A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.
Abban viszont van igazság, hogy a kanadai pszichológus bibliamagyarázatai – hogy is mondjam – nem voltak mindenestül kielégítők. Én másnap kissé keresetlenül úgy fogalmaztam, hogy „ügyetlenül téblábolt a Biblia körül”. Bennem a következőképpen csapódott le az, amit hallottam. Jordan Peterson világosan látja, hogy az úgynevezett tényeket, amelyeket a materialisták pőrén akarnak szemlélni, valójában mindig értékhierarchiában, narratívákban észleljük és értelmezzük. Igazat ad ebben a posztmoderneknek, és én is igazat adok nekik. Naiv az, aki tagadná a történetek jelentőségét, ma már a mesterséges intelligencia fejlesztői is pontosan tudják, milyen komplex dolog az észlelés, és hogy elengedhetetlen hozzá az értéksorrendek felállítása. Peterson azt is tisztán látja, hogy amikor viszont a posztmodernek egyenrangúnak tekintettek minden narratívát, végső soron lemondtak a valóság értelmezéséről. Ez erkölcsi és minden más értelemben káoszhoz vezetett. A posztmodernek marxizmussal való hallgatólagos szövetsége sem jelent kiutat, inkább az önkényuralom ijesztő zsákutcája. Ezt az estét levezető, nyíltan homoszexuális Dave Rubin is szóvá tette, amikor Magyarország szabadságharcát méltatta. Jordan Peterson pedig a Bibliát.
És itt jön a lényeg, amiért rendkívül izgalmasnak tartom azt, ami történik. Jordan Peterson a keresztény világnézetben látja az utolsó valamennyire működőképes, a gonoszt megfékező értékhierarchiát és értelmező narratívát, és a Bibliához nyúl mint forráshoz. A Bibliához való vonzódását már a Genezisről szóló népszerű előadásai is tükrözték (nemrég az Exoduszról készített beszélgetéssorozatot hét résztvevővel), de a következő könyvének is ez lesz a címe: „Those Who Wrestle with God”. Logosz nélkül csak káosz van, de hol találjuk a logosz forrását? Jordan Peterson a keresztények Bibliájában véli felfedezni a forrást, amely mind lélektani, mind társadalmi értelemben bölcs élethez vezet. Én személyesen eddig mélyen egyet is értek vele és ünneplem a kibontakozó kulturális ellenforradalmat, amelynek ő lett az egyik arca és zászlóvivője. Akkor mi a probléma? Miért mondom, hogy „téblábol” a Biblia körül? A probléma az, hogy amikor Jordan Peterson a Bibliát értelmezi, nem veszi le a saruját, mint Mózes. Nem figyel eléggé a Hangra. Amikor a Bibliát olvassa, nem a Könyv saját belső értékhierarchiájából és narratív középpontjából indul ki, hanem a maga narratív világnézeti keretét használja a Biblia megértéséhez. Emiatt folyton lemarad a lényegről.
A Biblia narratív középpontja ugyanis maga Isten, aki szövetségre lép az emberrel. Ez egy végtelenül személyes ügy, Isten és az ember találkozása. Nem egy idea felhasználása a káosszal való megbirkózásban, hanem a tékozló fiú hazatérése az atyai házba, szemkontaktus, ölelés, megbékélés, szeretet, kapcsolat, imádat. Jordan Peterson az előadásában beszél arról az emberről, aki a cipőjét nézi, amikor a másikkal beszélget. Az ilyen ember szociálisan furcsa, nehéz benne bízni, mert nem néz a szemünkbe, nem fürkészi a szándékainkat, nem kapcsolódik hozzánk. Nos, Jordan Peterson a cipőjét nézi, amikor Istenről beszél, ezért téblábol a Biblia körül. Sok Szentlélektől megragadott parasztprédikátor magyarázta már nála jobban a Bibliát, akár a kocsmában is, mert megismerte azt az Istent, akiről a Könyv beszél. A telexes újságírónak ebben véletlenül igaza van. De nem vagyok csalódott. Szerintem már az nagy dolog, hogy a kor egyik legbefolyásosabb gondolkodója, aki könnyedén meg tud tölteni egy arénát, a Biblia körül téblábol és ott keresi a világmindenség kulcsát. Jordan Peterson messze a cinikusok előtt jár.
Aki a Bibliát igazán olvassa, előbb-utóbb átéli az „engem olvas a Könyv” élményét. De ez már a Szentlélek megelevenítő munkájának része, amely a lelki újjászülés munkáját ezen a világon mindig az Igéhez kapcsoltan, Krisztus fölemelésével és megdicsőítésével végzi…
Jordan Peterson világosan látja, hogy az úgynevezett tényeket, amelyeket a materialisták pőrén akarnak szemlélni, valójában mindig értékhierarchiában, narratívákban észleljük és értelmezzük. Igazat ad ebben a posztmoderneknek, és én is igazat adok nekik. Naiv az, aki tagadná a történetek jelentőségét, ma már a mesterséges intelligencia fejlesztői is pontosan tudják, milyen komplex dolog az észlelés, és hogy elengedhetetlen hozzá az értéksorrendek felállítása. Peterson azt is tisztán látja, hogy amikor viszont a posztmodernek egyenrangúnak tekintettek minden narratívát, végső soron lemondtak a valóság értelmezéséről. Ez erkölcsi és minden más értelemben káoszhoz vezetett.
Megpróbálom ezeket a sorokat értelmezni. Azt gondolod, hogy nincsenek tények a „narratíváktól” és az „értékhierarchiáktól” függetlenül. (Egyébként nem értem, hogy miért volna egy „narratíva” okvetlenül értékhierarchia és miért lenne egy értékhierarchia feltétlenül narratíva – szerintem hihetek egy nagy történetben, amelyben elhelyezem az emberiség életét bármiféle értékelés nélkül, és hihetek valamilyen objektív értékrendben anélkül, hogy azt gondolnám, hogy ez az értékrend meghatározná az emberiség és a világ tényleges történetét. ) Idáig egyetértesz a posztmodernizmussal. De akkor már nem értesz vele egyet, amikor a posztmodernizmus azt mondja, hogy nincs is semmilyen objektív valóság. De, hogyha a posztmodernnek igaza van abban, hogy nincsenek tények a mi értékrendünktől és történelmi tudatunktól függetlenül – akkor milyen alapon választhatjuk ki a valóság megragadására valamiképpen mégis alkalmas (vagy legalábbis a többihez képest alkalmas) „értékrendet”, vagy „narratívát”? Együtt haladsz a posztmodernnel addig amíg az le akarja rombolni a természettudományos világkép és a ráció igényét az igazságra – de elveted a posztmodern teljes relativizmusát az igazságot-megismerést illetően. Azt gondolod, hogy a keresztény vallásnak, vagy a keresztény értékrendnek (Jordan Peterson esetében inkább az utóbbiról van szó) való elkötelezettséged ad neked egy olyan perspektívát, amelynek az alapján eldöntheted, hogy mi a valóság és mi nem az?
