Többen elküldték nekem az új videódat, amelyben a homoszexualitásról beszélve Nem az a fajta homoszexualitás? című cikkemre is hivatkozol. Végignéztem a videót, figyelmesen követtem az érveidet, azt is, hogy miben nem értesz velem egyet. Engedd meg, hogy röviden írásban reagáljak. De először is üdvözöllek, és köszönöm, amit a Divinity-ről mondtál. Meglep, hogy ismered és olvasod. Őszintén meglepett az is, hogy éppen rám, egy protestáns teológusra hivatkozol, holott biztosan lett volna hasonló írás katolikus szerző tollából is. Viszont ha már így alakult, szívesen válaszolok.
A bevezetődben azt mondod, hogy nem vagyunk egy platformon, és nemcsak azért nem, mert nem vagyok katolikus, hanem azért sem, mert az evangelikál mozgalomhoz tartozom, „amely a Bibliának olyan értelmezését vallja”, amit Te nem vallasz. Én inkább az „evangéliumi” szót szoktam használni, ami mindössze azt jelenti, hogy a Szentírást tartjuk a legfőbb tekintélynek az igazság és az életvitel minden kérdésében, illetve Jézus Krisztus evangéliumát helyezzük a középpontba, függetlenül attól, hogy melyik keresztény felekezethez tartozunk. Ezen túl nem tudom, milyen bibliaértelmezési kérdésre gondolsz, hacsak nem a reformátori meggyőződésekre, amelyeket vallok. Talán a videód szempontjából ez most mindegy is.
Az érvelésed elején belemész egy kis számháborúba azzal kapcsolatban, hogy hány igevers említi a Bibliában a homoszexualitást, és a fejedben lévő számot összekapcsolod a téma jelentőségével. Ha a Biblia egy dologról sokszor beszél, akkor az szerinted fontos, ha keveset, akkor az nem annyira fontos. Nem akarom elvitatni, hogy a számoknak lehet kapcsolata a fontossággal, de azért némiképp óvatos lennék ezzel az érvvel. A Bibliában a „bárány” főnév vagy a „menni” ige messze többször fordul elő, mint mondjuk a „gőg” szó, amit említesz, mégsem hiszem, hogy ebből azt a következtetést kellene levonnunk, hogy a Biblia szerint fontosabb a járás vagy a bégetés, mint az alázat. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan témák, amelyeket a Biblia meg sem említ (ilyen a „pedofília” vagy a „vágyak elfojtása”), mégsem gondolom, hogy ezek súlytalanok lennének, ha nem is épp úgy, ahogy a kultúránkban. Érdekességnek: a Szentírásban mindössze öt igeversben találkozunk az alapvető igazsággal, hogy az ember Isten képmása, a szex szó pedig egyetlen egyszer sem fordul elő.
Ezután arról beszélsz, hogy a Biblia vizsgálatánál eleve nem tartod relevánsnak a szó szerinti értelmezést. Ebben akár egyet is érthetünk, kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor maga a szöveg műfaja, kontextusa vagy nyilvánvaló szándéka követeli meg a szó szerinti értelmezést. Erről például itt írtam én magam is: A szó szerinti értelmezés gyakran a jelentés eltérítése. De a példák, amelyeket felhozol, pont nem jók annak alátámasztására, hogy a szó szerinti értelmezés bizonyos esetekben nem releváns.
A kevert anyagú ruháról szóló törvényt például nem azért nem tartjuk érvényesnek, mert azt nem szó szerint kellett érteniük a zsidóknak, hanem azért, mert az a törvény Krisztusban érvényét vesztette. Egy üdvtörténeti váltás ment végbe, amelyről az Újszövetség világos tanítást ad. A kérődző nyúl evésének tilalma szintén szó szerint volt értendő a mózesi törvény alatt, csak a Tóra nem Linné rendszertana alapján kategorizált, hanem más fenomenológiai szempontok mentén (pl. a nyúl is visszaöklendezi, majd újra megeszi a táplálékát). A nyúlevésről szóló törvényt sem azért hagyjuk ma már figyelmen kívül, mert eredetileg sem szó szerint kellett volna érteni, hanem azért, mert az étkezési törvények Krisztusban érvényüket vesztették. (Ennek pontosan az ellenkezőjét találjuk a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés vagy mondjuk a mostani téma, a homoszexualitás esetében, amelyek határozott tiltását viszont megerősíti az Újszövetség.)
Egyébként viszont igen, a Biblia számos részét helytelen lenne szó szerint érteni, ahogy helytelen szó szerint érteni azt a hétköznapi mondást, hogy valaki „ágyúval lő verébre”, vagy hogy valakinek „köd van a fejében”. De talán még ebben sincs valódi nézeteltérés köztünk.
