A házasságban a Különbözővel jön létre szövetség, a „melegházasságban” az Azonossal. Az egyik az Isten imádatát jelképezi, a másik az önmagába kunkorodó ént.
A házasság vertikális isteni misztérium, a „melegházasság” egalitárius emberi projekt. Az egyik Krisztusra mutat, a másik az Egóra.
A „melegházasság” olyan, mint Nárcisszosz, aki önmagába lett szerelmes, a házasság olyan, mint Psyché, akibe az isten szeretett bele.
A házasság isteni találmány, a „melegházasság” emberi szerzemény. Az egyik a Teremtő ajándéka, a másik a teremtmény zsákmánya.
A házasság annak a jele, hogy Isten szeretetből megváltja a lázadó embert. A „melegházasság” annak, hogy az ember fellázadva olyan lesz, mint az Isten.
A „melegházasság” a bűnbeesés ikonja, a házasság a megváltásé. A „melegházasság” az első Ádámra mutat, aki önmagát választva engedetlen lett, a házasság a második Ádámra, aki bennünket választva Istennek engedett.
A házasság Krisztus és az egyház titka. Az egyház, amely a „melegházasságot” támogatja, Krisztust cseréli le önmaga képére.
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
Én a magam részéről nem akarok melegházasságot kötni. Nincsenek homoszexuális vágyaim, nemcsak szexuális szempontból szeretem a nőket, hanem emberként, barátként is (bizonyos szempontból jobban, mint a férfiakat). Nem csak a párom nő, hanem a barátaim jelentős része is az.
De amit Ádám ír, az rendkívül sértő, igazságtalan. Természetesen az Isten, vagy Jézus kinyilatkoztathatott valamit, olyan parancsot is, ami számunkra felfoghatatlan, irracionális. És aki hisz Istenben és hisz Krisztusban, annak el kell ezt fogadnia, alázattal. De megpróbálni ezt az irracionális isteni parancsot ráadásul racionálisnak, az emberi természettel, a józan ésszel is összhangban-állónak feltüntetni … no az már egészen más…A Lakoma c. Platón-dialógus költői, szép szavakkal írja le a homoszexuális szerelmet. Ferencsik János, a nagy magyar karmester azt mondta: „Szeretkezni nőkkel is lehet, de szeretni csak férfiakat érdemes…”: Azért mert a másik neme azonos, nem lehet köztünk különbség? Nem igaz-e az, hogy sokszor nagyobb különbség van két férfi, mint egy férfi és egy nő között? Miért jelentené a homoszexuális kapcsolatot narcisztikus „magunk-imádatát”? Miért ne lehetne a heteroszexuális házasság is valójában a narcizmus kifejezése?
Bocs, ha nagyon erőteljes példával élek, de Szalai Miklósnak megfontolásra ajánlanék egy ősi képet nárcizmus és homoszexualitás kapcsolatáról: A KÍGYÓ A SAJÁT FARKÁBA HARAP.
Kedves Miklós,
a teremtés tele van jelentéssel, legalábbis ez a bibliai keresztény álláspont. Ennek kirívó példája a házasság, amit Pál (összhangban a Genezissel) titoknak, misztériumnak nevez. Azt gondolom, hogy e téren jobban értjük a teremtés mibenlétét, mint a nominalisták és utódaik, akik szerint a teremtésben nincsenek ilyen lényegi szinten kódolt jelentések. Én a természet dolgairól természetesen keresztényként, a kinyilatkoztatás fényében gondolkodom, és azt is gondolom, hogy ez egyáltalán nem sértő, inkább a harmóniát, a szabadságot és a kiteljesedést szolgálja, mert az ember természetét valójában az sérti, ha elszakad Istentől rendelt céljától, élete kereteitől és azok jelentésétől és jelentőségétől. Az embert az alacsonyítja le, amikor maga akar dönteni arról, hogy minek mi a jelentése és jelentősége.
„… egalitárius emberi projekt”, „… emberi szerzemény”.
.
Szerintem rosszabb.
Nem értem miért lenne a Ferencsik idézet “racionális”, nekem teljesen irracionális az tűnik.
Kedves Szalai Miklós! Tehát akkor, ha jól értem, Ádámnak, evangéliumi teológusként, az írott kijelentés talaján állva az „igazságos” és „nem sértő álláspontja” csak az lehet, hogy valójában a homoszexuális szerelem is szép, értékelhető, költői szavakkal is leírható jelenség, de az Istentől, Jézustól kapott „irracionális”, „felfoghatatlan” parancs okán – minő fájdalom – mégiscsak elfogadhatatlan (?). Önnek általában eléggé kiegyensúlyozott megszólalásai szerepelnek itt, de ez enyhén szólva is kilóg a sorból. 🙁
Kedves Szalai Miklós,
A magam részéről megkülönböztetném a homoszexuális kapcsolatokat az lmbt* aktivizmustól: Míg az előbbi kapcsán a keresztény és zsidó vallásoknak a saját berkeiken belül van dolguk, az utóbbi téma össz-társadalmi ügy.
A homoszexuális kapcsolatoknak az a fajta publikus ünneplése, amit az lmbt* aktivisták művelnek manapság, az valóban az azonos neműség és a természet adta korlátok elleni szabadságharc jelképe. Különösen ott kezdődnek a gondok, amikor ezt gyerekek orra alá akarják dörgölni…
Kedves Szalai Miklós, tudnál pár sort írni – csak úgy fejből – arról, hogy tudod-e, hogy mi az a két szín alatt áldozás, és szerinted miért nem lehet nekem, illetve másoknak sem egyes liturgiákon két szín alatt áldozni? Ha ez meg van, akkor lehet a gyermekkeresztség, az egyháztagság (bérmálás, konfirmáció), a papság szerepéről is értekezni. Ha kérhetem, az ne képezze vita tárgyát, hogy a fenti kérdések nekem és sokaknak fontosabbak, mint a melegházasság kérdése, mert ez tény.
Két segédkérdés:
Hány embert érint az általam feltett kérdés, illetve kérdések, és hány ember igényli – szintén érintettként – a melegházasság egyházi támogatását? Nyugodtan lehet számolgatni is rendelkezésre álló adatokból, például hány melegházas igényel(ne) egyházi áldást, ellenben hány templomlátogatót zavar az, hogy ebben az ún. áldozásban hány ember, hogyan és kik által van megkülönböztetve, vagyis – idézlek – ez „rendkívül sértő, igazságtalan”. Első lépésben így látjuk mindkét „probléma” méretét, hogy melyik az elefánt, és melyik a kisegér.
Szerinted lehetséges-e, hogyha teszem azt én erős, okos és hatásos kampányba kezdek a két szín alatti áldozás általánossá tétele érdekében az egyházban, ellenben a melegházasságot egy bagatell kérdésnek fogom feltüntetni, akkor egy idő után egyre több híve lesz a két szín alatti áldozásnak, az a jogegyenlőség minimuma lesz, holott jelenleg a laikus társadalom zöme még ezt a fogalmat sem hallotta soha. Ellenben a melegházasság kérdése a külső szemlélő számára jelentéktelenné válik, mondhatnám, hogy helyet cserél a két szín alatti áldozással. Ha ez így van, akkor lehet-e az a konklúzió, hogy az a kérdés, hogy mivel és hogyan foglalkozzon az egyház, az pusztán kampánykérdés akár a teológus, akár a kommentelő, akár a közvélemény részéről.
Kedves Ádám!
A keresztény teológus – természetesen a kinyilatkoztatás fényében – valóban felfedezheti a dolgok „jelentését” a teremtés rendjében. És ilyenkor az érvei lehetnek jók a nem hívő ember szemében is. Ha például te a természet rendjében, törvényszerűségeiben a Teremtő bölcsességét fedezed fel, azt állítod, hogy ezekben egy magasabb rendű Bölcsesség mutatkozik meg, akkor igaz ugyan, hogy ezeket a gondolataidat a te bibliai, keresztény hited „informálja” – de ettől még én például ezzel egyetértek, valamilyen formában el tudom fogadni a tervezési érvet. Ugyanígy hogyha te úgy érvelsz, hogy a házasság nagyon szép és nemes dolog (akkor is, hogyha Isten nem létezik), mert a házasság – ellentétben a futó, komolytalan viszonnyal – azt jelenti, hogy két ember mély érzésekkel kötődik egymáshoz, egy életre elkötelezi magát, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett – és ezért az embernek inkább házasságra kell törekednie a magánéletében, nem pedig komolytalan kapcsolatokra – akkor ezt az érvet is el tudom fogadni (bár közben tudom, hogy téged nem csak ezek a természetes, józan megfontolások vezetnek, hanem az is, hogy te keresztény vagy.)
