Konzervatív kutatóknak többféle oka is lehet arra, hogy bizalommal közelítsenek egy bibliai szöveghez (l. első rész). A legnyilvánvalóbb ok az, hogy a Szentlélektől sugalmazott szövegnek tekintik, ezért úgy gondolják, hogy Isten megvédte a tévedéstől (vö. Mindig igazat mond a Biblia?). A bizalomhoz azonban általában nincs szükség még erre a hermeneutikai kiindulópontra sem, néha elég pusztán azt feltételezni, hogy a szerző nem mond ellent önmagának egy adott szakaszon belül, vagy ha mégis, akkor a megteremtett feszültéggel retorikai vagy egyéb célja van. Jó példa erre az 1 Sámuel 15, ahol először azt olvassuk, hogy Isten megbánta, hogy királlyá tette Sault (11), utána pedig azt, hogy Isten nem bán meg semmit, mert nem ember, hogy megbánjon valamit (29).
A Zsid 9,3-4 esetében azonban nyilván másról van szó, hiszen a szerző itt nem önmagával, hanem egy ószövetségi szöveggel kerül (látszólagos vagy valódi) ellentmondásba. Itt viszont azért lehet jó okunk azt feltételezni, hogy az ellentmondás látszólagos, mert a szerző a levélben egyébként magas kompetenciával ír az ószövetségi szertartásokról, nehéz elhinni, hogy éppen a Szent Sátor felszereléseiről ne lenne megbízható ismerete, illetve hogy éppen ebben a kérdésben kövessen el akkora bakit, amekkorát egy a Tórát elemi szinten ismerő zsidó gyerek sem követne el. (F. Delitzsch szerint még ha a szerző alexandriai zsidó volt is, szörnyen tudatlannak és feledékenynek kellett volna lennie ahhoz, hogy ilyen szarvashibát elkövessen.)
A konzervatív alapállásból fakadó bizalom tehát egyáltalán nem ésszerűtlen, sőt, ebben az esetben éppen a bizalom az ésszerű megközelítés, amelyhez még az inspirációban való hitre sincs szükség. Jogos ebben a konkrét esetben azt feltételezni, hogy a szerző nem tévedett a Szent Sátor leírásában, hiszen ez a tévedés egyrészt túlságosan nyilvánvaló volna, másrészt ellentétes a szerzőnek a zsidó szertartások ismeretében mutatott kompetenciájával. Mivel jó okunk van azt feltételezni, hogy a szerző nem tévedett a leírásban, jogos az is, ha olyan megoldást keresünk, amely feloldhatja a vélt ellentmondást a Tóra és a Zsidókhoz írt levél között. Nézzük meg, mit találunk, ha ezzel a bizalommal közelítünk a problémához.
Ahogy az előző bejegyzésben utaltam rá, az egyik lehetséges irány az, hogy a szerző egy Tórától független hagyományra támaszkodott. Ez nem elképzelhetetlen, de nem is valószínű. A 2Bár 6,7 szerint a füstölőoltár is azok közé a felszerelések közé tartozott, amelyeket az angyal kiszórt a szentek szentjéből, és az 1Kir 6,22 is mintha a szentek szentjéhez (דְּבירִ) sorolná az említett oltárt. Ez azonban a problémát nem oldja fel, hiszen ha a két hely valóban a belső szentélybe helyezi a füstölőoltárt (ez vitatott), akkor a Zsidókhoz írt levél egy másik hagyománnyal együtt mondana ellent a Tóra szövegének, amely a füstölőoltárt egyértelműen a külső szentélybe helyezi.
További értelmezési lehetőség az, hogy a szerző nem a füstölőoltárról, hanem a füstölőedényről beszél. A főpap a füstölőedényben vitte be a szentek szentjébe az illatáldozatot, ami felhőként takarta be a szobát, ahol Isten dicsősége nyugodott. Az ószövetség görög fordítása (a Septuaginta) a θυμιατήριον szót kétszer (2Krón 26,19; Ez 8,11) valóban a füstölőedényre használja. Ez a magyarázat megoldaná a problémát, mégsem meggyőző. Egyrészt mert a kortárs Josephus és Philón viszont egyértelműen a füstölőoltárra használják a görög szót. Az is gond, hogy nem olvassuk sehol, hogy a füstölőedény is aranyból készült volna, sem azt, hogy a helye a szentek szentjében volt. Ráadásul furcsa volna, ha a Zsidókhoz írt levél éppen ezt a kis edényt említené a felszerelési tárgyak között, miközben a füstölőoltárt viszont kihagyja a felsorolásból.