Meredekebbnek tartom azonban azt, amikor Pál és János között teszel különbséget az alapján, hogy szerinted Pálban „még felsejlik az a farizeusi törvénykező, nagyon szigorú hozzáállás, ami mondjuk János apostolnál egészen másképp néz ki”. Ezzel azt a gondolatodat vezeted be, hogy épp Pálnál olvasunk a homoszexualitást elítélő mondatokat, ami talán ebből a szigorúságából fakad: „hajlamos arra, hogy szélsőségesen és árnyalatok nélkül fogalmazzon meg gondolatokat”. Azért fura ez a felvetésed (azon túl, hogy az újszövetségi kánonon belül az egyik apostol írásait szembeállítod a másikkal, mint annak idején Markion, akinek a csonka-kánonját elítélte és elvetette az egyház), mert az Újszövetség olvasóit éppen János apostol „szélsőséges és árnyalatok nélküli” fogalmazása szokta meghökkenteni (pl. „aki Istentől született, nem vétkezik”; „erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei”), Pál írásaiban pedig két dolog rendkívül feltűnő: a hit és a törvény szembeállítása (a hit javára), illetve a gondolati komplexitás, amit Péter apostol is megjegyez (vö. 2Pt 3,16). Utóbbi miatt a mai napig rengeteg vita van Pál-kutatók között, hogy vajon az apostol pontosan mit is gondolt a törvényről.
Engem akkor említesz újra a videóban, amikor azt a kérdést veszed elő, hogy „vajon a Biblia korabeli zsidók találkozhattak-e azzal a típusú homoszexualitással, amit ma megélünk; tehát ez a kölcsönös, szereteten alapuló, kiegyensúlyozott, akár monogám, hosszútávú párkapcsolatban megvalósuló homoszexualitással”. A Te álláspontod az, hogy az ókori zsidók nem találkozhattak vele, mert nem találkoztak a hellén kultúrával, amikor a Leviticus szövegei születtek. Pál elvileg találkozhatott vele – mondod –, de ez nem jelenti azt, hogy találkozott is, inkább arra hajlasz, hogy nem. Valami olyasmit fejtegetsz ezután, hogy Pál csupán egy bűnkatalógust vett át, anélkül, hogy a homoszexualitás jelenségét mélyebben ismerte volna. Kicsit úgy, mintha egy bűnt azzal illusztrált volna, hogy olyan, mint a piros lámpán átmenni, anélkül, hogy a piros lámpán átmenés kivételeit kifejtette volna. Tehát szerinted Pálnál a jelenség komplex vizsgálata hiányzik.
Az az érdekes, hogy az én cikkem, amelyre a videóban hivatkozol, éppen azt igyekszik érvekkel bizonyítani, hogy Pál korában a zsidók is jól tudták, milyen homoszexuális viszonyok léteztek a pogány világban, annak teljes skálájával együtt. Az érveimre – amelyek egy része magukat homoszexuálisnak tartó kutatóktól származik (pl. Louis Crompton, Bernadette Brooten) – érdemben egyáltalán nem reagálsz. Itt kicsit zavarba is jöttem, mert így nem egészen értem, miért hivatkozol az írásomra, illetve mi az arra adott érdemi reakciód azon túl, hogy te valamiért máshogy gondolod. Cáfolatok híján egyszerűen követtem tovább a gondolatmenetedet, hátha később térsz vissza rá.
Szerinted Pált a maga történelmi, kulturális kontextusában, Sitz im Leben-jében kell értelmezni, nem szó szerint. A szó szerinti értelmezés alapján Pál csak a férfival hálást ítélné el, amiből így kimaradna a homoszexuális cselekedetek nagy többsége: a kézfogás, a csók, stb. Ebben igazad van, nyilván nem csak magára a szexuális aktusra értette Pál a tilalmat, ahogy Jézus sem csak a szexuális aktusra értette a házasságtörés tiltását: a házasságtörés felé vezető út állomása a kézfogás, a csók, sőt, a szívben megfogant kívánság is (vö. Mt 5,28). Ahogy a házasságtörés esetében sem a szexuális aktussal kezdődik a vétek, úgy a homoszexualitásnál sem. A romantikus álmodozás része a problémának: „Ne kívánd…” – mondja a tizedik parancsolat. Az árnyaltságot szerinted nélkülöző Pál is a bűn dinamikájának erre a belső komplexitására mutat rá a saját tapasztalatából (vö. Róm 7,7).
Egyébként ha már Sitz im Leben és kontextus: Pál nyilvánvalóan a házasság teremtéstől adott szentsége fényében értelmezi a homoszexualitást, ahogy a Leviticus is. Amikor a Leviticus vagy Pál a homoszexualitás ellen beszélnek, nem egy árnyaltságot nélkülöző bűnlajstrom egyik elemeként tiltják azt (mint az általad használt analógiában a piros lámpa a csomóponton való áthajtást), hanem a teremtés egyik misztériumának blaszfém megfordításaként. Ez a homoszexualitás Róma 1-ben betöltött szerepe: ahogyan a pogányok között felcserélték az Isten imádatát a teremtmények imádatára, úgy cserélték fel a nemek közötti természetes érintkezést az azonos neműek közötti érintkezésre. Ez nem csupán egy közlekedési szabálysértés. A homoszexualitás hihetetlenül erős szimbólum, pont mint az Isten és népe szövetségét jelképező házasság, csak annak inverze – ahogy a bálványimádás inverze a Teremtő imádatának. Pedig a bálványimádás is lehet őszinte és szívből jövő.