De most, ez az érved, a melegházasság leértékelése – a természetes ész nézőpontjából – rossz. Nem látom be, miért lenne kevésbé értékes egy házasság azért, mert a felek ugyanahhoz a nemhez tartoznak. Nem látom be, miért ne lehetne az ilyen kapcsolatban ugyanúgy szeretet, felelősségvállalás, összetartozás,közös érdeklődések – szóval mindaz, ami miatt a házasságot általában értékesnek tartjuk – mint a heteroszexuális házasságban. Sőt, még ha Isten létezik és természetfeletti célt adott az embereknek és az élet nagy döntéseit meg meghatározó kereteit (például a házasságot) ennek a célnak kell alárendelni, ennek a természetfeletti célnak a szolgálatába kell állítani – ezt sem tudom, miért ne tehetné meg egy homoszexuális házaspár. HIszen nagyon sok homoszexuális személy erősen spirituális beállítottságú – miért ne élhetnék meg ők a házasságukat úgy, hogy ez nem egyszerűen csak egy szép kapcsolat, nem egyszerűen csak szeretet van benne, hanem spirituális szempontból is gazdagítják egymást, Istenhez is közelebb kerülnek ezzel a kapcsolattal. Igaz, gyermek nem származhat belőle – de a meddő személyek által kötött házasságokat sem ítéljük el, vagy tartjuk kevésbé értékesnek a gyermeket nevelő párok házasságánál, csak azért, mert az ilyen házasságból nem származhat gyermek. Nem látom be, miért lenne a melegházasság a saját magunk narcisztikus szeretése (amilyen egyébként bizonyára a heteroszexuális házasság is lehet…).
Kedves Benchmark!
Azt hiszem, tudom, hogy mi a két szín alatti áldozás – az, hogy a misén az átlényegült – Krisztus testévé és vérévé tett – ostyából és borból egyaránt veszünk. És nem csak a pap vesz belőle – mint most, ami a papság kiváltságos „Kaszt” szerepét fejezi ki – hanem a hívek is. Egy szóval sem állítottam, hogy ez a kérdés ne lenne fontos – végül is egyszer már szabályos polgárháború, sőt nemzetközi konfliktus kerekedett belőle, a husziták idejében. Azt sem állítottam, hogy a melegházasság kérdése ennél fontosabb lenne, vagy kellene, hogy legyen. A keresztények számára bizonyosan fontosabb a két szín alatti áldozás, mint a melegházasság kérdése – mert sokkal több keresztény szeretne két szín alatt áldozni,mint melegházasságot kötni, és mert a keresztény teológiában az Oltáriszentséggel kapcsolatos kérdések sokkal központibb szerepet töltenek be, mint a homoszexualitás. A társadalom számára azonban fontosabb a melegházasság kérdése – jelenleg – mint a két szín alatti áldozás – egyszerűen azért, mert a valóban hívő (az oltáriszentséget, az áldozást komolyan vevő) katolikusok kevesebben vannak, mint a melegek, és az ő belső ügyeik kevésbé érintik a magyar társadalom közéletét, mint a legalább 6-7%-os meleg kisebbség egyenjogúsítása.
Kedves Dzsaszper!
Az LMBT-mozgalmak – szerintem ostoba és kontraproduktív – kampányolása teljesen más kérdés, mint amiről itt Ádám beszélt. A LMBTQ emberek nem azt akarják, hogy őket egyenjogúként fogadják el – mert ez már régen megtörtént, Magyarországon már a szocializmus alatt dekriminalizálták a homoszexualitást, és senkit semmilyen jogi diszkrimináció nem érhet a normálistól eltérő szexuális beállítottsága miatt. Az LMBTQ mozgalom (ugyanúgy, mint a feministák, a BLM-sek, és az összes többi identitáspolitikai mozgalom) azt akarják, hogy a publikus szférában a közös kultúrában is tűnjön el minden, ami ezt az egyenjogúságot úgymond „sérti”, sértheti. Ez pedig képtelenség, mert az emberi közösségek – mindenekelőtt a nemzetek – kultúrális hagyományai régiek, történetiek, és egy olyan korban alakultak ki, amikor az emberek nemre, fajta, bőrszínre, szexuális orientációra való tekintet nélküli egyenlősége még nem létezett, fel sem merült. Következésképpen ezeket a hagyományokat – amiket ugye nem lenne célszerű lerombolni – nem lehet úgy átalakítani, hogy ezek teljesen kifejezzék a szóban forgó kisebbségek egyenjogúságát, Én, mint ateista, nem követelhetem józanul azt, hogy változtassák meg a magyar himnusz szövegét, mert az van benne, hogy „Isten áldd meg a magyart…”. Én, mint valamelyik újpogány kultusz híve, ha épelméjű vagyok, el kell, hogy fogadjam, hogy a Nagykörút egy része Szent István körút, nem pedig Koppány körút, sőt, még Koppány utca sincs, ami ezt a „sértő” diszkriminációját a pogány identitású embereknek kompenzálná.
Hogyha Ádám azt állítaná, hogy a házasság egy társadalmi hagyomány, amelyet évezredek szenteltek meg, ennek a hagyománynak a képzetéhez hozzátartozik az emberek tudatában, hogy ez egy férfi és egy nő kapcsolata, és a melegek tartsák ezt tiszteletben, és fogadják el, hogy nekik csak élettársi kapcsolatuk lehet – akkor én ezt az érvelést teljesen el tudnám fogadni. De Ádám nem ezt írta, hanem azt, hogy valamiképpen inherensen a melegkapcsolatok csekélyebb értékűek, mint a heteroszexuális kapcsolatok, hogy amikor azonos nemű partnerem van, (ezt a fotó is illusztrálta, amelyet feltett), akkor az tulajdonképpen csak a „magam szeretése”, narcisztikus szeretet. Ezt pedig nem tudom aláírni. A nemrégiben elhunyt Birtalan Balázs publicista, költő és pszichoterapeuta a blogján részletesen leírta, milyen szépen élnek együtt az élettársával – semmiféle a természetes józan észből, vagy a pszichológiából levezethető megfontolást nem látok, amely miatt ez a kapcsolat kevésbé lett volna értékes, mint ha ők heteroszexuálisok lettek volna.
Kedves Miklós,
ott lehet a félreértés, hogy úgy érted a cikkemet, hogy én a természetes ész alapján érveltem a házasság mellett és a melegházasság ellen. De én nem ezt tettem. Én a keresztény hitem fényében hasonlítottam össze a házasságot a melegházassággal. Ha úgy tetszik, a kinyilatkoztatás fényében beszéltem a természet egy fontos aspektusáról és annak teológiai vonatkozásairól.
Ádám gondolatainak nyilván az ő bibliai, keresztyén hite jelöli ki az útját, ha úgy tetszik, „informálja”, de nem igaz, hogy ez csupán csak valamiféle „hitbéli” álláspont, vagy a valóság „hitbéli” letapogatása (és hogy ebből fakadóan ő csak a hitére alapozva beszélhet a „melegházasságról”), hiszen a homoszexualitást nem csak a keresztyének vetették el, hanem számtalan nem keresztyén kultúra is, sőt, még ahol elfogadott volt is valamennyire a gyakorlatban, inkább peremjelenségként tűrték, mintsem hogy objektíve helyes dologként tekintettek volna rá. Maga Pál is természetellenes cselekményként értékeli (tehát még Pál szerint sincs pusztán arról szó, hogy sérti Isten törvényét, sőt, az hogy érti, a legszorosabb összefüggésben van a teremtettségünkkel, tehát azzal, hogy a legteljesebb mértékben „természet ellenes”). Egyébként Platón is ellene volt, sőt, amikor tárgyalja, ugyanazzal a kifejezéssel él, mint Pál (para physin). Plutarkhosz is ugyanezzel a kifejezéssel jellemzi. Nyilván ezek a szerzők a homoszexuális gyakorlatról beszélnek, de nyilvánvaló, hogy ha van „melegházasság”, akkor annak része a szexualitás is.
Kedves Szalai Miklós,
Nem értek a filozófiához. Kérlek magyarázd meg nekem, hogy miért gondolkozol az emberrel kapcsolatos kérdésekről úgy, hogy az ember biológiáját figyelmen kívül hagyod. (csak a kommentek alapján mondom ezt)
Általánosságban és konkrétan is érdekelne.
pl.: konkrétan miért hagyod figyelmen kívül, hogy biológiai szempontból a homoszexuális kapcsolat káros, amikor a heteroszexuális kapcsolattal egyenértékűnek mondod?
(valami miatt általában nem válaszolsz nekem. remélem nem bántottalak meg valamivel. vagy nem untatlak halálra a szinten aluli kérdéseimmel.)
üdvözlettel,
istván
Kedves István nem vettem észre, hogy nem válaszoltam a felvetéseidre, ha valóban így történt az véletlen volt, és elnézést kérek érte. Nyugodtan tedd fel nekem az összes kérdéseidet, és fogok rájuk válaszolni.