Marad az a magyarázat, hogy a szerző teológiai okból sorolja a füstölőoltárt a szentek szentje felszerelési tárgyai közé. A magam részéről ezt a magyarázatot tartom a leginkább meggyőzőnek. A szerző nem lokális értelemben kapcsolja a füstölőoltárt a szentek szentjéhez, hanem azért, mert teológiai szempontból az oda tartozik. Ezt a magyarázatot erősíti, hogy a görög mondat nem azt mondja, mint a magyar, hogy „ebben volt egy arany füstölőoltár” (utalva a szentek szentjére), hanem azt, hogy „ezé volt az arany füstölőoltár” (χρυσοῦν ἔχουσα θυμιατήριον). Az ἔχουσα a birtoklást kifejező ige participiuma, amelynek a referense nem egyenlő azzal, hogy a füstölőoltár lokálisan „ott van” a szentek szentjében. A füstölőoltár funkcionális értelemben tartozott a szentek szentjéhez, noha fizikailag azon kívül állt, ugyanúgy, ahogy az égőáldozati oltár pedig a szentélyhez tartozott, noha fizikailag az is azon kívül állt. Amikor a főpap bement a szentek szentjébe, a kárpit előtti füstölőoltár volt a belépési pont. Arról vette a füstölőszert, amit bevitt a belső szentélybe, hogy az engesztelési napon bemutathassa a népért az áldozatot.
A kritikai alapállás indokolatlan bizalmatlansággal közelít a szöveghez, amikor azonnal tévedést feltételez ott, ahol jó szándékú olvasat könnyen megtalálja a látszólagos ellentmondás feloldását. A füstölőoltár problematikája egy a sok-sok példa közül, amin keresztül a bizalom és a bizalmatlanság, a jóindulat és a rosszindulat hermeneutikája láthatóvá válik. Konzervatív kutatónak lenni nem azt jelenti, hogy apologetikai megfontolások miatt lemondunk az ésszerű magyarázatokról, hanem azt, hogy a bibliai szövegekről inkább jót feltételezünk, amikor válaszutakhoz érkezünk, mert éppen ezt tartjuk az ésszerű hozzáállásnak, amely közelebb visz bennünket a valósághoz.
Füstölőoltár a szentek szentjében? (1)
Ádám, a konzervatív alapállással nincs bajom, sőt magam is fontosnak tartom a szöveg iránti bizalmat. Viszont van bajom az ultrakonzervatív állásponttal, amely mindent megelőzően dogmatikai tételként szögezi le, hogy nem lehet ellentmondás a Bibliai szövegben. Ha mégis van az csakis látszólagos lehet.
Ez az álláspont sokkal távolabb áll tőlem, mint a megfontolt kritikai megközelítés. (Szerintem a szerencsétlen szóhasznált: „Biblia-kritika” talán többet ártott az ügynek mint ami ténylegesen történik e címszó alatt.) Amiről te beszélsz, mint ami „azonnal tévedést feltételez” az szerintem a bibliakritika szélsőséges változata. Gondolkodó konzervatívok és megfontolt kritikusok képesek konstruktív vitát folytatni a kenyérszaporításról, vagy a feltámadástörténetek összhangjáról. A szélsőségesek viszont egyik oldalon sem érdekeltek ebben a vitában, mert prekoncepcióik vannak.
Időközben elolvastam a „Mindig igazat mond a Biblia?” c. bejegyzésedet, és rájöttem, hogy az imént semmi újat nem mondtam.
Az Exodust tanulmányozom jelenleg (a héber Biblia módszeres végigolvasása keretében, amennyire időm engedi). Az Exodus 30:6-ban az alábbit olvassuk:
וְנָתַתָּ֤ה אֹתוֹ֙ לִפְנֵ֣י הַפָּרֹ֔כֶת אֲשֶׁ֖ר עַל־אֲרֹ֣ן הָעֵדֻ֑ת לִפְנֵ֣י הַכַּפֹּ֗רֶת אֲשֶׁר֙ עַל־הָ֣עֵדֻ֔ת אֲשֶׁ֛ר אִוָּעֵ֥ד לְךָ֖ שָֽׁמָּה׃
„venatata oto lifné haparokhet aser al-aron ha’edut lifné hakaporet aser al-ha’edut aser ivva’ed samma” vagyis „teszed azt a kárpit elé amely a tanúság ládáján van, a fedél elé ami a tanúságon van ahol találkozok veled”
Ahogy ezt olvastam, beugrott ez a cikk. Érdekes, hogy a kárpit (paroket) és fedél (kaporet) nagyon-nagyon hasonló szavak, ugyanazokból a betűkből állnak, igazából csak egy betű van más sorrendben (פרכת, כפרת). Emellett elég furcsa, hogy mit keres a kárpit a tanúság ládáján (?) a vers első felében ami elé kell tenni a füstölőoltárt, mikor a vers második felében a fedél van a tanúság ládáján, és aszerint pedig az elé kell tenni a füstölőoltárt. Nyilván nem akarom elvitatni a szöveget, nem néztem utána annak, hogy van-e olyan szövegváltozat, ahol a vers mindkét felén kaporet, vagyis fedél áll, de ebben az esetben ez lenne az olvasat:
„teszed azt a fedél elé amely a tanúság ládáján van, a fedél elé ami a tanúságon van ahol találkozok veled”
Ez esetben tehát a füstölőoltár, legalábbis annak első bibliai előfordulása esetén egyértelműen a láda előtt lenne.