A videód felénél rátérsz az 1Kor 6,9-ben lévő felsorolásra, ahol az apostol a homoszexualitást (μαλακοὶ és ἀρσενοκοῖται) azok között a bűnök között említi, amelyek kizárnak az Isten országából. Ezzel kapcsolatban arra hívod fel a figyelmet, hogy a felsorolásban ott van a lopás is, tehát ha valaki letölt egy filmet, az ugyanolyan helyzetben van, mint a homoszexuális cselekedetben résztvevő. Azt mondod, hogy itt egy dilemma elé kerültünk: „Vagy szó szerint, szigorúan és szűken értelmezzük ezt a felsorolást, és akkor nagyon sokan bajban vagyunk, vagy pedig tudunk árnyaltan nézni egy ilyen kérdést, és azt tudjuk mondani, hogy mondjuk van különbség egy BKV-n való bliccelés és mondjuk százmilliárd forint ellopása között”, tehát a bűnök milyensége között, illetve hogy egyáltalán bűnről van-e szó.
De mi van, ha nem ez a valódi dilemma? Mi van, ha a dilemma Pál mondatával kapcsolatban nem az, hogy vannak-e kivételek, árnyaltabb megítélést igénylő élethelyzetek, hanem inkább az, hogy bűnnek valljuk-e a bűnt, megtérünk, megtisztulunk-e belőle, vagy büszkén felvállaljuk és azonosulunk vele? Mi van, ha egyáltalán nem arról van itt szó, hogy egy illegális letöltés miatt elkárhozunk-e, hanem arról, hogy beletörődünk, esetleg büszkén fel is vállaljuk, hogy lopásból élünk? Mi van, ha a szöveg nem arra vonatkozik, hogy kis vagy nagy bűn miatt kárhozunk-e el, és a homoszexualitás vajon melyik, ha egyáltalán valamelyik, hanem hogy Krisztus által megtisztulunk-e belőle? Pál így fejezi be a gondolatot: „Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,11) Pál szerint minden bűnös számára van remény, csak annak a számára nincs, aki megmarad a vétkében és akár identitása részévé is teszi azt.
A videód utolsó harmadában a római katolikus egyház belső teológiai vitáiról és azok jelentőségéről beszélsz a homoszexualitásról vallott nézetek revíziója kapcsán. Ezekhez nem kívánok hozzászólni, csak annyit jegyeznék meg, hogy érdekesnek találtam, ahogy a saját római katolikus felekezeted dogmáihoz viszonyulsz. A videód elején azt mondod, hogy továbbra sem célod, hogy megváltoztasd egyházad tanítását. „Továbbra is katolikusnak vallom magam, és hiszem és vallom mindazt, amit az egyház tévedhetetlenül és a véglegesség igényével előterjeszt.” Ugyanakkor a II. Vatikáni Zsinat kapcsán pár perccel előtte azt mondod, hogy a zsinat arra jött rá, hogy egy dogma, amit az egyházad korábban tévedhetetlen és végérvényes hittételként kezelt, „már nem tartható”. Én úgy tudtam, hogy a dogma a római katolikusoknál azért dogma, mert megváltoztathatatlan, idővel legfeljebb csak új értelmet nyerhet. De ennek kibogozásában tényleg illetékesebb nálam egy római katolikus teológus. Az én lelkiismeretemet az apostoli Szentírás köti, sokkal kevésbé az egyházi hagyomány.
Mindenesetre köszönöm a tiszteletteljes megszólítást, ezek fogalmazódtak meg bennem válaszként. Igyekeztem kérésednek megfelelően az érveidre fókuszálni, nem a személyedre, vagy a videód Sitz im Leben-jére (a kulturális közegre, az érveid mögötti élethelyzetedre, vagy személyes motivációidra). Remélem, sikerült.
Üdvözlettel: Szabados Ádám
Köszönöm Ádám a tiszta érvelést, a higgadt, józan és irgalmas szavakat. Micsoda ereje van ennek így! Az ige felragyog, önnön magát mossa tisztára és nem engedi a félremagyarázást…
Békesség Neked!
Nagy örömmel tölt el, hogy ezeket a kérdéseket a nyilvánosság előtt tisztáztad!
Áldjon Meg Az Úr!
Köszönöm szépen az állaasfoglalásodat,szükség van az ilyet tiszta,határozott szavakra hogy ne tévesszük el a célt.