Most is azt teszem:
1. „Kérlek magyarázd meg nekem, hogy miért gondolkozol az emberrel kapcsolatos kérdésekről úgy, hogy az ember biológiáját figyelmen kívül hagyod. ”
Nem gondolkozom róluk úgy. (Vagy ha igen, akkor az szándéktalan). Úgy gondolom, hogy minden, az emberről való értelmes gondolkodásnak abból kell kiindulnia, hogy az ember biológiai lény.
De nem CSAK az. Az állatok is alkalmazkodnak a természethez, az ember is alkalmazkodik a természethez, de az állatok alkalmazkodását (és az erre épülő együttélési formáikat) egyértelműen meghatározza testfelépítésük és az élőhelyük adottságai.
Az ember ezzel szemben úgy alkalmazkodik a természethez, hogy át is tudja alakítani, azonkívül maga és a természet közé „ékel” egy „második természetet”, ember alkotta tárgyi világot. Úgy a természet átalakításának eredményei, mint az ember által létrehozott mesterséges környezet visszahatnak az emberre, az ember tudatára és együttélési formáira – aztán az ilyen módon átalakult emberi egyén vagy közösség egy, a korábbinál fejlettebb és differenciáltabb módon alakítja át megint a természetet – és így tovább. Ezért van az emberi fajnak történelme – míg az állatoknak nincsen. Ez a fajta lezáratlan dinamizmusa a történelemnek az, ami az ember különösségét adja.
Következésképpen az emberi létezés, a társadalom törvényei EMERGENSEK, feltételezik a biológiai törvények és feltételek működését, de nem redukálhatóak azokra. A szociológia és a pszichológia tudománya egyaránt ráépül arra, amit az emberről a biológia mond, de megállapításaik, törvényeik mást is mondanak az emberről, mint amit a biológia tud róla.
Mondok egy bizarr példát! Egy meghatározott társadalomban szociológiai okokból elterjedhet és sikeresnek bizonyulhat egy olyan magatartásforma (például az invesztitúraharc idején a VII. Gergely és hívei által propagált papi cölibátus), amely tisztán biológiai szempontból kifejezetten káros – hiszen az emberi fajnak a természetben való fennmaradását károsan érinti, ha nem szaporodik az emberiség (és ráadásul éppen a papok – akik az átlagnál okosabb és tanultabb emberek voltak akkor – nem adják át a génjeiket.)
2. „pl.: konkrétan miért hagyod figyelmen kívül, hogy biológiai szempontból a homoszexuális kapcsolat káros, amikor a heteroszexuális kapcsolattal egyenértékűnek mondod?”
Nem tudom, miért káros biológiai szempontból a homoszexualitás? A közösség szempontjából talán káros, mert nem szaporodik a homoszexualitás révén a közösség. De mivel az emberiségnek jelenleg nem az a fő gondja, hogy nem szaporodik, hanem a túlnépesedés, ezért ebből a szempontból is a homoszexualitás inkább előnyös. (Egy-egy nemzetnek – például a magyaroknak – lehet káros az alacsony népszaporulat. Erre rá lehet talán építeni egy olyan érvelést, hogy a melegek igénybe veszik a közösség szolgáltatásait, de nem járulnak hozzá a közösség szaporodásához, ami egy közjav. Ebben az esetben lehetne a melegekre kivetni egy plusz adót – agglegényadó létezik-létezett több országban – vagy lehet őket arra kötelezni, hogy donorként, vagy örökbefogadóként járuljanak hozzá a népszaporulathoz.)
De egyébként a homoszexuális kapcsolat nem tudom, miért káros biológiailag – viszont a homoszexualitás tilalma egyértelműen az. Hiszen a tilalom miatt a homoszexuális személy egy egész életen át el kell, hogy fojtsa egy alapvető, elementáris biológiai ösztönét – a szexualitást. Számtalan történet, a világirodalom egy jelentős része, szociológiai és pszichológiai adatok vannak arra, hogy az pszichológiailag nagyon veszélyes, ha valaki (mint pl. a katolikus papok) megpróbál egy életen át lemondani a szexualitásról.
Kedves Miklós,
egy sor dologban egyetértünk, de van egy részlet, amiben szerintem félreértelmezed Ádám posztját:
Következetesen a „melegházasság” szót használta (idézőjel tőle).
Szerintem legalábbis a kritikája kontextusában a jogi aktivistáknak szólt, és ez a jogi aktivizmus valóban az azonos neműséget, és mögötte a természettől való szabadságot ünnepli, és azt, hogy ezzel a szabadsággal sutba vághatják a társadalmi hagyományokat…
Kedves Szalai Miklós,
„Nem gondolkozom róluk úgy.”
Akkor nyitott ajtón döngetek. Az első kommented érvei alapján úgy tűnt, hogy amikor egyenértékűnek mondod a homoszexuális kapcsolatot a házassággal, akkor ezt a biológiát figyelmen kívül hagyva teszed.
„Az ember ezzel szemben úgy alkalmazkodik a természethez, hogy át is tudja alakítani, azonkívül maga és a természet közé „ékel” egy „második természetet”… visszahatnak az emberre… alakítja át megint a természetet – és így tovább.”
Ezt értem, azonban ez a tény nem változtatja meg az ember biológiai részét olyan módon, hogy a homoszexualitást pozitívnak lehessen mondani.
A cölibátus kapcsán: Pont erről van szó; nem a biológia tagadása és a disszonancia erkölcsként való feltüntetése a jó megoldás.
„Nem tudom, miért káros biológiai szempontból a homoszexualitás?”
Azért káros, mert az ember szervei akkor működnek megfelelően, ha a funkciójuknak megfelelően vannak használva; ellenkező esetben károsodnak. A szigorúan vett biológián túl pedig a pozitív színben feltüntetett homoszexuális gyakorlat a homofil ember biológiai és pszichikai funkciói között lévő disszonanciát erősíti.
Van egy finom átmenet abban, ahogy a társadalmunk a biológia és a psziché szembekerülését értelmezi. Azt még mindenki érti, hogy az alkoholnak lehet pozitív pszichológiai hatása az alkoholistára is, viszont a biológiával való szembenállása miatt az alkoholizmus káros. Egy túlevő ember esete is értelmezhető ezek alapján a szempontok alapján, de ha kimondjuk az sokak szerint már bodyshaming. A homoszexualitás már nem is értelmezhető ebben a keretrendszerben.
Világos, hogy az állatokkal szemben az embert nem érdemes biológiai funkciók halmazára redukálni, viszont függetleníteni sem lehet azoktól.
szóval, úgy látom, hogy racionális és az emberi természettel összhangban van kimondani, hogy a homoszexualitás káros. ebben az esetben pedig a homoszexuális kapcsolat nem egyenértékű a házassággal.
„Nem igaz-e az, hogy sokszor nagyobb különbség van két férfi, mint egy férfi és egy nő között?”
nem. ha a biológiát is figyelembe veszed, akkor biztos, hogy ellenkező nemű emberek között mindig nagyobb különbség lesz. egyéni szinten is.
„Miért jelentené a homoszexuális kapcsolatot narcisztikus „magunk-imádatát”?”
mert az tartja vonzónak amilyen önmaga és nem vonzódik ahhoz ami nem önmaga. ez a kérdés szerintem nem az ízlések és pofonok szintjén dől el, hanem a lényegi tulajdonságok szintjén.
kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg érdemes-e most belebonyolódni ebbe a vitába miattam.
üdvözlettel,
istván
A társadalom számára azonban fontosabb a melegházasság kérdése – jelenleg – mint a két szín alatti áldozás – egyszerűen azért, mert a valóban hívő (az oltáriszentséget, az áldozást komolyan vevő) katolikusok kevesebben vannak, mint a melegek, és az ő belső ügyeik kevésbé érintik a magyar társadalom közéletét, mint a legalább 6-7%-os meleg kisebbség egyenjogúsítása.
Nagy-Britanniában 10 éve legális a melegházasság, egy évben sem érte el a 2 %-ot a melegházasságok aránya az összes házasságon belül, 1,5-1,9 % között stagnál. 2021-ben Nagy-Britanniában összesen 400 ezren éltek melegházasságban vagy élettársi kapcsolatban, olyan 45 millió lehet ott a felnőtt lakosság létszáma. És azt hiszem nem túlzás azt kijelenteni, hogy Angliában az evangéliumi, konzervatív hívők már nagyobb társadalmi nyomás alatt állnak, mint a melegek. Szóval szó sincs 6-7 %-ról, szó sincs arról, hogy a melegházasság valós súlyú társadalmi kérdés lenne bárhol a világon, marginális kérdésről van szó.
Természetesen ennél nagyságrendekkel több katolikus van Magyarországon, ráadásul az eucharisztia, úrvacsora kérdése a protestánsokat is ugyanúgy érinti, mert a katolikus egyház nem nyitott a protestánsok felé ebben a kérdésben. Attól, hogy nem erről harsog a média, ez egy nagyon komoly kérdés és probléma a keresztény világban.
