(Az előző bejegyzésben megkezdett interjú második részlete következik.)
Julian: Biztosan vannak olyanok, akik bizalommal megosztották veled mint lelki vezetőjükkel, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Hozzájárult ez ahhoz, hogy úgy döntöttél, nyíltan beszélsz magadról?
Vaughan: Természetesen. Minden hétfőn imádkozom ezekért az emberekért. Van egy listám, melyet két részre osztottam: azokra, akik továbbra is próbálnak hűségesek lenni a Biblia tanításához, miszerint a szexuális kapcsolat egyedüli elfogadható tere a férfi és nő közötti házasság, valamint azokra, akik elfordultak ettől a nézettől. Sajnálatos módon a második csoport egyre növekszik.
Julian: Mit gondolsz, mi ennek az oka?
Vaughan: Sokszor tűnődtem azon, vajon többen kitartottak volna-e, ha tudják és érzik, hogy van más út is, nem csak a homoszexuális identitás megerősítése, a világ által képviselt életmód követése, és az elszigetelődés, amit az evangéliumi gyülekezetekben személyes küzdelmeik miatt átéltek.
A világ ma a szabadságot és a hitelességet hangsúlyozza, és azt mondja: „Az emberek hetero-, homo-, vagy biszexuálisnak születnek. Légy hű önmagadhoz, és fogadd el, aki vagy.” A saját nemük tagjaihoz való vonzalmat egyeseknél egészen természetes dolognak tekintik, és ezzel arra bátorítják őket, hogy fogadják el meleg identitásukat, és éljék azt meg az általuk választott módon. Ezt az üzenetet alátámasztja sok ember egyéni története is, akik a másságukat a nyilvánosság előtt élik meg, példát szolgáltatva egy sajátos életmódra. A gyülekezeteinkben ezzel szemben túl sokszor csak negatív üzenet hangzik el, ami szégyenérzetet okozhat ezekben az emberekben, és elbátortalanítja őket attól, hogy kilépjenek a magányos és személyes harcuk elszigeteltségéből. Ez azután jó táptalajt teremt ahhoz, hogy a kísértés és a megalkuvás egyre kívánatosabb legyen.
Julian: Hogyan közvetítik a gyülekezetek ezt a negatív üzenetet?
Vaughan: A problémát legfőképp az okozza, hogy a homoszexualitással kapcsolatos megjegyzéseinket elsősorban nem a küszködő keresztények iránt érzett pásztori aggodalmunk befolyásolja, hanem a világban és az egyházban folytatott politikai viták. Szükséges, hogy részt vegyünk ezekben a vitákban, de nagyon fontos az is, hogy tudatában legyünk, milyen üzenetet hall meg néhány testvérünk ezekből a vitákból.
A média közvetítése gyakran azt a benyomást kelti, hogy szerintünk ez a bűn különösen súlyos. A világ leegyszerűsítő bináris modellje szerint az ember vagy hetero-, vagy homo- (néha bi-) szexuálisnak születik, válaszul mi magunk is hajlamosak vagyunk túlságosan dogmatikus kijelentéseket tenni az okokról és az orvoslásról. Ez aztán úgy hangzik, mintha azt sugallnánk, hogy az azonos nemhez való vonzódás csupán személyes választás kérdése. Ez csak növeli az amúgy is meglévő szégyenérzetet azokban, akik nem kívánt módon a saját nemük tagjai felé vonzódnak. Ebből ők aztán levonják a következtetést, hogy nem biztonságos megosztani ezt a küzdelmet a gyülekezet tagjaival. Meggyőződtem arról, hogy nem csupán nyíltabban kell beszélnünk a szexualitással kapcsolatos kérdésekről, de szükség van arra is, hogy a hűséges tanítványságról pozitívabb képet tárjunk azok elé, akik küzdenek ezen a téren.
Julian: Térjünk vissza a Biblia tanításához a homoszexualitással kapcsolatban. Mit mond a Biblia?
Vaughan: A Biblia egyértelműen beszél arról, hogy Isten szeret mindenkit, és Krisztusban való hit által mindenkit szívesen befogad a családjába (az egyházba) nemre, osztályra, fajra, és hozzátehetnénk, szexuális beállítódásra való tekintet nélkül. Igenis szükséges ezt kiemelnünk. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Biblia következetesen elutasító a homoszexuális – és bármiféle, a heteroszexuális házasságon kívüli – szexet illetően.