„A posztmodernek marxizmussal való hallgatólagos szövetsége sem jelent kiutat, inkább az önkényuralom ijesztő zsákutcája.” A marxizmus és a posztmodernizmus között nem lehetséges semmiféle szövetség. A posztmodernizmus szerint a világ nem megismerhető és az emberiségnek nincsen tényleges történelme, csak különböző „történések” („kis elbeszélések” – Lyotard megfogalmazásában) vannak. A marxizmus szerint a világ megismerhető, megismerhető az emberiségnek, mint az egyik biológiai fajnak a tényleges és egységes történelme is – és éppen a valóság megismerhetősége és a történelem, mint egységes emberi történelem megismerhetősége teszi lehetővé azt, hogy az emberiség egyszer majd egy saját történelmét ismerő és tudatosan alakító egységes kollektív szubjektummá váljon. A posztmarxisták, posztmodernisták, posztstrukturalisták, és Foucault elvetették Marx minden szubsztantív tanítását és nem tartottak belőle meg mást, mint hogy a tudat társadalmilag-történelmileg meghatározott – amiből aztán levezették azt, amit ő soha nem mondott, hogy maga a tudomány és mindenfajta vélt igazság is teljes mértékben az elidegenedett, hatalmi viszonyok által meghatározott képződmény, amely nem tarthat igényt objektív érvényességre.
A posztmodernizmus baloldali (jóllehet nem marxista) kritikáját lásd:
http://socialdemocracy21stcentury.blogspot.com/p/the-philosophy-of-postmodernism-and-its.html.
A szerző a mondandóját a következőkben foglalja össze:
„The ideas of Postmodernism and the Regressive Left are false, fraudulent, irrational and are contributing to the political defeat of the left in nation after nation, and, even worse than this, are a threat to Western civilisation itself.
Postmodernism and the Regressive Left have to be utterly defeated and smashed as the pre-condition for any new and sane left-wing political movement.”
Én nem gondolom azt, hogy bármilyen értelmezési fölényben lennék azért, mert én hívő vagyok, Jordan Peterson (J. P.) pedig nem. J. P. egy szakmát (pszichológia) képvisel, a Bibliával kapcsolatosan értelmez, a kocsmai parasztprédikátor pedig misszionál. Nem ugyanarról van szó, másban jók. Ahogy a cigányprímás mondta a hegedűművészről: „Ügyesen bazsevál, de az asztal mellett éhen halna.” Ne támasszunk egy bölcsésszel, filosszal kapcsolatban magasabb követelményt, mint egy orvossal, mérnökkel szemben. Ott is a szakmai igényesség az első, önmagában a hit nem tesz senki jobb szakemberré, annak etikai kérdésekben van jelentősége.
J. P. értéke, hogy igényesen kíváncsi, és nem a sztereotípiákkal kezeli a kérdést, mármint hogy pl. a Biblia mesekönyv, Jézus képzelt barát stb.
Volt néhány ilyen személyiség a kultúrtörténetben, aki hit nélkül is magas igényességgel közelítenek a kereszténységhez és az Igéhez. Például Umberto Ecot tudom említeni, da vannak mások is. Ezen a blogon Szalai Miklóst tudom említeni hasonló hozzáállással.
(A Telex stílusáról annyit, hogy J. P. megdicsérte a kormány politikáját például a családpolitikában, így azonnal beindult ellene a karaktergyilkolás a másik oldalon. Fordítva is így van, így lenne.)
Kedves Benchmark! Én is úgy gondolom, hogy valaki szakszerűen és bölcsen közelíthet a kereszténységhez és a Bibliához – és mondhat róla okosakat – akkor is, ha nem hívő. De ehhez persze le kell vetkőzni a primitív ateista sztereotipiákat (amilyenek például a Dawkinséi). Petersonnál abban látom a problémát, hogy ő eszköznek használja a Bibliát – a kultúránkat fenyegető értékrelativizmussal, az erkölcsi anarchiával szemben akar támaszkodni a Bibliára (pontosabban a Biblia erkölcsi üzenetére). De a Biblia és a kereszténység igazi üzenete NEM az, hogy van egy természetes rendje a dolgoknak (például az, hogy az embereknek neme van és a nemi meghatározottságuk miatt lehetnek gyermekeik, és a gyermekük mellett is nemük-meghatározta – apa és anyaszerepet kell betölteniük), egy természetes rendje, amelyet a posztmodernizmus, értékrelativizmus fel akar forgatni, kulturális-hatalmi konstruktummá akar nyilvánítani – s ezzel a törekvéssel szembe kell szállni. Persze, a Biblia ezt is tanítja – de ezen felül azt is, hogy az ember ezzel a természetes renddel szemben vétkezett, bűnös, és a bűnéért Isten előtt csak Jézus Krisztus váltságműve szerezhet engesztelést. Ádám jól látja, hogy Peterson csak a „kulturális ellenforradalom”, a hagyományos értékekhez való visszatérés eszközét/támasztékát látja a Bibliában, és nem nyitott a Biblia valódi üzenetére.
Végre sikerült Jordan Petersont ezen az oldalon is a helyére tennünk, nem próféta, nem apostol, nem evangélista, nem az Úr küldötte, aki nyíltan beszélne Jézus Krisztusról, mint Messiásról és királyok Királyáról, uraknak Uráról. J.P. egy hamisan bölcselkedő személy, aki a „helyes” értékrendszereket keresi a világban az ember számára, hogy ne céltalan életet éljen, de nem meri kimondani, hogy mi mennyire bukottak, szerencsétlenek és bűnösök vagyunk, hogy magunk képtelenek lennénk ezt a világot jó irányba terelni, vinni a cselekedeteinkkel. A 6000 ezer éves emberi történelem a mai napig jól példázza, hogy az ember milyen gyilkos, bűnös, profán állapotban van, a fajunk képtelen Önmagától a helyes irányba haladni, szüksége van változásra, átváltozásra ahhoz, hogy a „Jó” benne teljes legyen. 2019-ben azt mondta: https://www.vg.hu/extra/2023/03/ismet-budapestre-jon-jordan-b-peterson 11:38-tól: „Van egy alapvető etikai felelősségünk, mind egyaránt osztozunk benne, és ez fura, hogy egy ember menti meg a világot, és ez történetesen Te vagy, ez elég furcsa, de egy ember van, aki megmentheti a világot, és az az ember Te vagy”. Mindent elmondott ezzel, ami lényeges lenne, az embernek képesnek kell válnia arra, hogy ezt a világot megmentse, bármilyen csapás, szerencsétlenség, baj, veszedelem, járvány, háború, égi csapás is éri. Még ha halálos veszélyben van, akkor is! Igazi ANTIKRISZTUS-i megszólalás. Ott, ahol az ember maga akarja megmenteni a világot a maga és embertársai számára, ott valójában ki van törölve a Megváltó személye, keresztáldozata. J.P. nem más, mint a sötét oldal világosságban feltűnt angyala, aki nem képes eljutni arra az alázatra és felismerésre, hogy megértse, hogy a bűnös világnak nincs szüksége semmilyen más Megváltóra Jézus Krisztuson kívül, csak olyan személyekre, akik képesek hittel elfogadni és követni Őt (Krisztust, nem J.P.-t), a keresztet hordozva minden nap. J.P. most is leleplezte önmagát és mind azt az oldalt, ami Őt támogatja, valódi krisztusi üzenetet (Máté 4/17) nem tartogatott a pulpitusi megszólalása, mert erre nincs is szükség, sem arra, hogy a Krisztus királyi uralma elérkezzen erre a Földre. Ehelyett van új születendő kiadvány: „Mi, akik Istennel küzdünk” című könyv a BIBLIA helyett. Itt az idő kijózanodni. Marana tha!