Nagyon vártam, hogy reagálj arra, amiket András mondott, köszönet érte! Engem személy szerint az is rendkívül zavart a videóban (és ez máskor is elhangzott már nála), hogy aki hevesen reagál a gondolataira, az pusztán azért teszi, mert a szorongás beszél belőle. Pszichológus vagyok, szóval nem ismeretlen a szorongás téma, de annyival elhallgattatni azokat, akik kicsit nagyobb tűzzel égnek az igazságért, hogy menjenek és kezeljék inkább a szorongásukat, mert az itt a fő gond, hatalmas ferdítés. Másrészről a szorongó embernek attól még lehet igaza, de sebaj. Őszintén, András felrója az egyháznak, hogy nem “kutakodik” eleget, nem keresi a “párbeszédet”, holott ő az, aki szerintem bocsánat, de műveletlen a témában. Rengeteg szerzőt/gondolkodót fel tudnék sorolni, akiről valószínűleg nem hallott és a munkáját nem ismeri, pedig árnyalná az ő gondolkodását is. Mondok néhányat: Rosaria Butterfield, Christopher Yuan, Becket Cook, JHP, Markus Hoffmann stb. Egy szó, mint száz: várom azt a napot, amikor egy keresztény úgy coming outol, hogy utána nem tesz 180 fokos teológiai fordulatot, hanem egyszerűen bevállalja férfiasan, hogy igen, továbbra is bűn a homoszexualitás, de én ezt választom és pont. Komolyan tisztelném érte, mert ezek a papból teológus-pszichológus szakértővé vedlések nagyon fárasztóak már.
Az is nagy probléma volt ebben a videóban, hogy “nekem jól esne, ha az egyház ezt és ezt csinálná…”, “én, én, én…”. A legnagyobb szeretettel mondom, hogy a kereszténység nem rólunk és a személyes preferenciáinkról szól. Hanem Krisztusról. Take it or leave it. Meg valamiért, amikor jött az érvelési hibákkal, nagyon erősen egy volt kálvinista apologéta jutott eszembe. Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy közös munka eredménye a videó, ezt nem tudom, de nem is lepne meg.
Én szeretném, ha András meghívna élőben vitázni. Ne rabbit hívjon és szintén meleg kollégát a párbeszéd jegyében, hanem egy Szabados Ádámot. És akkor tényleg lesz párbeszéd 😇 Ha olvasod András, kérlek fontold meg ezt a lehetőséget, akkor nem kell üzengetnetek egymásnak és mindenki hallhatja mindkét oldal érveit. Köszi!
Szia Ádám! Köszi a korrekt reakciót, erre már nem fogok videóban reagálni, de itt szívesen írok néhány gondolatot. Külön köszönöm a hangvételt! Valóban érvekre reagáltál érvekkel, ezért hálás vagyok. Szerintem ezek izgalmas teológiai kérdések, és fontos, hogy tudjunk róluk őszintén és ítélkezésmentesen beszélni, mert mindannyian az igazságot keressük. (Kivéve, aki a szorongásának feloldását, de ezzel nem elhallgattatni akarom az ellenvéleményeket, ellentétben azzal, amit az egyik kommentelő állít, pusztán felhívni a figyelmet egy létező jelenségre :-)) Részemről nem gondolom, hogy én már megtaláltam volna a végleges válaszokat, inkább kérdéseket, meglátásokat, sejtéseket vetek fel, és örömmel veszem, ha valaki rávilágít a tévedéseimre. A teológia – Isten titkainak fürkészése – örök feladatunk, és a teljes igazságra itt a földön nem juthatunk el, mégis törekednünk kell rá, főleg egy olyan kérdésben, ami sok keresztény testvérünket mélyen érint. Most is, és mindig számomra az igazság a fontos, és ha ehhez el kell engednem a meggyőződéseimet, akkor el fogom engedni. Na de akkor néhány reakció az írásodra. Azért olvaslak, mert jók az írásaid, és mert a hittanosaim is olvasnak. Sokszor egyetértek veled, ebben most épp nem minden ponton, de ez nem a világ vége. Az evangelikál kérdésre: úgy tudom – de javíts ki, ha tévedek – gyakran idézel amerikai evangelikál szerzőket, és a chicagoi nyilatkozat szellemében gondolkodsz. Ennek a nyilatkozatnak több megállapításával én nem tudok egyetérteni. Ezért