Julian: Néhány ember azt mondja: „Ez lenne az ideális, de a keresztények nem bírnak folyton az ideákhoz alkalmazkodni.” Úgy érvelnek, hogy a szeretetteljes, elkötelezett kapcsolaton belüli homoszexuális szex kevésbé rossz, mint a magány vagy a szexuális szabadosság. Efelé tartasz a mondandóddal?
Vaughan: Nem, egyáltalán nem ezt mondom. A Bibliában csupán két lehetőség van: heteroszexuális házasság vagy cölibátus. A cölibátus azonban nehéz dolog, akkor is, ha szándékosan választottuk, és akkor is, ha vonakodva fogadtuk el, mint adott élethelyzetet. Amikor aztán az önsajnálat megkísért, arra emlékeztetem magam, hogy bár ez igaz, de nem csak azok esetében, akik a saját nemükhöz vonzódnak, hanem mindazok esetében is, akik a házasság iránti erős vágyuk ellenére egyedül maradtak, és azok számára is, akik valamilyen oknál fogva nem élhetnek nemi életet a házasságukon belül.
Julian: „Maradj egyedülálló, maradj tiszta!” Keménynek hangzik ez az üzenet azon keresztények számára, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
Vaughan: Azért nem csak ennyit mondhatunk. Fontos különbséget tenni a bűn és a körülmények között. A bűnt csak elutasítóan szemlélhetjük, a körülményeket viszont pozitív fényben láthatjuk akkor is, ha nehezek.
Míg a homoszexuális bűnnek mindig ellen kell állni, az azonos neműekhez való vonzódást kísérő körülményeket olyan keretnek fogadjuk el, amelyben Isten munkálkodhat. Vitathatatlan, hogy ezeknek a körülményeknek van nehéz oldaluk, ilyen például a frusztráció, hogy nem élhetjük át a szexuális kapcsolat bensőségességét, vagy az elszigeteltség érzése a másságunk miatt. Ezeket a körülményeket ugyanakkor pozitívan is szemlélhetjük, ha felismerjük, hogy Isten mindenható ezek fölött, és munkálkodhat a körülményekben és a körülmények által saját dicsőségére, mások javára, és szolgálhatja a mi Krisztus képére való növekedésünket is.
Ez a nézőpont megváltoztatja azt, ahogy a nehéz körülményekre tekintünk az életünkben. Nem szuper-lelkiségre vagyunk elhívva, amely tagadja a frusztrációt vagy a fájdalmat; sem arra, hogy passzívan elutasítsunk minden lehetőséget, amely megváltoztathatja a helyzetünket. Viszont meg kell látnunk Istenünk szerető kezét mindenben, amit megtapasztalunk, és így észrevehetjük a szolgálat, a növekedés és a gyümölcstermés lehetőségét.
Nem tudom miért, de a hozzászólások eddig elmaradtak.
Vajon mi lehet az oka?
Az esetleges félreértések elkerülése végett azzal kezdem, hogy az egyik legkedvesebb könyvem a Bibliából az Énekek éneke.
Keresgéltem egy kicsit és találtam egy egyházi állásfoglalást.
Mégpedig a Magyarországi Református Egyház állásfoglalását:
„Református etikai állásfoglalás a homoszexualitásról.”
2004. július 17.
A teljes szöveget nem, viszont a linket bemásolom.
http://www.nol.hu/archivum/archiv-141804
Érdemes elolvasni.
Viszont ezzel kapcsolatban van egy érdekesség, a református egyház weboldalára irányító link hibát jelez.
Tehát ott már nem érhető el az állásfoglalás, de vajon miért nem?