Kedves Miklós,
Jordan Peterson arról beszélt (most is, máskor is), hogy a tények halmaza végtelen, ezért az észlelés mindig szükségképpen valamilyen értékhierarchia mentén történik. Ebben egyetért a posztmodernekkel. Csak ők nem akarják eldönteni, hogy melyik értékhierarchia az igaz, mert szerintük ez eldönthetetlen. Jordan Peterson ezt kérdőjelezi meg (szerintem helyesen), ugyanakkor nem ad teljesen megnyugtató választ arra, hogy miért pont a bibliai, keresztény értékhierarchia a valóság természetével leginkább megegyező értékhierarchia, illetve Történet. Viszont úgy gondolom, hogy jó helyen tapogatózik.
A posztmodern és a marxizmus bizonyos pontokon nem kompatibilisek, más pontokon viszont igen. Utóbbiak közé tartozik az, hogy az értékhierarchiákat és a kapcsolatokat a hatalom szemszögéből nézik, arra hegyezik ki, arra bontják le. A szövetség, amely ebből kibontakozott, nagyon is valós, márcsak azért is, mert a legtöbb jelentős posztmodern gondolkodó eleve a marxizmusból érkezett, és magával hozta számos előfeltevését. A marxizmus és a liberalizmus is bizonyos tekintetben egymást kizáró fogalmak, személyi és kulturális szinten mégis szövetség jött létre köztük (vö. balliberális). Jobboldalon is születtek hasonló valószínűtlen kapcsolódások (pl. népi és arisztokratikus, ősmagyar és keresztény; homoszexuális konzervatívok, mint Douglas Murray vagy Dave Rubin).
Benchmark,
Jordan Petersont nagyon tisztelem azért, amit klinikai pszichológusként és gondolkodóként letett az asztalra. Csak azt mondtam (amit Szalai Miklós is helyesen értett), hogy amikor a Bibliát magyarázza, ott időnként egy egyszerű parasztprédikátor is messzebb lát nála, mert a Biblia fő témáját (Istent) személyes kapcsolatban ismeri.
A szakmai kompetencia a pszichológia esetében különösen is világnézet-függő. Nincs semleges pszichológia. Ezt Jordan Peterson is látja, talán az egyik legmélyebb felismerése, amelynek a következményeit igyekszik megérteni, feltárni – és jó úton halad.
Batvan,
én inkább így gondolkodom.
Ádám, talán ugyanazt a Bibliát olvassuk J.P., Te és én is.
„Róm 10:4 Hiszen a Törvény végső célja Krisztus a megigazulásért mindenki számára, aki hisz. Róm 10:9 Mert ha a száddal megvallod az Urat, Jézus Krisztust, szívedben pedig hiszed, hogy az Isten föltámasztotta Őt a halottak közül, meg fogsz menekülni. Róm 10:11-12 Hiszen ezt mondja az Írás: senki „nem fog megszégyenülni, aki hisz Őbenne, mert: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, meg fog menekülni.”
Krisztus eljövendő királyságát várni és hirdetni fontosabb, mint illúziókba vinni magunkat. J.P. nem megtérésre szólítja fel az embereket, nem Jézus Krisztussal való találkozásra, nem hisz a feltámadásban (ami azt is jelenti, hogy az ádámi testünk szükséges meghalásában), sem az üdvösségben, sem az örök élet megszerzésének reménységében. Mint egy jó kommunikációs tréner próbálja az emberek gondolatát a jó dolgok irányába terelni, az erkölcsi és etikai értékekről beszélni.
Én magam úgy gondolom, hogy minden szinten megbuktam, hiába is lenne/van sok-sok értékem, nem abban van a megigazulásom (farizeus kontra vámszedő imája). Csak a Krisztus Jézusba vetett hitem az, ami mindenek felett kell, hogy álljon. Én már túljutottam azon, hogy arra nézzek, ki mit ért el ebben a világban, mit tud felmutatni maga mögött, inkább arra nézek, mit tudnék még elveszíteni e világban, kárnak és szemétnek ítélve, hogy a Krisztust még jobban megnyerjem. Letenni mindent az Ő kezébe, semmit sem tartogatva magamnak, hiszen Övé az egész Univerzum. Őt követni mindhalálig, a halálba is, elveszíteni, oltárra tenni a saját életemet, hogy azt, mikor Ő újra eljön megnyerhessem. Sokan ezt nem értik, sőt azt gondolom, hogy a mostani korszak keresztényeinek nagy többsége semmit sem ért a Krisztusból és az Ő szeretetéből. Nem várják az Ő királyságát, mert ha várnák, akkor az Ő ítéletének és haragjának a korszakát is várniuk kellene, mert az előbb érkezik. És azokkal való szembenézés gyötrelem számukra, mert akkor megváltozik körülöttük minden, amit felépítettek, vagy éppen építeni akarnak új imacsarnokokkal, új áldozati oltárokkal, holott már Jézus is jelezte a papoknak, hogy rombolják le a második templomot, mert Ő egy újat fog építeni, ami a testében fog megszületni. Akik a „régi” templomot akarják újjáépíteni, azok mind Krisztustól távol vannak, Bábel tornyát építve maguknak, idegen istenségnek hódolva. Lehet még tévelyegni, de már kevés idő van hátra a visszaszámlálásból, az utolsó 7 év lassan elindul, a nagy BABILON pedig felépítette uralmát a világ királyai felett, az Ő ítélete közel van. A Titok pedig lassan kezd lelepleződni, a Sátán székhelyének, a hét hegynek titka is: 1. Front-hegység, amely Észak-Új-Mexikótól Észak-Coloradóig fut, a 2. wyomingi Wind River-hegység és 3. Nagy Szarv-hegység (Big Horn Mountains), a 4. montanai Crazy-hegység és 5. Rocky Mountain Front, az 6. albertai Clark-hegység és a 7. kanadai Kontinentális hegység vonulatai. Az USA méregkeverése és paráznaságának pohara begyűrűzte ezt a világot, a nemzetek pedig el lettek tévelyedve. Szövetségesei (G7) pedig hamarosan megkötik a 10 királlyal (BRICS 5+5?) a szövetséget, de veszedelemre, pusztulásra jut. Az Úr adjon kegyelmet az ekklézsiának, hogy felébredjen és őszintén megtérjen. Talán ezt kellene J.P.-nek is hirdetnie nem a pulpitusról, hanem a szobájának pusztaságából! Marana tha!
Egy másik beszámoló:
.
https://www.igeidok.hu/mervado/jordan-peterson-a-budapest-arenaban
Igen, köszönöm (a fentit) én írtam. Ahogy jeleztem FB-n, leheletnyit máshogy láttam a „téblábolást”, mivel volt iránya.
Az ószövetségi nagy alakoktól hála Istennek eljutottunk Kriszusig, igaz egyelőre csak „szimbolikus” értelemben.
Tehát bár meg lett említve a kereszt és a feltámadás, explicite nem lett kimondva a megváltó (neve) és személyes hitről távolról sem beszélhetünk.