mondtam, hogy nem vagyunk egy platformon. A Biblia amúgy számomra is abszolút tekintély (az Egyház mellett, és ennek is megvan az oka). A “számháború”: szerintem tényleg lényeges az a változás, hogy a Biblia és Jézus maga miket emel ki, és priorizál, és később a keresztény közösség hogy veszíti el ezt a fókuszt. Pl. Az én kereszténységemet állandóan megkérdőjelezik, ellenben azokét, akik manapság úgy élnek, mint anno a farizeusok, sokan példaképnek tartják. Holott Jézus éppen nem így gondolkodott róluk. Persze a homoszexualitás nem jelenik meg az evangéliumokban, hacsak a százados története nem az (vannak erre érvek, hogy igen, de ezt nem itt). Szerintem ez igen is számít. Jelzi, hogy Jézusnak mik voltak a prioritásai. A bárányos példa poénos, de azért remélem érted, hogy nem így gondolom 🙂 A szó szerinti értelmezés megintcsak izgalmas téma, örülök, ha ebben egyetértünk. Persze nehéz, hogy ki mire mondja azt, hogy szó szerint kell, mire azt, hogy nem. Ebben nekem “segítségem” az Egyház, mint tekintély, persze elfogadom, ha mások ezt másként élik meg. Azt, hogy a törvény Krisztusban értelmét vesztette, én nem tartom általános érvényűnek, hiszen mind Jézus, mind a tanítványok és a későbbi egyház (pl. Cselekedetek) számos törvényi rendelkezést megtart, megerősít. Nem lehet tehát általánosan kijelenteni – szerintem – hogy a törvény úgy, ahogy van érvényét vesztette. Ilyen értelemben az ószövetségi igehelyeket sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, amik a homoszexuális cselekedetekről szólnak. (Most magam ellen beszélek). Fun fact, hogy pl. A Cselekedetek 15-ben leírt “jeruzsálemi zsinat” eltörli a kötelező körülmetélést, de megerősíti, hogy tartózkodni kell a vér fogyasztásától, ami egy ószövetségi törvény. Ennek ellenére a mai keresztények esznek vért (ld. Disznótoros). Pállal kapcsolatban: szerintem lényeges szempont, hogy az apostolok is emberek, saját személyiségük hatással van az igehirdetésükre. Ettől függetlenül amit mondanak a Biblia része, természetesen. A fő kérdés: tudhatták-e a Jézus korabeli zsidók, hogy létezik kölcsönös szerelmen alapuló homoszexualitás. Te azt bizonyítod a korábbi írásodban, hogy létezett ilyen abban a korban, és ebből arra következtetsz, hogy tudtak róla. Ez szerintem helytelen következtetés. Pusztán azért, mert létezik valami a mi korunkban, nem jelenti, hogy tudomásunk is van róla, főleg egy olyan világban, ahol nemhogy internet, de tömegtájékoztatás és írásbeliség is alig van. Pál, mivel érintkezett a pogány kultúrával, elvileg tudhatott róla, de – mondom a videóban és itt megerősítem – ennek semmilyen jelét nem mutatja. Ezt te sem bizonyítod. Ha Pál nem csak illusztrációként használja a homoszexualitást (ahogy én gondolom), hanem valóban magáról a jelenségről ad átfogóan érvényes tanítást, akkor valóban bűnnek kell tartani nem csak az együtt hálást, de minden más homoszexuális cselekedetet is, ahogy egyébként a katolikus egyház a jelenlegi tanításában annak is tartja. Fun fact, hogy a videóban ezt nem cáfolom, hanem elfogadom (a katolikus részben). Ott pusztán azt mondom el, hogy ehhez a cselekedethez való viszonyunkat kellene újragondolni, mert talán nem égbekiáltó bűn, hanem sokkal inkább a függőségek kategóriájába tartozik. És az utolsó gondolat: az 1Kor 6,9 dilemmája. Egyet tudok érteni veled abban, hogy a keresztény ember kerüljön minden bűnt, amit bűnként felismer az Ige fényében, ebben nincs vita közöttünk. Ez inkább arra volt érv, hogy azok, akik véres szájjal hozzám vágják ezt az igehelyet, jól teszik, ha elgondolkodnak rajta, hogy éppen annyira őket is elítéli, mint engem. Köszönöm a beszélgetést!
