Általános iskolás voltam, amikor Brezsnyev pártfőtitkár meghalt. Groteszk visszagondolni is rá, de órákon át néztük a tanteremben a temetését. Másfél évvel később meghalt Andropov pártfőtitkár, és a hosszú szertartás kezdődött elölről. Majd alighogy megválasztották helyette Csernyenko pártfőtitkárt, ő is meghalt. Akkor terjedt el a következő vicc. Csernyenko a másvilágra kerül, ahol a falon egy csomó óra van. Mikor megkérdezi, hogy mik ezek az órák, azt felelik neki, hogy minden óra egy országot jelképez, és amikor annak az országnak meghal a vezetője, az óra mutatója egyszer körbemegy. Csernyenko keresni kezdi az országa óráját, de nem találja, ezért egy idő után rákérdez: „És a Szovjetunió órája hol van?” „A Szovjetunióé? Ja, azt kitettük a vécébe ventilátornak, olyan gyorsan pörgött!”
És akkor megválasztották a fiatal, energikus Gorbacsovot a Szovjetunió következő vezetőjének. Majd rá egy évre felrobbant a csernobili atomerőmű, melynek nukleáris felhője elért egészen Skandináviáig, és a Szovjetunióról maradék dicsősége is lefoszlott, ott állt ez a hatalmas vörös óriás pőrén, megszégyenülve a világ színpadán. Gorbacsov rövid uralmának két meghatározó kifejezése ezután lett világszerte ismertté: peresztrojka és glásznoszty. Átalakítás és nyíltság. A Szovjetunió nyilvánvalóan a végéhez közeledett. Ezt már az amerikai elnökökkel folytatott leszerelési tárgyalássorozat is jelezte, de a közép- és kelet-európai országokban lezajlott rendszerváltások pecsételték meg igazán, és a szovjet keményvonalasok kérészéletű puccsa tette visszafordíthatatlanná. Ami persze Gorbacsov uralmának is véget vetett.
És most ő is meghalt, és a halála időpontja megint jelképes. Gorbacsovval egy korszak kezdődött, és bár évtizedek óta jelentéktelen, bukott vezetőként a kutyát nem érdekelte már a véleménye, még Putyin sem vette fel neki a telefont, dicstelen elmenetele megint egy korszakhatárt jelez. A mögöttünk álló emberöltő bizonyos értelemben Gorbacsov kora volt, akinek legfőbb műve, hogy önmagát tette feleslegessé. Lebontotta a kommunista szovjet birodalom hetven éven át ágaskodó, gigantikus építményét, és vele megsemmisítette a saját képzeletbeli lovasszobrát is. Gorbacsov maga alá temette a Szovjetuniót, a Szovjetunió pedig Gorbacsovot. De 2022-ben meg éppen ezt a különös művét tették zárójelbe. A keleti birodalom feltámadt, Oroszország és a Nyugat megint ellenségek, csak ez már egy másik Oroszország és egy másik Nyugat. Gorbacsov halálával nagyjából egy időben a történelem vége is véget ért. Gorbacsov pedig ott áll a történelem Ura előtt, ahogy egy nap a mostani vezetők is számadásra mennek majd elé.
Gorbacsov nagyon nagy ember volt, és örök hálával tartozik neki az emberiség. Rövid idő alatt – és lényegében vér nélkül – lebontotta a szovjet birodalmat, és az egész körülötte lévő „világrendszert”. A kommunizmus természetesen bukásra ítélt rendszer volt – mert gazdaságilag versenyképtelen volt a Nyugattal szemben, és mert egy nyilvánvalóan hazug ideológián alapult. De ez a bukás Gorbacsov nélkül vagy még nagyon sokáig húzódott volna, vagy esetleg egy véres forradalom formájában megy végbe, amely sokkal több áldozatot követelt volna.
