Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy a FOCL honlap (a European Leadership Forum előadásait közzétevő portál) anyagaira hívom fel a figyelmet. Most a tudomány területét érintő előadások közül fogok szemezgetni. Friss tudományos felfedezésekkel kapcsolatban a világi sajtó is időnként leszűr bizonyos metafizikai, filozófiai és teológiai következtetéseket, nincs semmi különös abban, hogy keresztény tudósok is megfogalmazzák ezekkel a felfedezésekkel kapcsolatban a maguk válaszait. Az ELF az egyik közeg, ahol ezek a válaszok közérthető módon elhangoznak. Nem biztos, hogy minden válasz megállja a helyét, de a lényeg az elgondolkodtatás és annak megmutatása, hogy fontos tudományos felfedezések esetében a keresztény reakció manapság kifejezetten korszerű és gyors is tud lenni.
Peter Imming: The Current Status of Chemical Theories on the Origin of Life, with a Christian Critique
Peter Imming: The Origin of Life: Primordial Soups, Primordial Pizzas, and Other First Servings of Life
Geoff Barnard: Epigenome: Current Knowledge and Its Implications
Richard Carhart: What Does the Discovery of the „God Particle” (Higgs Boson) Have to Do with God?
Siegfried Scherer: Merits and Limits of Evolutionary Biology: Achievements and Limits of a Scientific Theory
A videók sajnos csak angolul elérhetők, de remélem, azért így is sokaknak okoznak majd intellektuális izgalmat.
Számomra Geoff Barnard előadása volt különösen érdekes, azon belül is a publikációk, amiket idéz. Megvannak valahol a linkek azokra a publikációkra?
Szia dzsaszper!
Sajnos nem tudom, hol lehet a Barnard által említett cikkek linkjeit megtalálni (hacsak nem tudod kibetűzni a felvételről), viszont az outline tartalmaz pár könyvcímet. Ajánlom Jonathan Wells The Myth of Junk DNA c. 2011-es könyvét is, amely bemutatja az ENCODE eredményeit és a témába vágó friss publikációk jelentős részét.
Falus András, a kérdés nagy magyar szakértőjének (aki mellesleg keresztény is) egy cikke a kérdésről
http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Falus_Epigenetika.pdf
a Junk DNA témában futottam bele egy igen érdekes, potom 144 oldalas folyóirat cikkbe, az alábbiakkal a „concluding remarks” alatt:
„In a recent past, theDNAdouble helix was simply considered as a biological macromolecule (a polymer) whose nucleotide
sequence codes for our genes. The regulation and control of DNA replication and gene transcription was supposed to be
fully delegated to proteins. Nowadays, DNA is more and more recognized as a complex heteropolymer whose structural and
mechanical properties play a relevant part in the management of gene information. The results reported in this review
demonstrate that there is a lot of information encoded in the DNA sequences concerning the different stages of DNA
compaction inside the cell nucleus (Fig. 1). Surprisingly, if the local structural and mechanical properties of the double helix
are ‘‘written’’ in the sequence, which in turn influences the formation and dynamics of the nucleosomal string, our results
show that the sequence also conditions to some extent the next compaction levels. When playing on the magnification
of our WT microscope, we have seen that at large scales (&30–40 kbp), the primary sequence still contains structural and
mechanical information, no longer on the DNA double helix, but rather on the 30 nm chromatin fiber and its propensity
to form loops and multi-loop (rosette) patterns that are likely to correspond to structural domains of autonomous DNA
replication and gene expression (replication foci, transcription factories). Since introns and intergenic regions constitute
more than 95% of the human genome, our study therefore contributes to give a role to the non-coding regions in eukaryotic
genomes. These regions actually play a driving role in the condensation and decondensation processes of the chromatin
architecture as well as in many related regulatory functions.
