Gombóc

2015 márc. 7. | Divinity, Elmélkedések | 18 hozzászólás

Mikor hazahoztuk, nevezhettük volna Ribizlinek vagy Sutyinak is, de valamiért Gombóc lett a neve. Maga volt az aranyosság. Majdnem eljött velünk a Tengerentúlra, ahol Dumplingként mutattuk volna be hódolóinak. Már a „repülőjegye” is megvolt, de végül itthon kellett hagynunk. Miután hazajöttünk, még öt évet ugrándozott köztünk. Nagyon szerette a Micimackót, Rejtőt, a kenyérhéjat, a zoknikat, és azt, ha a fejecskéjét simogattuk. Reggel és este zörgette a ketrece ajtaját, hogy enni kapjon és kijöhessen néhány órácskára. Ma reggel el kellett altatnunk. Fogalmam sincs, van-e bármilyen jövő azoknak az állatoknak, akik – ahogy C. S. Lewis mondja – „igazi magukat gazdájukban találják meg”, és „egyediségüket gazdájuknak köszönhetik”, inkább kétlem, mint hiszem ezt, de ha mégis, azt remélem, Gombóc nem a veszedelmes örök vadászmezőkre költözött, hanem valamilyen zegzugos zöldségeskertbe, tele izgalmasabbnál izgalmasabb felfedeznivalókkal. Ajándék volt ez a kis lógófülű jószág. Hiányozni fog.

18 hozzászólás

  1. Csaba Tarró

    Sajnálom Ádám!
    Nagy szomorúság elválni, egy-egy szeretett állatkától is! 🙁

  2. Éva

    A gyerekeknek nagyon kell az otthoni állatsimogató és még a papa szívét is meghódította :)? A nyuszik tényleg nagyon kedvesek, hátha nem hiába tették a feltámadás ünnepére az ártatlanság jelképeként?

  3. Szabados Ádám

    Abszolút meghódította. Az meg a lelkemet simogatta most meg, hogy a feltámadással hozod összefüggésbe.

  4. Éva

    🙂

  5. Éva

    Ebből is látszik, hogy nem az erő a nyerő. Hogy Jézus teljesen elgyengítette Önmagát a keresztet vállalva. És így győzött az élet.

    Jut eszembe, kihagytam az előbb a szkeptikus-témából, a paradoxonok sorából: erőm gyengeségemben van…

  6. H28

    Nálunk is volt egy Pucu, vendég gyerekeknek hoztuk, aztán maradt. Később kikerült a hegyre, aztán hogy ne unatkozzon, kapott egy társat. Na onnantól mi se unatkoztunk. 7 év fölött megért, mikor elaludt. Nagyon sok élményem volt nyuszikkal.
    Engem mindig zavart, ahogy az egyház bizonygatta az állatok lelketlenségét. Pontosabban lélek nélküliségét. Valószínűleg a történelem folyamán olyan sokszor volt nehéz az embereknek, hogy erre nem jutott kapacitás.
    De, Példabeszédek könyve:12:9 Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
    Amikor valaki érdek nélkül viszonyul jobban egy állathoz, az nekem mutat valamit.
    Károli Gáspár » A prédikátor Salamon könyve » 3. fejezet
    18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
    19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
    20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
    21 Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

    Egykor kerestem milyen szó állhat a lélek helyén, akkor úgy találtam görögben szellemre fordították.

    Eszembe van az is, mennyi élet árán élünk mi emberek nap, mint nap ?

    Olvastam itt egy vitát amiben az ember is lélekalvóként volt a feltámadásig. Ha ez így van, gyakorlatilag halálunk után azonnal feltámadottként találnánk magunkat, hiszen az az akármekkora pillanat teljesen kimaradt ugye?

  7. endi

    H28, szerintem is lehetséges hogy a lélek „alszik” a halál után, és a egyén úgy fogja fel hogy amikor meghalt, utána egyből feltámadt.
    Szerintem ez a magyarázata a lator esetének is, akinek Jézus azt mondta hogy „holnap velem leszel a paradicsomban. Jézusnak ugyan nem holnap volt az, de a latornak igen. Már ha jól értem. 🙂

  8. H28

    endi! Kösi, részemről ez egy gondolat, ide pedig adalék, nem állásfoglalás. Zoé is érdekes ebből a szempontból. Ha eccer lesz időm rá, átmegyek oda.

  9. Lacibá

    Endinek:

    Lk 23,”43Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” ”

    Tehát nem holnap, hanem még ma!