Lehet érvelni pro és kontra a melegházasság témájában, de az teljesen komolytalan állítás, hogy ez egy valós és fontos társadalmi kérdés, kizárólag a meleglobbi és a túlreagáló politikai és keresztény válasz miatt tűnik annak. Igazi álprobléma, ami a politikának és a kereszténységnek is kapóra jön ahhoz, hogy ne kelljen a valós, fontos problémákkal foglalkozni.
Bocs, fent az első bekezdés idézet egy korábbi hozzászólásból, csak nem jelöltem, a második bekezdéstől jövök én.
Kedves Benchmark!
A melegházasság ügye nem csak azoknak fontos, akik melegházasságot kötöttek, vagy akarnak kötni. A melegházasságok ügye MINDEN melegnek fontos, mert ha nem lehet melegházasságot kötni, ha a társadalom nem ismeri el a melegek együttélését házasságnak, az azt jelenti, hogy a melegek együttélését a politikai közösség, a társadalmi nyilvánosság, a „publikus szféra” kevesebbre értékeli, kevésbé ismeri el értékes és tiszteletmreméltó kapcsolatnak, minta heterókét. Vagyis hát diszkriminálja őket. Ez pedig fontos a melegeknek és fontos az emberi jogok elkötelezettjeinek. Természetesen lehet, hogy ettől még vannak jó érvek a melegházasság ellen.
A klt szín alatti áldozás csak a valóban hívő keresztényeket érinti. Meg merem kockáztatni, hogy több társadalomban (talán Angliában is, ahol az anglikán egyház templomait tudomásom szerint a névleg anglikánoknak csak egy töredéke látogatja – úgy 5% – ), kevesebben vannak a komolyan hívő keresztények, mint a melegek. Persze nyilvén Magyarországon nem ez a helyzet.
Kedves Szalai Miklós,
Azért a bejegyzett élettársi kapcsolat fényében a magam részéről nagyon máshogy látom a diszkriminációt. (Annak hiányában egyetértenék a felvetéssel.)
Ami megkülönböztetés maradt, az jóformán mind a hagyományos család társadalomban betöltött szerepéhez, a gyermekneveléshez, az apai-anyai minták továbbadásához kötődik közérdekből.
Öröklési jog, postai küldemények átvétele stb. stb. kapcsán ma nincs diszkrimináció.
Kedves Dzsaszper! Pontosan így látom én is. Ami megkülönböztetés maradt, az a hagyományos család társadalomban betöltött szerepéhez kötődik – ezért nincs értelme felszámolni. Nem alakíthatjuk át a társadalom hagyományait úgy, hogy azok TELJESEN kifejezzék, semmilyen módon ne sértsék a melegek (a nők, a feketék, a zsidók, a nemhívők) egyenjogúságát, mert a történelmi magyar (vagy bármelyik másik) közösséget keresztény, heteroszexuális férfiak hozták létre, egy olyan korban, amikor egyenjogúságról, multikulturalizmusról szó sem volt, fel sem merült. NEM ez volt Ádám érvelése, aki nem a társadalmi hagyomány tiszteletbentartására, nem a bibliai kinyilatkoztatásra, hanem valamiféle „természetből fakadó” szempontokra hivatkozva érvelt a homoszexuális házasság ellen.
Kedves István! Nem látom be, hogy a meleg személy miért természetes funkciójuk ellenére, biológiai rendeltetésük ellenére használná a saját testét (nemi szerveit). Mert a meleg kapcsolattal nem lehet szaporítani az emberi fajt? A biológusok szerint a női nem orgazmusa is a szaporodási funkciótól függetlenül, mintegy mellékjelenségként alakult ki. Akkor az olyan nő, aki szerelemből vagy kéjvágyból – és nem a gyermekszülés céljával – szerelmeskedik – az is természetellenesen használja a testét? Vagy hogyha a kezemet használom biológiai funkcióitól függetlenül (nem munkára, nem táplálékszerzésre), esetleg akkor, amikor természetes céljaikra nem is tudom őket használni (mert kerekesszékben élek és rajzolgatok velük, miközben mások etetnek, itatnak, fürdetnek, stb – szóval a biológiai funkcióit a testemnek átvették a gépek és az ápolók), akkor ez valami természetellenes?
Biológiai felépítésünkre ráépült valami nem-biológiai: biológiailag közvetlenül nem hasznos képességek és szükségletek rendszere. Ezek mutatkoznak meg a szaporodásra nem képes homoszexuális kapcsolatában, a hozzá kapcsolódó érzésekben, tevékenységekben.
Kedves Miklós,
én egyáltalán nem érveltem. Egyszerűen leírtam néhány pontban, amit a kinyilatkoztatás alapján a házasság és a „melegházasság” kontrasztjáról gondolok. Nem minden írás filozófiai érvelés. Vannak más műfajok is.
Szia Miklós,
„Biológiai felépítésünkre ráépült valami nem-biológiai: biológiailag közvetlenül nem hasznos képességek és szükségletek rendszere. ”
értem az érvelésedet és nincs is vele semmi bajom azt hiszem, azonban a közvetlenül nem hasznos képességek és szükségletek lehetnek károsak abban az esetben ha a biológiánk kárára jelennek meg. erre hoztam 3 példát is az előző kommentemben a homoszexualitást is beleértve.
„Nem látom be, hogy a meleg személy miért természetes funkciójuk ellenére, biológiai rendeltetésük ellenére használná a saját testét (nemi szerveit). Mert a meleg kapcsolattal nem lehet szaporítani az emberi fajt?”
a végbél perisztaltikája kifelé mozgatja a végbél tartalmát (mindenki megértené, hogy mi a baj ha pl a könyökét kezdeném el az ellenkező irányba hajlítani.). nem a befogadásra lett kitalálva, hanem az ürítésre.
a végbél záróizma nem folyamatos tágulásra lett kitalálva, hanem összehúzódásra, hogy az ürítési funkció szabályozható legyen.
a végbél vénái a székletürítés során fellépő erőhatások elviselésére lettek kitalálva.
stb.
a pszichológiai részébe nem mennék bele, mert az sokkal inkább terhelt a pillanatnyi közfelfogás miatt és félek, hogy soha nem jutnánk értelmes végkövetkeztetéshez a blog adta keretek között. talán annyi elég, hogy ahogy az ivócimborák sem segítik egymást a teljesebb élet felé, úgy a homoszexualitás esetén is joggal merül fel, hogy mennyire etikus viselkedés a másikkal szemben.
ha az amit csinálunk káros saját magunknak, vagy másnak, akkor szerintem nincs semmi ok arra, hogy pozitív színben tüntessük fel, vagy elismerően beszéljünk róla.
az ilyen cselekedetek nem szeretet szerint történnek és nem lehet őket szeretnek nevezni; legfeljebb saját magunk torz szeretetének.
„Vagy hogyha a kezemet használom biológiai funkcióitól függetlenül (nem munkára, nem táplálékszerzésre), ”
igen pl ha százas szögek beverésére használod, akkor az káros, de ezt gondolom nem kell nagyon magyarázni…
„esetleg akkor, amikor természetes céljaikra nem is tudom őket használni (mert kerekesszékben élek és rajzolgatok velük, miközben mások etetnek, itatnak, fürdetnek, stb”
a rajzoláshoz fogni kell… a fogás természetes funkciója a kéznek. természetesen sokféle helyzetet fel lehet hozni, amikor az érvelésem egészen nevetségessé válik, azonban a homoszexuális kapcsolat milyenségéről kezdtünk el vitázni.
” – szóval a biológiai funkcióit a testemnek átvették a gépek és az ápolók), akkor ez valami természetellenes?”
a gépek? igen biológiai szempontból a testem normál funkcióit nézve mindenképp.
igazából ha folytatjuk ezt a párbeszédet akkor inkább beszéljünk arról, hogy mi volt az eredeti hozzászólásod célja. elsőre azt hittem, hogy csak afféle provokatív (nem pejoratív értelemben) vitaindítónak szántad.
elég furcsa volt a többi kommentedhez képest, gyengék voltak az érvek és nem értettem a konklúziót sem.
üdvözlettel,
istván
„A melegházasságok ügye MINDEN melegnek fontos, mert ha nem lehet melegházasságot kötni, ha a társadalom nem ismeri el a melegek együttélését házasságnak, az azt jelenti, hogy a melegek együttélését a politikai közösség, a társadalmi nyilvánosság, a „publikus szféra” kevesebbre értékeli, kevésbé ismeri el értékes és tiszteletmreméltó kapcsolatnak, minta heterókét. Vagyis hát diszkriminálja őket. Ez pedig fontos a melegeknek és fontos az emberi jogok elkötelezettjeinek. Természetesen lehet, hogy ettől még vannak jó érvek a melegházasság ellen.”
