N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvének egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megmutassa a kivezető utat a Schweitzerstrasséról, anélkül, hogy átterelne bennünket a vele párhuzamosan haladó Wredebahnra. A Schweitzerstrasse a keresztény hit számára azért jelent zsákutcát, mert arra a schweitzeri tézisre épül, hogy Jézus küldetése tragikus kudarcban végződött, hiszen az Emberfia nem jött el ahhoz a generációhoz, amelynek megígérte, hogy meglátja közeli eljövetelét. A Schweitzerstrassén lényegében mindenki abból a feltételezésből indul ki – és sokan járnak ezen a teológiai ösvényen! –, hogy Jézus saját generációjának ígérte a parúziát, az mégsem következett be, csalódást okozva a követőknek. Wright a harmadik történeti Jézus-kutatások fényében ebből a zsákutcából ígér kiutat, mégpedig a zsidó apokaliptikus váradalmak mélyebb megértése által.
A Jesus and the Victory of God egyik legizgalmasabb és legtöbbet vitatott része az, amely Jézus nagy apokaliptikus beszédét veszi górcső alá, elsősorban Márk beszámolója alapján. Wright szerint a Márk 13 egyáltalán nem szól Jézus ún. második eljöveteléről, a beszéd kizárólag Jeruzsálem üdvtörténeti – a zsidók számára kataklizmikus – jelentőségű lerombolásáról szól. A prófétai és apokaliptikus irodalom nyelvezete szerinte pontosan olyan volt, mint amilyet Jézus használt a beszédben. Szó sincs itt a tér-idő univerzum felbomlásáról, a nap és a hold változásai, a csillagok lehullása és a többi szimbólum pont azok a képek, melyeket Izráel prófétái és az apokaliptikus irodalom előszeretettel használtak a történelemben bekövetkező, nagy horderejű ítéletekre. Az Emberfia eljövetele ilyen történelmi ítéletre való eljövetel. Nem a világ vége, hanem a zsidó istentisztelet és a Messiást elutasító nép feletti ítélet. Ez pedig lenyűgöző módon valóban még abban a generációban lezajlott, amiről Jézus beszélt. A Schweitzerstrasséról kivezető út tehát az apokaliptikus nyelvezet jobb értésén át halad.
Plauzibilis magyarázat ez? Igen is, meg nem is. A szinoptikusok által megörökített nagy apokaliptikus beszéd vitathatatlanul az Újszövetség egyik legnehezebben értelmezhető része, ezért jó, ha nyitottak vagyunk új értelmezési lehetőségekre is. Wright magyarázata rámutat arra, hogy a beszédben Jeruzsálem lerombolása központi szerepet kap, tehát ennek az eseménynek a szöveg értelmezésében is központi szerepet kell játszania. Jézus megjövendölte Jeruzsálem lerombolását, és az be is következett még abban a generációban. Hallatlanul jelentős esemény volt (így utólag nehéz az esemény súlyát igazán értékelnünk, de üdvtörténeti szempontból valahol egy zsidó Trianon és egy Holocaust szorzata lehetetett), és bizonyos értelemben valóban az Emberfia eljövetelét jelezte. A Messiás ítéletre való eljövetele máshol is téma az Újszövetségben, és nem minden eljövetele azonos a világ végével (az ún. második eljövetellel). Ebben az értelemben szerintem plauzibilis Wright magyarázata.
Wright azonban továbbmegy ennél, és azt állítja: Jézus nem is beszélt másfajta eljövetelről. A korai egyház természetesen Wright szerint is hirdette a világ végét jelentő parúziát, de Wright úgy gondolja, hogy Jézusnál erre utaló nyomokkal még nem találkozunk. Jézus a zsidó apokaliptikus váradalmak keretén belül szólt eljöveteléről, és az anglikán történész-teológus szerint ezeket a kereteket soha nem is lépte át. Jézusnak a parúziáról szóló jövendöléseit nekünk is a történelmen belüli, a zsidókra vonatkozó kataklizmikus ítélet keretén belül kell tehát értelmeznünk. Ez azonban már igencsak vitatott, és szerintem nem igazán meggyőző vélekedés. Jézus szavai túlmutatnak Jeruzsálem pusztulásán, és ha ez a Márk 13-ból nem derülne ki (Wright kizárólag Márk szövegére támaszkodik), Lukács és Máté beszámolói egyértelművé teszik. Nem véletlen, hogy Wright könyvét éppen ezen a ponton érte a legtöbb szakmai kritika (pl. a Jesus and the Restoration of Israel c. antológia szerzői részéről).