Az irány (sokakkal ellentétben Jordan Petersoné) ugyanakkor jó(nak tűnik). Legalábbis egyelőre…
adalék: dr. JBP készülő, új könyvének helyes címe ezen az előre lefoglalt honlapon is olvasható: https://www.wewhowrestlewithgod.com/
https://mandiner.hu/cikk/20230517_jordan_b_peterson_interju
Interjú. Megállapítható, hogy elérte őt is az ismert pszichológusok átka, mindenhez is értő multifunkciós szakember lett.
Benchmark,
itt van egy régi, visszatérő véleménykülönbség köztünk. Úgy látom, Te újból és újból fakkosítanád a tudást, csak a specialistákat engednéd megszólalni, és őket is csak a saját szakterületükről. Van olyan, amikor ez az elvárás indokolt. Azonban a modernitás egyik legmélyebb problémája éppen az, hogy nem képes az egységet meglelni a sokféleségben, mert szétesett a tudás egységes mezeje. Számomra időnként kifejezetten üdítő, amikor generalistákkal találkozom, akik az egészet akarják látni, és ehhez használják a saját szakterületük résztudását is. Jordan Peterson kifejezetten az az ember, aki behívja az érdeklődési terébe más szakterületek specialistáit, rájuk támaszkodva formál véleményt, és részben épp azért, hogy ne maradjon szakbarbár. Ez nem gőg, hanem alázat. Ettől még nem kell egyetérteni vele, nekem is vannak kifogásaim. De az, hogy érdekli a valóság egésze, egyáltalán nem szakmai átok. Éppen az ellenkezője.
„A parancsuralom hívei szerint az élet nehézségeire a kollektivizmus a megoldás. Nem hiszek ebben. Az alapvető válasz a lélekben és a vallási megközelítésben rejlik.”…
„Ha kacérkodunk a zsarnoksággal, hamar komolyra fordul a helyzet – amint ezt a covidlezárások idején is megtapasztalhattuk. A technológia már megvan az elnyomás tökéletes kivitelezéséhez, a további fejlesztésekről pedig Kína gondoskodik. A világot most is több mint hétszázmillió ipari kamera pásztázza – ha adnának magukra az európaiak, minden kihelyezett kamera lencséjét lefújnák festékszóróval.”
Jordan Peterson
https://mandiner.hu/cikk/20230517_jordan_b_peterson_interju
Ádám, ha Harari hadoválásával szemben (az emberiség legyőzte a járványokat, a háborút és az éhínséget) joggal voltál kritikus, akkor széteső egyetemekre, a hamarosan megszűnő CNN-re, és a woke őrületbe visszafejlődő, de a radikális protestantizmushoz hasonló (anyám, ne sirass….) pszichológiára tett megjegyzések mellett se menjünk már el szó nélkül.
Ez sajnos nem generalizmus, hanem az a kattintásvadász hozzáállás, amit maga Peterson is kritizál, ha nem ő csinálja. Nem én fakkosítom a tudást, hanem a szakmai elmélyülés önmagában nem teszi lehetővé a határok átlépését és a komplexitást. Tehát nem lehetetlen, csak önmagában lehetetlen. Az itt korábban idézett Umberto Eco félkommunista olasz baloldaliaktól kezdve vatikáni potentátokig levelezett, barátkozott és veszekedett. Mondok egy magyar példát is: Bibó István 1956-ra páratlan szaktekintélynek számított, mégis kereste a szélesen vett értelmiség értékrendben hozzá közel álló személyeit a népi íróktól (Tamási Áron) a gazdasági szakemberekig (Farkas Ferenc), velük együtt gondolkodott a komplexebb kérdésekről. És tegyük hozzá, hogy Bibót nagyobb megaláztatás (életfogytiglani ítélet, szabadulás után teljes mellőzés) érte, mint Petersont, de a szakmai elmélyültségből akkor sem engedett, amikor a KSH könyvtárának pincéjében kellett pakolgatnia a köteteket.
Szóval Petersonnál az érted haragszom, nem ellened hangulat van bennem, jó az irány, de nagy a kísértés az influenszer-posványban, ahol vagyok én, aztán én, aztán megint én. Jó lenne, ha az indokolt népszerűségét nemcsak a saját brandjének építésére használná, hanem egy olyan hálózat kialakítására is, ahol a hasonló értékrendű gondolkodók termékenyítik meg egymást, és jelölik ki önmaguk és mások határait.
De hát Peterson éppen ezt csinálja: kiváló elmékkel, szaktekintélyekkel beszélget és hálózatot épít! Én pedig keresztényként értékelem és bírálom őt.
Bibó Istvánban valami hallatlan szerénység és bölcsesség lakozott. Feljött hozzánk – gyermek voltam még – és szelíd iróniával elmesélte: hogyan akarta őt a börtönben egy politikai fegyőr kioktatni. A következő kis prédikációt intézte hozzá:
„Idefigyeljen, Bibó! Maga a Nagy Imre kormányában volt miniszter, azt magának tudnia köllött, hogy a Nagy Imre már 1953-tól a Mindszentytől kapta az utasításokat. Kiderítették a nyomozók. És tudja, mit akart a Mindszenty?
Azt akarta, hogy császárság legyen. Mert azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré!” És tudja mikor volt császárság? A Horthy-korszakban… akkor volt császárság!”
A tudományos világ Isten mélységeit kutatja, de nem biztos, hogy meg is találja, mert az Atya megismerése kijelentés és Szent Szellem által lehetséges. J.P. szerintem még ennek az ismeretnek a hiányában van, ezért sem beszél az Atyáról és a testben megjelent Jézus Krisztusról, mint a Fiáról, akit ebbe a világba küldött. Addig míg nem érti meg ezeket a mélységeket és igazságokat csak a felszínt kapargatja. A törvény vége a Krisztus minden hithűnek a megigazulására. „1Ján 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 1Ján 4:1-3: Szeretteim, ne minden szellemnek higgyetek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Erről ismeritek föl Isten Szellemét: minden olyan szellem, aki elismeri, hogy Jézus, a Messiás hús-vér testben jött el, Istentől származik; és egyetlen olyan szellem sem Istentől származik, aki nem ismeri el, hogy Jézus, a Messiás hús-vér testben jött el; s ez az Antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban van.” „2Tim 3:7 Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.” J.P. bármekkora hálózatot és követő tábort építhet, de az nem viszi Őt közelebb Krisztushoz, és a hallgatóit sem. Adjon az Örökkévaló teljes megvilágosodást számára, hogy a Krisztust hirdesse, mint egyedüli Megváltót és annak eljövendő királyságát és ne az emberektől várja a világ megváltozásának a csodáját! Ez a világ/Föld akkor éri el a maga csodáját, ha a Krisztus teszi azt azzá, miután az újjáteremtés munkáját az ítélete után bevégezte! Marana tha!
Kedves Batvan,
Ha Peterson eljátszaná, hogy ő hű-de-keresztény, megérteném az éles kritikákat… de ebből a szempontból ő egészen őszinte: nem is tesz úgy, mintha ebben a spirituális megismerésben járna… sőt.
Amúgy szerény véleményem szerint az erkölcs felől közelíteni a spiritualitáshoz egy ígéretes kiindulópont, és a filozófia oldaláról kifejezetten érdekes megjegyzései vannak Bibliai szakaszokról és a kereszténység üzeneteiről, amelyekre filozófiai (nem pedig keresztény spirituális oldalról) érdemes odafigyelni.