Vannak jó érvek. A házasság férfi és nő elismert kapcsolata, nem két személyé. Ha megbontjuk a fogalmat, akkor a mennyiség (kettő) és a személy fogalma is azonnal, illetve hamarosan vita tárgyává válik, mert miért ne lehetne kettőnél több személy, illetve tárgyak (guminő, autó stb.) is a házasság fogalmába vonhatóak.
Aztán az is problémás, hogy diszkriminálva vannak. Nem diszkriminálva vannak, hanem kevesen vannak. A szerzetesek is kevesen vannak, mégse akarnak a házassághoz hasonló jogi elismerést. Van nekik saját szabályrendszerük, amely szerint élhetik sajátos életüket, ugyanez adott a melegeknek is. Az, hogy kinek mi a tiszteletre méltó, arra nincs társadalmi norma sem a házasság, sem az egyházi álláspont sem a szerzetesek, sem a melegek kapcsán. Az a baj, ha megvitatni se lehet valamit, mert akkor én diszkriminálok.
A „miért ne?”, illetve a diszkriminációra hivatkozás önmagában nem jogi érv, nem is érv, hanem lobbizás, vagy még inkább manipuláció.
Én egyébként személy szerint nem zárnám ki az állami aktusok közül a melegházasságot, de jó lenne, ha ez – az egyházak tiltakozása mellett is – valamilyen társadalmi közmegegyezést jelentene, például arra, hogy ez bizony marginális társadalmi kérdés, és nem fog bővülni a hármas, négyes stb. házasságokkal. Miután azonban a melegházasság kérdésétől viszonylag gyorsan odáig jutottunk, hogy nincs biológiai nem, és hogy gyerekeket is informálni kell arról, hogy a nemükről ők döntenek (érvek: miért ne?, illetve diszkrimináció), így ezzel a bagázzsal nem lehet tárgyalni.
„Én egyébként személy szerint nem zárnám ki az állami aktusok közül a melegházasságot, de jó lenne, ha ez – az egyházak tiltakozása mellett is – valamilyen társadalmi közmegegyezést jelentene,”
Hasonló a helyzet az abortusznál, illetve az aktív eutanáziánál, csakhogy fontos dolgokról is szó essen.
A homoszexualitás a nemi identiászavaroknak egyik fajtája. A normálistól eltérő, ami más szóval deviáns. Természetesen nem minden deviancia tolerálhatatlan a társadalom, egy közösség számára, de a homoszexualitás (azonos nemű felnőttkorúak közti kizárólag „önmagáért való szerelem”), a pedophilia (efebofil, infantofil stb). a necrophilia, a zoophilia stb. mind ehhez a halmazhoz tartozik – de nem ritkán csak az ezen deviáns magatartások, (identiászavarok) között az eltérés, hogy más a mögéjük szervezett lobbierő.
A család a társadalom azon legkisebb alkotóeleme, amely érzelmi és gazdasági közösségként egészséges gyermekek létrehozatalára, felnevelésére immanens módon alkalmas. A családok szövetét egy férfi, (aki apa lesz), és egy nő, (aki anya lesz) szövetsége alkotja meg, amely elsősorban mentálisan (testi, lelki, értelmi, erkölcsi szempontból) egészséges utódok létrehozatalára szerveződik. Mindezzel a társadalom önreprodukciós képességét – semmi mással nem helyettesíthető módon tartja fenn – szolgálva a közösség alapvető létét, fennmaradását, jövőjét.
Ez az életet szolgálja.
A homoszexuális (és minden más deviáns halmazba sorolt) kapcsolat nem hoz létre igazi önreprodukcióra alkalmas szövetséget, mert ezeknek a felszaporodása a társadalom megszűnését, tehát a halált szolgálják.
Elég rátekinteni Európa demográfiai vergődésére, amelynek fő oka az élvezet hajszolását mindenekfelett akaró petroniusi lakomákba süppedt ressentiment. A nemi identitászavarok felszaporodása annak propagálása, a halál kultúrájàt társadalmunk, kultúránk megszűnését eredményező eszköz. Ezért egészséges működésű állam a homoszexualitást (pedophiliát, necrophiliát, zoophiliát stb.) nem ismerheti el olyan preciózus jogintézményként, mint a családok szövetét alkotó – egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásán (kijelentésén) alapuló, Istennel kiegészült – hármas kötelékben létrejövő házassági szövetséget.
Kedves István!
Arra a szempontra, amit írtál (végbél stb.)), én megmondom őszintén, soha nem gondoltam. Ha ez így van, akkor ez a fajta közösülési forma valóban egészségtelen. De tudomásom szerint a meleg férfiak és meleg nők közötti testi együttlétnek nem ez az egyetlen lehetséges formája. Arról nem is beszélve, hogy a meleg házaspár is dönthet úgy, – ahogy a hetero házaspár is – hogy nem folytat semmilyen testi kapcsolatot, hanem az egymáshoz fűződő szeretetüket, szerelmüket más módon fejezik ki.
Kedves Károly!
Érvelésedből kiindulva a gyermek nemzésére alkalmatlan személyek házasságát is természetellenesnek kellene tartanunk, és tiltanunk – holott ez senkinek sem jut eszébe. A gyermek nemzésére alkalmatlan férfiak és nők házasságot köthetnek és örökbe fogadhatnak.
MIndketten: a guminő, a halott, az állat, a gyermek jogi ténykedésre nem alkalmas, nem jogalany. Nem dönthetnek úgy, hogy – emberi és anyagi felelősséget vállalva – az életüket összekötik egy másik emberrel. Ezért az, hogy feleségül vehetek egy másik férfit, nem jelenti azt, hogy akkor ugyanúgy feleségül vehetnék akkor kutyát, gyermeket, vagy halott embert is.
A több személlyel az a helyzet, hogy az iszlámban négy felesége lehet egy férfinek. Ugye nem akarjátok azt állítani, hogy a vagy egymilliárd ember életét szabályozó, és az általatok is hitt Istent tisztelő mohamedán vallás (illetve annak törvényrendszere) egyszerűen természetellenes?
Kedves Miklós!
A „férfi” és a „nő” akár hiszünk Istenben akár nem – csupán egy isten nélküli természetben – oly módon egészítik ki egymást ahogyan a homoszexuális kapcsolat tagjai nem képesek akkor sem ha egyébként megpróbálnak az ellenkező nem képviselőihez hasonló testi-lelki alkatra torzulni. Akkor is két olyan puzzle darabka lesznek, amik a bütykös végükkel próbálják összeerőltetni magukat.
A hetero házasság – a természet szempontjából is, és Isten szemében is – akkor is hordozza a két különböző ám mégis összetartozó fél egyesülésének a misztériumát és harmóniáját, ha potenciálisan nem születik belőle utód valamely fél egészségi problémája miatt.
A homoszexuális gyakorlat – legalábbis férfiak esetében – abszolút mértékben bizonyíthatóan káros, ahogy azt fentebb István is említette, és amely típusú érintkezés heteró pár között is természetellenes és veszélyes. Számos perverzió a társadalmak prornografizálása miatt vált népserűvé vagy ismertté, és csak szexuális élvezetek imádásáról szól semmi köze a szerelemhez.
A homokapcsolatot házasságnak nevezni a fentiek miatt éppen a heteró, természetes, normális, és isteni szövetség, a nem „két személy”, hanem egy férfi és egy nő között létrejött csodálatos harmóniával bíró kapcsolat meggyalázása és jogfosztása.
A melegeket soha senki nem fosztotta meg a házasság jogától, a meleg nem akar megházasodni mert a saját neméhez vonzódik. A meleg és heteró, mint ember, ugyanazokkal a jogokkal bír e tekintetben. Aztán valamikor egy szerencsétlen sorsú meleg pár elkezdte sajnáltatni magát, hogy ezzel nyomást gyakoroljon azokra a befolyásolható emberekre, akik számára nagyrészt valószínűleg már kiüresedett a házasság fogalma az eredeti értékeiből, és elérte, hogy a házasság fogalmát átértelmezzék, eredeti mély természeti és spirituális erővel bíró magvát kivágják, és egy minden irányban flexibilis masszává alakítsák, amibe beleférhet a torz, beteg, perverz szexuális vágyaikon alapuló kapcsolatuk.
A meleg házasság a HÁZASSÁG intézményének, természetes mibenlétének, spirituális lényegének, szépségének, eredetének, értékeinek a kifosztása és meggyalázása.
Az, hogy a WHO levette a betegségek listájáról a homoszexualitást nem jelenti azt, hogy az egészséges, inkább csak azt mutatja, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Ádám számos írása részletezi, hogy szakmailag mélyen elhibázott a homoszexuális nemi identitást velünk született és megváltoztathatatlan tényént leírni, ezt soha nem bizonyította senki, sőt az erre tett kísérletek és erőfeszítések rendre cáfolták ezt a hiedelmet. Mégis lekerült a betegségek listájáról.