Plauzibilisebbnek tartom azt a megközelítést, amit például George Eldon Ladd képvisel, aki Jesus and the Kingdom (vagy The Presence of the Future), illetve A Theology of the New Testament és más teológiai munkáiban bemutatja a prófétai látásmód kettősségét, azt a jelenséget, hogy a próféciákban (és ebben az értelemben az apokaliptikus irodalom is prófétikus) a történelemben bekövetkező kataklizmikus ítéletek az Úr végső nagy napjának előképei, mind a szabadítás, mind az ítélet tekintetében. Az Úr napja eljön a történelemben is, és a történelem végén is. A cseppben újból és újból ott a tenger, míg végül tényleg mindent az Úr ismerete tölt be, ahogy a tengert víz borítja. Jeruzsálem pusztulása annak a generációnak az Emberfia eljövetele volt, de még nem a világ vége. Bár hosszú időszakok is elválaszthatják őket egymástól, a történelmi és a történelem végét jelző események horizontja egybeesik.
Wright tehát érzésem szerint jó helyen kereste a kijáratot, de túl nagy erővel vágta a csákányát az út végét elzáró falba, azt gondolván, hogy az kemény kőből van rakva. Pedig inkább egy vékony papírfal ez, melyet teológusok feszítettek ki az ösvény végére. A Schweitzerstrassén könnyebb a kijutás, mint azt Wright feltételezte, elég hozzá egy papírvágó kés is. Abban azonban Wrightnak igaza van, hogy az út végén van kijárat, és azon az áthaladást nem az jelenti, ha a fejünket a homokba dugjuk, hanem az, ha nagyobb szakmai kompetenciával kezeljük az evangéliumi és zsidó apokaliptikus szövegeket, mint ahogy azt a Schweitzerstrassén szokták tenni. Nem a kevesebb, hanem a több tudás vezet ki ebből a zsákutcából.
Nagyon jó, hogy foglalkozol ezzel a témával. Jelenleg én is azon a véleményen vagyok, aki úgy gondolja, hogy Jézus szavainak be kellett teljesedni annak a generációnak az életén belül. Nem tudok mindenre választ, hogy mi hogyan teljesedett be, de Jézus szavai túl határozottak, konkrétak a beteljesedés idejére vonatkozóan ahhoz, hogy másképp értelmezzem őket. Itt van bennem egy kis disszonancia, mert valójában azt szeretném, ha a beteljesedés előttünk állna, és valamiért bizok is benne, de ezt a bizodalmamat nem tudom alátámasztani Jézus szavaival. Csak teológiai magyarázatokra tudnék utalni, de azok érvei feloldódnak Jézus kijelentései alatt.
Nagyon szellemesnek tartom a két út megjelölést ahogy a két gondolatmenetet egyszerűsíti. De egyikben sincs az ami miatt muszáj szólnom és ez rendkívül jelentős.
Az Úr eljövetele a történelem, a világ végét jelzi? Jó közelítés hogy „benne van a történelemben”: még száz éve elképzelhetetlen volt, amit az Úr megígért – olvassuk akár Zakariás 10.8-9-et de máshol is – „Ha el is vetem őket a nemzetek közé, rám gondolnak majd a távolban is, és felnevelik fiaikat, és visszatérnek ide.” „Füttyszóval hívom és egybegyűjtöm őket, mert megváltottam őket… ”
Miért „muszáj” hogy ez egybeessen Jézus eljövetelével (vagy, egy olyan „nagyfigyelmeztetéssel” ami több utolsóidős próféciában benne van, aminek lényege az, hogy Jézus SZEMBE fogja állítani az egyes embert Önmagával úgy, hogy attól „menekvés nem lesz” csak elfogadás bűnbánattal, vagy teljes elutasítás)? Az ApCsel 1.11 szerinti angyalszó alapján: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt szemmel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” Nem esik egybe feltétlenül, mégis az „… azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, mely Jeruzsálem ellen vonul.” Zakariás 11,9
Éppen elég nagy ott a készülődés, a harmadik Templom építésével (és a többivel) és másutt is, kiélezetten, Izrael ellen. Mindez „az időket” jelzi, a napjainkban jelentős időt.