én azt nem értem minek foglalkoznak ennyit a keresztények a homoszexuálisokkal
figyelem! nem azt írtam, hogy ne foglalkozzanak semmit se velük
viszont van egy csomóféle ember akiket társadalmilag megvetnek, és a keresztények mégse foglalkoznak velük semmit
szóval szerintem ez a nagy divat hogy a homoszexxel ennyit foglalkoznak a keresztények egy szimpla divatnak való megfelelési cselekedet általában…
A kultúra foglalkozik állandóan ezzel. Mi meg benne élünk. Egyébként igazad van, és remélem észrevetted, hogy azért ez a blog szól másról is.
nem a kultúra, hanem a médiák foglalkoznak folyton ezzel
ennek az az oka hogy a médiákban jólva több a köldöknézős bölcsész-semmihezseértő értelmiségi „művészke”, akik a csordaszellem lelkes hívei, na meg gyakrabban homoszexuálisok is (nagyrészt szintén divatkövetésből)
nem kéne ezeknek bedőlni!
ennyi erővel sokezer másik divatos dologgal kéne foglalkozni amivel a „kultúra foglalkozik állandóan”…
Időnként próbálok azokkal is foglalkozni.
Olvasom ezt az interjút és közben a „béka és a forró víz”
este jár a fejemben.Állítólag ha egy békát beledobunk egy
forró vízzel teli edénybe az azonnal ki fog onnan ugrani
de ha beletesszük egy langyos vízzel teli lábosba és lassan
elkezdjük főzni a béka vígan fog lubickolni és észre sem
veszi,hogy a fokozatosan melegedő vízben egyszerűen megfől.
Semmit sem vesz észre,semmit sem érez.Előttünk zajlik ez a
„megpuhítási”folyamat.Ma még az evangéliumiak nagy többsége
„kiugrik”a fazékból,de 10-15 év múlva?!Méltányolom a lelkész
őszinteségét de úgy látom,hogy ebben az esetben is alibi
kereséssel van dolgunk.A keskeny út szélesítése zajlik itt.
Én érintett vagyok (keresztény és meleg) és hasznosnak találtam a cikket.
„én azt nem értem minek foglalkoznak ennyit a keresztények a homoszexuálisokkal”
Azért foglalkoznak a keresztények annyit a homoszexuálisokkal, mert ez teológiailag nem olyan egyszerű téma. A többi kisebbség, pl. cigányok, értelmi fogyatékosok, stb. esetén nem kérdés, hogy ők nem bűnösök azért mert olyanok, amilyenek.
@Spectator, érdekelne, hogy konkrétan hol látod a keskeny út szélesítését, vagy az alibi keresését…? szerintem elég félreérthetetlenül az ellenkezőjéről beszél.
Akár a média foglalkozik vele túl sokat, akár jelen korunk egyik kulturális kérdéséről van szó, akár mesterségesen gerjesztett „divattéma” vagy sem – a lényeg, hogy az emberek beszélnek a homoszexualitásról. És ha valamiről társadalmi szinten beszélgetés zajlik, akkor jó dolog, ha abba képesek vagyunk bekapcsolódni.
Az egyház eddigi egyetlen és markánsan megfogalmazott üzenete a homokosoknak így összegezhető: „Buzi vagy? Meghalsz!”. Nagyjából ez az, amit a homokosok látnak a kereszténységből. Hajléktalanmisszióról, prostituáltak felé történő szolgálatról, börtönmisszióról már hallottam – vagyis képesek vagyunk megszólítani a deviáns vagy máshogy viselkedő embereket -, de a homoszexuálisok kapcsán csak egyházi tiltakozásokról, felszólalásokról, vagy passzív elhatárolódásról tudok. Velük kapcsolatban a fantáziánk rosszabb esetben az elítélésig, jobb esetben az elutasító közömbösségig terjed.
Én ebben az interjúban nem érzékelek „útszélesítést”, sőt ha jól értettem, egy olyan ember szólal meg benne, aki elég sokat küzd önmagával. Nehéz lehet, nem irigylem érte.
Kedves Ádám!
A kezdeti rossz érzések ellenére végül örömmel olvastam ezt a cikket. Szerintem nagyon fontos dolgokról szól. A homoszexualitás kérdésén túl. Mert szerintem ebben a cikkben nem ez a lényeg, hanem a hűség Istenhez és az együttérzés az emberrel.
