Krisztus követése és az irodalom szeretete sokaknál teljesen elkülönül egymástól. Átélik mindkettő erejét, de nem tudják, hogyan kapcsolják össze a szívükben Krisztus megtapasztalását azzal a valósággal, amit az irodalom olvasásakor tapasztalnak. Ebben a sorozatban keresztényeknek szeretnék segíteni abban, hogy feloldják a lelkükben ezt a hasadtságot. Az irodalom lehet a valóság megismerésének eszköze és okozhat lelkiismeretfurdalás nélküli örömet, Krisztus követése pedig adhat olyan támpontokat az irodalom olvasásakor, amelyek a keresztény olvasót bölcs és jó olvasóvá tehetik. Erről szól az alábbi cikksorozat.
Hogyan olvassunk világi irodalmat? (1-7)
6 hozzászólás
Egy hozzászólás elküldése
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK
on Villáminterjú Makkawakkabakka kannibál törzsfőnökkelhalottam=hallottam
on Kedves Hodász András!Kedves András, ebben a videóban Bolyki Lacival egy…
on A sasarc"magasba repülne, mint egy sas, hogy lássa az eget…
on Miért nincs szüksége a kereszténységnek utópiákra?"A második ok ......... kapcsolatban áll a „dicsős…
on A sasarcIgen, a sasarc. Nemrég a podcastunkban (Biblia és…
on A sasarcIgen, lassan teljesen belefáradunk ebbe a sok mocs…
on Üdvözült-e Chesterton és Tolkien?*egy megjegyzés: nem fogok többet hozzászólni a ci…
Mintha Luther ellentmondásba került volna a témával kapcsolatosan. Két részlet az Asztali beszélgetésekből:
Egyrészt:
Milyen könyveket kell félrehajítani?
„Luther doktor azt is mondta: – Fölötte szükséges volna Juvenalis, Martialis, Catullus könyveit és Vergilius Priapus-verseit a könyvespolcokról és főleg az iskolákból kiválogatni, kitiltani, kidobálni, mert olyan szégyentelen és vaskos dolgokat írnak, hogy olvasásuk nem eshetik az ifjúságnak súlyos ártalma nélkül.”
Másrészt:
A komédiákról:
„Johannes Cellarius doktor tanácsot kért Luther doktortól: van Sziléziában egy korántsem tudatlan tanítómester, aki fejébe vette, hogy eljátszik egy Terentius-komédiát; de megbosszankodtak sokan emiatt, hátha keresztyénekhez nem illik az efféle, pogány poéta színjátéka stb. Luther doktor mit gondol erről? Ő pedig így felelt: – A komédiákat az iskolás fiúktól nem tiltani kell, hanem engedni, hagyni nekik; egyrészt, hogy ezzel is gyakorolják a latin beszédet. Másrészt a komédiákban műves tudománnyal vannak összeszedegetve, kitalálva, megjelenítve mindenféle személyek, akik által az emberek épülni tudnak, és mindenki megemlékezhet és elgondolkozhat saját rendjéről, rangjáról: mit szabad, illik és kell tennie valamely szolgának vagy úrnak, egy ifjú vagy egy öreg embernek, sőt mindenféle méltóságnak, rangnak, hivatalnak és polcnak ábrázzák, és a szemébe tárják a komédiában, akár egy tükörben, hogyan viselkedjenek állapotukban és cselekedeteikben. Láthatóak és észrevehetők a komédiában a gazfickók csalárdságai, fondorkodásai; szintúgy az is, hogy a szülők és a gyermekek dolga mi volna, hogyan kell a gyermekeket a házasságra nevelni-készíteni, ha már eljött az ideje; miként engedelmeskedjenek a gyermekek az ő szüleiknek, hogyan keljenek egybe stb. A komédiában ezek a dolgok láthatók, amelyek fölötte hasznosak és tudni valóak, mert a kormányzásba mással nem lehet belépni, sem pedig benne megmaradni, mint a házassággal. A keresztyének tehát ne tartózkodjanak, se pedig őrizkedjenek a komédiáktól csak azért, mert otromba tréfák és bujálkodások vannak némelyikükben, hiszen emiatt még a Bibliát sem volna szabad olvasni. Azért ostobaság ilyesmiket fölpanaszolni s a keresztyéneket a komédiák olvasásától és játszásától ilyen okok miatt eltiltani.”
Úgy vélem nincs ellentmondás. Amennyire tudom sem Juvenalis, sem Martialis, sem Catullus, sem Vergilius nem írt komédiát. Más a műfaj.
Világi irodalom olvasásáról (is) van szó mindkét műfaj esetében.
„Azért ostobaság ilyesmiket fölpanaszolni s a keresztyéneket a komédiák olvasásától és játszásától ilyen okok miatt eltiltani.”
Catullus és Vergilius Priapus-versei nem egyszerűen komédiák, hanem a költészet végletekig fokozott trágár-szatirikus versei, amik még egy mai, neten szocializálódott fiatalnál is átvinnék az ingerköszöböt. Tehát nincs ellentmondás. Szívesen idéznék, de Ádám kimoderálná úgyis.
Ha egy mai lelkész egy mai fiatalra nézve nem találná károsnak pl. a Jóbarátok vagy a How I Met Your Mother sorozatokat, de eltiltaná a hardcore pornótól, abban is látnál ellentmondást? Pedig világi filmekről van szó… 🙂
Ádám
Bocsánat az „off-topic”-ért. Nincs a blogodon cikk a mai egyházban található filo és antiszemitizmus tárgykörében valamint a két tábor közötti vitában?
Érdekelne a cikk és a vélemények.
Illés,
Az ellentmondást én csak a két Asztali beszélgetés részlet alapján véltem kiolvasni, az említett műveket nem ismerem közelebbről. (Nyilván, te vagy a szakember.) Tehát azt sem tudom megítélni, hogy a komédiák/Catullus vö. How I Met Your Mother/hardcore pornó párhuzam mennyire helytálló. (De beleásom majd magam a témába.)
Az azért látszik, hogy Luther számára van egy határ, hogy mi fér bele, és mi nem.
A némely komédiákban előforduló otromba tréfák, bujálkodások (még) igen, Vergilius bizonyos versei (már) nem. (És ugye, lehetnek átmenetek is.)
Én legutóbb Jászberényi Sándor és Charles Bukowski könyveit raktam vissza a könyvesboltban, mert úgy ítéltem meg, hogy ez nekem nem lenne hasznos, bár mindkét szerzőről olvastam jó ajánlásokat.