Az egész országot szíven ütötte az a kegyelmi ügy, amelynek következményeként Novák Katalin köztársasági elnök végül lemondott. Magával a politikai üggyel kapcsolatban csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy a politikában kevés méltatlanabb és igazságtalanabb dolgot láttam annál, mint hogy pont Novák Katalinra csavarodott hínárként egy ilyen ügy, és éppen őt húzta a mélybe, akinek az egész karaktere és politikai tevékenysége ellentétes a gyermekek bántalmazásával vagy annak takargatásával. Egyszerűen nem hihető, hogy éppen ő akarna asszisztálni pedofíliához, ehhez a valóban undorító és súlyos bűnhöz. Valami mélyen hazug és elméretezett ebben a történetben akkor is, ha hibázott. Az, hogy a New York Times aztán úgy keretezte az ügyet, hogy a magyar köztársasági elnök a keresztény családmodell híveként valami „szexbotrányba” bukott bele, különösen kiábrándító annak, aki szereti az igazságot.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a politikai pártok a maguk céljait igyekeznek érvényesíteni egy ilyen ügy kapcsán (támadnak vagy éppen védekeznek, kihasználják a réseket vagy éppen betömni igyekeznek azokat). Azon sem kell meglepődnünk, hogy a bulvársajtónak ez csemege, vagy hogy a pártos média (New York Times, Origo, Telex, 444, PestiSrácok, Magyar Nemzet, Népszava, Megafon stb.) az általuk támogatott politikai oldal vélt érdekei mentén tálalja és értelmezi a történteket. Azon azonban érdemes elgondolkodnunk, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk az igazsághoz. Az ügy kapcsán leginkább azon döbbentem meg, hogy szinte minden szereplő mennyire egyértelműnek vette, hogy Novák Katalin tévesen adott kegyelmet. Lehet, hogy ez a helyzet, de bennem kezdettől vannak kétségek, és ennek éppen az az oka, hogy Novák Katalin személyes és politikai krédójától teljesen idegen, hogy olyan embert támogasson, aki fedezi a pedofíliát. Vajon mit látott az ügyre ránézve? Vagy mit láttak a tanácsadói? Számít ez? Politikai szempontból talán nem (mindegy, hogy mi az igazság, stratégiai hibát követett el), de az igazság szempontjából nagyon is számít. Kell, hogy számítson!
Tegyünk egy gondolatkísérletet. Ha igaz a megvádolt igazgatóhelyettes védekezése (a sajtóban itt-ott olvasni lehetett K. Endre részletes nyilatkozatát, amely a felülvizsgálati kérelmét is megalapozta), nem ez lenne az első eset, hogy egy ártatlan embert igazságtalanul kereteznek és hitvány bírói tevékenység következtében darálja be az igazságszolgáltatás gépezete. Erről nyilván sem a köztársasági elnök, sem az igazságügyi miniszter nem beszélhet, mert az igazságszolgáltatással kapcsolatos közbizalmat nem áshatják alá, de nekünk ne legyenek illúzióink! Vannak a valóságban kafkai történetek (személyesen is ismerek ilyet), és ha ez is az (nem tudom, hogy az-e), akkor egyáltalán nem magától értetődő, hogy a köztársasági elnök helytelenül járt el, amikor az ügyre ránézve kegyelmet adott. Képzeljük el egy pillanatra, hogy dolgok szerencsétlen együttállása miatt velünk történne olyan, hogy pedofil bűncselekménnyel vagy annak takargatásával vádolnak bennünket, és ártatlanul el is ítélnek. Ennél rettenetesebb rémálmot őszintén szólva most nehéz elgondolnom. Számít, hogy az illető nevelőtanár elkövette-e azt, amivel a bulvármédia megvádolta, és amivel végül elítélték? Hogyne számítana! Tudunk erről biztosat? Nem. Viszont elgondolkodtat, hogy kik álltak ki K. Endre mellett. Például Novák Katalin. Akik megütköztek Novák Katalin döntésén, abból a premisszából indultak ki, hogy K. Endre pedofil bűncselekményhez asszisztált. De éppen a premissza kapcsán merültek fel a kérdések. Érdekel bennünket, hogy mi az igazság? Biztos, hogy tudjuk, mi az igazság?
A történetnek egyébként lehet olyan kedvező kimenetele, hogy ezután Magyarországra nehezebben fog betörni az a nyugati trend, amely fokozatosan bontja le a gyermekek szexualizálásával szembeni korlátokat. Az egész társadalom kiéleződött a gyermekek kérdésében, és ennek lehet pozitív hozadéka. Talán nem baj, hogy most azok is kimentek tüntetni Novák Katalin ellen, elítélve a gyermekek szexuális kihasználását, akik korábban a Meseország mindenkié c. mesekönyv mellett agitáltak, nem láttak problémát abban, hogy transzvesztita előadók ólálkodjanak be az óvodákba, iskolákba, simogassanak kislányokat és kisfiúkat, és azon sem hördültek fel, hogy németországi iskolákban éppen maszturbálószobákat (!) alakítanak ki, ahol a kisgyerekek együtt fedezhetik fel szexualitásukat. Novák Katalin lemondatása után nehéz lesz visszamenni megint a pedofiltörvények elleni tiltakozáshoz és a drag queenek melletti érzékenyítéshez. Ez jó fejlemény lenne, és ha a köztársasági elnök vezéráldozata kellett ehhez, akkor hosszú távon talán megérte. A pedofíliának (beleértve a kamasz fiúkkal létesített homoszexuális kapcsolatot is, amiről ennek a történetnek a magja szól) semmilyen formában nem lehet helye a társadalomban, és a törvény szigorával kell fellépni ellene.
Az én félelmem az, hogy a mostani hisztérikus légkörben K. Endre egyfajta fordított George Floyd-üggyé válik, amelyben Novák Katalin kapja meg Derek Chauvin méltatlan szerepét. Ez részben már be is következett. George Floyd kapcsán egy egész világ ítélt azonnal, anélkül, hogy az ügy részleteit ismerte volna. George Floydnak Amerikában még szobrot is állítottak, Derek Chauvin pedig a lehető legszigorúbb börtönbüntetést kapta. A társadalmi nyomás olyan nagy volt, hogy egyszerűen nem lehetett igazságos, körültekintő ítéletet hozni. Ma már tudjuk, hogy Floyd kapcsán perdöntő bizonyítékokat el is hallgattak. Nem az igazság számított, hanem a társadalmi ítélet gyors végrehajtása. Az ügyészek, ügyvédek és bírók is emberek (nem beszélve az esküdtekről, akik az angolszász rendszerben a végső verdiktet kimondják). Hallottunk már igazságtalan ítéletekről? Hogyne hallottunk volna! Amerikában folyamatosan tárják fel azokat az eseteket, amikor ártatlanul elítélt emberek évtizedeket töltöttek börtönök mélyén. Megtörténhet ez Magyarországon? Semmi garanciát nem látok arra, hogy nálunk ideálisabb lenne az igazságszolgáltatás, mint Amerikában. Ártatlanul ítélték el K. Endrét? Fogalmam sincs. Lehet, hogy nem. De valamiért Novák Katalintól kegyelmet kapott, és ennek egyik lehetséges oka az, hogy nem minden stimmelt a bírósági ítélettel. A kegyelmi jogkör éppen ilyen esetekre is létezik.
