December 25-én este 20.30-kor /javítás: 18:30-kor/ az Echo TV Tegnapi történelem c. műsorában Hamar Dávid és én leszünk Ferkó Dániel vendégei. A karácsonyi tematikájú számban a Messiásban való hitről beszélgetünk, valamint Jézus születésének a körülményeiről, arról, hogy miért nem hittek benne a zsidók, miért december 25. lett a karácsony hivatalos ünnepe, mi a problémája az ünneppel a muszlimoknak, és hogy hogyan nézzünk keresztényekként a jövőbe a mostani Európában. Persze nem szabad azt várni a műsortól, hogy ezeket mind részletesen megválaszoljuk, az idő is kevés volt hozzá, de akit érdekel a beszélgetés, kapcsoljon kedd este az Echo TV-re! /A felvételt itt lehet megnézni./
(A beszélgetést december 13-án vették fel.)
Úgy látom, hogy az időpont 2018.12.25.18:30. Legalábbis én akkorra állítottam be a felvételt a digitális műsorújságban 🙂
Persze online is elérhető lesz, szóval majdnem mind1.
Jonatán, én még a 20:30-ról tudtam, úgyhogy ez fontos info, köszönöm!
Itt lehet megnézni:
https://www.echotv.hu/hirek/2018/12/25/tegnapi-tortenelem-jezus-a-bun-es-a-halal-problemajanak-legyozesere-jott-a-foldre
Kedves Ádám!
A műsorban említed, hogy a harmadik (kvázi?)Messiás várása az Emberfia várása volt a zsidóságban. (Tippelem, hogy itt a dánieli bar-Enós-ra gondolsz.)
Két kérdést engedj meg ezzel kapcsolatban:
Hogyan „emelkedett” az Emberfia-váradalom messiási szintre?
És idekapcsolódik-e (ha igen, hogyan) a főpap-Messiás várása? (Akire szintén utalnak harmadik fajta (kvázi)Messiásként a zsidóságban.)
Válaszodat (és a műsort is:) köszönöm.
Sziasztok!
(Hozzàszolàsomban keményen fogok fogalmazni Hamar Dávid teológiàjàval kapcsolatban. Azért teszem ezt, mert keresztyén embernek tartom, és jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.
Tehát a gondolataim:)
Nagyon tanulságos volt ez a videó, két keresztyén testvér, két iskolàt (egy Biblikus és egy nem Biblikus) képviselő teológus gondolkodás módját is meg lehetett látni benne.
Ádám volt, aki az Isten központtú teològiàt hirdette, Dávid pedig az ember központút. Àdàm, te beszéltél a bűntől, mìg Dàvid a kereső emberről. Ádám a kérdésekre adott relevàns, valós válaszokat, Dávid pedig az első kérdésnél, nem is arra válaszolva, elkezdte nyomatni a hamis teológiát. Az, hogy Isten azokhoz a pàsztorokhoz jön, akik màr közeledtek felé, egyrészt a Bibliàban nem szereplő, hamis gondolat, másrészt nem is ez volt a kérdés.
Keresztyén apologétaként a Bibliàt kellene védenie, ami Isten szava. Istentől kellene beszélnie, nem az emberekről, hogy milyen különlegesek voltak a bölcsek, meg a pásztorok. A Biblia Isten szava, Isten kijelentése, és elsősorban róla szól. Akkor egy Krisztus követő hitvédő embertől jogos elvárás, hogy Krisztusról, a mi urunkról beszéljen. Őt dicsérje, ne az embereket. Nem igaz?
Kedves Brumi,
igen, a dánieli jövendölésre gondoltam (bar-enos vagy kibar-anas). Ezt a jövendölést a Jézus korabeli (és előtti) zsidóság kvázi-messiási értelemben vette, erre több utalás is van az evangéliumokon kívül: pl. Énok példázatai vagy az Ezékiel a drámaíró c. vers Kr. e. 200 körülről. A dánieli kép – különösen az egész könyv fényében – könnyen kapcsolódott a Dávid fia messiási alakjához. Az Emberfia (bar-enos) – vagy Emberfiához hasonló (kibar-anas) – hozza ugyanis el az Isten országát, hogy a gonosz birodalmakat elsöpörve végül Isten uralkodjon a földön. Jézus valószínűleg azért használta magára ezt a képet, mert ez kevésbé volt terhelt abban az időben. (A Messiás szóhoz túl sok konkrét elvárást fűztek már abban az időben a zsidók, amelyeket Jézus első eljövetelekor nem szándékozott betölteni.)
A papi Messiásról szóló remény a qumráni közösség sajátos (szektás) tanítása volt, amely eltért a zsidóság általános várakozásától.
Kovacsdpisti,
hadd védjem meg Dávidot. Dávid és én nem gondolkodunk másképpen ezekről a dolgokról, csak ő a műsorban (ahol nem volt idő hosszabb kifejtésre, ezért könnyű félreérthetően fogalmazni) azt próbálta hangsúlyozni, hogy a pásztorok és a bölcsek példák számunkra a helyes viszonyulásra, szemben azokkal, akikben nincs kíváncsiság, amikor Isten valami különöset tesz. Szerintem ez egy fontos üzenet, Jézus is állított így példaként elénk embereket, noha tudta, hogy Isten munkálja ki az emberekben a hitet is. Ezt Dávid sem gondolja másképp.
Szia Ádám!
Had gratuláljak!
Két dolog nagyon tetszett. Az egyik, hogy az evangélium szólt az állami propaganda tévében és nem a politikai kereszténység. A másik, hogy a riporter által felkínált migránsozó utcába nem mentetek be. Lehet, ezért még megüti a bokáját… 🙂
Kedves Kovacsdpisti,
én egészen máshogy értem Hamar Dávid szavait, nem látom az emberközpontú teológiát az interjúban.
Amúgy a „muszlim vallási vezető üzenete” kapcsán, én lehet hogy nem a dátumra hegyeztem volna ki a dolgot, hanem arra, hogy fogyasztás-ünnep lett belőle, és ennek kapcsán korrekt a kritika… illetve érdekes kérdés, hogyan lehet az evangélium lényegét közérthető és muszlimok számára is érthető módon megfogalmazni a körül, hogy az örömhír arról szól, Isten emberré lett — és ez valóban istenkáromlás a muszlimok számára, de hála Istennek Isten nem olyan mint amilyennek Allahot a Korán bemutatja…
Kedves Ádám!
Már egy ideje figyelemmel kísérem a blogodat, mind a bejegyzéseket, mind a kommentszekciókat rendkívül értékesnek látom, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul(t) e szellemi kincs építéséhez!
A műsorban elhangzott, hogy a karácsony dátuma nem olyan fontos az ünnep üzenete mellett, ezzel lényegében egyetértek. Mégis érdekelne, mitől tartod valószínűnek, hogy a dec. 25. helytelen dátum, és inkább tavaszra tehető Jézus születése? A Lk 2,8 önmagában számomra nem sokat jelent, hiszen egy enyhébb közel-keleti december esetén könnyen lehet, hogy nem vitték be éjszakára karámba a juhokat, nem?
Épp a napokban olvastam egy cikket (https://taylormarshall.com/2012/12/yes-christ-was-really-born-on-december.html), ami a decemberi dátum mellett érvel szerintem megfontolásra érdemes módon. (Bár nem vagyok otthon a zsidó templomi szolgálat beosztásával kapcsolatban, nem tudom, helyes-e Zakariás működésére és Keresztelő János fogantatásának idejére alapozni az érvelést)
Kedves Marcipor,
köszönöm a cikket. Oscar Cullmann egy tanulmányára támaszkodtam, annak alapján írtam évekkel ezelőtt ezt a rövid összefoglalót is a témában. Cullmannt alapos kutatónak tartom, de mivel én magam ezen túl nem kutattam a témát, a véleményem helyessége teljesen attól függ, hogy Cullmann, akire rábíztam magam, téved-e.
Kedves Ádám!
Mire gondolsz? Úgy értem, Jézus hol állít elénk így példákat?
Például a kapernaumi százados (Mt 8,10), Tírusz és Sodoma (!) (Mt 11,20-24), a ninivei férfiak és Sába királynője (Mt 12,41-42), a kánaáni asszony (Mt 15,28), a kisgyermekek (Mt 18,2-3). Máshol persze hangsúlyozza Jézus, hogy senki se mehet hozzá hittel, hacsak nem az Atya vonja (Jn 6,44.65).
Igen, ezek jó példák.
Csak, hogy megérts: mikor elkezdtem nézni a videót, első körben egyből kikapcsoltam Dávid válasza után. Azt gondoltam: na, már megint az ember van a fő helyen, és nem az Úr. Ilyen szempontból én is, úgymond terhelt szívvel néztem a videót, túl sokat hallottam már az ilyen szövegeket, az emberre kihegyezve.
A hozzászolasom éles volt, túl éles. Habár ott van az Igeben, hogy feddjetek egymást kímélet nélkül (Titusz 1,13), de ezt az Igét nem lehet kontextusa nélkül értelmezni. Plusz alapvetően a Szeretet kettős parancsa kell, hogy legyen a keretrendszerünk (Màté 22). A szeretet nélküli hangnem miatt elnézést kérek.
Meghallgattam azóta többször is, hogy tényleg félreértettem-e. Sok jó dolog hangzik el Dávid hozzàszolàsàban: Istenről beszél, akivel személyes kapcsolata van például. De ez így kevés, az Istenről való beszédnek kegyelem központúnak kell lennie.
Ez a csoda: Isten kegyelme az, hogy a pasztoroknak megdicsőìti a fiàt az angyalok által, hogy a bölcsek elindulnak. Isten útjai nem a mi útjaink, nem tudjuk, hogy miért ők kapjàk ezt. Megjegyzés: nekem nem a tiszta kalvini tanok erőteljesebb hangsulyozàsa hiányzik, hanem az ember és az Úr közötti helyes viszony elmondàsànak hiànya.