Nekem az a kép jut eszembe, amikor Jákób küzd a Jabbók-gázlónál. és csak remélni tudom, hogy Peterson eljut oda, hogy azt mondja Istennek, hogy „nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz”
„…………. csak remélni tudom, hogy Peterson eljut oda, hogy ……..”
E reményhez Pál apostol könyörgésével csatlakozom azok táborához, akik imádságban hordozzák korunk nagy gondolkodóit (Jordan Petersont is), akik felismerni vélik, vagy keresik igazságot:
„Nem szűnök meg hálát adni értetek, említést téve rólatok imáimban; Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, adja nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Szellemét az Ő megismerésében; Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy megtudjátok, mi az Ő elhívásának reménysége, és mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentekben.” (Efézus 1:16-18)
Kedves Dzsaszper, csak újra idézném Önmagam: „Adjon az Örökkévaló teljes megvilágosodást számára, hogy a Krisztust hirdesse, mint egyedüli Megváltót és annak eljövendő királyságát és ne az emberektől várja a világ megváltozásának a csodáját! ” Sok igazság van abban, amit írsz, nem szeretném azt kijelenteni, hogy nincs J.P. számára kegyelem, de jelen állás szerint az a szellem, amiből az erkölcsösség belőle megnyilvánul nem a Krisztushoz vezeti az embereket, sem nem bűnbánatra, sem nem Krisztushoz való megtérésre, sem nem újjászületésre, sem nem megtisztulásra, sem nem Krisztus eljövendő királyságának reménységébe. Ha ezek után továbbra is azt gondoljuk, hogy helyes és jó Őt hallgatni és követni, akkor az embereket, akár hívőket, akár hitetleneket vak vágányra terelem. „Máté 15:13-14 Ő így válaszolt nekik: – Minden palánta, amelyet nem mennyei Atyám ültetett el, gyökerestől ki lesz tépve! Ne törődjetek velük: vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet vakot, mind a kettő a gödörbe fog esni.” Benned és sokakban már több a fény, Krisztust követni és Őt szolgálni fontosabb, minthogy visszatérjünk a világ „erkölcsi” alapelveihez úgy, hogy Krisztus kihagyjuk belőle. A világ maga is küzd a saját kidolgozatlan alapértékeivel, nem véletlen, hogy a nyugat-kelet (észak-dél háborújának folytatása) között óriási alapértékbeli különbség van. Nemcsak ideológiák, hanem vallási, kulturális, (geo)politikai, kereskedelmi alapértékek csatája zajlik napjainkban. Ki fog dönteni arról, hogy mi a jó és szükséges alapérték és erkölcs? USA? EU? Oroszország? Kína? India? Irán? Izrael? Mo.? A mostani orosz-ukrán háború is elsősorban ideológiai alapon zajlik, de most már a katonai fegyverek sokszínűségeit is be kell vetni ahhoz, hogy valamelyik fél érték-erkölcs alapja győzedelmeskedjen bármennyi ártatlan vér árán is. Mert a kiontott vér és az emberélet nem számít, legyen bármilyen fegyver, inkább az önigazolás, önigazság győzedelmeskedjen, vagy ha veszít is bármelyik fél, akkor is győzelemként legyen beállítva. Az igaz szeretet törvényét pedig sokan nem értik, mert ahhoz előbb magukat kell a halálba adniuk, hogy megérthető legyen. Meghalni pedig kevesen akarnak, inkább tovább élni, túlélni a másikat, ha kell mások áldozata árán is. A gondolkodásunk megváltoztatása az egyik legnagyobb munka, hogyan is érthetjük meg azt, amit az Atya üzenni akar Nekünk. Valójában tisztában van az emberiség, hogy milyen hatalmas klímatikus változás előtt áll a korszakunk, a generációnk? Valójában felkészültünk arra, hogy a nagy nyomorúság időszaka hamarosan betöri az emberiségre az ajtót? Valójában tisztában vagyunk minden jövőbeli kinyilatkoztatással, az emberi nyomorúságnak és szenvedésnek időszakával? Valós közeli, jövőbeli eseménykeről kellene beszélni, amelyek ténylegesen meg fogják rázni a Földet és az emberiséget, sok-sok holttesttel beborítva. Mert Krisztus is erről beszélt, mielőtt visszajönne: Luk 17:37 Erre azt felelték: – Hol (merre), Uram? Jézus pedig azt mondta nekik: – Ahol a test/holttest/tetem (szóma), oda gyűlnek a keselyűk is!.. Nem szeretnék „keményvonalasnak” látszani, tisztelem J.P. munkásságát és jóra törekvő szándékát, de hiányolom belőle a Krisztus megismerésének üzenetét, és addig, – mindegy, hogy kinek hívják-, bárki is beszéljen a helyes útról, erkölcsről, etikáról, amíg nem tesz nyílvánosan megvallást Krisztusról az emberek előtt, azokat inkább „antikrisztusi” személynek látom, mégha sokban dologban Krisztust próbálja visszatükrözni. Nagy válságban (szülési fájdalomban) van a világ, az emberiség, a kereszténység is. A kiutat ebből csak Krisztuson keresztül, Krisztusban lehet megtalálni. 1Pét 4:18 És „ha az igaz is épp csak hogy megmenekül, hová lesz az istentelen és bűnös?!” Szívemből kívánom, hogy adjon az Úr minél több emberek kegyelmet és kimenekülést! Marana tha!
Kkomolyan próféciát vársz valakitől, akinek arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben, az a válasza, hogy „Nem, de tartok attól, hogy létezik”, meg olyan Isten-élményről számol be, hogy saját magát nem látta készen arra, hogy elfogadja a felajánlott ajándékot?
Ha valamiben érdemes Petersonra odafigyelni, akkor az nem az efféle. Inkább a filozófiai vitákban érdekesek a hozzászólásai. Azok viszont akár az apologetikára, akár a missziológiára nézve hordozhatnak értékes leszűrnivalót.
„Róm 8:14 Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok az Isten fiai. Róm 8:17 Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Róm 8:18 Mert úgy gondolom, a mostani időszak szenvedései nem is mérhetők ahhoz a dicsőséghez, amely meg fog majd jelenni rajtunk! Róm 8:19 Hiszen a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a fölfedetését/leleplezését/megjelenését.” Olyanokra kellene oda figyelnünk, akiket a Krisztus Szelleme vezet, azok az emberek segíthetnek révbe érni, mégha göröngyös, embert próbáló úton jutunk is el oda. Az emberi lélek üdvössége az egyik legfontosabb cél, teológiailag, filozófiailag, apologetikailag, missziológiailag sok vita van az ekklézsián belül és lesz is a jövőben, nem látok egységet, noha van ökommenikus összejövetel, konferencia, mégis nagy a szakadék a „felekezetek” között. Bár mindegyik egyfajta „egyháznak-gyülekezetnek” hívja magát, a Krisztus egyháza mégsem ezekre épül, hanem a kihívottak közössége lesz az Ő megjelenésekor. Inkább az lesz a kérdés, hogy kik hallják meg az Ő hangját, mikor érkezni fog, ki lesz bölcs szűz és ki lesz balgatag. J.P. – re szerintem nem érdemes odafigyelni, mert az odafent valókat kell keresni és nem az idelent valókat. Tehát J.P. maga nyilatkozta: nem hisz Istenben. Akkor továbbra is kérdés, milyen szellemből hirdeti a Bibliai üzeneteket? István hittel és Szent Szellemmel megtelt, betelt személy volt, akit az Úr felkent igehirdetésre és bizonyságtételre jelekkel és csodákkal kísérve szolgálatát. Vajon nem eme szolgálati ajándékokkal megáldott személyeket kellene inkább hallgatni és követni? J.P. személye inkább megosztja a hívőket, mintsem hitben és a Krisztus várásában megerősíti. Bár mekkora média figyelem is fordul felé, nem biztos, hogy a mennyei figyelem is Ő rajta van. Engem egy ige jobban átjár: „Máté 17:5 Még beszélt (azaz Péter), amikor íme egy fénylő felhő beárnyékolta őket, és íme egy hang ezt mondta a felhőből: – Ez az én szeretett/szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm: őt hallgassátok!” Marana tha!