Ijesztőnek tartom azt a tendenciát, hogy a sajtó és a politika hatására a társadalom rögtönítélő bírósággá válik, és még ijesztőbbnek, hogy kiváló emberek (igen, Novák Katalint annak tartom) a politikai haszonszerzés vagy éppen a politikai kármentés statáriális áldozatai lesznek. A politikai logikát értem. Mindkét oldalon. A morális logikát is. De van egy mélyebb réteg, ez pedig az igazság, amelyen minden ítéletnek nyugodnia kell. Vajon ez nem sikkadt el? A Biblia azt tanítja, hogy ne ítéljünk látszat szerint (Jn 7,24), valamint hogy legyünk késedelmesek a szólásra, késedelmesek a haragra (Jak 1,19), mert Isten fogja majd megvilágítani a sötétség titkait, ő fogja nyilvánvalóvá tenni a szívek szándékait (1Kor 4,5).
Döbbenetes, hátborzongató és katartikus fordulatok lesznek a Nagy Fehér Trón előtt.
Kedves Ádám!
Mindenekelőtt örömömet szeretném kifejezni, hogy továbbra is józan hangú, gondolatébresztő írásokkal örvendezteted meg a nagyérdeműt. Hála érte(d)!
Szeretném hozzáfűzni a gondolataimat ehhez az írásodhoz.
Novák Katalin lemondása kapcsán eszembe jutott az, hogy mennyire nem jó a közéleti személyekből kvázi-bálványt csinálni. Az a meglátásom, hogy egyre inkább jellemző ez a jelenség. Szélsőjobbtól szélsőbalig egyaránt sorra jelennek meg a „messiás-figurák”, és valamiféle „messiás-várást” látok az emberekben is. Amikor Novák Katalin köztársasági elnök lett, a keresztyén értelmiségiek hangosan üdvözölték, és bevallom már akkor az volt az érzésem: ebből baj lesz. Miért? Mert azt a látszatott keltette, hogy az ő személye lesz a garancia arra, hogy jó irányba indulnak a dolgok a közéletben/politikában (ti. küzd majd a konzervatív-keresztény értékekért, küzd a progresszió ellen, stb.). Sajnos ez a rajongás könnyen túlcsordulhat, és ezért is okoz ekkora fájdalmat most sokaknak a lemondása. Pedig véleményem szerint egy érett demokráciában az, hogy egy politikus vagy közéleti szereplő lemond, nem kéne, hogy ekkora csinnadrattát keltsen. Ebből a szempontból Novák Katalin tényleg példát mutatott: felelősséget vállalt a pozíciójából fakadó dolgokért. Hangsúlyozom, nem feltételnül a tetteiért, mert ez annál többről szól.
Mindazonáltal szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy károsnak vélem a közéleti és politikai szereplőkbe vetett hitet. Direkt fogalmaztam így. Akár Novák Katalin, akár Orbán Viktor, de Dobrev Klára vagy újabban Toroczkai László kapcsán sokan vannak, akik egyedül tőlük várják az ország sorsának jobbra fordulását. Ez a látásmód pedig egy idő után oda jut, hogy elképzelhetetlenné válik a „hívő” számára, hogy a nevezett személy hibázzon, hovatovább felelősséget vállaljon valamiért és esetleg le is mondjon. Ez torzítja a közéletet és olyan korcsosulásokat okoz, mint Rogán Antal propagandaminisztériuma, ami foggal-körömmel védi a miniszterelnököt és szűk körét (feláldozva bárkit, ha kell, aki nincs ebben a körben); vagy mint azt a tényt, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig a baloldali ellenzék vezető politikai arca lehet (köré is kiépült egy hasonló, csak kevésbé erős szervezet).
Ráadásul Novák Katalin vállán ott nyugodott valami kezdettől fogva, ami rizikóssá tette számára a köztársasági elnöki címet: előtte pártpolitikus és politikai tisztviselő volt. Ez most is rányomta a bélyegét a lemondása körüli botrányra.
A kegyelem és népítélet kapcsán: azt gondolom, ezen 2024-ben megrökönyödni naivitásra vall. Ha megnézzük a politikai-közéleti történéseket, látjuk, hogy a lejárató hadjáratok korát éljük. Akár van alapja, akár nincs, bárki ellen be lehet vetni a sajtót és fellázítani a népet. Ezt csinálja a szupertoleráns liberális oldal és a szuperkeresztény konzervatív oldal is. Csak éppen, ha az egyik háborog, a másik hallgat és/vagy védekezik. Az embekeret pedig csakis addig érdekli bármelyik ügy, amíg írnak róla. Aztán jön a következő. Ez történik kül- és belpolitikai ügyekben egyaránt. Teljesen mindegy, mi az igazság: irreleváns. Ha ki is derül, akkor is csak évekkel később, de akkor már maximum rehabilitálni lehet az érintetteket – ennek pedig nincs hírértéke.
Visszatérve az eredeti gondolatomhoz: veszélyesnek tartom bárki, de különösen a keresztyének számára, hogy közéleti és politikai személyeket akár csak egy kicsit is bálványozzanak. Már a kiállás maga is rizikós, de ha a támogatás mellé kritika is társul (ilyen gyakorlatilag nem létezik ma Magyarországon), talán még vállalható. A teljes mellszélességű támogatás azonban veszélyes, mert könnyen feltétlen követéssé válhat, ami egyrészt károsítja a krisztusi tanítás követésébe vetett élet művelését, másrészt a támogatott személy minden tettének kritikátlan elfogadását eredményezheti.
Hosszú voltam, de remélem, átjött a mondanivalóm lényege és találsz benne értékes gondolatokat (a többi olvasóval egyetemben).
Az természetes, hogy én magánemberként gondolhatom úgy, hogy egy elítélt valójában ártatlan; tévedés áldozata. Szerintem ezt Novák Katalin, mint magánember is gondolhatja így. Azt nem tudom biztosan, pedig fontosnak tartom tisztázni, hogy elnöki szerepében gondolhatja-e így? Tehát lehet-e egy kegyelmi döntésnek az az indoklása, hogy véleménye szerint a bíróság téves, esetleg túl szigorú ítéletet hozott? Ha igen, akkor biztosan nem maga a döntése volt a hiba, és pont az ellenkezője igaz, mint amiért most távoznia kell. Ugyanis a döntésével épp azt fejezte ki, hogy ez egy olyan súlyos bún, hogy elítélni csak 110 %-os bizonyítottság esetén szabad bárkit is. A beszédben ezt szerintem tűpontosan meg is fogalmazza:
„…abban a hiszemben döntöttem, hogy az elítélt nem élt vissza a rábízott gyerekek kiszolgáltatottságával. Tévedtem, mert a kegyelmi döntés, és az indokolás hiánya alkalmat adott arra, hogy a pedofíliára vonatkozó zéró tolerancia kapcsán kételyeket ébresszen.”
Azaz nem a döntése volt hibás erkölcsi értelemben, hanem az, hogy nem számolt a politikai következményekkel.
Csak az a szomorú, hogy végső soron tényleg nem az etikai olvasat számít, hanem a politikai. Persze, ez már rajtunk is múlik, hagyjuk-e, hogy így legyen.
