Egy rövid gondolatot hadd osszak még meg Jordan Peterson budapesti előadásával kapcsolatban. Jordan Petersont többek közt azért érezzük ösztönösen is relevánsnak, mert a modernitás egyik legfontosabb, kimondatlan előfeltevését kérdőjelezi meg: azt, amit Lesslie Newbigin a tények és értékek közötti szakadéknak nevez. A modernitás elválasztotta a tényeket az értékektől, és a tényeket objektív, az értékeket viszont szubjektív dolgoknak tekintette. A tudományvallás, a szekularizmus, a nihilizmus és a modernitás számos további ficama jelentős részben ebből a megkülönböztetésből sarjadt ki. A modernitásból leágazó posztmodernitás is csak annyiban módosított az előfeltevésen, hogy a tényeket a szubjektív világba helyezte át, az értékek mellé. Jordan Peterson azonban régóta azt kapisgálja, hogy nincsenek tények értékek nélkül, az értékek valamilyen módon inherens részei a tényeknek, a világot a Logosz rendezi, akármi (vagy akárki) is az.
Ez egy forradalmi (noha nem új) felismerés, hiszen megkérdőjelezi a modernitás és a posztmodernitás közös alapját. Hogy mire tapintott Jordan Peterson, annak világnézeti jelentőségét sokan nem annyira értik, mint inkább csak érzik: zsigeri szinten élik át, anélkül, hogy meg tudnák nevezni azt, ami metafizikai síkon történik. A legtöbben valószínűleg a gyakorlati következtetésekből, az egyszerű, de revelatív erejű szabályokból sejtik, hogy amiről Peterson beszél, az valami egészen más, valami megrendítően régi, és egyben új, ami talán kivezethet a nihilizmus zsákutcájából, ahova a Nyugat a modernitás premisszájára (a tények és értékek elválasztására) építve jutott. Talán maga Peterson sem teljesen fogja fel, hogy milyen mély a világnézeti nyúl ürege, amelybe belenyúlt. Időnként még ő is a tények és értékek közti modern szakadék mentén, alulról fölfelé haladva (evolúciós sémában) próbálja megmagyarázni a Logoszt, és hogy a modernitás által létrehozott elválasztás miért okozza a modernitás belső képtelenségét. Ami persze szintén képtelenség.
Meggyőződésem, hogy a kiutat (a valódi kiutat) az jelenti (Jordan Peterson számára is), ha elfogadjuk végre a valóságot annak, ami: a személyes Isten Logosza által létre hívott és elrendezett, jelentéssel bíró kozmosznak, amit az Isten elleni lázadás tesz némiképp kaotikussá, és megértjük, hogy a Teremtő és a Megváltó ugyanaz. Peterson felfedezésének igazi nyugvópontja nem csupán a Logosz létének elismerése a káoszban, bár ennek jelentőségét se becsüljük le, hanem az, hogy a Logosz egyáltalán nem a tényekből következik, hanem éppen a tények léteznek a Logosz által, és a megváltás is. Ez a Biblia, a Petersonnak is egyedülállóan izgalmas Könyv(ek) kiindulópontja, mindennek az Alfája. „Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος. οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεόν. πάντα δι᾽ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἓν ὃ γέγονεν. (…) καὶ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο…” (János 1,1-3.14)
„Az értékmentes választás fogalmi ellentmondás. Az értékítélet a cselekvés előfeltétele.” (12 SZABÁLY AZ ÉLETHEZ, 121.o.)
A minap olvastam ezt a könyvében, ami a fenti témára is rezonál, valamint a legutóbbi budapesti előadásában is visszaköszön.
Ott is az etika és azon belül is a priorizálás fontosságát hangsúlyozta (szemléletes / bagatel – könyvek osztályozása a polcon példájával)
Mint mondta: „Ethic is a structure of values…” – vagyis valamiért azt választom, amit. A nagy kérdés, nem az, hogy szükséges e priorizálni, vagy, hogy tesszük e, hanem hogy mi alapján, miért!
A legfigyelemreméltóbb pedig talán az, hogy ezt az alap igazságot egy (még) nem keresztyén mondja ki.
A van és kell, a tények és értékek megkülönböztetése HUmetől származik. Jordan Peterson kultúránk kulcsfontosságú problémáját vetette fel. Én is úgy hiszem, hogy az értékrelativizmus, a nihilizmus szétzilálja, káoszba taszítja kultúránkat – és hogyha a nem-keresztény (szekuláris) gondolkodás erre nem ad koherens, értelmes választ (evilági morált), akkor az emberiség vissza fog fordulni a kereszténységhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nem-hívő gondolkodás ne a nihilizmust, a teljes értékrelativizmust hirdesse az embereknek, mert ez öngól.
