Jézus szereti a lenézett prostituáltakat és vámszedőket. Jézus szereti a panelban lakó lenézett prolikat és a szakadt nylonzacskóval sétáló hajléktalanokat. Jézus szereti a lenézett nőket és a lenézett cigányokat. Jézus szereti a lenézett homo-, bi-, inter- és transzszexuálisokat, vagy akiket mostanában így neveznek. Jézus szereti a lenézett III/3-as ügynököket, akiknek titkos életműve egy nyomorúságos hatos karton. Jézus szereti a lenézett átlagpolgárokat, akikben nincs semmi különös, egyszerűen csak normális, csendes, középszerű életet akarnak élni. Jézus szereti a lenézett közép-európai populistákat, brit brexitelőket és amerikai Trump-szavazókat, akik nem akarnak haladni a történelemmel. Jézus szereti a lenézett vidékieket, akik nem ismerik a belpesti tolvajnyelvet és életükben nem voltak még a Katona József színházban. Jézus szereti a lenézett Origó-olvasókat, akik félnek a bevándorlóktól és a szívükbe zárták Müller Cecíliát. Jézus szereti a lenézett heteroszexuális, fehér férfiakat, akiknek bizonyítaniuk kell ártatlanságukat, mielőtt ártatlanok lehetnének. Jézus szereti a lenézett burzsoát, a sartre-i értelemben vett inautentikus embert, aki a kereteket elfogadva belesüllyed a masszába és nem választja soha önmagát. A lenézésnek és a lenézettségnek számos arca és álarca van, de az erények lobogtatása soha nem téveszti meg a Megváltót. Aki a fentieket természetesen mind megtérésre hívja.
Ámen !
„… és hirdetni kell az Ő (Krisztus) nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között…”
(Lukács evangéliuma 24:47)
Jézus a ‘kacatmester’. Köszönöm, nagyon tetszett!
„Jézus szereti a …………………………………”
Isten gyermekeként az Örömhírre, hogy az Úr Jézus Krisztus szereti a bűnöst, egész valóm örömmel reagál. Ám a legmélyebb örömet és viszont szeretetet az váltja ki, hogy a bűnös Gergely Erzsébetet is szereti.
Tudom ezt a szabadulás tényéből, amit akkor élek át, amikor a bűn elviselhetetlen teherré válik, az Úrhoz kiáltok, lehull a teher és szabad leszek.
De onnan is, mikor a világosságban járva felismerem, vannak bűnök, amik még annyira kedvesek, hogy csupán a szám kiált szabadulásért, a szívem és testem nem.
Az Úr pedig türelmesen vár. Várja, hogy a szabadulásért való kiáltás a szájtól eljusson a szívig, a döntés centrumába. Mert Ő kizárólag a szabad akaratból megvallott és átadott bűnökből ad teljes szabadulást.
„Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.”
(Pál 2. levele a korinthusiakhoz 2:4)
„A kereszténység fő üzenete nem az, hogy ki nem jöhet be, hanem az, hogy Jézus ide mindenkit meghívott.
Ez a gondolat az életünk végső céljáról szól, arról, hogy mindannyiunk igazi hazája Istennél van. …Van egy Atya, aki hazavár, mert szeret minket.”
(Hodász András – internetről)
Igen, ez mind szép és jó (felettem szólók) ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ne csússzunk univerzalizmusba! (mitöbb ne menjünk el a szinkretizmus vagy a Rahner-i, anonim kereszténység irányába se…)
A cikk záró mondatát nagyon vártam és hál’ Istennek a felsorolás után megérkezett, tehát, hogy a Megváltó “ a fentieket természetesen mind megtérésre hívja”! Számomra ez tette a mondanivalót abba a biblikus keretbe, ahol látszik a szeretet de az igazság is. Jézusról azt mondja a Szentírás, hogy telve volt mindkettővel (Jn 1:14b).
„Mindnyájan koldusok vagyunk.”
