Január 2-án Somody Imre meghívására a Centrál Kávéházban tartottam előadást a hit és a kultúra kapcsolatáról. A felvétel itt megtekinthető. Ha valaki rákattint, két dolgot azonnal konstatálhat. Az egyik az, hogy az alakomon igencsak meglátszik a karácsonyi töltött káposzta, bejgli és egyéb finomságok hatása. (Negyven év felett tényleg döntés kérdése lesz, hogy akarok-e kövér lenni.) A másik, hogy szinte fulladozom a köhögési ingertől. Azt csak az ott lévők tudják, hogy a videón látható mondatok a szűnni nem akaró köhécselés szüneteiben szabadultak ki a torkomon, és csak Gregus Dezső csodatevő vágó munkája eredményeként lett használható anyag a szétköhögött felvételből. Előadói pályafutásom egyik emlékezetesen kínos élménye marad, ahogy a megértő hallgatóság egy emberként próbált megoldani engem, mint hirtelen támadt problémát. A videó ebből már keveset árul el, de az látszik, hogy betegen próbálom teljesíteni a küldetést.
Az előadás után egy testvér odajött hozzám, rám tette a kezét, és azt mondta: „Ádám, nagyon érdekes dolgokat mondtál, csak utat nem mutattál.” Sajnos nem jutott eszembe az a válasz, hogy elsősorban nem is ez volt a célom, inkább térképet akartam kézbe adni, ami segít az eligazodásban. A térkép célja nem az, hogy utat mutasson, noha végső soron mégis ezt a célt tölti be. Én magam jobban tudok térkép segítségével tájékozódni, mint ha valaki azt kezdi mondani, hogy a következő saroknál jobbra, aztán mész a negyedik piros lámpáig, ott megint jobbra fordulsz, majd a trafikosnál balra, és a kínai piac melletti kisutcán be kell hajtanod, ahol száz méter után egy kereszteződésnél… Inkább a térkép. Az útirányt Isten igéje határozza meg, de most (szintén Isten igéje alapján) a terepet akartam megrajzolni. Persze lehet, hogy magamból indulok ki, és az előadásom is főleg olyan embereknek hasznos, amilyen én vagyok. A lényeg, hogy ez az előadás térkép. A hit és a kultúra kapcsolatának térképe, gondolkodó keresztényeknek. Amennyiben lesz bármi haszna, azért viszont tényleg a vágónak jár a köszönet és Istennek a dicsőség.
Jó az előadás, örömmel hallgattam. Egyáltalán nem tűnt fel, hogy köhögtél, ebben a vágó mellett szerepe lehetett a 2x sebességű lejátszásnak is. 🙂
Érdemes lenne leírnod azt a 10-20 posztnyi mondanivalót, amit ott elmondtál, mert bár régóta olvaslak, a szavaid nem sokban emlékeztettek a soraidra.
Többé-kevésbé egyetértettem a mondanivalóddal, de a részletek feltárásában segítene, ha írásba is foglalnád, hogy – a térképes hasonlatnál maradva – szerinted mi merre hány méter.
Engem különösen a V-nap és D-nap közötti terület, és a hatunk is meg nem is a világra témakör érdekel.
Megtisztel, hogy végignézted a vergődésemet.:) Kezdettől az előadásban megfogalmazott szemlélet áll a Divinity mögött. Tervezek egyébként írni néhány posztot a témáról.