Az más kérdés, hogy a történelemnek nem lett vége, Francis Fukuyama tévedett. Mert igaz, hogy 1989-91-ben kiderült hogy az amerikai modell, a nyugati liberális demokrácia és a tőkés piacgazdaság a legjobb rendszer, igaz, hogy nem valószínű, hogy a jövőben lesz ennek emberiség-léptékű alternatívája – de ugyanakkor ez a modell nem – vagy csak nagyon lassan – terjeszthető el az egész világon. Oroszországban és Kínában nem jött létre amerikai típusú demokrácia – mert ezek a társadalmak túl nagyok, és túl nagy kulturális öntudatuk van ahhoz, hogy Amerika rájuk tudja kényszeríteni a saját modelljét (ahogyan ezt lényegében megtette a második világháború után Németországgal, Japánnal és Olaszországgal, a korábbi fasiszta nagyhatalmakkal). De Oroszországban és Kínában is egy sokkal kevésbé brutális-totális (Hszi Csin Ping illetve Putyin, nem pedig Mao és Sztálin) diktatúra van, mint amilyen a kommunizmus alatt volt. És nem kétséges, hogy hacsak nem sikerül a liberális demokráciát Nyugat-EUrópában és Amerikában is megsemmisíteni, akkor a Nyugattal való kulturális és gazdasági kapcsolatok, az ottani anyagi bőség és szabadság vonzóereje erodálni fogják ezeket a rendszereket.
Akit érdekel és jobban bele szeretne látni a „peresztrojka” vezetőjének életszemléletébe, annak ajánlom ezt a filmet és az erről készült beszélgetést: https://www.youtube.com/watch?v=zvle24fxCKc
Ezek az ideológiák sem tudták megváltani az emberiséget, sőt talán jobban visszabillenteték a mérleg nyelvét egy másik irányba, a káosz felé.
Van ugye a mondás: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Érdekes, hogy az eredeti jézusi mondatok nem éppen erről szólnak, hanem éppen arról a helyzetről, ami Gorbacsovot is körül vette a hazájában:
„Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” (Mt 13, 57)
„Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.”
(Lk 4, 24)
Nem hiszek a nagy emberek létezésében. Szerintem minden embert egy adott rendszer tesz „naggyá”. Minél jobban illik valaki az adott rendszerbe, minél nagyobb a rendszer, és minél inkább sajátja a naggyá tevés, annál több „nagy” ember van benne. De mindenki mezítelenül jött és úgy is megy el, és átkerül egy másik rendszerbe, ami teljesen más elvek szerint működik. Nem gondolom, hogy Gorbachov nagy ember volt és változást hozott. Szerintem a változás hullámai görgeték őt maguk előtt, tette amit a helyzet diktált.
„……………. Nem hiszek a nagy emberek létezésében. Szerintem minden embert egy adott rendszer tesz “naggyá” …………”
A Biblia kijelentése alapján a „tesz naggyá”, az alábbi szerint történik:
„Szólt Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat (vezetőket) és tesz királyokat (vezetőket); ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” (Dániel 2:20-21)
„Hatalmas dolgot cselekszik (az Úr) karjának ereje által, elszéleszti az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönt le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.” (Lukács 1:51-52)
Amihez úgy gondolom „eszköz” Isten számára az adott rendszer.
Most olvasom, és mivel kapcsolódik a témához, bemásolom:
„Enyém (Úré) a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái.” (Példabeszédek 8:14-16)
A Biblia kijelentéseiben való hitem alapján azok is Általa fejedelmek, nemesek, bírák, akik ellene szegülnek Istennek.
Gorbacsov nem hozott változást, a változás hozta őt. A szovjet rendszer halálra volt ítélve, mert nem bírta a gazdasági-katonai versenyt a Nyugattal, és mert három nemzedék alatt „elkopott” az ideológia: a szocializmus jólétet és szabadságot ígért és helyette nyomort és zsarnokságot hozott, de mindig azt ígérték, hogy „majd” jobb lesz… De Gorbacsovnak köszönhető – és ebben áll a nagysága – hogy a változás viszonylag vérmentesen és gyorsan lezajlott. Egy Ceausescu vagy Honecker-típusú vezetővel a SZKP. élén sokkal nehezebb és véresebb lett volna a rendszerváltás. Tehát hálával-tisztelettel tartozunk Mihail Gorbacsovnak.