Kedves Bálint,
ebben a témában néhány éve ezt írtam: Politikai választásokon nem Messiást vagy lelkészt választunk. Legutóbb a Márki-Zay Péter körüli kezdeti felhajtás kapcsán észleltem ilyesmit. Novák Katalin kapcsán nem tapasztaltam magam körül hasonlót, a közéletben is maximum egészséges tiszteletet (meg persze az ellenkezőjét) észleltem, bálványozást nem, de még csak feltétlen bizalmat vagy lelkesedést sem. Lehet, hogy más körökben volt ilyen, de azzal nem érintkeztem. Most is inkább az lepett meg, hogy milyen gyorsan elengedték a kezét.
Kedves Ádám!
Bármennyiére is szeretném hogy így legyen, sajnos nem tartom reális forgatókönyvnek ezen kijelentésedet:
„Novák Katalin lemondatása után nehéz lesz visszamenni megint a pedofiltörvények elleni tiltakozáshoz és a drag queenek melletti érzékenyítéshez.”
Az ő szemükben ez két külön dolog, az az elfogadásról, toleranciáról, szeretetről szól, aljas rágalom az LMBTQ-t bármilyen formában a pedofíliával összefüggésbe hozni. Ez az ő narratívájuk, ez a szemükben két külön dolog. Legalábbis a hasznos hülyék szemében (a főkolomposok persze pontosan tudják, hogy mit akarnak és mi a cél).
Bili,
a szándékokat illetően nekem sincsenek illúzióim, de az érzékenyítés nehezebb lesz, és erről szerintem azok is gondoskodni fognak, akik most kénytelenek voltak az ügy oltárán vezéráldozatot hozni. A közvéleményt kivételesen mindkét oldalról egy irányba dolgozták meg.
„abból a premisszából indultak ki, hogy K. Endre pedofil bűncselekményhez asszisztált. De éppen a premissza kapcsán merültek fel a kérdések. Érdekel bennünket, hogy mi az igazság? Biztos, hogy tudjuk, mi az igazság?”
Tudjuk, és köznyelvileg az a helyzet, amit írtál: „K. Endre pedofil bűncselekményhez asszisztált”
Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.17/2020.
Kúria Bfv.III.1.191/2022/13.
Ki lehet keresni a neten, el lehet olvasni, lehet vitatni megfelelő szakmaisággal, ez az ügy lényege, korrekt ítélet született. A két ítélethez nyolc bíró adta a nevét. A közzétett ítéletek ebben nem anonimak. OTT VAN A NEVÜK, NYOLC BÍRÓ NEVE VAN OTT AZ ÍTÉLETEK VÉGÉN!
Súlyos tévedés a lényegében publikus ítéleteket relativizálni, és a „sub rosa” kegyelemmel bíróellenes hangulatot kelteni, mert „hátha nem minden stimmelt a bírósági ítélettel”
K. Endre utólagos „védekezése” értékelhetetlen, szubjektív, önsajnáltató, személyeskedő, semmiféle kérdés sem merül fel. Az meg mindennek az alja, hogy az anyaországot pocskondiázza, mert áttelepült erdélyiként őt itt megalázták egy koncepciós ügyben, meg utánajárt a sajtó az ügynek, és így derült ki, hát mégis, mit képzel? Megjegyzéseket tesz az áldozatokra, hogy nem tudták hasznosan elkölteni a kártérítést, ez mégis mi? Sajnos a szövegéből kitűnnek a lelki gondok az elmúlt évek terhei miatt, ezzel jó lenne szembenéznie, a bűnös is ember, van remény.
Ha van nagyon ritkán hibás ítélet (ez nem volt az), akkor viszont lehet ugyanígy hibás kegyelem is. Na, ez az volt. Igazságos ítélet, igazságtalan kegyelem, keresztényeknek biztos dermesztően hangzik, de ez „csak” jog. Hogy miért volt hibás a kegyelem, azt kellene vizsgálni, csak ehhez nincs elég információnk, és valószínűleg nem is lesz. Általában jó lenne bízni az igazságszolgáltatásban, mert ha nem is hibátlanul, de működik, csak rosszabb alternatívák vannak, például a politika és a népítélet. Meg hát nemcsak az elnök, hanem a jó blogger is tévedhet néha, ahogy a fenti bejegyzésben látjuk, de az én bizalmam töretlen, hát kivel vitatkoznék ilyen jókat?!
Persze, hogy tévedhetek. De most nem állítottam, hogy az ítélet téves volt, sem azt, hogy a kegyelem helyes. És szerintem is még mindig az igazságszolgáltatásban való közbizalom a jobb, mint az ellenkezője. Viszont az igazságszolgáltatás is tévedhet, és sajnos túl sokszor téved is. Hogy ebben az esetben is erről van-e szó, azt nem tudom. Csak elképzelhetőnek tartom, különösen a kegyelmezés miatt.
Végre egy tiszta hang! (Benchmark)
KE védekezésének értékelése is helytálló.
A lekisebb mértékig helytadni KE védekezésének az ítéletek elolvasása nélkül elfogultság az egész ügy kapcsán.
Ez így nekem túlzásnak tűnik. Határozott véleményalkotáshoz tényleg elengedhetetlen az ügy alapos ismerete, de a védekezés nyitott megfontolása önmagában nem elfogultság. Valami oka van annak, hogy K. Endre kegyelmet kapott. Elolvasva a védekezését sok dolgot én is furcsállok az ítéletben. Lehet, hogy ezekre vannak erős és meggyőző válaszok. Az viszont szintén tény, hogy az ügy egyik vonalán, amit K. Endre is említ, még a gyermekek ügyvédje is teljesen fennakadt az ítéleten. Érthetetlen, hogy a ténylegesen bántalmazó nevelőtanárnak, akit maga K. Endre szembesített, nem kellett börtönbe mennie, K. Endrének viszont igen. Az is ténynek látszik, hogy a K. Endre mellett tanúskodni akaró gyerekeket nem hallgatták meg. Eljárási hibákat is elkövettek. És vannak további furcsaságok is. Engem érdekel az igazság, és nem vagyok biztos abban, hogy igazságos ítélet született. Azt viszont nem állítom, hogy így is van.
Kedves Ádám!
Írod: „Valami oka van annak, hogy K Endre kegyelmet kapott” , azért remélem te sem zárod ki, hogy politikai lobbi, támogatásnak van a legnagyobb esélye. A korábbi napokban feltártak olyan tényeket, hogy az Orbán családhoz/Felcsúthoz voltak szálai K Endrének, bár megdönthetetlen bizonyíték nyilván nincs róla. Ebbe a politikai rendszerbe ez egy teljesen beleillő megoldás viszont.
Nem zárom ki, mert nem látok a színfalak mögé, de most nem is gondolom, hogy ennek a magyarázatnak lenne a legnagyobb esélye.
„Viszont az igazságszolgáltatás is tévedhet, és sajnos túl sokszor téved is.” Nem én mondom, hanem egy jelenleg is gyakorló bíró, hogy erre való a másodfok és a Kúria, hogy az elsőfok esetleges hibáit, tévedéseit korrigálja. Egy bíró tévedhet, adott esetben igen gyakran, hiszem emberből van, és reménytelenül túl vannak terhelve (pl mert a bírók többsége mostanra nő, és ha gyermekszülés, vagy tartós betegség, neadjisten nyugdíjba vonulás miatt kiesik, az ügyeit szétosztják a többi bíró között, mert a rendes eljárásrend szerint évekbe telik, mire helyettest neveznek ki a helyére). De több bíró már jóval kisebb eséllyel téved, ha egyáltalán.