Tudom, hogy a töltött káposzta és bejgli mellékszál… de a kultúra szerepével kapcsolatban is érdekes: nemrég futottam bele ebbe: http://www.examiner.com/article/saturated-fat-gets-vindicated-by-mainstream-media-on-stunning-time-cover
Kiderült, hogy tévedés volt hogy a zsír egészégtelen (ha nem a hidrogénezett növényi olajokról vagy transzzsírokról beszélünk, amely a tejszínt/vajat szokta helyettesíteni), hanem a cukor… A kultúrába viszont mára az előbbi belekövült…
És mikor derül majd ki a cukorról, hogy igazságtalanul hurcolták meg?:)
Ádám, jó a visszakérdés 🙂
amúgy elég sok bizonyíték van a cukorról és összetettebb mint a zsírok esetében. A zsíroknál szerintem a belek zsírtartalmát sikerült a vér koleszterin- és egyéb vérszintjével benézni annak idején. A megevett zsír egész máshogy közlekedik… azért a metabolizmus elég jól ismert mára 🙂
Ezzel együtt, a cukor sem úgy rossz ahogy van. Fizikai munkát végzőknél pl. lehet hogy nem gond, és amit eddig olvastam a cukorról az csak a felnőtt, kifejlett és egészséges szervezetről győzött meg, hogy a ketogén diéta jó ötlet lehet — minden ettől való eltérés esetén jobb orvossal megbeszélni a dolgot.
Ádám:
„Megtisztel, hogy végignézted a vergődésemet.”
– Enyém a megtiszteltetés és az öröm. (2x lejátszási üzemmódban olyan flott és slágfertig voltál, hogy csak na!) A transzzsír vs. cukor meccsről momentán nincs nagy horderejű gondolatom, de az előadásod mint térkép több olyan támpontot is ad, amelyben a saját pozíciómra ismerek. Kíváncsian várom a kifejtő posztokat, hátha azokban is felfedezem őket.
Kedves László,
valóban vannak átfedések a gondolataid és az én gondolataim között, de az azért valamit jelez, hogy én ritkán szoktam a saját gondolataimat felfedezni a tiéidben. Valami zavar határozottan van az erőben.:) Szerintem te a saját világképedet próbálod erősíteni a kereszténységből turkált és átvett elemekkel (tehát előbb van a világképed, és annak igazolására használod a kereszténység eszköztárának néhány hasznosnak ítélt szerszámát – ahogy attól félek, az előadásomat is), nem pedig fordítva, hogy a kinyilatkoztatásnak engeded, hogy formálja (és akár alapjaiban is megváltoztassa) a világképedet. Ezt az egyik posztod alatti kommentben ki is mondod:
„Mint már többször leszögeztem, világjobbítást árulok. A kereszténység mindössze annak a legjobb eszköze. Ha van jobb, akkor azt fogom világjobbításra használni. Folyamatosan vizsgálom az alternatívákat.”
Én fordított sorrendet javasolok. Rájöttél egy nagyon fontos dologra: a keresztény hit erkölcsi alapjai hasznosak az emberiségnek. Ezért Istent és a bibliai kinyilatkoztatás egyes darabkáit eszközként próbálod felhasználni az alapvetően változatlan világképed céljaihoz. Mi lenne, ha magát a világképet és annak céljait adnád oda az élő Istennek, és őt kérnéd, hogy formálja azokat át saját belátása szerint? Ezt nevezi a Biblia megtérésnek, ami az első rajtkocka a valóban helyes cél irányában. Ha Isten szólt, akkor arra érdemes nagyon odafigyelni, nem két szóból kikövetkeztetni a folytatást. Ez pedig az alázat és az istenfélelem, ami a Bibliában a bölcsesség kezdete.
Ádám,
végre végig tudtam nézni a videót.
Az első kérdésem az az, hogy miért a 4. és 5. kövecske a legfontosabb? Említed, de nem mondod el, miért.