Én eddigi életem során szinte csak olyan homókat láttam vagy olyanokról hallottam, akiknél egyértelmű kapcsolat van a torz irányultság és valamilyen korai abúzus, vagy elvetettség, vagy apával való egészséges kapcsolat hiánya, vagy pornográfiával való korai találkozás, testi vagy lelki bántalmazás, és/vagy ezek különféle kombinációi között.
Tehát a homoszexualitásban nincs önmagában semmilyen érték. Nem a természet és pláne nem Isten adta az embernek a homoszexuális vágyat. H a nem is tekintjük betegségnek, mert úgy gondoljuk „nincsen rá gyógyszer” attól még nem szükségszerű, hogy ünnepeljük, és átesve a ló másik oldalára közkincsnek és értének kiáltsuk ki.
Ez kb. olyan mintha a vakok számára követelnénk a jogot, hogy autót vezethessenek. Senki nem vette el a jogukat az autóvezetéstől, csupán legjobb szándékuk ellenére sem rendelkeznek az ehhez szükséges feltételekkel. Milyen lenne ha az autóvezetés fogalmát lényegét terjesztenénk ki úgy, hogy vakok is vezethessenek autót akár képességeik híján is pusztán azért, hogy egyenjogúnak érezhessék magukat.
Ez nem egyenjogúságról szól!
A meleg megházasodhat, ha és amennyiben képessé válik a házasság feltételeinek betöltésére. Van akivel ez meg is történik. Annak azonban, aki megmarad a választott, vagy eltorzult irányultságában nincs joga magára szabatni a házasság ősi és mind a természet jogán, mind isteni ihletettsége alapján őt messze megelőző és eredete tekintélyében meghaladó intézményét.
A melegházasság nem, hogy nem érték, hanem egyenesen egy fegyver. Mivel a melegek tudomásom szerint sokkal nagyobb promiszkuitásban élnek mint a heterók, és a melegházasság, különösen a hosszú, tartós házasság igen csekély, elenyésző társadalmi igényt elégít ki, tisztán látható, hogy ez a jogi harc nem róluk szól, és nem értük folyik, csupán felhasználja őket a hagyományos értéke és különösen a családházasság értékeinek a felbomlasztására és azok eredeti társadalmi kohéziós erőinek a szétzúzására, nyílt társadalmi eszmény megvalósítására. Amit szintén több posztban fejtegetett már Ádám a Marxizmus felelevenedése és a globalista neoliberalizmus kapcsolatát vizsgálva.
Őszintén nem értem, hogy fajult oda a kereszténység, hogy a melegséget és most már a meleg házasságot is sok helyen egyházi berkeken belül elfogadják, vagy keményen lobbiznak mellette.
Ez egy olya törésvonal, ami az egyik oldalon kirekesztést és üldözést eredményez, ha ragaszkodunk az Igéhez, a másik oldalon aposztáziát és eretnekséget, ami kárhozatba vezet.
Szia Miklós,
gondoltam, hogy azzal fogsz érvelni, hogy lehet anális szex nélkül is homoszexuális házasságban élni, ezért írtam oda az stb rövidítést. nem ez a bejegyzés célja, hogy listázzuk a homoszexuális életmód összes káros vetületét, szimplán csak arra hoztam példát, hogy a homoszexuális gyakorlat káros, ezért nem lehet egyenértékű a házassággal.
egyébként is a pszichológiai oldalát sokkal károsabbnak tartom, hiszen beteg testben lehet embernek maradni, de a psziché hibás működése egész drasztikusan számolja fel az embert. Sajnos azonban egyelőre ezt tényleg nem tudnám minőségi módon érvelni. (ha valakinek van kedve kisegíthet vele.)
amúgy szerinted az ember életének van célja? ha van, lehet objektív?
persze dönthetnek úgy, hogy nem folytatnak testi kapcsolatot, de részben erről is szól a vitánk, hogy meddig lehet tágítani egy fogalom jelentését, úgy hogy még önmaga maradjon.
nem igazán nevezném házasságnak azt a kapcsolatot, ahol a felek úgy döntenek, hogy eleve nem élnek nemi életet. innentől azonban ez már világnézeti kérdés, mert ha két ember gazdasági kapcsolata a házasság, akkor persze nem igaz amit írok (nyilván nem az).
a hozzászólásaimnak azonban pont az a célja, hogy bebizonyítsam, hogy a homoszexualitás világnézettől függetlenül sem azonos értékű a házassággal.
mellékes, de az iszlám és a kereszténység nem ugyan azt az isten imádja.
…hogy érted, hogy természet ellenesnek mondjuk? csak biológiai szempontból? Teológiai szempontból? Az ember bűneset előtti természetéhez hasonlítjuk, vagy a bűneset utánihoz?
a kérdéstől függően a válasz nem, de, de, nem
Kedves Dávid!
„A hetero házasság – a természet szempontjából is, és Isten szemében is – akkor is hordozza a két különböző ám mégis összetartozó fél egyesülésének a misztériumát és harmóniáját, ha potenciálisan nem születik belőle utód valamely fél egészségi problémája miatt.”
Hogyan is néz ki ez az Istentől és a természettől elrendelt csodálatos „harmónia” a valóságban? A házasságoknak tudomásom szerint Magyarországon a fele válással végződik. Világszerte a statisztikák szerint a házasságok 50-60 százalékában félrelépnek a felek (a férfiak inkább, mint a nők, de például Franciaországban a nők 85%-a is). A „nyitott” házasság – egy, a liberális felfogású Magyar Narancsban nyilatkozott pszichológus-szexológus szerint is – általában nem működik, következésképpen a házasságok egy igen nagy része hazugságokon alapul.
A házasság, és a család a benne felnevelt gyermekekben nagyon sokszor neurózisokat, komplexusokat alakít ki. Az egész pszichológia, pszichoanalízis ezeknek az elemzésére épül. A lelkileg sérült emberek rendszerint ugyanúgy sérült emberrel kötnek házasságot (egészséges partnert nem találnak.,.), és a kettőjük lelki betegsége összeadódik, és továbbadódik a gyermekeiknek. Megkérdeztem egyszer egy pszichoanalitikus barátomat, hogy mi volt régen, hogyan kezelték-kezelhették a neurózisokat a pszichoanalízis létrejött előtt? Azt felelte, akkor nem volt neurózis mert nagycsaládban éltek az emberek, ha az egyik szülő lelkileg sérült volt, akkor a másik nem volt az, ha az is az volt, akkor a nagyszülő, a nagybácsi, a nagynéni, az unokatesó nem volt az. Vagyis a „magcsalád” a modern körülmények között a neurózis melegágya. A családok jelentős részében állandó az erőszak, a paraszti kultúrákban elfogadott szokás verni a feleséget. Ahol nem verik az asszonyt, ott is sokszor a háztartás vezetésére, és a gyermekek nevelésére korlátozódó életstílusra kényszerítik, ahol nem tudja a saját személyiségét kibontakoztatni.
Hogyha azt gondolod, amit sok mai keresztény gondol, hogy „persze, ma már nem működik a család, a házasság, de csak azért nem, mert a szemét liberálisok, marxisták, ateisták, pornósok, feministák, melegek szétzüllesztették, mert árad a médiából a pornó, meg a szabadosság…” stb. stb. akkor kérlek olvasd el Győri Klára, az egyszerű erdélyi magyar parasztasszony „Elvirágzott az én örömem fája…” c. önéletírását, vagy Garcia Lorca „Bernarda Alba háza” c. drámáját… azok leírják, hogy mit jelentett a család, a házasság a tradicionális, vallásos társadalmakban a nőknek… Vagy gondolj bele abba, hogy abban a városban, ahol én lakom, Kecskeméten, még mindig csak 109 000 ember él, 1869-ben pedig biztos még sokkal kevesebb élt. Ennek ellenére megdöbbenve tudtam meg egy helytörténeti séta alkalmával, hogy a kisvárosban 1869-ben 30(!) bordély működött. Miért is? Mert a vallás és a hagyományos erkölcs szerint a nőknek a házasság előtt, vagy a házasság mellett nem volt szabad kapcsolatokat folytatniuk. Következésképpen a férfiak a prostituáltaknál keresték a szexuális kielégülést… A kereslet pedig megteremtette a kínálatot. Stefan Zweig a századforduló Bécsjéről fest hasonló képet – azt írja, hatalmas hadsereg volt a prostitució ott, a legkülönbözőbb formákban,… két lépést nem lehetett menni az utcán anélkül, hogy le ne szólították volna ezek a szerencsétlen leányok…A hagyományos erkölcsöknek – mégegyszer: a modernség, a liberalizmus, a marxizmus, a feminizmus, és a homoszexuális egyenjogúsági törekvések ELŐTT – nem csak a prostitució volt a velejárója, hanem az alacsonyabb kasztbeli, szegény és iskolázatlan nők gátlástalan kihasználása is a „felsőbb” osztályokhoz tartozó fiatal férfiak részéről. (L. Kosztolányi: Édes Anna).