Ha viszont arra gyanakodunk, hogy koncepciós perben felülről erőltetett, politikai indíttatású ítélet született mindhárom fokon, az erősen felveti a bírói függetlenség és szakmaiság kérdését, amivel viszont politikai irányba indulunk el (elmúlttizenháromév). K. Endre több helyen is utalt rá, hogy példát akartak vele statuálni. De vajon ki? A jogszabályt, aminek alapján elítélték, a fennálló hatalom hozta, a bíróság átalakítása, megfélelmítése és hatásköreinek csorbítása szintén a fennálló hatalom műve… Nagyon messze vinne egy ilyen vádaskodás.
Én azon a véleményen vagyok, hogy amíg a kegyelemre nem kapunk magyarázatot, addig minden csak találgatás. Jó lenne magyarázatot kapni, tiszta vizet öntene a pohárba, és a hiánya számomra azt jelenti, hogy nem létezik vállalható magyarázat. Sajnálom én is, hogy két értékes női politikus karrierrje ment rövid úton a kukába. Ez sok mindent elárul arról, mit várhat bárki is a fennálló hatalomtól.
Én elsősorban nem a bírói függetlenség kérdését vetném fel, hanem az emberi tényezőket. Az emberi tényezők még a természettudományos kutatásokban is jelen vannak (pozitív és negatív értelemben egyaránt), hát még a jogban és az igazságszolgáltatásban. Tévedések, méltánytalanságok a legjobb igazságszolgáltatás esetében is előfordulnak. Az emberek hibáznak, gyarlóságokat tesznek, mulasztanak, hipotéziseikhez ragaszkodnak, saját élettörténetük mintázataira támaszkodnak, stb. Nem ismerem Magyarországon a bírói kar politikai elfogultságát, de születtek fura ítéletek minden irányban. Az igazgatóhelyettes keretezését úgy tudom, az RTL Klub kezdte.
Ádám!
„… de a védekezés nyitott megfontolása önmagában nem elfogultság.”
Valóban nem. El lehet olvasni, értékelni is lehet a védekezést.
De KE védékezése egy komplett konteo. Teljesen életszerűtlen akár a konteo RTL-es vonalát nézem, akár a politika szálat.
Kriszta is megírta: a konteo egy kegyelmezési hibánál súlyosabb helyzetre utalna. Azt jelentené, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége megszűnt. Ha már egy RTL is el tud intézni koncepciós pert. 🙂 Vagy mely politikai tényező rendelte meg a koncepciós pert? A teljesen inkompetens ellenzék? Vagy a FIDESZ, amelynek nem lett volna erre semmi szüksége?
Ez a konteo vonal erősen kétségessé tesz KE tényállításainak megalapozottságát.
Másrészt az előző posztból dzsaszpert idézném: „az ítéletek tényállása szerint a gyerekek gyámhivatalnak címzett leveleit is továbbította az ismerten nyomozás alatt álló igazgatónak, a facebook poszt erre nem tér ki.”
Tehát KE önmaga védelmében minimum egy releváns tényt is elhallgat. Mennyit még?
Végül hadd tegyek fel egy kérdést. Hogyan lehet egy harmadfokú ítéletig eljutott ügyben a nyilvánosság előtt eldönteni, hogy ártatlan vagy bűnös KE?
Köznyilvánosan – mondjuk TV-kben, interneten közvetítve – kellene újra lefolytatni egy kvázi pert? És minden korábbi résztvevő szólaljon meg? Igazoljon, bizonyítson, érveljen? És ki(k) és hogyan dönthetné(k) el, hogy KE ügyében akkor mi az igazság? Legyen utána közvéleménykutatás, vagy nemzeti konzultáció, vagy népszavazás?
Nincs erre járható út, hogy az „igazság” kiderülhessen. Illetve egy van: el kell olvasni az ítéleteket végig, össze kell vetni a védekezéssel.
sifnomis,
ha engem ártatlanul vádolnának és ítélnének el, és minden védekezésem falakba ütközne, lehet, hogy én is konteókat gyártanék. Novák Katalin valamiért úgy vélte, hogy az ítélet rossz, kegyelmet adott. Nem tudom, hogy ebben tévedett-e. Lehet, hogy igen. Lehet, hogy az ítéletalkotásban szerepet játszottak olyan tényezők, amelyeket soha nem fogunk megtudni. És igen, igazad van abban, hogy valószínűleg ezzel együtt nincs jobb út az igazságos ítélet meghozatalára, mint az igazságszolgáltatás rendes menete. Viszont ebben mégiscsak szerepet kap a jogrendben a köztársasági elnök kegyelmezési joga, amely belenyúlhat az igazságszolgáltatás menetébe azután is, hogy az megjárt minden szintet. Pont azért is, mert lehetnek olyan szempontok, amelyek méltánytalan vagy rossz ítélethez vezettek. Ennél jobban nem látok rá az ügyre. Szörnyű dolog a pedofília mentegetése. Szörnyű dolog az is, ha valakit ártatlanul vádolnak meg ezzel. Nem tudom, miért jutott a (volt) köztársasági elnök arra a döntésre, hogy itt az utóbbiról van szó. A döntése politikai következményeit ismerjük.
Ádám,
„Én elsősorban nem a bírói függetlenség kérdését vetném fel, hanem az emberi tényezőket.” Igen, vannak emberi tényezők. Van olyan bíróság, ahol az egyik bíróra köztudottan nem szabad családjogi eseteket testálni, csak gazdaságiakat, mert olyan a személyisége. És ez a helyzet nem jobb lesz, csak rosszabb, ha ma már bírói gyakorlat nélkül is lehet valaki a Kúria elnöke… De ismétlem: ezért van a másodfok és a Kúria, hogy az elsőfok esetleges hibáit korrigálja. Nincs lehetetlenség, de nehezen elképzelhető, hogy mindhárom fokon ugyanazt a hibát követné el nyolc bíró. Hacsak nem gondoljuk azt, hogy mind a nyolc politikai megrendelésre dolgozott. Akkor viszont nehezen mutogathatnánk a „komcsi baloldalra” (idézet Budai Gyulától).
„Nem ismerem Magyarországon a bírói kar politikai elfogultságát” Nem is lehet, nem is szabad megismerni. Bírók nem lehetnek politikai párt tagjai, sem cégtulajdonosok, és a véleménynyilvánítási szabadságuk is erősen korlátozva van. Pont azért, hogy ne lehessenek korrumpálhatók. Sajnos a fizetésük közel sem emelkedik olyan mértékben, mint az általuk elítélt gazdasági bűnözőké. 🙁
„Az igazgatóhelyettes keretezését úgy tudom, az RTL Klub kezdte.” Egy magára valamit is adó bíró versenyt űz abból, hogy neki senki se mondja meg, mi legyen a véleménye. Különösen ne a média. Nem ítélhet úgy, mert ilyen vagy olyan a közvélemény, a közhangulat Egy bíró kezét köti a jog: nem igazságot szolgáltat, hanem jogot. A jog köti a kezét, és nem ítélkezhet sem megérzésre, sem magánvéleményre, sem megrendelésre. Ezért lenne különösen fontos, hogy a bírói kinevezéseket ne egy pártpolitikus hagyja jóvá. 🙁
Ádám!