A második kérdésem, ami valószínűleg legalább egy külön 50 percet megér, ha nem többet, hogy hogyan tudunk hatni a környezetünkre — nyilván az Igének való engedelmesség által — leginkább hogyan tudunk kedvet csinálni a környezetünkben az Igének való engedelmességhez? (itt eszembe jut a tavalyi Evangéliumi Fórum vége is… ami számomra gondolatébresztő volt ebben a témában)
dzsaszper,
ez a felvétel ugye kétszeresen is vágott. Egyrészt nekem nagyon kellett gazdálkodnom a szavakkal, mert keveset tudtam áttolni a torkomon. Emiatt sok részletet nem tudtam kifejteni. Másrészt a vágónak is meg kellett vágnia, mert számos mondat használhatatlanná vált. Például nem azt mondtam, hogy a teremtés-megváltás-bűnbeesés motívumát váltotta fel a természet-szabadság motívuma, hanem valami olyasmit, hogy a természet-kegyelem (protestáns országokban pedig a teremtés-bűnbeesés-megváltás) motívumát váltotta fel… de ebből már csak az utóbbi van a felvételen. Ez nem nagy ügy, muszáj volt a vágónak kivágni a mondat elejét, mert szétköhögtem, csak jelzem, hogy ez vágott felvétel.
Hogy miért a 4. és 5. kövecskét tartottam a legfontosabbnak? Azért, mert ezt még sehol nem hallottam így kifejtve senkitől, és mert én ezzel tudtam leginkább hozzájárulni a téma megértéséhez. Ettől még az első három ábra is fontos, és lehet, hogy a hallgatók közül sokaknak éppen azok voltak a fontosabbak.
Hogy hogy lehet az engedelmességet vonzóvá tenni? Víztől és Lélektől való újjászületéssel.:) Más receptem nekem nincs.
Kedves Ádám!
Nagyon hálás voltam az Úr Jézusnak, hogy a menyasszonyommal ott lehettünk az előadásodon! (Sejtettem, hogy a blogon is fogsz rá reflektálni:) És persze várom itt is a zanzásított verziót.) Nekem mit sem vont le az előadásod értékéből az egészségi állapotod – bár nagyon sajnáltalak, hogy így kellett elmondanod, amit Isten rád bízott, de Neki ezzel is biztosan meg volt a célja. Mindaz, amiről beszéltél rezonált arra, ahogy én is látom a világot, és persze az Egyházat!
Nagyon örülök, hogy a neten ilyen hamar elérhető lett az anyag, mert én is szeretném még egyszer meghallgatni a gondolatok elmélyítése végett!
Magam is úgy látom, hogy helyes és biblikus a keresztyén aktivitás, szükség is van rá, de ahogy te is mondtad, először a helyes irányba kell lefektetni a (megfelelő) síneket, hogy jó célba érjünk, úgy nekünk is az Igéhez kell igazítanunk a tevékenységünket, céljainkat, minden lépésünket. (Mert attól, hogy valami mozgásban van, még nem biztos, hogy jó irányba halad – lásd Jónás útját Tarsis-ba!)
Szóval úgy értékelem, hogy nagyon kellett ez a fajta alapvetés! Az 5 kövecskének pedig kifejezetten örültem, mert így elvihető volt az üzenet. (Bár azt kifejezetten fájlaltam, hogy az előadás nem tért ki rá, hogy Dávid azzal a szimbolikus tettével, hogy 5 sima kövecskét vett fel a patakból, kifejezésre juttatta, hogy ötpontos kálvinista:))))
Minden esetre az Úr Jézus után neked is köszönöm Ádám, hogy végigküzdötted ezt a küldetést! Ő áldja életedet, szolgálatodat!
Köszönöm a kedves szavaidat, téged is Isten áldjon, ötszörösen!:)
Ádám,
épp azért kérdeztem, hátha valamiről a vágások miatt maradtam le, mivel nem vettem részt személyesen…
Nem receptet vártam. A tavalyi Evangéliumi Fórumon fontos volt számomra, hogy Krisztus tanúiként lehetünk szenvedélyesek, és a szenvedélyességünk fontos lehet a meggyőzésben — erre akartam utalni. Ez nem recept, csak egy aspektus, amiben a kultúránk igyekszik a küldetésünkben akadályozni — érdekes volna számba venni az efféle akadályokat. Hozzáteszem, hogy mindez egy cseppet sem helyettesíti a Szentlélek munkáját.