségi követelmény, általában ennél nagyobbat kell elfogadnunk, leggyakrabban talán az 5%-ot, de a dolog természetétől függ, van mikor nagyobbat. (Manapság viszonylag gyakori kifejezés a „társadalommérnök”…) Én kormánytól, kereszténységtől, ideológiáktól függetlenül gondolom azt, hogy a definícióinkat így kell elfogadni. Ugyanígy el kell fogadni azt, ha valaki kivétel.
Ez így életszerű (mondhatnám, így természetes), és így tud működni.
Mérnökként nem vacakolhatok az 1%-os eltérés lefaragásán.
Reklámkampány is indult.
Kedves Ádám! Bocsánat, hogy ilyen sokáig adós maradtam a válasszal, de hát az élet…
Lima Rui eddigi tevékenységét nem követtem nyomon, csak ehhez a poszthoz, és az OV fajelméleti terminológia használatáról szóló posztodnál olvastam a kommentjeit. Ezek alapján nekem nem tűnt „destruktív kötözködőnek”, csak az látszott, hogy másképp lát, vagy meg akar megvitatni veled dolgokat. De ez a blog a tiéd, szóval a moderálás joga és felelőssége is a tiéd, az ebből fakadó döntéseiddel nem akarok vitatkozni.
Az általad kifogásolt „áttematizáláshoz” néhány reflexió. Először is el kell ismernem, hogy nem olvastam a moderálással kapcsolatos szabályaidat. Ennek ellenére megértem, hogy az áttematizálást nem engeded meg, számomra is értehető okokból. Azonban azt gondolom, hogy az utolsó (4.) bekezdésemben írottak nem minősülnek áttematizálásnak, mindjárt megindoklom, hogy miért gondolom így. De azt elismerem, hogy nem fejtettem ki mélységében, hogy hogyan kapcsolódik a posztodhoz, ezt most igyekszem pótolni.
Ott kezdeném, hogy műfaj szempontjából a szarkazmus és a gúny eszközével tálaltad a 444 cikkét. (Ez most nem kritika vagy számonkérés, vannak helyzetek és kommunikációs célok, amikor ezek a megfelelő eszközök lehetnek. Lásd Illés próféta és Pál apostol.) Ez azt üzenete nekem, hogy alapvetően te is abban a kontextusban látod és láttatod az olvasótáboroddal a 444-nek ezt a cikkét, ami a jobboldali „sajtóban” és politikai „beszédben” széleskörűen terjesztett mítosz/világkép a valóságról (lásd Békési Márton). Erre az értelmezési keretrendszerre jellemző két dolog: (1) „háborúban áll” (lásd kultúrharc), vagyis nem vélemények mérődnek meg egy vitában, hanem ellenfelek próbálják „megsemmisíteni” egymást a „csata” során, és (2) összemos és átértelmez olyan fogalmakat, amik nem tartoznak össze, és más a valódi tartalmuk, így bánnak a saját és az ellenfél fogalmi készletével is. (Hozzáteszem, hogy az ellenzék is átvette ezt a „harcmodort”, nem azért emeltem ki a jobboldalt, mintha az ellenzéket védeni akarnám. Azért utaltam a jobboldali sajtóra, mert ők uralják és formálják a közgondolkodásra hatással lévő kommunikációs tereket, és mert ez a módszertan az ő „innovációjuk”.) Ilyen önkényesen összekapcsolt és átértelmezett fogalmak: a „baloldali=liberális=radikális=radikális baloldali” és/vagy „jobboldali=illiberális=nemzeti=keresztyén” stb. A poszt, amit írtál az én megítélésem szerint ebben a keretrendszerben látja és láttatja azt, hogy a 444 genderkritikus cikket publikál. Ezért ebből a gondolkodási keretrendszerből kiragadtam 2 fontos fogalmat (liberális-illiberális), mert szerettem volna rámutatni vele arra, hogy a társadalomban (valójában) zajló folyamatok megértése szempontjából miért problémás és káros ez a sematikus keretrendszer.
A másik szempont, amit igyekeztem a figyelmedbe ajánlani, hogy nem most először történt meg az, hogy valamilyen szempontból genderkritikus cikket írtak vagy vettek át és közöltek az általad a „genderideológia erős hadoszlopaként” minősített 444 (és gondolom más ellenzéki médium). Mivel ezek a médiumok deklaráltan a liberális demokráciában hisznek és liberális értékeket vallanak magukénak, érthető, hogy a nemiidentitás kérdésében nem konzervatív-keresztyén értékek mentén gondolkodnak. De ez nem jelenti azt, hogy a „genderideológia hadoszlopai” lennének. Vagyis nem áll meg az a felvetés, hogy eddig csak „mi keresztyének” láttuk a problematikáját néhány radikális genderaktivista csoport viselkedésének, hanem sokkal inkább az van, a kultúrharc által definiált „frontvonal” túl oldalán „harcolók” sem vakok, ők is láttak, és meg is neveztek problémákat már jóval azelőtt, hogy ez a cikk megjelent volna. Sőt, azt gondolom, hogy lassan ideje lenne a kultúrharc paradigmájától megszabadulva ezeket a problémákat inkább „társadalmi vitának” vagy „társadalmi párbeszédnek” látni, ahol nem ellenfelek/ellenségek vannak a túloldalon, hanem honfitársak, akikkel néha egyetértünk, és néha nem. Amiben kell, abba vitába bocsátkozunk, mint vita p a r t n e r e k, és nem, mint ellenségek.
Szóval a téma tágabb kontextusa miatt nem gondolom, hogy a posztodat áttematizáltam volna. Már csak azért sem, mert több posztod is szól erről a témáról ebben a kontextusban, és nyilván én ezekre is reagáltam kicsit, akarva-akartalan.
heizy,
Itt a kulcs: Ez azt üzenete nekem, hogy alapvetően te is abban a kontextusban látod és láttatod az olvasótáboroddal a 444-nek ezt a cikkét, ami a jobboldali „sajtóban” és politikai „beszédben” széleskörűen terjesztett mítosz/világkép a valóságról (lásd Békési Márton).
De ez csak egybeesés. Nem indokolja, hogy emiatt át is rántsd abba a politikai térbe a diskurzust, amit számodra az egybeesés triggerel. Ez a Divinity, más célokkal, más logikával, más háttérrel, más prioritásokkal. Köszönöm ebben a megértésedet!
heizy,
ez a posztom segíthet abban, hogy engem és az írásaimat helyes nézőpontból láss:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=28617
Amennyire értem, érik egy komolyabb botrány:
https://unherd.com/newsroom/leaked-wpath-files-show-gender-clinician-abuses/