” Viszont ebben mégiscsak szerepet kap a jogrendben a köztársasági elnök kegyelmezési joga, … Pont azért is, mert lehetnek olyan szempontok, amelyek méltánytalan vagy rossz ítélethez vezettek.”
A kegyelem intézményének nem az a célja, rendeltetése, hogy hibás, rossz ítéleteket korrigáljon. A többfokú bíróság szolgálja azt a célt, hogy a bírói tévedéseket korrigálják.
A kegyelem gyakorlása során soha sem azt mondják ki, hogy akinek megkegyelmeznek, az ártatlan. Az elítélt minősítése marad „bűnös”, viszont az ítéletet engedik el, és mentesíthetnek kapcsolódó jogkövetkezmények alól.
KE az ártatlanságáért küzd. Az elnöki kegyelem ezt nem ad(hat)ta meg neki.
„Nem tudom, miért jutott a (volt) köztársasági elnök arra a döntésre, hogy itt az utóbbiról van szó.”
Hogy az elnök azért adott kegyelmet, mert KE ártatlan volt – találgatás. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez volt a kegyelem indoka.
Krisztina,
nekem is van képem az ideális igazságszolgáltatásról, és hiszem, hogy a végső isteni igazságszolgáltatás tökéletes is lesz. Most viszont olyan világban élünk, ahol a bírók is véges és bűnös emberek, tévedhetnek, gyakran tévednek is, és maguk előtt hólabdaként görgetik is időnként a tévedéseiket a következő szintekre. Olyan világban élünk, ahol a legfőbb bírói kinevezések a politikum döntései (még Amerikában, a hatalmi ágak szétválasztása és a fékek és egyensúlyok hazájában is az elnökök és a szenátusi többség választják a szövetségi és legfőbb bírókat, a nép pedig a főügyészeket, akik mellett politikai pártok kampányolnak). Olyan világban élünk, ahol kilenc bíró dönthet arról, hogy a gyermekek megölése az anyaméhben reproduktív jog-e, van-e olyan, hogy melegházasság, és helyes-e diszkriminálni a bőrszín alapján (a háromból háromban szerintem teljesen rossz döntéseket hozva). Számos esetben a legmagasabb szinteken elítélteket mentenek fel évtizedekkel később, mert kiderül, hogy rossz volt az ítélet. A politika szerintem nem ott jelenik meg ebben a történetben, ahol sejteted. Inkább ott, hogy az igazság kérdését nem lehet kibeszélni, mert túl nagy a tét és túl nagy a kockázat.
sifnomis,
Novák Katalin ezt mondta: „Tavaly áprilisban abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával. Hibáztam, mert a kegyelmi döntés és az indokolás hiánya alkalmas volt arra, hogy a pedofíliára vonatkozó zéró tolerancia kapcsán kételyeket ébresszen. Márpedig itt nincs, és nem is lehet kétely. Soha nem adnék kegyelmet annak, akiről azt gondolom, hogy fizikailag vagy lelkileg gyermekeket bántalmaz. Így volt ez akkor és így van ez ma is.”
Én ezt úgy értem, hogy úgy gondolja, a konkrét ügyben nem olyannak adott kegyelmet, aki – fizikailag vagy lelkileg – visszaélt volna gyermekek kiszolgáltatottságával. Vagyis helytelen volt az ítélet.
Az elnöki kegyelem kritériumai nincsenek jogszabályban rögzítve. A kegyelmezési jog viszont az igazságszolgáltatásba való beavatkozást jelent, és az alkalmazására akkor is sor kerülhet, ha a Btk. szerint ennek egyébként nincs helye. A jogkör éppen annak az elismerése, hogy az igazságosság és a méltányosság a valóságban bonyolultabb kérdés, mint ahogy a bírói ítéletekben megjelenik. Hogy itt ez van-e a háttérben, azt nem tudom, de K. Endre védekezését végigolvasva ezt könnyen el tudom képzelni.
Ádám,
„Az elnöki kegyelem egyik funkciója, hogy bizonyos esetekben korrigálja az igazságszolgáltatást, és közelítse az ítéletet a társadalom igazságérzetéhez. ( Pl valakit közúti baleset okozásáért ítélnek el, de a börtönben közben súlyos beteg lesz.)
A másik lehetséges indok az elnöki kegyelemre, amikor olyan morális aspektusa van az adott ügynek, amit a jog nem tud kezelni. Ilyenkor a kegyelem azt fejezi ki, hogy a társadalom erkölcsileg felmenti az elkövetőt. (Pl Simek Kitti ügye.)
Az elnöki kegyelem akkor tudná ellátni eredeti funkcióját, ha nyilvános lenne a kegyelmi döntések indoklása. Ebbe a funkcióba nyúl bele a K. Endrének adott elnöki kegyelem, de úgy, hogy az indoklás hiányában nem világos, ezzel mit üzennek a társadalomnak.
Az előbb felsorolt esetek mind azt mutatják, hogy lehetnek méltányolható indokok az elnöki kegyelmeknél. K. Endre esetében viszont nem tudunk ilyesmiről.
Társadalmi szinten az is káros lehet, hogy hivatalos magyarázat hiányában az emberek elkezdenek spekulálni és konteókat gyártani, ami csak tovább polarizálhatja az amúgy is erősen megosztott magyar társadalmat.”
(Telex-cikk szemlézése)
Én továbbra is várom a magyarázatot a kegyelmi döntésre. Addig minden egyéb csak találgatás.
Én is kíváncsi lennék egy részletes indoklásra, maga Novák Katalin is ezt nevezte hibának, amiért bocsánatot kért és lemondott. De egyébként nincs ilyen jogszabályi kötelessége, az indoklás korábban sem volt gyakorlat. Viszont valamennyit tudunk arról, hogy miért adott Novák Katalin kegyelmet: abban a hiszemben tette, hogy a férfi nem élt vissza a gyermekek kiszolgáltatott helyzetével.
Nagyon érdekes maga az amnesztia is,eddig kik és hogyan kapták.Általában nem azért kapták mert megérdemelték. A lényeg hogy mihez kezdtek utána.
pl, Rózsa Sándor, 1868-ban amnesztiával szabadult, de ennek ellenére nem hagyott fel életformájával. Viszont 1868-ban nem ostromolták meg emiatt a bécsi kamarillát és nem mondott le a király vagy a kancellár.Vagy amikor Kádárék Mindszentyt amnesztiával kiengedték, nem robbant ki szélsőbalos atiesta tüntetés.
Félelmetes az ahogy most ez ennyire túl lett reagálva.