Spectator hozzászólását bevallom nem értem, mivel Vaughan testvér szerintem a lehető legkeskenyebb utat választotta. Döntött a teljes szexuális önmegtartóztatás mellett, leleplezte a szívében élő, számára nem elfogadható irányultságot és harcol ellene. Nem értem, mi többet tehetne ennél?? Teljesen azonos önmagával és hűséges Istenhez. Abszolút szimpatikus. Egyébként II. János Pálnak volt egy olyan gondolata (csak nem tudom már, hol olvastam), hogy a homoszexuális irányultság meghívás Istentől az önmegtartóztatásra. Bátor tett ezt valóra váltani, főleg manapság, amikor minden a szexuális (és egyéb) kielégülések hajhászásáról szól.
És a témán túlnyúlva: bizony valós azoknak a problémája is, akik heteroszexuálisak, és nem találnak társat, illetve azoké, akik házasok, és nem élhetnek nemi életet (pl. valamilyen betegség miatt). Ezekről a dolgokról szégyen beszélni. Viszont egy ilyen kiállás kinyithat ajtókat azok előtt, akik eddig nem mertek megnyílni és nem találtak támaszra. Az Egyháznak nagyon sok a tennivalója a sebek bekötözése terén.
Most mennem kell, de még egyszer köszönöm a cikket.
Viktor B., egyetértek. Tiszteletre méltó és példás ennek az embernek a hozzáállása.
Még egy gondolat. Eszembe jutott Pilinszky János, akit sokan azért nem értékelnek, mert az a pletyka járja, hogy homoszexuális volt, vagy legalábbis voltak ilyen hajlamai. Viszont azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb magyar keresztény író-filozófus-művész volt a 20. században.
Érdekes, hogy Mózes könyveit annak ellenére olvassa minden keresztény (jó esetben), hogy embert ölt. Tehát még ha a legszelídebb ember is volt a földön, legalább egy esetben mégse tudott uralkodni a haragja fölött. Dávidot is olvassuk, annak ellenére, hogy házasságtörő és parázna volt. Vagy fogalmazzunk úgy: nem tartotta kézben személyisége minden területét. Viszont küzdött a bűne ellen.
Úgy tűnik, hogy súlyozunk a bűnök között. Érthetőnek érezzük a hirtelen felindulást, meg az alkalmi hetero-szexet, az adócsalás meg még erény is talán, viszont a homoszexualitást megvalló, ellene tenni akaró keresztényeket mintha leprásnak tekintenénk.
Ha valaki jót akar olvasni, olvasson Pilinszky esszéket. Le fog esni párszor az álla. Szerintem legalább olyan jó, mint C.S. Lewis.
Henri Nouwen is hasonló cipőben járt.
Egy volt érintett bizonyságtétele az érintetteknek, a Szabadításról.
http://www.albaref.hu/videok/keresztyen_jatekfilmek_videok/Szabadulas_27_evnyi_homoszexualitasbol
Érdemes megnézni a videót.
Kedves Olvasók!
Én olyan ember vagyok, aki homoszexuálisból heteroszexuális lett.
Szabadulásomhoz vezető folyamatot a következőkben látom:
– Hitre jutottam, hogy Jézus Krisztus Isten Fia
– Befogadtam őt szívembe
– Hitre jutottam, hogy a Szentírás Isten szava, megkérdőjelezhetetlen, és eszerint a homoszexualitás minden formája bűn.
– Hitre jutottam, hogy nem csak az a bűn, ha megélem, hanem már a vágy megléte is bűn. Hiszen, ha az bűn, hogy valaki asszonyra tekint kívánsággal, már paráználkodott vele szívében, mennyivel inkább egy másik férfire tekinteni kívánsággal (férfiként)!
– Hitre jutottam, hogy Jézus azért halt meg, hogy minden bűnömet elvegye. Győzelmet aratott a kereszten, lefegyverezte a Sátánt.
– Hitre jutottam, hogy Jézus nem csak képes, hanem meg is akar szabadítani ebből a bűnből, ami nem betegség, hanem bűn.
– Megtagadtam a homoszexualitás bűnét, mint az ördöggel való közösséget, mint olyan dolgot, melynek hátterében démonikus befolyás áll. Világossá vált számomra, hogy ennek háttere bálványimádás és önimádtatás, megszégyenítés és önmegszégyenítés, megalázás és megaláztatás, egymás testének meggyalázása.
– Kértem Jézust, szabadítson meg a gonosztól. Böjtöltem, lelkésszel közösen imádkoztunk, és bűnvallást követően olajjal megkent, ahogy azt Jakab levelében is olvassuk.
– Ezután napra pontosan szűnt meg a homoszexuális beállítottságom!
– Későbbiekben világossá vált számomra, mit jelent Jézus váltsághalála, és az, hogy belekereszteltettem az Ő halálába: így Isten Fia vagyok én is, akit Isten szeret, értékesnek tart. Meghaltam a bűnnek, és annak, aki uralkodott rajtam, a Sátánnak, meghaltam a törvénynek. De élek Krisztus Szent Szelleme által az Istennek, aki újjáteremtett, Krisztusban új teremtés vagyok.
– Kértem Istent, erősítsen meg a hitben, hogy férfi vagyok, és férfias szellemmel ajándékozzon meg.
Ma már hiszem, hogy Isten fiaként férfi vagyok, szabad vagyok a homoszexuális kísértésektől, tiszták még az álmaim is. Ha szükséges, tudok önmegtartóztatásban is élni, de Jézus Krisztus ennél is sokkal többet adott: adott feleséget, akivel örömömet lelem a szexuális együttlétben, és még gyermekünk is született!
Mindezt a folyamatot azért írtam le, mert elengedhetetlenül szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus mindenható, minden bűnre kiterjed váltsághalála. Mindenből képes megszabadítani.
Nem tartom szerencsésnek összemosni a homoszexuális beállítottságot Nick Vujicic kéz és lábnélküliségével, sem a fél vesével született emberével és arra hivatkozni, hogy ha Isten azt a testi terhet rótta rájuk, hogy ezt hordozzák, akkor a homoszexuálisoknak is hordozniuk kell ezt a terhet: e két utóbbi ugyanis egyértelmű testi fogyatkozás, betegség, míg a homoszexualitás egyértelműen bűn, már a vágy megléte is bűn.
Hovatovább Krisztus váltsághalála testi nyomorúságainkra is kiterjed, mivel erőtlenségeinket is felvitte a fára. Úgyhogy, bár a testünk tökéletes megváltása és újjáteremtése az eljövendő világban teljesedik ki, sokszor csodálatos testi gyógyulások már e Földön is megtörténnek.
A homoszexualitás azonban nem betegség és nem helyes az ebből való szabadulást az eljövendő világra tenni: mint bűn, úgy kell rá tekintenünk, Krisztus pedig a bűnt már e Földi életünkben eltörölte, új teremtések vagyunk, szentek és szeretettek! Krisztus nem azért halt meg, hogy vert seregként életünk végéig hordozzuk bűneinket és azok terhét, hanem, hogy higyjük el, hogy Ő ezeket már elhordozta! Minden bűnünket, minden szégyenünket! Ahogy azért jött el, hogy a vakoknak megnyissa a szeme világát, úgy azért is, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkínzottaknak! Ez pedig a bűn rabságára értendő.
Nem a homoszexuális kísértés a bűn, (meredek, de Jézus Krisztus minden kísértést elszenvedett, de egyikben sem bukott el), de ennek az állandósulása, az, hogy a vágy gyökeret ver az emberben, az igen. Ha ilyen kísértése van valakinek, ellene kell mondani, „távozz tőlem Sátán, Jézus nevében megparancsolom, mert meg van írva:ne hálj úgy férfival, ahogy asszonnyal szokás, és ne szolgálj mást, csak az Urat, a Te Istenedet. Mivel ez bűn, én ezt megtagadom, és nem szolgállak téged Sátán! Jézus Krisztus győzelmet aratott feletted és démonaid felett a Golgotán, én pedig az ő saját vérén szerzett tulajdona vagyok! Jézus nevében kiutasítalak magamból homoszexualitás démona! Távozz tőlem!”
Több más volt homoszexuálisról tudok, akik szintén nagyon hasonlóan szabadultak meg, és most heteroszexuálisok, és házasságban élnek, férjek, és apák lettek belőlük!
Van tehát teljes szabadulás a homoszexualitásból, és Jézus Krisztus a szabadító!
Péter, köszönöm, hogy elmondtad itt a bizonyságtételedet. Szívből örülök a szabadulásodnak!