Úgy ágyazhatjuk be a történelembe az Úr eljövetelét (az idők végén) hogy megállapítjuk – számomra kétséget nem hagy – hogy ama végső nap nem ugyanaz mint a Jelenésekben olvasható hosszas történet, és a végén HARC melyet ISTEN IGÉJE nyer meg: „Szájából éles kard áll ki, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.” 19.15.
Előbbi fejezetekben még a hamis próféta, a vadállat feltűnése és Babilon bukása is szóba kerül de előbb „kicsinek és nagynak megjelölése” hogy senki ne tudjon venni se eladni hacsak nincs rajta a SZÁMA (a hatszázhatvanhat), és nem lehet nem látni azt, hogy a MI időnkről szól ez. DE ez nem a vég! „Ez az első feltámadás” 20.6.
„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma…” uo.
A 20. fejezet elején „… egy angyal szállt le a mennyből… megragadta a sárkányt, az ős kígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt és ezer évre láncra verte… míg le nem jár az ezer esztendő. Azután rövid időre szabadon engedik.”
Majd, az első feltámadás említése után: „Mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a nemzeteket… és harcra gyűjtse őket. De az Isten tüzet bocsátott az égből és elhamvasztotta őket. A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves tüzes tóba vetették…” és majd, ez után lesz az utolsó ítélet „Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely… ” 20.11
——————————-
Még két helyet szeretnék egymás mellé tenni:
– Az ötödik pecsét feltörése:
„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten tanításáért és tanúságtételükért öltek meg. Hangosan kiáltották: ‘Urunk, Te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel, meddig nem állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?’ Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, MÍG TELJESSÉ NEM LESZ TÁRSAIK ÉS TESTVÉREIK SZÁMA, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” 6.9-11
– Krisztus ezeréves országában a 20. fejezetben:
„És láttam a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten igazságaiért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek és ezer évig uralkodtak Krisztussal”… és innen már az ismerős első feltámadás:
„A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.”
De már előbb ott vannak a Bárány kíséretében: „Új éneket énekeltek a trón előtt… Ezek azok, akik asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány ELSŐ TERMÉSE. Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.” 14.3-5
Az értelmezéssel volt baj.
Jézus arrol a nemzedékről beszél akik majd meglátják saját szemükkel amikor Izrael ujra megalakul.
Mivel csak a 70-es években rombolták le a templomot, és izrael is fenn ált jogosan hitték hogy roluk van szó.
Természetesen 1948-hoz hozzá adjuk a noé utáni életkort a 120 évet akkor max 2060-as évekig visszajön Jézus, apokalipszios satöbbi
,minthogy a jelekből már látni is hogy közel az elragadtatás max 10-15 év de lehet sokat mondok annyira felgyorsultak az események.
Plusz ugye Jézus ujrakezdett főpapiszolgálatátol kellmérni a 2000 évet nem a születésétől mint ahogy sokan hiszik, a holdévről már nem is beszélve mert erről is sokan elfeljtkeznek hogy nem julianus naptárt használták a zsidók 😀
Tisztelt Montanosz!
A gondolatmeneted meglehetősen nehezen igazolható. Akár a Biblia akár bármi más alapján. De az ókori montanisták is benézték. Ha igazad is lesz, az inkább csak mázli, mert túl sok minden nem támogatja, hogy évszámokkal zsonglőrködjünk.
Amúgy meg 1948 sem feltétlenül volt üdvtörténetileg egy mindenben pozitív fordulat, túl sok sérelem kísérte és kíséri mindmáig… amúgy a palesztinok is jórészt az ókori zsidók leszármazottai. De azzal egyetértek, hogy a zsidóság jórészt újra a Szentföldön él a végső időkben, az a Szentírásból megalapozható.