Teljesen félreértesz abban, hogy miért érdemes a filozófiai dolgokra odafigyelni. Ezért:
„A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.”
Ha nem beszélünk egy nyelvet a többi emberrel, és nem értjük meg a gondolkodásukat. akkor hogy értik meg a bizonyságtételünket? Ebben a megértésben van kitüntetett helye a filozófiának, Peterson pedig meglepően jó tolmács azokhoz, akiknek a gondolkodása még messzebb van a mienktől.
„…………. mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. ………”
Öröm zendült fel szívemben, olvasva a fentebbi kommentben idézett 1Kor. 9:21-22 verseket. Mégpedig a nagy kontraszt miatt, ami az ó természetem jellemzi, és azé, amivé a Szent Szellem akarja formálni. Van lehetőség a változásra! Bár ez is olyan terület, ahol van, hogy „osztályt ismétlek”, de Pál apostol meggyőződése van bennem magam felől is, hogy:
„……….. aki elkezdte bennetek (bennem) a jó munkát, az elvégzi azt Jézus Krisztus napjáig:” (Filippi 1:6/b)
Ha pedig a nem teljes odaszánás miatt, mégis marad jellememben olyan terület, ahol nem nyert tért a „mindenkinek mindenné lenni”, az a „tűzpróbában megég” (1Kor. 3:13). A tét nagy.
Itt az a furcsa, hogy J.P. pont bennünket, Krisztusban hívőket akar a saját útkereső pályájára állítani, inkább Nekünk kellene megmondani Neki, hogy ne keress tovább és fogadd el a Krisztust Megváltódnak és Uradnak és ne légy hitetlen, hanem hívő. Mózes törvénye nélkülivé (törvénytelenné) is lehet válni úgy, hogy közben egy jóval nagyobb törvényt töltök be, a Krisztus törvényét, szeretni embertársamat úgy, ahogy a Krisztus is szerette az ekklézsiát (azaz meghalt érte). Az evangélium munkájában akkor veszünk részt, ha a Krisztust hirdetjük. Minden más, ami nem oda való az kár és szemét. Túlbölcselkedni és partalan vitákat folytatni olyanokkal, akik nem akarnak megtérni hasztalan, Jézus és az apostolok sem folytattak hatalmas teológiai igehirdetéseket, az Úr szavát közvetíttették, mert akinek van füle a hallásra hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Úgy gondolom, J.P.-nek is ezt kellene tennie, nem pedig évekig mást üzenni a színpadon. A tét nagy, – Erzsébetet hadd idézzem – , és az bizonyos, hogy a Krisztus megjelenő tűze valójában kipróbál és megéget mindent. de legfőképpen a hitünket: „Luk 18:8 Azt mondom nektek: hamar igazságot szolgáltat nekik! Csakhogy amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e majd hitet a Földön?” J.P. hitetlensége legyen inkább fordított, hogy abban inkább az Úrral való találkozás legyen fontos számára! Marana tha!
Batvan,
ez így nagyon leegyszerűsítő. Igen, Jordan Petersonnak az evangéliumra van szüksége, és nem azt hirdeti, mert még maga is kívül van. De sok tekintetben meg világosabban, bátrabban és kompetensebben áll ki fontos igazságok mellett, mint számos keresztény. Mint Amenemope intelmei, amelyeket a Példabeszédek könyve is integrál, vagy Aratosz és Epimenidész görög költők, akiket Pál idéz, vagy Plátón, aki hozzájárult Jusztinosz, Augusztinusz vagy C. S. Lewis megtéréséhez, Jordan Peterson is el tud sokakat vinni egy pontig, és ezért hálásak lehetünk. Minden igazság Isten igazsága. Jordan Peterson ráadásul sok dolgot, ami nekünk keresztény hívőkként is fontos, pont azért tud átvinni a kultúra ingerküszöbén, mert nem gyakorló keresztény. De talán nincs messze az Isten országától. Eddig nagy utat tett meg, remélem, jön is tovább.
„Márk 12:28-34 Ekkor odament hozzá valaki az írástudók közül, aki hallotta őket vitatkozni, és látva, hogy helyesen válaszolt nekik, megkérdezte Jézust: – Melyik mind közül a legelső parancs? Jézus így válaszolt: – Az első ez: „ Halld Izrael, az Úr a mi Istenünk egy Úr, és szeresd a te Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második pedig: „ Szeresd embertársadat, mint önmagadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancs. Az írástudó erre ezt mondta: – Jól van, Mester, az igazsághoz híven mondottad, hogy „Egy van, rajta kívül nincsen más”; és „szeretni őt teljes szívből, teljes elméből és teljes erőből”, és „szeretni az embertársunkat úgy, mint önmagunkat”, többet ér minden égő- és véres áldozatnál! Látva, hogy milyen értelmesen válaszolt, Jézus ezt mondta neki: – Nem vagy messze az Isten királyságától! És többé senki sem merte őt kérdésekkel zaklatni.” Talán a legfőbb üzenetet mondta el Jézus az írástudóknak, lehetünk bármennyire mélyen erkölcsi- és értékalapú, való(igaz)ságot kereső emberek, ha személyes kapcsolatunk és közösségünk nincs az Atyával és a Krisztussal, akkor hogyan is tudjuk Őt valóságosan szeretni? Sok „igazság” van a Földön és felette sok hiábavalóság is. „Préd 12:15 A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez]: az Istent féljed/ tiszteld, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Préd 12:16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az].” J. P. intelmei hova tartoznak? Egy prédikátor a prédikátorok között, ki a dolgok summáját keresi. Remélem megtalálja..és másokat is Ő hozzá vezeti.
Kedves Batvan,
„J.P. pont bennünket, Krisztusban hívőket akar a saját útkereső pályájára állítani” — erre miből következtettél?
„Túlbölcselkedni és partalan vitákat folytatni olyanokkal, akik nem akarnak megtérni hasztalan,” ebben alapból egyetértek, úgy tűnik, abban nincs egyetértés köztünk, parttalan vitáról van szó, vagy a körülöttünk lévő világ jobb megértéséről, hogy az evangéliumot a mai kontextusban hitelesen tudjuk hirdetni.