Kedves András! Nem engem szólítottál meg, de ha megengeded, egy gondolatom lenne. Azt írod „Részemről nem gondolom, hogy én már megtaláltam volna a végleges válaszokat, inkább kérdéseket, meglátásokat, sejtéseket vetek fel, és örömmel veszem, ha valaki rávilágít a tévedéseimre.” Ez így teljesen rendben lenne, de nem érzed közben a súlyát annak, hogy másokat esetleg félreviszel a tanításoddal? Mert nekem a fenti videóból egy olyan magabiztosság jött át abban, különösen ahogyan bátorítottad az érintetteket, hogy ne higgyenek a farizeusoknak (egy kategória, amiről tudjuk, hogy hamar rá szokás sütni bárkire, aki mer a hagyományos biblikus tanításra hivatkozni), ami azért elég nagy gondot jelent, ha utólag kiderül, hogy tévedtél. És persze, tudom, hogy nincs tökéletes tanító, Tőled sem várja ezt senki, de egy ilyen súlyos kérdésben úgy terelni másokat is, hogy közben állításod szerint Te sem tudod még, hogy mi az igazság…hát nem tudom. Engem nem zavar, hogy homoszexuálisnak vallod magad, szeret az Isten, sose állítanék mást. De azt problémának tartom, hogy a platformodat arra használod, hogy másokat nem túl erős érvekkel a progresszív felfogás felé terelj. Főleg azokat, akik ebben a kérdésben érintettek is. Kérlek olvass és tájékozódj többet azokról, akik keresztényként igenis ellenállnak a homoszexuális késztetésüknek, vagy éppen elindulnak az úton, hogy szétszálazzák, milyen más traumák bújnak meg az érzéseik mögött. Tanulságos. Ők egyébként nyugati országokban, ahol az egyházak örömmel lobogtatják a szivárvány zászlót, nagyon gyakran érzik cserbenhagyva magukat a progresszív „kereszténység” által, mert hiába mennek oda egy paphoz/lelkészhez, hogy ezzel küzdenek, azt a választ kapják, hogy nincs semmi gond, Isten akarja, hogy megéljék a vágyaikat. A gond csak az, hogy nem akarja. Nekik ki fog segíteni? Amit mondani akarok az az, hogy Te szeretnél nagyobb elfogadást az egyházban, de akkor pont azok az lmbtq emberek lesznek kizárva, akik nem szeretnék ezt az identitásuk részévé tenni.
Kedves András,
köszönöm a válaszodat. Azon gondolkodtam, hogy ezt a beszélgetést most vagy úgy tudnám csak folytatni, hogy az rólad és a nyilvánosság előtt vállalt döntéseidről szóljon, vagy olyan elméleti választ írok, ami nem igazán illeszkedik a személyességhez, amit Te magad beleviszel a téma megbeszélésébe. Így inkább csak egyetlen benyomásomat írom le a válaszod kapcsán. Olyan, mintha magad is éreznéd, hogy komoly feszültség húzódik a jelenlegi életmódod és a között a hit között, amit mind a Szentírás (ezt most nem bizonyítom, de ha kell, szívesen), mind az egyházad tanítása meglehetős egyértelműséggel fogalmaz meg számodra, és két dolgot szeretnél csinálni egyszerre: nem akarod megváltoztatni az egyházad tanítását (csak az akkor elítél, vagy bűnbánatra hív), meg akarod változtatni az egyházad tanítását (csak akkor félő, hogy eretnekké válsz, ami nem akarsz lenni). A kettő egyszerre nem megy, szerintem valamerre el kell mozdulnod.
Tisztelt Urak!
„a törvény Krisztusban érvényét vesztette.” – állítás nem állja meg a helyét. Sőt halálosan veszélyes kijelentés, az ige tükre elől kiutat keresők számára.
Ha így lenne, akkor Isten önmagával hasonlana meg, mert az általa felállított törvényt eltörölné, semmissé tenné. Hatalma lenne rá. De oka mi lenne? Hiszen, akkor a kegyelem súlyát és értelmét veszítené.
Egyébként Jézus a Hegyibeszédben ezt mondja: Mt 5,17-18 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.”
Ha törvény betöltését Krisztusban úgy értelmeznénk, hogy nekünk már bármit szabad, mert az Ő vére által felmentésünk van Isten előtt, akkor megcsaljuk magunkat.
Krisztusban a törvény betöltése nem jelent mást, mint hogy felismerem és elismerem a bűnömet és ráeszmélek, hogy Isten a törvény szerinti igazságos büntetést, ítéletet Jézusra kimérte a kereszten. Krisztus értem, érted és minden emberért betöltötte a törvényt, azokért, akik hittel kérik és alázatos szívvel elfogadják.
S bár gyarló testű és lelkű emberként magam is, és gondolom mindannyian küzdünk az Isten elleni lázadás különböző cselekedeteivel, rá kell eszmélnem, hogy a Krisztusban kapott kegyelem engem, mint személyt Isten előtt megment, de a bűnömet nem teszi legálissá, nem teszi nem bűnné, akármekkora is, pici vagy nagy. Nincs különbség.
Rm 3,22-25 „Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát.”
Így nincs más, mint felismerni a kapott kegyelmet, megszomorodni magunkon és Isten megszabadító, megújító kegyelme által elfordulni mindattól, amit az ige bűnnek nevez. S ezért ne akarjuk korszellemmel, történelmi vagy statisztikai adatokkal, és egyéb dolgokkal az ige élét, tekintélyét csorbítani. Az első és legfontosabb lépés, hogy nem akarom eltitkolni vétkem. 1Jn 1,9 „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”
Teszem ezt magam is, még ha olykor ügyetlenül is, és mindenkit bátorítok erre. Próbáld meg, kezd el! Tedd meg az első lépést!