Persze ettől még kérdés, hogy a füstölőoltáron akkor hogyan lehetne naponta füstölni, ha a főpap csak évente egyszer léphet be a szentek szentjébe. Az Exodus 40:26 szerint is a paroket előtt van a füstölőoltár és nem a kaporet előtt (bár a paroket/kaporet szavak itt is ugyanúgy összekeverhetők + az „előtt” – לפני – héber szó jelentése némileg tágabb, pl. valaminek a jelenlétében-t is jelenti, valamint – bár ez elég erőltetett érv – fizikai értelemben az, hogy valami egy függöny előtt vagy mögött van, csak nézőpont kérdése :)).
További érdekesség, hogy az Exodus 26:35-ben, ahol felsorolja azt, hogy mik vannak a szent helyen, ott nem szerepel az illatáldozati oltár (persze ez nem meglepő, hiszen az Exodus 30-ig nem is szerepel, hogy azt el kellett volna készíteni, holott a szentély és az összes többi szentélybeli tárgy elkészítését és helyét korábban egy összefüggő helyen írja le), miközben ott sokkal világosabb a megfogalmazás a dolgok pozicionálása tekintetében, mert nem „לפני הפרכת“ azaz „kárpit előtt”-re, hanem „מִח֣וּץ לַפָּרֹ֔כֶת”, vagyis a „kárpiton kívül”-re helyezi az asztalt és lámpatartót.
Mindezzel csak annyit akarok mondani, hogy nem teljesen meglepő, hogy ahogy Ádám is írja, lehetett olyan zsidó tradíció (lásd az utalást a 2Bárukra), miszerint a füstölőoltár a szentek szentjéhez tartozik és nem a szent helyhez, mert a kérdés – legalábbis első olvasatra – mintha nem lenne teljesen egyértelmű a Tóra ezen szövegrészei alapján sem.
Korrábban ezt írtam: „Emellett elég furcsa, hogy mit keres a kárpit a tanúság ládáján”
Ezt korrigálnám azzal, hogy időközben jobban átolvastam ezeket a részeket, és észrevettem, hogy a „kárpit a tanúság ládáján” (על ארון – al aron) egy további 2 helyen is előforduló szófordulat az Exodusban, amely arra utal, hogy a kárpit elfedezi a ládát – nem feltétlenül a láda felett van. 🙂 Pl. Az Exodus 40:3 szerint „וְשַׂמְתָּ֣ שָׁ֔ם אֵ֖ת אֲר֣וֹן הָעֵד֑וּת וְסַכֹּתָ֥ עַל־הָאָרֹ֖ן אֶת־הַפָּרֹֽכֶת” vagyis „odateszed a bizonyíték ládáját és befeded a ládát („al aron” szófordulat) a kárpittal”. Ezt megerősíti a 40:21: „וַיָּבֵ֣א אֶת־הָאָרֹן֮ אֶל־הַמִּשְׁכָּן֒ וַיָּ֗שֶׂם אֵ֚ת פָּרֹ֣כֶת הַמָּסָ֔ךְ וַיָּ֕סֶךְ עַ֖ל אֲר֣וֹן הָעֵד֑וּת כַּאֲשֶׁ֛ר צִוָּ֥ה יְהוָ֖ה אֶת־מֹשֶֽׁה” vagyis „behozta a ládát a hajlékba és tette az elfüggönyöző kárpitot és elfüggönyözte (elfedte) a bizonyíték ládát (itt is az „al aron” szerepel) ahogy parancsolta YHVH Mózesnek”.
Ezt csak azért írom, mert némileg zavar, hogy fentebb az egész kérdésbe többet láttam bele, mint ami belelátható – ez alapján a 30:6-ban a paroket és kaporet szavak (bármennyire is könnyen összekverhetők) használata konzisztens a másik két párhuzamba állítható előfordulással, nincs értelme bármiféle másolási problémára gyanakodni. Ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy a füstölőoltár elhelyezése csak az Exodus vonatkozó szövegrészei alapján akár félreérthető is lehet (pl. az eddig nem említett 40:5 miatt is :”…וְנָתַתָּ֞ה אֶת־מִזְבַּ֤ח הַזָּהָב֙ לִקְטֹ֔רֶת לִפְנֵ֖י אֲר֣וֹן הָעֵדֻ֑ת” – „és teszed a füstölésre való arany oltárt a bizonyíték ládája elé…”).
Tudom, hogy ez egy nagyon mellékes kérdés, ami valószínűleg csak engem érdekel, de nem akarnám, hogy a korábbi postom esetleg a részletkérdésekben hozzám hasonlóan elvesző jövőbeni héber Tóra tanulmányozókat félrevezesse. 🙂