Nagyon könnyű következtetéseket levonni, hogy mindenki másnak mit kellene máshogy csinálni. Számomra az elsődleges kérdés, hogy mi mit tudnánk jobban csinálni, hogy az evangélium el tudjon jutni a ma, a mai társadalomban körülöttünk élő emberekhez, úgy, mint evangélium.
Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy a mai gondolkodásban az erkölcsfilozófia oldalán, meta-etikai mélységektől indulva egyre nagyobb szakadékok és falak képződnek, amelyek a folyamatos félreértés irányába hatnak. Számomra a nagy kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel, mi, hitvalló keresztyének? Őszintén, nem gondolom, hogy ezt a kérdést letudjuk azzal, hogy először az ókori, vagy középkori vagy akárcsak XIX. századi etikát fogadtatjuk el, aztán majd beszélhetünk az evangéliumról…
A szerda esti két utolsó mondatoddal teljesen egyetértek!
„Nagyon könnyű következtetéseket levonni, hogy mindenki másnak mit kellene máshogy csinálni. Számomra az elsődleges kérdés, hogy mi mit tudnánk jobban csinálni, hogy az evangélium el tudjon jutni a ma, a mai társadalomban körülöttünk élő emberekhez, úgy, mint evangélium.”
Nekem az a saját, empirikus élményem, hogy jóval nyitottabbak és éhesebbek az emberek a saját életkörükön belül, mint ami a gyülekezeteken belül látszik. Csak épp a saját körükbe kell menni, vagy olyan környezetet kell teremteni, ami nem dob le az immunrendszerük rögtön. Nyelvezetben, gondolkodásmódban, közegben. Nekem mind a munkahelyemen, mind egy másik mindenféle gyülekezettől teljesen független elindított programban ez a tapasztalatom. De sok múlik azon valóban, hogy szabadnak érezzék a számukra egyáltalán nem érdekes vallásos, egyházi vonaltól. Akkor viszont a végén tényleg a pure evangélium is teljesen tisztán képviselhető és meglepően erős rá a fogadókészség.
„Máté 7:28 Amikor Jézus befejezte e beszédét, a tömeget nagyon megrázta tanítása, Máté 7:29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. 1Kor 2:4 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: 1Kor 2:5 hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességéből, hanem Isten erejéből fakadjon.” Úgy gondolom, a kulcs itt van, olyan személyek kellenek az evangélium hirdetésében, akiket az Úr felken erővel és hatalammal, amely megrázza, kiüti, megdöbbenti, elcsodálkoztatja, elgondolkoztatja (ἐκπλήσσω-ekplésszó) az embereket, mézes-mázas filozófikus, bölcselkedő szavak helyett. Szívből jövő megtérésekre van szükség, életmódokat megváltoztató gondolkodásra, olyan szavakra, melyek felrázzák a szellemünket a bűnös életünkből, a világot szerető vágyainkból, a testi kívánságainkból. Az a legnagyobb probléma, hogy sem hívő és sem hitetlen ember nem tudja elfogadni, hogy a jelen korszakunk az Úr ítélete alá került, aminek be kell teljesednie, nem allegorikus és szimbolikus szinten, hanem a szó valós fizikai értelmében is. A Földünket míg mi, emberek meg akarjuk menteni az elpusztulásának (újjáteremtésének) folyamatától, akkor mi magunk is az Úr ellenségeivé váltunk, mondhatnám úgy is, hogy az ördög munkatársai lettünk. J.P. azzal szeretné a Föld ítéletének a jogosságát hátráltatni, hogy az emberre helyezi a terhet, hogy változzon meg, mert az ember képes arra, hogy megmentse a világot, a világunkat. Hát ez számomra felháborító!!!!! Isten jogos ítéletét, megítélését az emberiségre nézve félretolja, kihagyja és emberi testbe helyezi a Föld megmentésének a megoldását! Így tévesztve meg a bűnös lelkeket a megtéréstől és a Krisztusba vetett hittől. J.P. szolgálata erkölcsfilozófia és meta-etikai vonalon inkább káros, mint hasznos. Én így látom, sajnálom, ennek hangot adok, noha, mint embert tisztelem, de továbbra is fenntartom, hogy számára és követői számára a Krisztushoz való megtérés lenne a megoldás, a többit kárnak és szemétnek kellene látnia, ahogy Pál is annak látta a farizeusi, törvénykező, „gyűlölködő” szolgálatát, hogy Krisztust minél jobban megnyerje magának. Ma, aki kihagyja az Úr eljövendő ítéletének üzenetét az evangélium hirdetésének a szolgálatából az nem a teljes Krisztust hirdeti, hiszen a Krisztusban nemcsak a szeretet jelenik meg, hanem az Ő eljövendő ítélete is. Az emberek ezért „alszanak”, kábultak, megtévesztettek, mert nem gondolnak arra az ítéletre, ami hamarosan elkezdődik. Sodoma és Gomora korszakát éljük, Noé időszakát, hirdetjük, hogy legyen béke, de nem lesz békesség. Mert az Úr szórólapátot/fegyvert hozott a világra, hogy elválassza a gabonát a pelyvától, hogy meghasonlást hozzon létre a családokban és az ekklézsiában is. Európa benne van egy kábulatban, ebből kellene kirázni, felrázni, a biztonságosnak hitt rendszerek alapjai repedeznek, a felépített struktúrák dőlnek össze, a létbiztonsági oszlopok esnek ki a helyükről. Csakis Bemerítő János és Krisztus szolgálatának az igéjével lehetne kezdeni minden igehirdetést: „Máté 3:2 aki (Bemerítő János) ezt hirdette a Júdeai-sivatagban: – Térjetek meg, mert közel van már a mennyek királysága! Máté 4:17 Akkortól kezdte el Jézus hirdetni: – Térjetek meg, mert közel van már a mennyek királysága!” Elég volt abból az időszakból, mikor az emberek úgy mentek ki a templomokból, imacsarnokaikból, hogy a szívük nem volt megszaggatva, megtépve, átszúrva. Itt az idő hogy komolyra vegyük az evangélium üzenetét, ehhez pedig az Úrra és az Ő Szellemére is szükségünk van, mert J.P. féle produktumok sosem fogják az emberi szívet a megváltó Bárányhoz terelni. Marana tha!
Itt az idő hogy komolyra vegyük az evangélium üzenetét, ehhez pedig az Úrra és az Ő Szellemére is szükségünk van, mert J.P. féle produktumok sosem fogják az emberi szívet a megváltó Bárányhoz terelni.
Attól tartok, ez a viszonyulás még kevésbé. Mert igen, persze, az evangéliumra és a Szentlélekre van szüksége mindenkinek, Jordan Petersonnak is. Ez nyilvánvaló. De ha az utat kereső, hangosan gondolkodó, tépelődő, és egyébként épp az evangélium felé haladó világi embereket produktumoknak tartjuk, pláne kész produktumoknak, nem pedig olyanoknak, akik talán nincsenek is már messze az Isten országától, akkor annyira kemény és rideg lesz az, amit képviselünk, hogy az emberek nem is próbálnak majd oda bejutni.
Kedves Batvan!
Jordan Peterson tevékenységének egyetlen pozitív hozadékát abban látom, hogy még a világi keresztényekhez is eljut a hangja, amely kritikusan szemléli az elmúlt évek mesterségesen megtervezett és vezérelt folyamatait: a lockdowndt, a klímahisztit, proxy háborút, a genderizmust, a készpénz megszüntetésére tett lépéseket.
Más haszna nincs, mert egyelőre a Bibliára hivatkozva a hamis evangéliumot hirdeti.
Zoli, köszönöm, hogy Te is ki merted mondani: „Más haszna nincs, mert egyelőre a Bibliára hivatkozva a hamis evangéliumot hirdeti.” A „világi kereszténység” egy óriási fogalom, egy csoport, akikből még lehet igaz hívő, ha szívből megtér a Krisztushoz, mert nem lehet két Úrat szolgálni, Istent és a Mammont. Sok nem hívő látja a világ válságát, de nem látja a kiutat ebből, Nekik szól(na) az IGAZ evangélium. Ha azt bátran felvállalva hirdetnék a pulpituson. Megtört-átszúrt-átdöfött szív nélkül nincs valós megtérés, azt gondolom, hogy sokunk életében ezt megtapasztaltuk. Aki ezt még nem tapasztalta meg, annál még hiányzik valami, ami az Úr megismeréséhez, felismeréséhez elvezetné. Ezt kell kívánni, ahogy a Krisztus keresztje előtt az emberek tették: „Luk 23:27 A népből és az asszonyok közül is igen sokan követték őt, s mellüket verve siratták.” Hol vannak a zsákruhába öltözött megtérések, hamuval beszórt fejek? Természeti csapások és események kellenek a mai generációnak, hogy valójában feleszméljenek, ahogy a százados is tette: „Máté 27:54 A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, mikor látták a földrengést, és ami történt, nagyon megrettentek, és ezt mondták: – Ez valóban Isten Fia volt!” Nem kell sokat várni,mert közeledik és bekövetkezik, akkor majd remélhetőleg tényleg a mellüket verik és megvallják a Krisztus nevét! Ádám, nagyon tisztelem a munkásságodat a Krisztusban és ezt a szolgálatot is, Ti, akik az igével szolgáltok nyilvánosan hatalmas teherrel végzitek, tudva, hogy Ti is meg lesztek ítélve. A produktum, amire gondoltam az a szólás és nem az ember. A szó, amit az ember kimond, annak van valós súlya. Az ember nem kész produktum, egy változó, formálódó lény, alkotás, a kész forma olyan, mikor a fazekas kiveszi a kemencéből a lágy anyagedényt kiszárítva. Mindannyian bekerülünk ebbe a kemencébe, de nem mindegy, hogyan kerülünk ki abból, az Úr tűze előtt áll a világ, ez a generáció és Nekünk ezt nyomatékosítani kell az emberek gondolatába, mindennapjaiba. Aki ebbe a kemencébe belép hittel Istenben és Krisztusban elkötelezetten, annak e tűz nem fog jelenteni pusztulást (munkája nem ég meg), mert az Úr vele lesz, aki pedig ettől el akar menekülni, vagy be akar lépni idegen tűzzel (Nádáb, Abihu), annak a pusztulására lesz e tűz. Az egyházi szolgálatok is meg lesznek ítélve, mert sokan „idegen tűzzel” áldoznak az Úrnak. Nagy a felelősség ebben az időszakban és az ördög még mindig jól tudja, hogyan kell „álomban ” tartani a hívőket és a hitetleneket is egyaránt! „Ján 6:60 Ezért aztán sokan a tanítványai közül, akik hallgatták, így szóltak: – Durva/kemény/rideg/sértő/bántó/nyers/kérlelhetetlen (σκληρός, ά, όν szklérosz) beszéd ez. Ki tudja ezt elfogadni/hallgatni/megérteni? Ján 6:61 De Jézus, mivel tudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, azt mondta nekik: – Ez bűnbe visz/megbotránkoztat/felháborít titeket? Ján 6:62 No, és ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt?! Ján 6:63 A Szellem az, aki megelevenít, a test nem használ semmit: amiket mondtam nektek, az Szellem és élet. Ján 6:64 De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek. Jézus ugyanis elejétől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Ján 6:65 Így folytatta: – Ezért mondtam nektek, hogy senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya nem adja meg neki. Ján 6:66 Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszavonultak, és többé nem tartottak vele.” Ebben a történetbe minden benne van, aki a mennyei királyságba be akar jutni, az erőszakkal, erővel tőr be abba, aki pedig nem, az úgyis ezt a világot szereti és ahhoz ragaszkodik. Nekünk az a dolgunk, hogy az eljövendő mennyei királyságról tegyünk bizonyságot, ha kell fáljon az emberi fülnek, léleknek, szívnek, testnek a Krisztus igéje. Ha nem szúrja át az Úr beszéde az emberi szívet, ahogy a dárda hegye a Krisztus bordáját, és nem folyik ki vér és víz abból a szívből, akkor soha nem beszélünk megtérésről. Mert a megtérés, gondolkodás megváltozással is kell, hogy járjon, ha ez nincs, akkor a bűnös emberek továbbra sem fognak megváltozni, mert a dárda hegye csak megkarcolta a bőrüket, de valós vágást nem hozott létre a belsejében. Így van sok igehirdetés, mely simogatja a lelket és a szellemet, de ütést nem visz be abba. Akit a Krisztus igéje valóságosan földre vágott (KO kiütéssel), mit Pál esetében, abban jön létre igaz megtérés. Erre kell vágyakozni, a többi továbbra is csak képmutató megtérés lesz, nem igazi. „Máté 15:12 Ekkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: – Tudod, hogy amikor a farizeusok meghallották a beszédedet, megbotránkoztak? Máté 15:13 Ő így válaszolt nekik: – Minden palánta, amelyet nem mennyei Atyám ültetett el, gyökerestől ki lesz tépve! Máté 15:14 Ne törődjetek velük: vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet vakot, mind a kettő a gödörbe fog esni.” Bárcsak e vakság kezdene felszállni a Föld színéről és Krisztus igaz evangáliumának üzenete áttörné ezt a rideg, gonosz, szeretetlen, istentelen világot! Az Örökkévaló Atya és Krisztus szerelmében élnének az emberek és sóvárogva várnák már az Ő eljövetelének a napját! Bárcsak más is kiáltaná Velem együtt: Marana tha!
Batvan,
szerintem félreérted Jordan Petersont is és azokat is, akik örömmel fogadjuk, hogy a természet síkján kimond számos igazságot, amit ma a tágabb kultúra tagad, szétzilál, elnyom, üldöz. Jordan Peterson nem egy keresztény tanító, hanem egy világi gondolkodó, aki ráadásul saját bevallása szerint is úton van. Pál tudott kapcsolódni nem keresztény gondolkodókhoz is, és el tudta ismerni, amiben igazuk van, hiszen – ahogy Szent Ágoston is mondta – minden igazság Isten igazsága. Tanulhatunk nemhívőktől is. Van mit. Az evangéliumot természetesen nem tőlük fogjuk megtanulni. De akár ők is szerepet játszhatnak abban, hogy sokan végül az evangéliumhoz jutnak el (erre számos példa van a történelemből).
Angolul tudóknak egy érdekes új epizód lehet Jordan Peterson és John Lennox beszélgetése: https://www.youtube.com/watch?v=sfI2se3O80Q