Szóval azért a férfi-nő kapcsolat (házasság) egyáltalán nem mindig optimális és harmonikus, és természetes.
Igen,a férfi és a nő különbözősége „kiegészítheti” egymást. De nem mindig. A nő irracionálisabb, lelkileg labilisabb (ugyanakkor persze sokszor gyengédebb, empatikusabb is…) a férfinál. RÁadásul a férfi és a nő szexuális igényei nincsenek az időben szinkronban egymással (l. erről Allan Pease magyarul is megjelent írásait), fiatalon a férfiak libidója erősebb, 35 körül vannak szinkronban, 35 után a nők szexuális igényei nagyobbak.
A másik oldalon pedig: nézd meg a közelmúltban fiatalon elhunyt író, publicista, és pszichoterapeuta, Birtalan Balázs blogját (most is fent van a neten). Balázs és a partnere csak élettársi kapcsolatot köthettek (a magyar törvények miatt). Ha tüzetesen olvasod ezt a blogot, látni fogod, hogy ez milyen, szép, nemes, és harmonikus kapcsolat volt.
„Amit szintén több posztban fejtegetett már Ádám a Marxizmus felelevenedése és a globalista neoliberalizmus kapcsolatát vizsgálva.” Ádám posztjait én is olvastam, de sem Ádám, sem te mintha nem látnátok, hogy ez a két dolog nem egymással szövetségben „tör” a kereszténység és a hagyományos értékek ellen, hanem egymásnak az ellentétei. A marxizmus azért elevenedett fel, mert a kapitalizmus – megszabadulva a szovjet kihívástól, megszabadulva a keynesiánus jóléti állam korlátozó fékjeitől, és felhasználva a modern kommunikációs technológiákat – egy minden korábbinál gátlástalanabb módon érvényesíti a maga profitcentrikus logikáját – a szegények, a kizsákmányoltak, a munkavállalók, az elmaradott országok társadalmai ellenében – de persze az általatok védelmezni kívánt hagyományos értékek ellenében is. Nem tudok okosabbat, mint idézik egy általan igen nagyra becsült mai angol marxista filozófustól, Sean Creaventől:
„Sohasem volt még világosabb, miért van szükség a marxista tudományra. Ésszerűen kétségbevonhatatlanul megalapozza ezt a neoliberális kormányzást, és a kapitalista globalizáció válsága.” …”A neoliberalizmus korában ez a valóság élesen kidomborodik, egyszerűen azért, mert a neoliberalizmus megköveteli, hogy a munkaerő jogait és jogosultságait feláldozzák a korlátlan kapitalista globalizáció oltárán”.
Kedves Miklós!
Örülök a megtisztelő válaszának, már csak azért is, mert nagyon fontos, lényeges tényekre mutatott rá.
A kommentemben magam is említettem, hogy elsősorban azok fogékonyabbak a melegházasság legalizálására és a heteroszexuális házassággal való azonos értékűvé avanzsálására, akik kiábrándultak ezen intézményből, és csupán társadalmi keretrendszert látnak benne. Abba pedig, ugyebár miért is ne férnének bele a melegek, meg persze előbb-utóbb akárki más.
Azt nem tudom, hogy Ön személyesen is cinikus és kiábrándult-e a házasság intézménynek a működőképessége, a benne rejlő harmónia és misztikum tekintetében, vagy csupán száraz tényszerűséggel állapítja meg a fenntartásait azzal szemben.
Akárhogy is, de igaza van!
Vitathatatlanul válságban van nem csak a házasság intézménye, hanem az egész zsidó-keresztény kulturális talapzaton álló erkölcsi normarendszer.
Ám ebből Ön rossz következtetésként azt vonja le, hogy arra, a működésképtelensége miatt nincs is szükség.
A neomarxista és a liberális eszmék és különösen a nyílt társadalom víziója olyan világot épít, ahol ezek az értékek már nem relevánsak, tovább menve egyáltalán nem kívánatos a jelenlétük és végül az emlékük sem.
Hadd mondjak egy példát.
Ha Törökország bizonyos régióiban a korrupció mértéke miatt nem a szakmai, statikai, építészeti előírásoknak, normáknak, irányelveknek megfelelően készült el rengeteg épület, és ez hozzájárult a katasztrófa súlyosságához, mert sok közülük emiatt dőlt össze, vajon helyes-e ha ezután egyáltalán nem építenek házakat az ott élő emberek? Vagy esetleg építkezzenek továbbra is, de tartsák be a szabályrendszert, ami garantálhatja a megmaradást, a természeti csapások idején is.
Tehát én mindabból, amit Ön helyesen – talán némi túlzással – lefestett a házasság csődjéről, nem azt látom kivezető útnak, ha kiforgatjuk a lényegéből, majd lehetőség szerint ki is dobjuk az ablakon. Majd ezután „mindenki mindenkié” utópisztikus társadalmat építünk, ahol nem sajátítják ki egymást az emberek és magukat sem kötelezik el, mert úgysem működik, hanem azt, hogy be kell tartani azt a szabály és norma rendszert, amely keretein belül a házasság újra működőképes lehet. Vissza kell térni az alapokhoz és miden eszközzel védelmezni kell azokat a pilléreket, amelyeken a házasság intézménye rendeltetésserűen képes működni.
Néhány dologban erősen túlzó a megfogalmazása.
1. Például, amikor az egy apából, egy anyából és gyermekekből álló legkisebb családi formát a neurózis melegágyának nevezi. Erősen kétlem, hogy ezt túl sok szociológiai, pszichológiai és pszichiátriai szakember osztaná. Bár biztos van egy blokk ezeken a berkeken belül, de ez sokkal inkább világnézeti kérdéseken dől el, sem mint mérhető és bizonyítható adathalmazokon.
Az, hogy egy meleg pár láthatóan szépen és harmonikusan él együtt, nem teszi szükségessé, hogy a kapcsolatukat házasságnak nevezzük. Sőt, a harmónia törődés stb. önmagában nem teszi elfogadhatóvá a kapcsolatot. Például, ha valaki otthagyja a családját, mondjuk 15-20 év után, sutba dobva az igazi értékeket, mint a hűség elkötelezettség, gondoskodás a szövetséges személy boldogságáról, példamutatás és szeretetteljes nevelés a gyermekek irányában, és lelép egy új, fiatalabb szeretővel, akkor hiába látják mások, hogy milyen harmóniában vannak és menyire szeretik egymást, a kapcsolatuk értéktelen és megvetendő, mert azoknak, akik felé szeretettel tarozott volna, fájdalmat és boldogtalanságot okoz. A meleg kapcsolat azért bűn, mert lázadás Isten törvénye ellen – csakúgy, mint a házasságtörés. A homoszexuális kapcsolatot, bármilyen szépnek és romantikusnak állítják be, az nem más, mint Isten teremtésének és a természetes nő-férfi kapcsolatnak a torzója.
Ha a család működésképtelen, nem tudom, mi más válthatná fel, és tölthetné be annak funkcióit egy sikeresebb generáció felnövekedése érdekében. Ha erre azt válaszolná valaki, hogy az „állam” vagyis az eljövendő globális világhatalom szakemberei fogják sikerre vinni, amit a szülők nem tudtak, akkor nemes egyszerűséggel hülyének nézném az illetőt. Véleményem szerint, aki hinni tud olyan utópisztikus államberendezkedésen, társadalomban, ahol szülők helyett a rendszer végzi a nevelést és az sikeresebb lesz, mint a hagyományos család szocializációja, az „kötözni való bolond”. A hit lényegéből kiüresedett, de vallási köntösét megtartott kereszténység rémtettei eltörpülnek az Istent és a zsidó-keresztény erkölcsöt tagadó, utópiák mentén épülő az embert istenítő szörnybirodalmakhoz képeset, amelyek a történelem legpusztítóbb tömeggyilkosait szülték. pl.: Sztálin és a kommunizmus, Hitler és a nácizmus. Nem mellesleg elvakultabb hit kell hozzá, mint az élő Isten elfogadásához.
Ha a család működésképtelen és a neurózis melegágya, akkor mit is várhatunk a meleg házasságoktól. A pszichológia Bagdy Emőke által is hangsúlyozott feltevése, hogy a személyiségfejlődés konkrét szakaszaiban a személyt érő kulcsingerek aktiválnak megfelelő géneket, és ezek elmaradása, vagy kártékony események ingerületté válása sérülést, torzulást, defektet okoz a személyiség, így például a pszichoszexuális fejlődés vonalában, ami a szexuális irányultságot bizonyos esetekben a természetessel ellentétesre alakítja. Ebből következik, hogy minél inkább arra törekszik egy társadalom, hogy természetesnek tüntesse fel a másságot, és nyíltan propagálja a gender-őrületet, a transzzavarodottságot, és az LMBTQ-sötétséget, annál nagyobb lesz generációról-generációra azoknak az aránya a társadalomban, akik „defektesek”, mert nagyobb a felület ahol a fejlődő gyermekeket rossz impulzusok érik. Ennek a szekérnek a tolása tehát egyenesen gonoszság, és kimeríti a gyermekek ellen elkövetett erőszak és bántalmazás fogalmát, mert megfosztja őket az egészséges testi és leli fejlődés lehetőségétől.