Szeretettel
Kedves Hodász András! A Római levél 1.része világosan fogalmaz. Igenis ismerhették a kölcsönös homoszexuális vonzalmat a Biblia korában, de el is ítélték. “25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.” Az én olvasatomban a melegség büntetés. Amikor Ön összeállt a balliberálisokkal tüntetni nyilvánvalóan hazug érvekkel (sajtószabadság hiánya), akkor ezt valószínűleg szereplési vágyból tette, hiszen eléggé feltűnő, hogy egy egyházi személy támogatja azokat, akik egyébként egy kanál vízben megfojtanák a keresztényeket. Most szorongva várom, hogy egy református lelkész/teológus hasonló okok miatt mikor fog coming-outolni. Az ellenséggel való szövetség már megvan nála is.
Engem érzékenyen érint, hogy akik homoszexuálisak, azoknak szenvedniük kell és kétségeik lehetnek. Szerintem a Biblia nem engedélyezi a homoszexualitást. Viszont a heteroszexualitást sem, amennyiben az a házasság előtti szeretkezésben nyilvánul meg. Ezt meg mintha átugrottuk volna. Már csak az lmbtq a téma. Pedig azért még mindig több a heteroszexuális keresztény. És erről nagy a hallgatás. Jézus idejében korán házasodtak a fiatalok, pár év önmegtartóztatás simán belefért. Ma viszont előbb van a nemi érés és kb 30-34 évesen házasodnak tehát egy kereszténynek elvileg kb 16-20 évet kellene önmegtartóztatásban élnie. Akinek esetleg sikerül ( ismerek ilyet) az házasság után küzd nehézségekkel. Mindig olyan tanuságtételeket hallani, hogy ezer csajom volt aztán megtértem, megismertem az társam és egy év után elvettem stb. De olyat nem nagyon aki konkrétan pl 14-34 éves kora között vidáman élte meg a cölibulit. Az én gyerekeim még kicsik, de ha serdülők lesznek, fogalmam sincs mit mondok majd nekik. Az egyházak vezetőinek meg könnyebb a homoszexualitáson vitatkozni, mint a heteroszexuáls fiatalonak járható, örömteli utat mutatni.
Kedves Hodász András!
Azt mondod:
„Pál, mivel érintkezett a pogány kultúrával, elvileg tudhatott róla, de – mondom a videóban és itt megerősítem – ennek semmilyen jelét nem mutatja. Ezt te sem bizonyítod.”
Én erre pedig azt mondom, hogy ez így egy „bizonyítási kényszer áthárítása” érvelési hiba a részedről. Ugyanis, ha te állítod azt, hogy Pál nem ismerte a két felnőtt konszenzusos, szerelmi kapcsolaton alapuló homoszexualitást, akkor ezt neked kell bebizonyítanod, kétséget kizáró módon, hogy ez tényleg így volt. Ha sikerül, akkor nyert ügyed van. Ha viszont nem, akkor a nagy kérdés az, hogy vajon mi alapján gondolod ezt? Bár azt hiszem, a folytatásban benne rejlik a válasz:
„Ha Pál nem csak illusztrációként használja a homoszexualitást (ahogy én gondolom), hanem valóban magáról a jelenségről ad átfogóan érvényes tanítást, akkor valóban bűnnek kell tartani nem csak az együtt hálást, de minden más homoszexuális cselekedetet is, ahogy egyébként a katolikus egyház a jelenlegi tanításában annak is tartja.”
Tehát amit én látok, és ezt a legnagyobb szeretettel mondom, az az, hogy valahol te is tudod, hogy az, amiben élsz, az nem Isten szerint való. Tudod, hogy az bűn, amiből meg kell térni. Viszont nem akarsz ebből megtérni, ezért kell valami, amivel felmentheted és igazolhatod magad. Ez pedig a ma gyakori, szerelmi alapú homoszexualitást nem ismerő Pál megalkotása. Mert igen, meggyőződésem, hogy ez a „Pál” egy hamis Pál. Egyrészt azért, mert a Róma 1-ből számomra legalábbis egyértelműen kiderül, hogy Pál tud arról, hogy létezik ilyen. Másrészt azért, mert szinte esélytelen, hogy az a Pál apostol, aki a pogány világot járta, ne tudjon erről. Harmadrészt pedig azért, mert hiszem, hogy a Szentírás a Szentléleknek a műve, és ami abban benne van, az nem véletlenül van benne, ami pedig nincs, az nem véletlenül nincs benne. Így egyértelmű, hogy ha az Ige nem csak bizonyos típusú homoszexuális kapcsolatokról beszél specifikusan, hanem általánosságban említi azt, akkor általánosan is kell azt érteni, minden ilyen irányú cselekedetre. Azt gondolom, ezt valahol mélyen te is tudod, és reménykedve könyörgök azért az Úrhoz, hogy előbb-utóbb ez a tudás, és az ebből fakadó megtisztulni vágyás felülkerekedjen a társtalanságtól való félelmeden (ami egy iszonyú érzés, tudom, és éppen ezért nem is kívánok ítélkezni feletted egy percig sem).