The results reported here open new perspectives in DNA sequence and genomic data analysis, in modeling as well as in
experiment. From a methodological point of view, they underline the need and potential benefits of a multi-scale approach
for improving our understanding of chromatin-mediated regulation of transcription and replication. Indeed, joint evolution
and adaptation of the different levels of chromatin organization (DNA, nucleosome, fiber, chromatin loop) (Fig. 1) have
led to a situation where all these levels are consistently coupled functionally and cannot be investigated separately. We
have seen how the lowest levels can condition the organization at larger scales; conversely the upper levels via (Mbp) long
chromatin loops, control back and even participate to the shaping of the smaller-scale levels. This explains that regulatory
mechanisms involving the chromatin structure also offer numerous ways of epigenetic control (e.g. histone variants and
post-translational modifications) that may amplify direct ‘‘physical by-products’’ of the genomic sequence [268,609]. A
consistent framework bridging scales and levels of organization from DNA to chromosome is therefore desirable to get an
integrated picture of nuclear functions. Various scientific projects aiming at deciphering the mechanisms underlying how
information flows across scales during the different stages of the cell cycle, are in current progress.”
[Physics Report 498 (2011) 45-188]
http://perso.ens-lyon.fr/francoise.argoul/Francoise%20Argoul%20%7C%20Mechanogenetics%20of%20the%20cell_fichiers/Arneodo_PhysicsReport2011.pdf
Köszi, dzsaszper. Ilyen cikkek százai (szó szerint százai!) jelentek meg az elmúlt néhány évben, Wells ezek nagy részét összeszedte The Myth of Junk DNA c. könyvében. Új időszámítás kezdődött a genetikában. A hulladék DNS-re alapozott érveket radikálisan újra kell gondolni.
Egy új megközelítés szerint az emberi DNS-nek csak mintegy 8,2%-a kódol funkcionális információt.
„The rest of the human genome, the non-8.2%, is leftover evolutionary material, parts of the genome that have undergone losses or gains in the DNA code, often called “junk” DNA.”
http://genengnews.com/gen-news-highlights/surprise-only-8-2-of-human-dna-is-functional/81250152/
Ha jól értem, az „új megközelítés” annyiban különbözik az ENCODE 2012-ben publikált összegzésétől, hogy 1) sokkal szűkebben értelmezi, hogy mi számít funkciónak, 2) a szűkebb értelmezést felvállaltan abból az (éppen vita tárgyát képező) előfeltevésből vezeti le, hogy az evolúció képes megkülönböztetni, hogy mely tevékenységek számítanak, ezért 3) a genomnak azt a részét tekinti valóban funkcionálisnak, mely az emlősök 100 millió éves feltételezett evolúciója során stabilan változatlan maradt.
Az oxfordi MRC Functional Genomics Unit, mely az „új megközelítéssel” előállt, kifejezetten a gének evolúcióban betöltött funkcióival foglalkozik, az előfeltevései ezért érthetőek, csak az érvelése emiatt körkörös. Az ENCODE project viszont ilyen előfeltevések nélkül foglalkozik a humán genom funkcióinak megismerésével, ezért a bizonyítékai nem körkörös érvelésen alapulnak és jóval kevésbé spekulatívak.
Jonathan Wells (a The Myth of Junk DNA c. könyv szerzője) ma válaszolt az oxfordi MRC Functional Genomics Unit publikációjára:
http://www.evolutionnews.org/2014/07/junk_dna_darwin088361.html
A cikk lényege:
1. Az ENCODE Project 2012-ben több mint ezer kísérlet következtetéseit publikálta öt különböző szaklapban. A három kontinens tizenkét laborjának több száz kutatóját bevonó megaproject a humán genom egészének vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a genom legalább 80%-a valamilyen biokémiai funkciót lát el.
2. Az oxfordi kutatócsoport ezzel szemben a funkciót evolúciós értelemben vette: csak az valódi funkció, amelyet a természetes kiválasztódás megőrzött. A csoport előfeltevései szerint a konzervált nem-génikus szekvenciák számítanak biológiai értelemben funkcionálisnak. Ez a humán genom 8.2 százaléka. Ezt a számot emberek, egerek, patkányok, tehenek, kutyák, lovak, tengerimalacok, galagók, pandák és orrszarvúk DNS szekvenciái összehasonlításával állapították meg.