Ahogy telnek a napok, egyre több „i”gazság jön a felszínre ebben az ügyben, lassan ember legyen a tálpán, aki tisztán átlátja az egész helyzetet. Annyi bizonyos, hogy maga a pedofil ügy nem az első olyan „sötét oldala” a magyar társadalomnak, amit most megismerhettünk. Biztos, hogy van több másik is, de nem kapott „alapos” törvényes vizsgálatot vagy „helyes” ítéletet. De kinek is jár a felmentés, a kegyelem? Most koncepciós perügyben lett elítélve K. Endre vagy mégsem? Aki felmentést, kegyelmet ad, miért nem hozhatja nyilvánosságra a felmentés okait? Vagy a bírói ítélet hibáit? Mi az, amit magától és mi az, amit mások miatt hozott meg az elnöki kegyelem kihirdetésekor? Miért nem vizsgáljuk meg a többi kegyelemben részesült személyt, beleértve a Hunnia-per 7 tagját is? A mondás szerint fejétől bűzlik a hal. Sajnos a politika bűnei számosabbak, mint a fejünkön lévő hajszálak. Persze csak azt kell elnöki kegyelemben részesíteni, aki „nyilvánosan” el lett ítélve. Nem elnöki kegyelemre lenne szüksége ennek a világnak, hanem mennyeire, mert mindaz, amit annak a látszatával is tesznek besározzák azzal annak a valódi, szellemi értékét és üzenetét, mert nem a megbánás és a bűnvallás okából hozzák azt meg. De eljön az óra, mikor a világ csak azért fog majd kiáltani, hogy azt valójában megnyerhesse! Az Úr Jézus Krisztus igaz és tiszta kegyelme legyen Mindenkivel!
Amikor kegyelmet adott, akkor abban a hiszemben tette, hogy az elítélt nem élt vissza a gyermekek bizalmával. De lehet, hogy azóta már neki is más a véleménye (de a kegyelmet már visszavonni nem tudja). Amikor a kegyelmet kapta a legfelsőbb bírósági ítélet még nem született meg, ha jól tudom. Lehet, hogy annak fényében másként dönt. Legvalószínűbbnek tartom, hogy valaki, akiben megbízott, tanácsolta neki hogy adjon kegyelmet, mert nem volt jó az ítélet.
Érdekes, hogy amíg itt találgatjuk, hogy mi történhetett, valaki éppen bepakolja csomagjait, hogy csendes, burgenlandi elvonulásából visszatérjen a nyüzsgő magyar közéletbe…
Ádám, köszönöm neked ezt az posztot, pontosan azt írtad le, ami bennem is kavarog már napok óta. Néhány napig olvastam a cikkeket, jobboldalit, baloldalit, feltett célom volt, hogy márpedig ezt az ügyet végig kísérem. Eljutottam oda, hogy már tudatosan nem teszem, a saját lelki jóllétem érdekében.
“De egyébként nincs ilyen jogszabályi kötelessége, az indoklás korábban sem volt gyakorlat. Viszont valamennyit tudunk arról, hogy miért adott Novák Katalin kegyelmet: abban a hiszemben tette, hogy a férfi nem élt vissza a gyermekek kiszolgáltatott helyzetével.”
1. De arra sincs jogszabályi kötelessége, hogy az indoklását ne hozza nyilvánosságra.
2.Az “abban a hiszemben tette” azt sugallja, hogy államelnökként megkérdőjelezte a háromszintű bírósági döntés igazságosságát.
Tehát mégis nyilvánosságra hozta az indokot…
Immár a második köztársasági elnöknek (Schmitt után…) kell lemondania hivatali ideje kitöltése nélkül, mert a közvéleményben hisztéria támad a vezető valamely lépése miatt… A kormány meg – nem akarván népszerűtlennek lenni – „ejti” az elnököt… Sem Schmitt Pál, sem Novák Katalin NEM a megfelelő ok miatt mondott le. Valaki nem alkalmatlan az ország államfőjének azért, mert plagizálta a doktori disszertációját (mindenki tudja, hogy a sportolók disszertációi formalitások), és azért sem, mert meggondolatlanul kegyelmet adott egy gyermekbántalmazó bűnözőnek. Schmitt is, Novák is ettől még lehettek volna jó államfők. Csakhogy a baloldal, a liberálisok, akik minden áron meg akarják dönteni Orbán Viktor tekintélyuralmi rendszerét, belekapaszkodtak mindkét esetben ezekbe a konkrét ügyekbe, és felhergelték a közvéleményt. Orbán Viktor meg mit csinált? Ejtette a „bábjait”. Mi ebből a tanúság? Számomra az, hogy nem jó a köztársasági államforma. Mert a gyenge köztársasági elnök (tényleges hatalom nélkül…) egyszerűen a mindenkori kormány és kormánypárt bábja, „díszlete”. Az erős köztársasági elnök viszont veszélyes populista diktátor lehet, olyan, aki a parlamentet megkerülve, a „népre” hivatkozva (mint Julius Caesar, vagy III. Napóleon), a maga kezébe veheti a hatalmat. A modern demokráciában az államfő szerepe a közvélemény hangulatingadozásaival, a tömeghangulatokkal, és a pártokkal szemben a nemzeti egységnek és a nemzet történelmi kontinuitásának a megszemélyesítése . Erre a szerepre pedig alkalmasabb az örökletes uralkodó, a király, mint a köztársasági elnök.
…És hogyha nagyon szembetűnően rossz dolgot csinál – mint Lipót belga király a kongói népirtást – akkor azért le lehet mondatni a királyt is. A „Korona” sorozat is, amely végig kísérte II. Erzsébet uralkodását, megmutatta, hogy a bölcs és higgadt uralkodónő „átvezette” az angol népet egy rettenetes, súlyos traumán, a brit birodalom elveszítésén és a hidegháborún.. is arról győzött meg engem, hogy a monarchia lenne a jobb államforma.
Volt idő, amikor védőügyvédként tevékenykedtem, és igen, találkoztam az igazságszolgáltatás torz, kafkai arcával. Megdöbbentő tapasztalat, hogy az igazságszolgáltatás elszemélytelenedett gépezete hogyan darál le emberi életeket. Ha egyszer elkap a gépszíj és az ügyészség vádat emel ellened, az egyedüli vigasztalásod az lehet, ha tényleg elkövetted, amivel vádolnak.
Kegyelmet egyébként elsődlegesen nem akkor kell adni, ha valakit ártatlanul ítéltek el (arra más jogi eszközök szolgálnak az esetek többségében) , hanem ha a törvény szigora indokolatlan mértékben súlyt valakit. Erről akkor beszélünk, ha a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit, a büntetés mértékét és a terhelt személyi körülményeit mérlegre tesszük és laikusként is arra a következtetésre jutunk, hogy itt valami igencsak eltúlzott. A büntetésnek ugyanis soha nem lehet célja, hogy elkövetőből maga is áldozat legyen.
Amennyiben valóban hiteles az a néhány cikk, ami K. Endre kérvényezőt jelöli meg szerzőként és az ügy részleteit az elítélt szemszögéből ismerteti, akkor – bocsánat, ha valaki ezen megbotránkozik – de kegyelemre érdemes az illető, és Novák Katalin jó döntést hozott.
Ha pedig így van, akkor helyes az a személyes megérzésem, hogy az Orbán-kormány most először engedett a cancel culture nyomásának.
De a legnehezebb attól elvonatkoztatnom, hogy a „kegyelem” teológiai fogalom is, és úgy tűnik, hogy az ügy társadalmi konklúziója az, hogy a kegyelemmel kimérten és óvatosan kell bánni. De tovább megyek, lehet hogy azt üzeni ma a magyar embereknek, hogy nem kegyelemre és irgalomra, hanem kegyetlenségre és irgalmatlanságra van szükség.
Kedves Miklós!
Egyetértek 🙂 A monarchia visszaállítása számos szempontból kívánatos lenne.
A magam részéről rendkívül sajnálom, hogy egy ilyen rokonszenves, szerethető és sok pozitív családügyi intézkedéshez kapcsolódó embert temetett maga alá a hatalom logikája.
