„Lassan, de biztosan körvonalazódik a botrány” – írja Niedermüller Péter saját Facebook oldalán. A körvonalazódó botrány oka egy nyilatkozat: „Néhány nappal ezelőtt 14 vallási közösség vezetője ünnepélyes nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy ’a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg’, és ezt a kijelentést kiegészítette azzal, hogy megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.” A nyilatkozatról a 444-en Urfi Péter ezt írja: „Nem sokszor fordulhatott elő a magyar történelemben, hogy 14 vallási közösség fogalmazzon meg közös üzenetet.” Majd hozzáteszi: „ez a nyilatkozat nem vallásaink bensőséges ünnepeiről szól, hanem a politikáról”. Valóban így lenne?
Niedermüller Péter ennél tovább is megy, szerinte a nyilatkozat kifejezetten politikai megrendelésre született. „Hogy ki kérte, vagy ki hatalmazta fel ezeket az egyházakat egy ilyen kirekesztő nyilatkozat megtételére, az nehezen – vagy nagyon is könnyen – érthető. Nyilván nem a Teremtő, hanem a Fidesz propagandaosztálya. A szomorú és elképesztő az, hogy ezek az egyházak – tegyük hozzá azóta a nyilatkozatot szintén aláíró Mazsihisz bocsánatot kért – eleget is tettek ennek a kérésnek. Ócska, gyűlölködő pártpropaganda eszközeivé váltak. Ahelyett, hogy mindenki emberi méltósága mellett, mindenféle kirekesztés és megbélyegzés ellen álltak volna ki, szégyenletes módon éppen a ’zsidó és keresztény értékrend’ alapelveit, az elfogadást és a szeretetet gyalázták meg. És mindezt röviddel karácsony előtt…” Igaza van a DK-s politikusnak?
A nyilatkozat szövege szerintem is okot ad félreértésekre. Néhány napja a Divinity Facebook-oldalán ezt írtam: „Tegnap tizennégy felekezet és zsidó hitközség közös nyilatkozatot adott ki a házasságról, családról és emberi méltóságról. Fontos és időszerű deklaráció! Én nem fogalmaznék úgy, hogy ’a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja’ (szerintem a Héber Bibliában is az istenképűség az emberi méltóság alapja, nem a házasság), ezzel együtt is üdvözlöm a nyilatkozat célját, hogy megerősítse ’a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát’. Itt most ez a lényeg.” Tehát már előre igazat adtam a Mazsihisz még meg sem született korrekciójának: „hitünk szerint az emberi lény méltósága feltétel nélküli. A szándékunk ellenére, figyelmetlenül megbántott felebarátainkat megkövetjük, elnézésüket kérjük”.
A szövegben ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, hogy ez a félreérthetően megfogalmazott mondat a keresztény egyházak meggyőződését is tükrözi-e, vagy csak a zsidó felekezetekét. A szöveg ominózus részlete így szól: „A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta megerősítve, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja.” Ezt lehet úgy érteni, hogy a zsidó hagyományban az emberi méltóság alapja a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése, amely megerősíti a közös meggyőződést, hogy a házasság nő-férfi kapcsolat (és hogy az emberi méltóság szintén fontos). Tehát ha jóindulatúan értelmezzük a szöveget, az beölel egy vélt zsidó gondolatot (amelyet azóta épp a Mazsihisz korrigált), hogy megerősítsen egy közös zsidó-keresztény gondolatot, amely ennél valamivel általánosabb.
Nem tudom, hogyan született meg a szöveg végleges változata, de az utólagos korrekció (is) igazolja, hogy érdemes lett volna pontosabban fogalmazni. Az emberi méltóságot nem a házasság szentsége alapozza meg, hanem az, hogy Isten az embert a saját képére teremtette. Az emberi méltóság alapja az istenképűség, amellyel az állatok, a növények és a tárgyak nem rendelkeznek, az emberek azonban igen. Még bűnös valójukban is, hiszen a Szentírás az ember istenképűségét nem csak a teremtéskor, de a bűneset után is több alkalommal megerősíti (pl. 1Móz 9,6; Jak 3,9). Az embernek akkor is van méltósága, ha nem az Isten képéhez méltó módon él. Akkor is van méltósága, ha az istenkép bepiszkolódott vagy széttöredezett. Francis Schaeffer mondta annak idején, hogy „az ember dicsőséges várrom” – még romos állapotában is hordozza az istenképűség dicsőségét. Tehát az emberi méltóság mindenkié.
Azért is fontos ennek tisztázása, mert az emberi méltóság éppen a házasság, család, és szexualitás összefüggésében válik kifejezetten érzékeny témává, és gyanítom, a nyilatkozat megszövegezői is azért vették bele a szövegbe, mert éppen ezt akarták hangsúlyozni. Az egyedülálló, független életet élő embernek ugyanolyan méltósága van, mint annak, aki házasságban él. Sokan szeretnének házasságban, családban élni, de valamiért nem sikerült ezt megvalósítaniuk. Sokan maguk döntöttek úgy, hogy nem akarnak házasságban élni. Jézus szerint ez realitás (Mt 19,12), és természetesen nem vesz el semmit annak az eredendő méltóságából, aki egyedülálló. Sokan saját nemükhöz vonzódva élik át, hogy nem tudnak (hagyományos értelemben vett) házasságban, családban élni. Azt vélelmezem, hogy éppen az ő emberi méltóságukat védené ez a nyilatkozat is, kár, hogy a szövege félreérthető lett.
Azonban arról szó sincs, hogy ez a szöveg „kirekesztő”, „megbélyegző” lenne, vagy hogy az egyházak „ócska, gyűlölködő pártpropaganda eszközeivé váltak” volna. Aki ilyet állít, nem érti a vallások és a kultúra kapcsolatát. Korábban idéztem már (a kormánypártinak nemigen nevezhető) Hont Andrást, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán mondta: „Az a helyzet, hogy ez a fajta világi, ellenzéki – mittudomén milyen – közvélemény semmit nem fog megérteni Magyarországból addig, amíg fel nem fogja azt, hogy vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, amelyek Fidesztől függetlenül léteznek. Számukra az, hogy eucharisztikus világkongresszus van, az nem egy politikai esemény.” Ahogy ez a nyilatkozat sem politikai esemény, még ha bele is ér a politikába.
Az egyházakat egy ideje intenzíven foglalkoztatja, hogy mit kezdjenek azzal a progresszív trenddel, amely újraértelmezi a házasság és a család fogalmát. Számos nyugati felekezet az elmúlt évtizedekben e mentén szakadt ketté. Niedermüller Péter és Urfi Péter talán nem látnak rá, de az egyházakon belül erőteljes tisztázó folyamatok zajlanak, amelyek kiindulópontja nem politikai, hanem teológiai és spirituális természetű. Az egyházi vezetőkre belső nyomás nehezedik, ennek kényszere alatt született a nyilatkozat. És hogy miért éppen most? A válasz egyértelmű: ugyanazért, amiért a politika is most foglalkozik vele. A kultúrában most érkezett meg nyugatról az az ideológiai cunami, amelyre sokan évek óta számítottunk. Áttörtek a gátak, a kultúra minden csatornáján és eresztékén keresztül ömlik be az országba az az új ideológiai hullám, amely az emberi méltóságra hivatkozva elsöpörné a házasság és a család hagyományos definícióit.
Az egyházak nyilatkozata azért most született, mert ez a téma most aktuális – belül is és kívül is. Pontosabb lehetne, időszerűbb nem.
Hát ja. Végre megszólalnak, ami jó lenne (értékrend felvállalása) de úgy tűnik a rossz megfogalmazásból, hogy nincs teológiai munka mögötte (ld. méltóság). – Talán valahogy úgy kellett volna megfogalmazni, hogy aki olvassa, értse: a társadalom részeként felvállaljuk, hogy másként gondolkodunk, mint a többség, de nem akarjuk lenyomni mások torkán, ahogy azt sem hagyjuk, hogy a miénken nyomják le a többségit. – Egy-két mondattal kevesebb bőven elég lett volna. Így viszont megint mindkét politikai oldalnak van muníciója… Amilyen nyomik vagyunk, egyre többet jelent számomra a Kyrie eleison…
Egy karácsonyi Ige-részlet. Simeon mondta Jézusról:
„… Ezt a Gyermeket Isten arra rendelte, hogy (…) sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. (…) Mindez azért történik, hogy lelepleződjék, mi van az emberek szívében.”
(Lukács ev. 2:34-35, részletek, egysz.ford. nyomán)
„Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mert belső kényszer hajt; hiszen ez a kötelességem.”
(I. Korinthus 9:16a)
Sokáig fogalmazgathatnaám, hogyan érzek ezzel az egésszel kapcsolatban, de szerencsére valaki ezt már megtette helyettem. https://megmondoka.blogspot.com/2021/12/kinek-porondjan.html?m=1
Az egyházak sajnos a viccbeli kisegér szerepét töltik be a politika elefántja mellett, amikor mennek át hídon,és a kisegér büszkén megjegyzi: Hallod, hogy dübörgünk?
Pedig a téma nagyon is egyházi téma lenne, de hát a gyors reagálású politikai kommunikáció – beleértve a meleglobbit is – , megint ellopta a show-t, és maradva a kisegér példájánál, ez a nyilatkozat olyan, mint amikor a mondás szerint vajúdnak a hegyek és a kisegér születik belőle. Ráadásul ez olyan kisegér, aminek ugyan négy lába van, csak az egyik a füle helyén van, a füle meg a hátára került.
