Jézus mennybemenetelének ünnepe (katolikus szótárban áldozócsütörtök) van ma. Az evangéliumok szerint Jézus negyven nappal a feltámadása után elragadtatott tanítványai szeme elől és átment a láthatatlan világba. Miután elküldte követőit a népekhez, hogy hirdessék a bűnbocsánat és az örök élet evangéliumát, testileg eltávozott tőlük, hogy visszatérjen Atyjához a dicsőségbe. A keresztények számára ez akár gyásznap is lehetne, ők mégis ünneplik Jézus mennybemenetelét. Miért örülnek Jézus követői a Mester távozásának? Ha megértjük Jézus mennybemenetelének jelentőségét, megértjük a keresztények örömét is. A mennybemenetel legalább négy okot ad Jézus követőinek az örömre.

 1. Jézus úr

A keresztények hite szerint Jézus a mennybemenetelekor „az Atya Isten jobbjára ült”, hogy megkezdje messiási uralkodását. A legkorábbi keresztény hitvallás egyszerű, de bátor hitvallás volt: Jézus Krisztus Úr (Ιησούς Χριστός Κύριος)! Az első században, a császárkultusz kibontakozása idején egy másik úr nevének zászlóra tűzése ijesztően provokatív lépés volt, keresztények tömegei az életükkel fizettek érte. Ha Jézus a Κύριος, akkor a császár Jézus szolgája. Ezt az isteni titulusra áhító császárok nyilván nem tolerálhatták. Az első századok keresztényüldözései elsősorban ebből a konfliktusból fakadtak, és a keresztények felvállalták a küzdelmet. Abszolút engedelmesség csak abszolút uralkodónak jár, és egyetlen abszolút uralkodó van: Jézus Krisztus. Ez a meggyőződés különösen meglepő annak a fényében, hogy Jézus első követői személyesen ismerték a Názáretit, együtt ettek, ittak, aludtak vele. Csodáit és feltámadását látva azonban elhitték, hogy ő Isten emberi testben. Nem egy isten, hanem az Isten. „Pro Christo!” (Krisztusért) kiáltással mentek a lángokba vagy az oroszlánok elé, mert tudták: ha Krisztus az úr, akkor végső soron semmi nem árthat nekik, még a császár és a halál sem.

2. Jézus kezében van az ítélet

A keresztények örülnek Jézus mennybemenetelének, mert Jézus ezáltal megkapta a jogot a végső ítéletre. Ő lesz az, aki végül igazságot szolgáltat, és minden igazságtalanságot helyre tesz. Jézus tanítványai világszerte, felekezeti hovatartozástól függetlenül vallják, hogy Jézus „leült a mindenható Atya Isten jobbjára, onnan jön el ítélni élőket és holtakat”. Jézus követői tudják, hogy a világ kritikája és ítélete nem az utolsó szó. Jézusé lesz az utolsó szó. Azé a Jézusé, aki először azért jött, hogy Isten kegyelmét közvetítse, és meghaljon a bűnösök helyett, de másodszor azért jön majd, hogy ítéljen a világ felett. Akik Jézusban hisznek, nem félnek az ítéletétől, mert nála keresnek menedéket Isten igazságos haragja elől. Jézussal azonosulva elszenvedték már – őbenne – a bűn feletti ítéletet, és átmentek a halálból az életre. A keresztényeknek jó hír, hogy Jézusé az ítélet.

3. Jézus közbenjár a követőiért

Jézus a mennybemenetelekor az Atya előtti közbenjárója lett azoknak, akik benne reménykednek. A keresztények számolnak azzal, hogy Isten gyűlöli a bűnt és a gonoszságot, és jogosan ítél majd. De azt is tudják, hogy Jézus saját vérét vitte be a mennyei szentek szentjébe, engesztelő áldozatul, és ez az áldozat most is az Atya előtt van. Miután Jézus egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Atya jobbjára ült, és áldozatával közbenjár a benne hívőkért. Aki Jézus nevét veszi magára, annak a számára Isten bűn feletti haragja örökre elégtételt kapott. Nem találkozik többé Isten haragjával, akkor sem, ha a legszörnyűbb bűnöket követte el: gyilkolt, paráználkodott, hamisan tanúskodott, egész életében a szomszédjára irigykedett. Ha Jézus előtt megalázta magát, úrnak ismerte őt el, és kérte, hogy legyen a közbenjárója, nincs többé semmilyen ítélet a számára. „Jézus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a vérével megszentelteket.” Ez valódi örömhír Jézus követőinek.

4. Jézus elküldhette a Szentlelket

És végül, a keresztények azért örülnek a mennybemenetelnek, mert eltávozva Jézus elküldhette maga helyett a másik Pártfogót, a Szentlelket. Jézus testi formában egyszerre csak annyi emberrel tudott együtt lenni, ahányan őt látták, körülvették, megérintették. A Szentlélek eljövetelével azonban megnyílt a lehetőség, hogy ezrek, tízezrek, százezrek, milliók lehessenek vele közösségben. „Jobb nektek, hogy elmegyek, mert így elküldhetem nektek a Szentlelket” – mondta tanítványainak még halála és feltámadása előtt. Mennybemenetele után tíz nappal leszállt a Szentlélek a tanítványokra, és megkezdődött a történelem leglenyűgözőbb missziója: a Κύριος Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. Jézus a Szentlélek által minden nap tanítványaival van, a világ végezetéig – vagyis az ítélet napjáig, amikor újra személyesen jelenik meg, hogy pontot tegyen a történelem végére, és elhozza Isten örök országát annak teljes dicsőségében.

Ha Jézus valóban a mennybe ment, nem nehéz belátni, hogy végső soron minden a hozzá való viszonyunktól függ. Követői szerint nincs nála nagyobb úr. Állhatunk mellé is, de dönthetünk ellene is. Mindenképpen bíránk lesz, de ha akarjuk, lehet közbenjárónk is. Ez a mennybemenetel üzenete, ez a keresztények örömhíre a világnak.

***

A bejegyzés – szerkesztett formában – először a mindennapi.hu felületén jelent meg.