(Luther utolsó szavai)
Nagyon jó! Köszönöm! És a totális együttérzése révén látja/érzi úgy a szívünket/szívüket – hiszen „mindenben megpróbáltatott”, mindannyiunk bűne súlya, életünk terhe rajta van, és „ő engesztelő áldozat nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világért is”, „aki kibékítette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket” -, hogy képes a legmélyebb szükségeinkre és kérdéseinkre válaszolni, anélkül, hogy pillanatig is kárhoztatna, őszinte baráti, akár szigorú feddésekor is a bűnbocsánat szellemében, az igazi önazonosságunkhoz vezet vissza, 99 igazat otthagyva egy bűnösért, „a részeges és dobzódó ember (vö. a részeges és dobzódó fiúra vonatkozó mózesi törvénnyel!), bűnösök, paráznák, vámszedők barátja”, aki a még a farizeusokat is szívükön tudta szólítani az atya szavaival az idősebb bátyhoz: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Örülnöd és vigadnod kellene hát, hogy ez a te elveszett öcséd megkerült…” Nagyon köszi! Igyekszünk mindenkinek mindenné lenni meg nem szegve azért az Igét… legfeljebb az egyházi hagyományokat néha… 🙂 A mennybe a belépés ingyenes, az élet vize ingyenes, mégse fogjuk többet bántani egymást, itt meg ezt tanuljuk… jó lesz az új ég alatt az új földön élni. Világi ismerősöm elsütötte a hülye poént, hogy „a pokolban jobb lesz, mert ott érdekesebb emberek lesznek”, azt válaszoltam: „A pokolban egyetlen dologtól szenvednek az emberek, mint a tűztől: hogy nem képesek szeretetben élni, mert nem maradt bennük szeretet. A mennyben a boldogság forrása, hogy ott mindenki szeretni fogja a másikat teljes szeretettel, mert Isten szeretet és ott Isten lesz minden mindenben.” Egyből egyetértettek. Szinte mindenki elfogadja például, hogy az ember tartozik embertársát úgy szeretni, mint önmagát, illetve a legvadabb fiatalok is egyetértenek abban, hogy a boldogság lényege a szeretetben való életben áll (csak olyan válságot észlel a jelenben/jövőben a szellemük öntudatlanul is éppen ezen a területen, hogy az szinte elviselhetetlen, és nagyon kilátástalanok emiatt). Az igazi Jézust – amelyet sajnos az egyház (magamat is beleértve természetesen) nem mindig teljesen hitelesen képvisel – az emberek „ismeretlenül is tisztelik” többnyire és vonzódnak hozzá. A többség nem gonosz, csak bűnös, a világban is. Üdv, RTS
Jézus szeret mindenkit, de senkinek a jogaiért nem tüntet. És ma nagyon sokan azt hiszik, hogy Isten szeretete egyenlő a bűn jóváhagyásával.
„Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5:14-15)
Jézus minden emberért meghalt és nagyon szereti,de a bűnt gyűlöli.Csak azt a bűnt tudja megbocsátani amit megvallunk.
@Kövesi József
szerintem fel sem tudnánk ismerni és meg sem tudnánk vallani a bűneinket, ha arra is nem kapnánk már előre kegyelmet, megtérni, hinni is csak kegyelemből tudunk, az indító lökés Tőle jön, semmire sem vagyunk képesek a kegyelme nélkül, önmagunktól, és semmilyen árat nem tudunk fizetni, semmit nem érdemeltünk meg, semmit sem tudtunk/tudunk tenni a megmenekülésünkért
egyetértek azzal és köszönöm, mert nem tudtam, hogy Luther utolsó szavai voltak, hogy mindannyian [a Szellem] koldusai vagyunk, semmit sem tudunk adni érte
s ha utána igazán szeretni kezdjük embertársainkat (hiszen minden parancs csakis ebben nyeri el igazi értelmét és ennek gyakorlatára tanít), azt nem követelményből vagy megfelelési kényszerből vagy a kegyelem utólagos visszafizetésének kényszeréből tesszük, vagy bármiféle isteni vagy emberi kényszerből, hanem csak azért, mert mi is ingyen szeretetet kaptunk/kapunk, és szeretni jó érzés, és ez is kegyelemből van, nem tőlünk
a bűnvallásra is nekünk van szükségünk, nem Neki
Részlet egy ifjúsági lelkésszel készült interjúból az internetről:
„Hogyan tudod megvalósítani, hogy a bűnt ítéld el, de a bűnöst ne?”