És attól félek (fogadni merném), hogy J. P. előbb-utóbb keresztény lesz…
Kedves Szalai Miklós!
Attól tartok, hogy előbb fogsz megtérésre jutni, mint Jordan Peterson. Ő világmegváltó akciókban gondolkodik, te ellenben az Igazságot keresed.
Jordan Peterson – nem szeretném őt igazságtalanul bántani, mert nem eléggé ismerem – sajnos kinőtte magát egy sztárfigurává…és amikor valaki „sztár” lesz, az óhatatlanul az igazság, és az igazságkeresés, és a tudományos erudíció rovására megy. Szomorú, amikor valaki tudósember létére belemegy egy abszurd, extra diétába, ami aztán megbetegíti, szomorú, hogy valaki úgy akar véleményt alkotni (és médiában, tömegeknek szóló véleményt mondani) Marxról, hogy saját bevallása szerint csak a Kommunista Kiáltványt olvasta tőle.
Kedves Zoli, Szalai Miklós, Batvan (a korábbi poszt kommentjei kapcsán) !
bocsássatok meg, de az amúgy komoly kérdéskörhöz egy vicc jut eszembe, ami talán egy lényeges aspektust világít meg: a rabbi válaszai kapcsán, hogy imádság közben szabad-e dohányozni, illetve dohányzás közben szabad-e imádkozni…
A kultúránktól meglehetősen idegen az, hogy a sztárok, (akár show közben is!) nyilvánosan tépelődjenek. Természetesen nem elvitatva azt a nagyon is reális veszélyt, hogy a sztárság az igazság keresés rovására menjen. De meggyőződésem, hogy a kultúránknak tenne jót több őszinte tépelődés a „sztárok” részéről, akár a show közepébe ékelve is.
Tudom, nem mindig egyszerű dolog megkülönböztetni az őszinte tépelődést a cél érdekében megrendezettől, mindenesetre Jordan Peterson a témában vett őszintesége kapcsán bennem legalábbis nem merült fel komoly kétely.
A Tilos Rádió filozófiai műsorának eheti adásában erről a cikkről is beszélgettek (kb. az 5. perctől). Számomra viszonylag érdekes volt (már csak az is, hogy a magyar filozófusok a Divinity-t olvassák 🙂 ), de a kérdések velejébe nem igazán mentek bele.
Köszi, Bálint, meghallgattam. Egyrészt megtisztelő, hogy gondolatébresztőként szolgált a műsorhoz ez a poszt, másrészt némileg furcsának és műfajidegennek tartom, hogy egy ilyen rövid blogbejegyzéstől bárki alapos filozófiai levezetést várjon. Bernáth László szerintem helyesen mondja, hogy az az elvárás, hogy az érvelésben soha ne ugorjunk át lépéseket, ellehetetleníti állítások kommunikálását. (Szerintem az intuíciót is.) Az meg némileg ironikus, hogy a beszélgetők közül ketten is azt kérik rajtam számon, hogy túl gyorsan ugrok az ítéletekre (ahogy szerintük Jordan Peterson is), miközben hatalmas iramban, nagyokat szökdelve jutnak lesújtó ítéletekre Peterson és előadása kapcsán, amit bevallottam egyikük sem hallott! Örültem, hogy Bernáth László azért józanabb irányba terelte a reflexiókat (talán mert ő viszont hallgatott Jordan Petersont). Ezzel együtt klassz, hogy van egy kis átjárás a filozófusok és a teológusok között.
Lehet, hogy mégis tévedtem Jordan Petersonnal kapcsolatosan. Miután a Robert F. Kennedyvel- folytatott beszélgetését a youtube cenzúrázta Kennedy oltáskritikus nézetei miatt, megvolt az esélye, hogy a Krisztusban hívő Eric Metaxas-sal készített beszélgetést is törölni fogja. De ő felvállalta, sőt most egy újabb kényes témát vett elő, nevezetesen a világot áthálózó (globális háttérhatalom által fenntartott) gyerekkereskedelmet.
https://www.youtube.com/watch?v=rTBGNEliczc
The Fight Against Worldwide Child …….. | Jim Caviezel and Tim Ballard | EP 372