Egyértelműen tisztázni kellene, hogy hol van a különbség a jogi és a teológiai értelemben vett házasság között, lehet-e egy vallásos ember házasságának többletjelentése a számára, illetve a közössége számára? Lehet-e az emberi méltóság alapján, akár a vélemény-, akár a vallásszabadság alapján a házasság, vagy csak ezen belül az egyháztag házassága védendő jogi tárgy? Mert, ha azt tolerálnia kell a társadalomnak, hogy egy férfi nőnek képzeli magát, akkor a magukat kereszténynek tartó emberek „képzelgését” a házasságról miért nem kell ugyanígy komolyan venni? Jó és provokatív kérdéseket kell feltenni, azokra lehet jó válaszokat adni. Jézus is így csinálta 😉
A nyilatkozat így csak teológiai kérdéseket tisztáz, amelynek a társadalom egésze szempontjából nincs közvetlen relevanciája, tehát szűk értelemben véve csak az adott egyházak tagjaihoz szól, esetleg az egyházakon belül megjelenő progresszív teológia ellen irányulhat. Mivel nemcsak vallásos emberek lépnek házasságra, nekik miért lenne fontos, hogy ilyen furcsa nevű szervezetek mit mondanak?!
Így jó száz évvel az egyházi házassági anyakönyvezés megszüntetése után le kellene kecmeregni az elefántcsonttoronyból, és a valós kérdésekre valós válaszokat adni.
Benchmark, fontos kérdést feszegetsz mikor ezt írod: „Mivel nemcsak vallásos emberek lépnek házasságra, nekik miért lenne fontos, hogy ilyen furcsa nevű szervezetek mit mondanak?!”.
A progresszívek véleményem szerint Krisztus Egyházát el akarják pusztítani ezért nem elégszenek meg azzal, hogy egyszerűen csak ignorálják a furcsa nevű szervezetek véleményét. Ha engem nem vesznek fel a Kossuth-bélyegeket gyűjtö klubba mert vasutas bélyegeket gyűjtök akkor egyszerűen fogom magam és a megfelelő klubba jelentkezem. És nem indítok mozgalmat azért hogy a Kossuth klubnak mindenféle bélyeget gyűjtőt fel kell vennie.
@Hightree:
Nekem sem stimmel ez az egész. Én nem tudok olyan jóhiszemű lenni mint Ádám, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ilyen szarvashibát egy 3 mondatos nyilatkozatban véletlenül benne lehet felejteni. (Aki foglakozott már valaha (pl vállalati) kommunikációval az pontosan tudja, hogy egy széles körnek szánt nyilatkozat minden egyes mondata milyen szűrőkön megy keresztül a közzététel előtt.)
Sytka álláspontjával viszont nem tudok egyetérteni. Miért probléma az ha az egyházak álláspontja „politikai térbe” kerül? Főleg hogy ezt a „teret” nem az egyházak nyitották ki. A válaszuk csak reakció egy valós, és – keresztényként azt gondolom – korunk egyik legfenyegetőbb veszélyére.
Nekem sem stimmel ez az egész. Én nem tudok olyan jóhiszemű lenni mint Ádám, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ilyen szarvashibát egy 3 mondatos nyilatkozatban véletlenül benne lehet felejteni. (Aki foglakozott már valaha (pl vállalati) kommunikációval az pontosan tudja, hogy egy széles körnek szánt nyilatkozat minden egyes mondata milyen szűrőkön megy keresztül a közzététel előtt.)
Tónibácsi, lehet, hogy igazad van. Azt a lehetőséget el tudod képzelni, hogy elmaradt egy utolsó körös egyeztetés, ezért nem pont az a változat került a nyilvánosság elé, amit sokan ismertek és támogattak?
Sytka megközelítésével én sem értek egyet. Nyilvánvaló, hogy a politika és az egyház egyaránt egy kulturális trendre reagál, mindkettő a maga módján és eszközeivel. Az egyházak a teológiai álláspontjuk sarokpontjait tisztázzák (vagy próbálják tisztázni), mert a kulturális trendek ezeket a sarokpontokat kezdik ki az egyházakban is. A politika pedig a jogalkotás és a társadalmi víziók terén reagál ugyanezekre a kulturális trendekre. A kettő összeér, de ez most teljesen természetes. A kultúrát nem érti az, aki csak a politikát látja az egyházak reakciójában, és csak a haszonszerzést látja a politika reakciójában.
Sportéletből vett példa; egy edző mondta:
„Ha hibázunk, ha nem figyelünk kellően, az ellenfél azonnal megbünteti; kihasználják a hibáinkat, mégpedig kíméletlenül.”
Prédikátor könyve 10:1b (kat.ford. nyomán) :
„Csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a tisztesség.”
@Ádám, mindenesetre nehezen elképzelhető az is mert, ahogy te is írtad „Az emberi méltóság alapja az istenképűség…”. Ez az „axióma” annyira egyértelmű minden ember számára, akinek a Biblia a zsinórmérték, hogy vagy olyanok fogalmazták a nyilatkozatot akik nincsenek tisztában ezzel az axiómával, vagy tényleg volt mögötte egy vitát kiváltó kívánó szándék.
Hír az internetről:
„Csatlakoztak a zsidó és keresztény felekezetek nyilatkozatához a magyarországi muszlimok”