Mióta ez az ügy kirobbant, az forog bennem, hogy a kegyelem intézménye is csak a hatalmát a szuverén Istentől eredeztető szuverén uralkodó aktusaként őrizheti meg az integritását.
Illetve, hogy a kegyelem természeténél fogva igazságtalan, ugyanis meghaladja az igazságot. Istentől kegyelmet nyert bűnösként nem igazán akarom a kegyelem intézményét az igazság (jogos ítélet) alá rekeszteni, mert akkor szépen néznénk ki.
András: „sújt” (bocsi). Egyébként meg tényleg azt gondolom, hogy az ügyet a „védjük meg a … (nőket, zsidókat, cigányokat, melegeket, gyerekeket, mindenkit aki ki van szolgáltatva…)”–szellemiséget képviselők fújták fel ennyire. Nem ismerem az ügy részleteit. De ugye K. Endre nem pedofil bűnöző volt, hanem egy pedofil tanárkollégája becsületét, és tekintélyét – és ezzel általában véve a tanári kar tekintélyét – akarta megvédeni. Ahogy az egyház is megpróbálja megvédeni a papság becsületét azzal, hogy eltusolja a pedofil papok ügyeit. Ami nem szép, és nem szimpatikus. De nem ugyanaz, mint maga a pedofilia. Az ügyet felfújók pedig groteszk módon a saját ellenfeleiket fogják erősíteni ezzel. Azokét, akik – a bűnözés terjedése, az értékválság, a társadalmi normák felbomlása miatti pániktól hajtva – az „erős kezet”, az emberi jogokkal, jogi formalitásokkal nem sokat törődő könyörtelen igazságszolgáltatást és rendőrséget szeretnének.
Szalai Miklós,
Állítólag K. Endre maga is feljelentette az egyik elkövetőt. Akkor hogyan lehet ő, aki eltusolt?
Két szempontot szabadjon még felvetnem:
– ha K.Endre (református, templomos ember) tudott kollégái bűnéről – egy cikk szerint már 2011-ben is rálátása volt erre – akkor miért nem tett valamit? Lett volna módja azonnal meginteni kollégáit, később feljelentéseket tenni, VAGY – és ez teológiai szempontok alapján már megkérdőjelezhető viselkedés – elhagynia a munkahelyét. Ő ezt nem tette meg. Erről Lót története jutott eszembe…
– valljuk a Kijelentéssel, hogy nincs hatalom, csak Istentől. Amíg a hatalom Istentagadásra nem kényszerít, addig engedelmeskednünk is kell, ez Isten rendje. Tehát el kell fogadnunk a hatalom döntéseit, tudva azt, hogy azok által – még ha oly érthetetlen is az számunkra – Isten javunkat szolgálja. Itt érkezünk el egy érzékeny határra: szabad-e szembe menni és meddig egy olyan döntéssel, melyet egy bíróság több körben meghozott és lezárt.
Mi a helyes cselekvés? Küzdeni az ártatlanságért, nem elfogadva ezzel a felsőbb hatalmat abban Isten kezét látva, vagy alázattal elfogadni az ítéletet és bízni abban, hogy még ez is javunkra van?
Nem vitatom, hogy földi életünk szempontjából cseppet sem mellékes, hogy milyen bélyeget aggatnak reánk, de ez nem változtat azon, hogy Isten kinek lát és miként kezeli övéit.
Összegezve, lelkigondozói szempont alapján: az nem lehetséges, hogy K.Endre mulasztott, szemet hunyt, melyet Isten nem nézett el neki, s Lóthoz hasonlóan ugyan elvett tőle sok mindent, de mégis életben hagyta…?
Azoknak, akik mellé álltak, támogatták kérvényét, sőt elsősorban magának nem kellett volna ezen elgondolkodnia?
K. Endre azt állítja, hogy amint tudomására jutott a dolog, konfontálta a bűnöst, és két hónappal azután, hogy kiderült az igazgató bűncselekménye, otthagyta az intézményt.
Abból indultam ki, hogy Gál András védőügyvéd (a gyermekek védője volt), a vele készült riportban arról nyilatkozott, hogy 2011-ben már eljárás indult V.János igazgató ellen, melyet azonban megszüntettek. Akkor, arra a tárgyalásra K.Endrét nevezték ki az érintett gyermekek gyámjának (szabálytalanul, összeférhetetlenség miatt nem lett volna szabad), ő kísérte őket a bírósági tárgyalásra. K.Endre erről nem beszél levelében.
sálom, itt nem csak K. Endre felelőssége a kérdés, hanem minden emberé, akik valamilyen okból pozíciókat foglalnak el. Most derül csak ki, mennyire sérülékeny minden intézményi rendszerünk, a legkisebb oktatási-nevelési szinttől a bíróságokon át egészen a Köztársaság Elnökéig bezárólag. Nem tudom, hogy hányszor kell még alkotmányt módosítania a jelenlegi kormánynak, hogy az intézményi rendszerek jogkövetőek legyenek. Bármennyi törvényt hoznak, azt mind meg tudják szegni, nemcsak azok, akiket az alá vetnek, hanem azok is, akik ezeket hozzák. Oly sok és tömény a jogszabályozás, hogy lassan nem lesz olyan lépése az embernek, amit ne lehetne ítéletre emelni. Akár már egy rossz mondat is elég ahhoz, hogy az embert perre vigyék, de már az önvédelem is bármikor „csorbát” szenvedhet. Ebben a jogi káoszban ki-kinek tudna igazat adni? Még talán a legjobb jogászok sincsenek tisztában azzal, hogy egy ilyen ügyet hogyan lehet arányosan és igazságosan megítélni, sőt igaz ítéletet hozni. Hogy lehet ítéleteket első-, majd másodfokra, majd akár a Kúriához, majd a Köztársasági Elnökhöz is elnöki kegyelemkérésként eljuttatni? Szinte hihetetlen, hogy többlépcsős fokokban húzódnak a büntető ügyek, míg végleges ítélet nem történik, addig akár egy bűnöző tovább bűnözhet…Hány dominó fog még ledölni ebből az ügyből kifolyólag? És ha elindul hányat fog még magával rántani, mire rájövünk, hogy egyik sem jobb a Deákné vásznánál.
ezek szerint mégsem volt senkinek olyan információja, hogy esetleg hibázhatott a bíróság;
„az előzetes vélemények és a rá és életére vonatkozó információk alapján” egyetértee B.Zoltán, hogy kegyelmet kapjon
„Tavaly áprilisban abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával.”
Értem, köszönöm
Cs
Szerintem a nagy tanulság az ügyből, hogy aki korpa közé keveredik, azt bizony megeszik a disznók. Nem lehet úgy asszisztálni, kiszolgálni és a nevünket, arcunkat adni egy hazugságra, képmutatásra és kapzsiságra épülő rendszerhez úgy, hogy „a hínár ne tekeredjen a lábunkra”. Az ilyen rendszerekből sosem a legmagasabban levők buknak ki, hanem a kiskatonák, akik azt hitték, őket majd megvédik.