„Ez a kereszténység kulcskérdése szerintem.
Vannak kilengések mindkét irányba, amikor mindent bűnnek ítélek meg és bűnösnek kiáltom ki az embert, és a másik, amikor maszatolok, és az egyértelmű bűnre is azt mondom, hogy nem az.
Én mindig úgy csinálom, hogy elmondom a saját tökéletlenségemet, a botlásaimat, a saját példámon keresztül próbálok segíteni. Maga Pál apostol is azt mondja, hogy ő az első a bűnösök között. Azt láthatják rajtam, hogy nem egy két lábon járó szent vagyok, hanem egy csetlő-botló ember, aki kicsit talán előttük jár, és aki vallja, hogy van megbocsátás, de csak akkor, ha a bűnt bűnnek tartjuk. ”
(Bedekovics Péter)
Elnézést kérek, ha kicsit komorabb vizek felé evezek a hozzászólásommal, de ennél a blognál vagyok úgy, hogy rákérdeznék egy általam nehezen értelmezhető tanításra.
A nyáron hosszas beszélgetést folytattunk páran az eleve elrendelésről. A szigorú kálvinista azt mondja, Isten már eleve elrendelte, hogy ki fog a pokolra jutni, és ki fog az örök életre menni. Számomra ez a tanítás merőben új volt, bár maga az eleve elrendelést mint fogalmat ismertem, de ilyen meghatározásban nem.
Egy riport során indult el ez a téma, amiben a riporternő teljesen elhűlve vette tudomásul amit a kálvinista teológus mondott neki, hogy: – Igen, minden ember sorsa el van döntve megszületése előtt:menny vagy pokol.
Én is tovább gondoltam ezt a merőben meghökkentő állítást, mert engem is megdöbbentett ez a fajta ” evangélium”.
Ha Jézus mindenkit szeret, mindenkit akit Ádám itt felsorolt, akkor hogyan nézheti hidegvérrel, hogy az eleve elrendelés szerint bármit is tesznek, sajnos a pokolra mennek. Ez a sorsuk, mivel el van rendelve mindenki sorsa, már a kezdetek óta.
A teológus azt is mondta, hogy senki nem térhet meg, csak akit Isten vonz Jézushoz. Márpedig szerinte, Isten csak egyes embereket vonz Jézushoz, és csak nekik adatik meg a megtérés lehetősége, vagyis a bűneik megbocsájtása.
Ezért nem értem:
Ezek szerint akkor hiába szeret Jézus minden bűnöst, megmenteni őket nem tudja ha nincsenek kiválasztva?
Akkor tehát a megmenekülés nem a megtéréstől függ, hanem a kiválasztástól?
Akkor minek hirdetjük álszent módon, hogy Jézus mindenkit szeret ( magunkban meg tudjuk, hogy ennek ellenére, mindenkit nem akar megmenteni, mert nincsenek kiválasztva.)
A megdöbbentő az egészben az, hogy egy hitvita során a kálvinista képviselő olyan igék sorát mutatta be, ami valóban egyfajta kiválasztást és elrendelést igazol.
Ezért nem is szetetném lesöpörlni az eleve elrendelés tanát, csupán átgondolni, hogy akkor hiába szereti Jézus a prostituáltakat, a hátasságtörőket, a demagógokat, a melegeket, a lenézetteket….. mert ha nincsenek eleve kiválasztva, nem tud rajtuk segíteni?
Tavaszieper,
nem akarom lesöpörni a kérdésedet, csak jelzem, hogy más posztok alatt, amelyek a kiválasztásról szólnak, kilométer hosszú beszélgetések vannak már, nyugodtan keress rá valamelyikre.
Most csak három dolgot hadd tegyek ide, aztán ez a téma inkább ne itt folytatódjon:
1) Gyakorlatilag minden keresztény egyház és teológiai irányzat hiszi és vallja, hogy Isten előre eldöntötte, kiket üdvözít, hiszen ez világosan benne van a Bibliában, a kérdés inkább csak az, hogy mi az örök elválasztás alapja.
2) Jézus határozott szavakkal tanította, hogy minden bűnöst válogatás nélkül hív, mindenki előtt nyitva az Isten országa, de csak az fog ténylegesen hozzá jönni, akit az Atya neki ad.