3. Biológusok azonban régóta tudják, hogy bár a konzerválás funkcióra utal, a nem konzerválás nem jelenti feltétlenül a funkció hiányát. Éppen ellenkezőleg, a különbségek akár arra is jelenthetnek bizonyítékot, hogy a fajok közti eltéréseket a természetes kiválasztódás azért őrizte meg, mert van biológiai funkciójuk.
4. Biológusok azt is tudják, hogy a fehérjekódoló gének 30%-a úgynevezett árva (orphan) gén, melyek többségének biológiai funkcióit még nem ismerjük, mégse gondolja senki, hogy ezeknek ne lenne funkciójuk. Az oxfordi csoport által használt kritériumok alapján azonban ezek funkcióját is meg kellene kérdőjelezni.
5. Valójában tehát biokémiai kísérletek állnak szemben evolúciós spekulációkkal. Vajon miért hisznek némelyek jobban az utóbbinak? A választ Wells szerint talán Dan Graur, az ENCODE egyik legádázabb ellenfele fogalmazta meg legpontosabban: „Amennyiben a humán genomban valóban nincs hulladék DNS, ahogy az ENCODE project sugallja, akkor hosszú, irányítatlan folyamat nem képes megmagyarázni a humán genomot. Viszont ha az élőlények tervezettek, akkor arra számítunk, hogy a lehetőségek szerint szinte minden DNS valamilyen funkciót fog mutatni. Ha az ENCODE-nak igaza van, akkor az Evolúció téves.”
Kedves Ádám! Most olvastam ezt az interjút, kíváncsi lennék a véleményedre! (Amennyiben van időd elolvasni) http://index.hu/tudomany/kamp080701/
Nekem egy kicsit pökhendinek tűnik Kampis György stílusa.
Mikor azt mondja, hogy: „Nem köteles persze mindenkinek betéve tudni az evolúciót és a biológiát, de akkor tartsa a száját.” -akkor az olyasmi, mintha én, vagy egy nálam sokkal jobb zenész azt mondaná, hogy „Aki nem tudja úgy az összhangzattant mint én, az ne formáljon véleményt egy zeneműről.”
Igen, a pökhendi szó jól kifejezi az interjúalany stílusát. Szerintem arrogáns, elvakult és tudományosan naív a Föld gömbölyűségéhez hasonlítani a neo-darwinizmus tudományos státuszát. A következő cikkem egy darwinizmusról szóló sorozat kezdete lesz, úgyhogy ha érdekel a téma, maradj itt!
Még egy gondolat. Arról, hogy mondhatjuk-e egyáltalán a neo-darwinista evolúcióelméletről, hogy bizonyított tény, itt írtam. Amikor Kampis György a Föld gömbölyűségét használja analógiaként, láthatóan nincs tisztában sem a történeti tudományok és a kísérleti tudományok közötti bizonyítás különbségeivel, sem azzal, hogy milyen súlyosak a neo-darwinizmus bizonyítékaival kapcsolatos kételyek.
Mikor azt mondja, hogy: „Nem köteles persze mindenkinek betéve tudni az evolúciót és a biológiát, de akkor tartsa a száját.” -akkor az olyasmi, mintha én, vagy egy nálam sokkal jobb zenész azt mondaná, hogy „Aki nem tudja úgy az összhangzattant mint én, az ne formáljon véleményt egy zeneműről.”
Ráadásul a darwinizmus kritikusai között rengeteg remek tudós van, akik legalább annyit tudnak mind az evolúcióelméletről, mind a paleontológiáról, mind a biológiáról, mind a genetikáról, mind a biokémiáról, mint Kampis György. A megnyilvánulása szimplán elvakult és arrogáns.
Nekem különösen ez tetszett Kampistól:
„azt érezném tragédiának, hogy a tudás fejlődésének evolúciójában ez egy jelentős visszalépés lenne. Állati nehezen eljutottunk odáig, hogy valamit végre értünk és a társadalomban is reprezentáljuk az evolúciót, és akkor jön egy ilyen ellenforradalom. Ezt a magamfajta nagyon rosszul éli meg.”
Az, hogy ő hogy éli meg, az a tragédia? Gurultam a nevetéstől.