Ezzel együtt, ha, mint azt bevallod, magad is csak keresed még az igazságot, azt gondolom – és megint csak, kérlek, úgy olvasd ezeket, hogy szeretettel írom -, hogy talán nem azzal kellene kompenzáld ezt, hogy influenszerként teljes magabiztosságot magadra öltve jelentesz ki olyan dolgokat, amelyekben ezek szerint magad sem vagy biztos. Főleg, hogy ha jól emlékszem, korábban már bevallottad, hogy anno még katolikus „sztárpapként” beleestél már ebbe a hibába, mikor a melegek gyógyítása és hasonló dolgok mellett tettél hitet. Kicsit azt látom, hogy most megint pontosan ugyanazt csinálod, mint akkor, és az akkori hibádat ismétled meg, csak ez úttal már nem papként, hanem influenszerként, a ló másik oldalára átesve.
Óriási felelősség a tanítók felelőssége, szigorúbban leszünk elszámoltatva is az Úr színe előtt, mint a többiek. Ennek tudatában én egészen biztos nem mernék úgy tanítani, hogy közben bevallottam magam is csak keresem az igazságot, s olyat tanítani, amiről nem bizonyosodtam meg Krisztusban, az Ige alapján (és nem a saját testi vágyaimból kiindulva). Tudom persze azt is, hogy a nyilvánosság és a hírnév nagyon kemény drog és nagyon nehéz róla lejönni. Ezzel együtt, mint érted (is) imádkozó ember, azt gondolom, hogy amíg nem találtad meg az igazságot, addig talán mégis ki kellene ebből vond magad, és tartózkodnod kellene mindenfajta nyilvános megszólalástól. Nehogy a végén újra meaculpáznod kelljen, miután rájöttél, hogy amit ezúttal hirdetsz, az nem az igazság, s nehogy megint utólag kelljen bocsánatot kérned sokaktól, amiért félrevezetted őket. Nyilván, nem várom, hogy majd ezen gondolataim hatására hangnemet váltasz, vagy ténylegesen viszavonulsz, amíg magaddal meg nem küzdöttél és az igazságot meg nem találtad. De ha csak elgondolkozol azokon, amiket írtam, már akkor megérte leírnom.
Továbbra is imádságban hordozlak. 🙂
Szeretettel: Ifj. Prózsa István
Isten nem Ádámot és Bélát teremtette hanem Ádámot és Évát. Majd megáldotta őket hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Ez volt kezdetben. Ezt állítja helyre a Messiás Jézus.
Kedves Pipacs!
Én 35 évesen házasodtam, másfél év udvarlás után. Praktikusan sem tapasztalom semmi hátrányát a házasság előtti megtartóztatásnak, csak előnyét, pusztán emberi bölcsesség alapján is ez a jó.
Egy hívő kereszténynek természetesen első Isten rendelése. Jézus nem kényelmes földi életet ígér követőinek, hanem az örök életet.
„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”
A vértanúk az életüket adták, mert nem tagadták meg Jézust.
Kedves ifj. Prózsa István!
Ismeretlenül is hálásan köszönöm mindazt amit írt.
Én, mint nem-keresztény ember azt gondolom, hogy a homoszexualitás keresztény alapon nem igazolható, mert nem hiszem, hogy Pál csak a szabados, durva homoszexuális kapcsolatokat ítélte el, hanem valószínűbbnek tűnik a szövegből, hogy minden homoszexualitást elítélt. Az, hogy Jézus és az első keresztények hagyománya felülírta, kiegészítette, meghaladta az ószövetségi zsidó törvényt, nem vonatkozhat erre az esetre, mert a homoszexualitás elleni tilalmakat viszont nem írták felül. Különösképpen nem igazolható a homoszexualitás a katolikus kereszténység alapján, mert a katolikus kereszténység szerint nem csak a Biblia isten igéje, hanem kötelező ereje van az egyházi hagyománynak is – az egyházi hagyomány pedig kétezer éven át a homoszexualitást tiltó módon magyarázta a Bibliát, hogyha az Egyház tévedett a homoszexualitás elítélésében, akkor tévedhetett más kérdésekben is (pl. a pápai csalatkozhatatlanság, vagy a Szentháromság, vagy az unio hypostatica).
Kedves Ádám! A kommentben írt válaszod konklúziójához szeretnék hozzáfűzni egy dolgot. Azt írod: “szerintem valamerre el kell mozdulnod.”
Szerintem érthető, ha vki nem “mozdul”, hanem Istentől remél választ.
“Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!”/139. zsoltár/
Köszönöm, hogy hozzászólhatok ahhoz, amit Hodász András videójával elindított s amiről Szabados Ádám cikket írt.
„a kölcsönös, szereteten alapuló, kiegyensúlyozott, akár monogám, hosszútávú párkapcsolatban megvalósuló homoszexualitással”.
Ilyen a homoszexualitás? Nem követem a csatornát, de ha rendszeresen ilyenek hangzanak el, akkor a plafont alá kellene dúcolni, mielőtt leszakad.