    Nem alszik, hiszen „1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. 5Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. 6Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. 7A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. 8Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. 9Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle.” (2Kor 5,1-9)

    és a

    Jel 6,”9Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?« (Zak 1,12; MTörv 32,43) 11Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.”

  10. H28

    Lacibá! Oké. Egy szót megérdemelnek nyuszikáink is. Mesélhetnék bátor nyusziról, aki kizavart a telekről egy tacskót, hogy nyüszített. Mesélhetnék bátor nyusziról, aki megijedt, amikor meglátta a halált, de szóltam hozzá és bátran nézett szembe vele. Beszélhetnék erkölcsös nyusziról, de most talán hagyjuk! Beszélhetnék élő baromfiról is, akit anyám kiskoromba szánt nekem és amikor elmondta neki, odatartotta a nyakát. Beszélhetnék sok általam megsiratott nyusziról, amikor azt mondtam nekik, megyek utánatok. Azonkívül olyan sok mindenről, de nem mindenről lehet. Egy pillanat, míg itt vagyunk. Isten ugyanazt a Zoét adta nekünk, ami neki van, élete van Önmagában. (nem egy vacak tároló lemezen (B.J. a kisbíró nyomán)) Kell még valamit mondanom?

  11. endi

    Lacibá, köszönöm a javítást, tényleg „ma”! 🙂
    A többi: szerintem a dolog nem egyértelmű. Több helyen olvassuk hogy a meghalás alvás meg ilyesmiket… Szerintem ez nem mond ellent az általad idézett igéknek. Sőt, nem is igazán értem miért idézted azokat. Szerintem azok a feltámadás utánról szólnak.

    Jézus tuti hogy nem jutott még aznap a paradicsomba szerintem, hiszen 3 napig halott volt, és ha a lelke máshol is volt akkor, szerintem nem a paradicsomban. Bár az is kérdéses, mit jelent itt a paradicsom. 🙂

  12. Lacibá

    a Hiszekegyben: „alászállt a poklokra”

    a zsoltárokban ezt olvassuk:

    107,16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
    14Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.

    Ef 4,8Ezért mondja az Írás: »Felment a magasba, foglyokat vitt magával,
    s ajándékokat adott az embereknek.« (Zsolt 68,19)

    Krisztus halálakor berontotta a pokol érckapuit, vagyis tönkrezúzta a sátán hatalmát. Kiszabaditotta az ottlévő – az „Ábrahám kebelén!lévő- igazakat, felvitte magával, majd harmadnapon feltámadt, feltámadtan is megjárta a mennyet (noli me tangere, Jn 20,17), utána megjelent az embereknek is. Tehát bejárt „Tolnát-Baranyát”, poklot és mennyet is, majd még negyven napra visszajött, hogy hitelesitse mindazt, amit tanitott és eléjük is élt!

  13. Lacibá

    Csak a test hal meg, „alszik” és nem tud semmiről. A lélek teremtett ugyan, de halhatatlan. Ha halandó lenne, nem lenne számára fenyegetés tetteinek következményeként a pokol, és az Istentől elszakitottság. Akkor az életben sem okozna ez gyötrelmet.

    Ha a halállal meghalna, ugyan miként menne itéletre?! „27És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet.”

    és

    Iz38,12″Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövőszékről. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. ”

    Hogyan vehetnék el sátram tőlem, ha én nem vagyok?

    Megszövődtem, elkészültem, felgöngyölt az Úr. A göngyöléskor meg is néz, el is igazit. Nem semmisültem meg, mert kézbe vett, átnézett, a nekem való helyre rakott.

  14. Lajcsi

    Egy igazi, méltóságteljes gyászbeszéd!

  15. Éva

    Azt vitatom hogy ugyanaz a lélek van bennünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az életük nem ér véget a test halálával. Ezért fontos, hogy az embert három „rész” egységének lássuk, melyben a lélek mellett ott a szellem. A lélekben: érzelem, értelem … Az ALKOTÁS – a szellem műve, Isten hasonlatosságára, a VÁLASZTÁS a jó és rossz között, a bűn, vagy éppen befogadása a Szentléleknek, a megtérés… Ezekre csak az ember képes, és az AGAPÉ amiben gyakorlatilag nincs érzelem … most ez csak véletlenszerű ütögetése a fontos billentyűknek.
    Az biztos, hogy az állatok ártatlanok és ezért annyira kedvesek, ezért nőnek a szívünkhöz 🙂

  16. A Menhely gondnoknője

    Nekem volt egy Ribizli nevű törpenyuszim :)… Sajnálom Gombócot!

  17. Szabados Ádám

    Ribizli.:)

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK