A megszentelődésben Isten igéjének kiemelt szerepe van. Joggal nevezhetjük kegyelmi eszköznek, akár elsőszámú kegyelmi eszköznek is, mint az ApCsel 2,42 felsorolásában. Isten úgy döntött, hogy szó által teremti meg a világot (1Móz 1,3), szó által szül bennünket új életre (2Kor 4,6; 1Pt 1,23), és szó által végzi el bennünk azt a változást is, melyet általában megszentelődésnek nevezünk. A kereszténység Isten döntése miatt logocentrikus (szó-központú). Isten megtiltotta, hogy elkészítsük a képmását, de arra buzdított, hogy hallgassuk figyelmesen a hangját. Nem Isten képe, hanem Isten hangja a változást előidéző eszköz.

Már az Ószövetség idején is vallották a zsidók, hogy az isteni ige kegyelmet rejt. Halld, Izráel! – mondták egymásnak. Hallani hangot, szót lehet. Isten elsősorban a szón keresztül lép velünk kapcsolatra. Az első zsoltár szerzője szerint az Isten igéjén való elmélkedés ássa meg azokat a csatornákat, melyek a folyóvizet a lelkünk fájához irányítják szárazság idején is. A 119. zsoltár szerzője hitte, hogy Isten igéje tart távol bennünket a bűntől. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet… Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (9.11)

Az Újszövetség ugyanúgy elsődleges kegyelmi eszköznek tekinti Isten igéjét, ahogy az Ószövetség. Jézus így imádkozott Atyjához: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (János 17,17) Pál apostol pedig ezt írja az efézusiaknak: „Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (5,25-27)

Ebből az következik, hogy hosszútávon egyetlen keresztény egyház vagy lelkiség sem lehet egészséges, ha Isten igéjét háttérbe szorítja és elhanyagolja. Valódi életváltoztató kegyelem mindig Isten igéje által árad a hívőkre. Ez igaz a közösségi alkalmakra, a személyes pásztorlásra, a lelkigondozásra és az egyéni csendességeinkre is. „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel” – figyelmeztet az apostol (Kol 3,16). Ha bölcsek vagyunk, hallgatunk rá.