Szerintem éppen az erkölcsi megújulás és annak védelembe vételének szükségessége az, ami ésszerűen következik a házasság jelenlegi romos állapotából.
Végül arra akarok még kilyukadni, hogy a bibliai erkölcsi normák látszólagos betarthatatlansága nem azt jelenti, hogy az rossz mert működésképtelen, tehát el kell vetni. Éppen azt mutatja meg, hogy az ember milyen távol van attól az erkölcsi kiindulóponttól, ami az istenképűsége okán eredetileg bele lett oltva. Az, hogy az emberiség képtelen a vágyait alárendelni annak, amit a szívével és az elméjével helyesnek lát nem azért van, mert a lelkiismeret, a szív tartalma rossz s fölösleges, hiszen nem harmonizál a vágyakkal, hanem azt bizonyítja, hogy a vágyakban gyökeret vert BŰN létező valóság és erő, ami megront, és elválaszt a Teremtőtől.
Egy Istent elutasító nemzedék számára jó ötletnek tűnhet, hogy számoljuk fel a lelkiismeretünket, ami frusztrál, ha a vágyainkat akarjuk követni, kiélni. Egy ateista számára a legrosszabb hír, hogy el kell számolni a tetteinkkel erkölcsileg is. Isten kivétel nélkül minden embert bírói ítélet alá von. A jelenleg formálódó neoliberális és neomarxista világtársadalmi massza irtózik ettől a gondolattól és le akar számolni vele, valamint margóra tenné azokat, akik úgymond a fejlődés a progresszivitás útjában állnak és a régi világ értékeihez ragaszkodnak.
Bármilyen rémisztő mértékű az önmegváltó ember arroganciája és önhitt kevélysége, a Biblia szerint meg fog valósulni egy rövid időre ez a világuralom, és csak a Messiás visszajövetele akadályozza meg a teljes emberiség és a földbolygó pusztulását.
A melegházasság elfogadása lehet, hogy apróságnak tűnik sokak szemben egy feltartóztathatatlan társadalmi átformálódás részeként, de meglátásom szerint ez egy olyan kis tengely, ami körül egy kicsiny mozdulattal nagyot csavarodik a világ eredeti rendje a káosz felé.
Tisztelettel: Dávid
Kedves István!
Amíg az általad leírt „Közösülési forma” egészségi károsító hatásaira indokoltam híva fel a figyelmet, a többi homoszexuális érintkezési forma fizikai és lélektani ártalmairól nem írt világos, egyértelmű – és adatokkal alátámasztható – megfontolásokat. Különösen azért nem meggyőző amit mond, mert – tekintve, hogy a melegek többsége nem tud „átszokni” a heteroszexualitásra – ezért náluk az „Ártalmas” melegkapcsolat alternatívája, nem az „egészséges” heteroszexuális kapcsolat, hanem az, egy életen át tartó önmegtartóztatás, cölibátus. Viszont a cölibátusról tudjuk, hogy rendkívül ártalmas, és valóban károsítja az egészséget. A mostanában az egész világon a katolikus egyházat megrázó papi pedofília-botrányok nyilvánvalóan a cölibátus következményei. A katolikus Teológiai KIsszótár maga is elismeri, hogy a cölibátusnak nem prüdériából, nem az élet szeretetének hiányából KELLENE fakadnia – és aztán azzal védelmezi az Egyházat, hogy az, a maga részéről, köteles mindent megtenni azért hogy elegendő számú papja legyen. (Ami mutatja, hogy ők is érzik, hogy ez egy fenntarthatatlan, beteges, és számtalan kárt okozó intézmény.
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy hosszan és alaposan válaszolt a hozzászólásomra.
Kedves Dávid!
Még egyszer: „A jelenleg formálódó neoliberális és neomarxista világtársadalmi massza”, nem létezik. A neoliberalizmus és a neomarxizmus nem egymás kiegészítői vagy szövetségesei, hanem egymás ellentétei.
A neoliberálisok abban hisznek, hogy a korlátlan individualizmus, a töke logikájának „szabadjára engedése” prosperitást, szabadságot, és az emberek közötti harmóniát eredményez majd (a Smith-féle „Láthatatlan kéz” működése révén). A marxisták szerint viszont ez szélsőséges egyenlőtlenségekhez, gazdasági válságokhoz, környezetünk lerombolásához, az erkölcsi értékek és a közösségek erodálódásához vezet.
Mindazt, amit a család és a monogám házasság válságáról, fogyatékosságairól leírtam, nem azért írtam, mert azt gondolnám, hogy a családot fel kell, vagy fel lehet számolni.
Kedves Miklós!
Igyekszem pontosítani és helyre rakni magamban ezeket az eszmerendszereket és tisztábban látni az összefüggéseket.
Köszönöm a türelét és válaszait!
Minden jót! Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kedves Szalai Miklós,
Aligha ilyen következetes a szóhasználat, a mai magyar közéleti közegben gyakran nem ezt értik a neoliberalizmus alatt, valahogy pl. nem a thatcherizmus jut róla az ember eszébe idehaza.
A magam részéről értékelem az elvek mentén következetes szóhasználatot, csak a hazai katyvaszban ez sokszor rövid távon több félreértést szül…
Ahogy én látom, a Dávid által említett úgymond neoliberálisoknak valóban vajmi kevés köze van a neoliberalizmushoz… de ez a szétcsúszás a nyelben nagyon nem Dávid nyelvbotlása.
szia Miklós,
„Amíg az általad leírt „Közösülési forma” egészségi károsító hatásaira indokoltam híva fel a figyelmet, a többi homoszexuális érintkezési forma fizikai és lélektani ártalmairól nem írt világos, egyértelmű – és adatokkal alátámasztható – megfontolásokat. Különösen azért nem meggyőző amit mond, mert – tekintve, hogy a melegek többsége nem tud „átszokni” a heteroszexualitásra – ezért náluk az „Ártalmas” melegkapcsolat alternatívája, nem az „egészséges” heteroszexuális kapcsolat, hanem az, egy életen át tartó önmegtartóztatás, cölibátus. Viszont a cölibátusról tudjuk, hogy rendkívül ártalmas, és valóban károsítja az egészséget.”
Nem akartam listát írni a homoszexuális kapcsolat negatív hatásairól, mert csak pár biológiai érvre volt szükségem ahhoz, hogy alátámasszam, hogy a homoszexuális kapcsolat és a házasság nem lehet egyenértékű. Ha fontosnak érzed utána nézhetek a pubmeden, hogy még mi lehet probléma…
a vitánk eredetileg nem arról szólt, hogy mi lehet a homoszexuálisok számára megoldás, vagy alternatíva*, hanem arról, hogy Ádám irracionális módon degradálja-e a homoszexuális kapcsolatot, vagy az tényleg nem egyenértékű a házassággal. szerintem elég jó érveket sorakoztattam fel amellett, hogy nem az.
a cölibátus szerintem is hülyeség. a biblia szerint
Zsidók 13:4 Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.
Timóteus 4:1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
Timóteus 4:2 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
Timóteus 4:3 Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői.
Timóteus 4:4 Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele,
persze a római katolikus tanítás a cölibátusról kicsit más, de azért az is eléggé nyilvánvaló, hogy mi Isten véleménye a kérdésben.
Amit a házasság állapotáról írtál, azt értem és én is problémásnak látom, viszont nyitott ajtón döngetsz.
A keresztények elvileg nem a konzervatív álláspontot képviselik a kérdésben, hanem a biblikusat.
az én Bibliámban rögtön a harmadik oldalon kiderül, hogy tönkrement az ami eredetileg jó volt és ez a házasságra is erősen rá fogja nyomni a bélyegét. Innentől kezdve hamis az az érvelés, hogy vissza kell térni az alapokhoz és akkor minden OK. A kereszténység szerint a megoldás az hogy Isten megment minket, mi pedig megköszönjük neki, és amíg ebben a testben élünk, addig szeretetben elszenvedjük egymást a másikat különbnek tartva, szolgálva, ahogy a Krisztustól tanultuk.
már csak az a kérdés, hogy a sorozatos kudarc illegitimmé teszi-e az ideát
*egyébként jól látod, a homoszexuálisok helyzete önmagában teljesen reménytelen. ahogy az összes többi ember összes többi kínja és szenvedése és nyomora és az egész nyomorult életük és vergődésük, a szánalmas megoldási kísérleteikkel, racionalizálásokkal és önhitegetéssel együtt csak a nyomort és a bűnt termeli újra.
egyedül Krisztusban van szabadulás és élet; ezért imádjuk és dicsőítjük őt.