3) A nagy kálvinista igehirdetők, evangélisták és misszionáriusok (pl. Knox, Károli, Rabaut, Bunyan, Whitefield, Harris, Edwards, Spurgeon, Carey, Judson) nem láttak ellentmondást aközött, hogy mindenkit válogatás nélkül hívjanak, és aközött, hogy az újjászületés és a hit Isten kegyelmi ajándéka.
Ádám,
Köszönöm a válaszod. Valóban tengernyi komment van erről.☺
Igen értem. Az evengélium tehát csak a kiválasztottaknak hozta el a bűneik bocsánatát, a többiek számára nincs remény.
Értem.
Nem is vitatkozok tovább ezen, hiszen érvek és ellenérvek tengere van a másik bejegyzésnél.
Köszönöm.
Ha így érted, amit írtam, vagy amiről a kiválasztás tana szól, akkor nem érted. De tényleg ne itt.
A felsorolás annyi mindenkit kifelejtett. Például:
Jézus szereti azokat, akik pénzért árulták a feloldozást.
Jézus szereti azokat a papjait is, vagy akiket mostanában így neveznek, akik szorosan összefonódnak a mindenkori politikával.
Jézus szereti azokat a papjait is, akik szerint csak az ő értelmezésük a jó, és kizárólagosan jó, értelmezés.
Jézus szereti azokat a híveit is, vagy akiket mostanában így neveznek, akik ha a pápájuk a korábbi dogmáktól hajszálnyival is eltér, akkor máris megkérdőjelezik őt.
Jézus szereti azokat a híveit is, akik a saját egyéni hitüket és világnézetüket szeretnék másokra erőltetni.
Jézus szereti azokat a papjait is, vagy akiket mostanában így neveznek, akik túl közel engedik magukhoz a gyermekeket.
Jézus szereti azokat a püspökeit is, akik „helyes” útra terelik vissza azon eltévelyedett papokat, akik esetleg morális ellenérzésekkel viseltetnek a politika és az egyház összefonódásának láttán.
Jézus szereti azokat a politikusokat is, akik az éhezőt látván nem kenyeret adnak neki, hanem utat mutatnak.
Jézus mindenkit szeret, csak egyesek úgy érzik, hogz őket jobban.
Kedves Tavaszieper!
Szívesen küldenék neked a kegyelmi kiválasztás ügyében egy átfogó, nagyszerű tanulmányt, ha ehhez adsz nekem egy email címet.
Köszönettel: Hebron71
tavaszieper@gmail.com
Köszönöm
Igen, szeret az Úr (halleluja!), nem a bűneimmel együtt, hanem a bűneim ellenére (is), és mindenképpen meg akar gyógyítani. Örök hála érte.
„Hiszen nem kívánom Én a bűnös ember halálát – így szól az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”
(Ezékiel könyve 18:23)
„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”
(Máté evangéliuma 9:36)
Nagyon jó gondolatok. Én is csatlakozom azokhoz azonban, akik azért felhívják arra a figyelmet, hogy az ökumenizmus és univerzalizmus veszélyes terep. Isten mindenkinek felajánjla a megtérés csodáját és ajándékát, de aki nem él vele, azt hiába várta volna tárt karokkal, nem fogja őt elfogadni a bűneivel együtt. Fontos ezt mindenkinek tudnia, mert ellenkező esetben hazudunk Istenről, aki világossá teszi az üzenetében azt, hogy az Ő országába csak az kerülhet be, aki elfogadta a feltételt a feltétel nélküli szeretetben. Azt, hogy az ítélet Jézus Krisztus vére nélkül mindannyiunkra eljön. Nem legitimizálható a bűn és bűnös állapot attól, mert valaki a társadalomban bármilyen okból lenézett.
„Jézus szeret. …………..”
Bizonyos vagyok benne, Isten kegyelme vett körül és támogatott abban a pillanatban is, amikor először szembesültem azzal, hogy Jézus szeret. Ez volt életem első elfogadása a szeretetnek. Addig minden felém irányuló szeretetet hárítottam. Ám ekkor szívem nem ellenállt, hanem arra rezonált, mégpedig viszont szeretettel.