Másrészt már hogyne a Köztársasági Elnök bukna bele egy ügyben, amin az Övé volt a végső döntés. Az Elnök jogköre a közkegyelem gyakorlása, és ha aláír valamit az ember akkor azért bizony vállalni illik a felelősséget. Egyébként szerintem ha más nem is, az legalább becsülendő, hogy a NER rezsim egyéb szereplőivel szemben ebben a két nőben legalább volt annyi tartás, hogy vállalják a felelősséget és lemondjanak a botrány kapcsán. (és nem például a botrány kitörése előtt 2 nappal az eresz alól suttyomban…)
„K. Endre azt állítja, hogy amint tudomására jutott a dolog, konfontálta a bűnöst, és két hónappal azután, hogy kiderült az igazgató bűncselekménye, otthagyta az intézményt.”
Az ítélet szerint viszont ő maga ismerte el: amikor az igazgató behívta, tehát a gyerekkel íratott feljegyzés elkészülése előtt már tudomása volt arról, és helyettesként hogyne lett volna tudomása, hogy az igazgató ellen szexuális bűncselekmény miatt feljelentés van, ezért hivatalosan – a Fejér Megyei TEGYESZ igazgatója határozat kézbesítésével – fel van függesztve a munkavégzés. Aki ebben a helyzetben az igazgatótól származó bármilyen kérésnek eleget tesz, neki iratot ad át, az bűncselekményt követ el. Egy ilyen helyzetben mindenki szaladna a rendőrségre, hogy ő is feljelentse a főnökét, nehogy belekeveredjen az ügybe.
Sötét dolgok folytak ott, K. Endre láthatóan nem képes szembenézni a tettével.
javítás:
ezért hivatalosan – a Fejér Megyei TEGYESZ igazgatója határozatának kézbesítésével – fel van függesztve a munkavégzés alól az igazgató.
Igen, ez a tényező tényleg jelentősen gyengíti a védekezését. El tudok képzelni olyan magyarázatot, amelyben egészen más fénytörésbe kerül K. Endre szerepe (pl. nem gondolta, hogy a vád igaz, nem bízott a kamaszok szavahihetőségében, stb.), de én sem akarom mentegetni, ha bűnös, és a látszat e téren ellene szól. Ugyanakkor maga a gyermekek védőügyvédje nevezte hányingert keltően rossznak a bírói munkát is, szóval marad az, hogy nem biztos, hogy jó, ha a látszat alapján ítélünk. Az ítélet a bíróság dolga volt, a kegyelemre volt lehetőség, a végső ítélet Istené lesz, ahogy a végső kegyelem is nála található.
Van véleményem az ügy közéleti aspektusairól, de először fontosabbnak tartom, hogy ezen felülemelkedve teológiai megvilágításba írjam le miért nincsen semmi köze ( szerintem ) az elnöki kegyelemnek a bibliai kegyelemhez.
A bibliai kegyelem a bűnöst mentesíti az ítélet súlya alól, de az ítélet végre van hajtva magán a megkegyelmezőn ( Fián ) . A köztársasági elnöki kegyelem ezzel szemben mentesíti a bűnöst az ítélet alól, de a bűnét és az ítéletét az elnök nem veszi magára, így egy komoly bűn büntetlen marad, ami igazságtalan.
A Biblia istene egy személyben törvényadó, ítélő és bűnhődő. Az elnök viszont nem törvényadó, sem nem bűnhődő, csupán a felmentő.
A Biblia istene mást sem tesz, mint a megváltásban indokolja saját felmentő kegyelmének az alapját (Golgota). Tehát közüggyé teszi az evangéliumot. Az elnök ezzel szemben nem tartozik indokolási kötelezettséggel, ami azt látszatot kelti, hogy nincsen a személyének igei, alkotmányi, isteni plafonja.
Az isteni kegyelem megbocsátja a bűnt, de sokszor nem kímél meg a bűn következményeitől. Az elnöki kegyelem ezzel szembe visszaengedi a bűnöst következmények nélkül a társadalomba.
A bibliai kegyelemhez ember nem nyúlhat, azt csak maga Isten adhatja oda közvetítők nélkül. Az elnöki kegyelem intézménye ellenben az istenembert mímelő császárságból ered, amit később a katolicizmus mentett át az államot az egyházzal összeboronáló királyok kezére.
Annyira ellentéte az elnöki kegyelem a bibliainak, hogy egy protestáns kereszténynek tiltakoznia kellene ezen intézmény vagy a benne foglalt „kegyelem” szó ellen!
Egy mellékszál, de pont ez az ügy világosítja meg, hogy Görbiczék valójában az elnöki, és nem a bibliai kegyelem felfogáshoz állnak közelebb.
Úgy gondolom „ár befizetés” nélkül nem adhat egy ember ( elnök ) kegyelmet mások rovására elkövetett bűnökért.
Egy jogállamban csak „méltányossági kérvényt” tudok elképzelni azoknak, akik a hideg jog és a társadalmi igazságérzet közötti senki földjére kerülnek. Tehát jogilag bűnösök, de morálisan nem . Itt van helye a „méltányossági kérelemnek.” De mivel erkölcsileg ezek az emberek sem bűnösek a kegyelem sem jó szó rájuk.
És bár elnöki kegyelemnek hívjuk eddig is leginkább az általam használt méltányossági értelmében adtak az elnökök többnyire felmentést és ezért nem okozottak felháborodást.
Aki erkölcsileg és jogilag is bűnös azt szerintem nem szabad felmenteni jogilag. Ülje le a kirót bűntetést és térjen meg a börtönben.
Azok számára, pedig akik helytelenül lettek elítélve sem jó a kegyelem és a méltányoság, hiszen nincsen egyikre sem szükségük, illetve nem erre van szükségük. Itt a pereket kell valahogy újra nyitni. De sémiképpen sem kerülhet a köztársasági elnök ilyenkor a jog fölé, mert ezzel mélyen erodálja a jogálamba vetett hitet.
Sajnos vagy sem, a véleményem Benchmark véleménye felé billen, távol legyen minden farizeizmus, ha lehetséges. A bírósági ítéletek szerint sem pedofil a II. r. nem erről szól a sztori. Minden ide vonatkozó csúsztatás hazugság ….
Arról viszont igen: egy helyzetben eldöntheted, hogy, egy pedo-val gyanúsított alaknak (aki a vezetőd történetesen, akinek volt korábbi története és most is éppen van vmi) segítesz, vagy az érintett kiskorúnak segítesz, aki éppen nyilatkozatot eszkábál arra vonatkozóan, hogy ja nem volt ám semmi a Jánossal tényleg (ahogy a múltkor elmondtam) csak túl sokat szívtam az idén….mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Ha máshol nem, ott végig hallgathatta a sztorit…A Kúria szerint tudott róla. Az igazgatót pedig felmentették a munkavégzés alól a b. elj. miatt előtte, ezt mindenki tudta. Sz’al a kk érdekeit véded? akinek jobb híján pont a törvényes képviselője is vagy ih-ként. Ezt kérte számon a II. rendűn a bíróság.
Egy kicsit olyan az érintett érvelése, mint egy épp arra sétáló járókelőé, aki semmiről nem tud, semmit nem ért, csak a kezébe nyomják a lapot, hogy te add már oda az XY-nak. Nem vagyok biztos benne, hogy érti, a bíróságnak mi volt a problémája ezzel a segítségnyújtás dologgal. Mert ő azt mondja ez „postás szerep” volt, nem bűnsegédi magatartás, nem együtt rakták össze a nyilatkozatot (az lett volna a segítség szerinte). Sőt a tanúk még azt is elmondják, hogy mondta a sértettnek, hogy „ami a szívén az a száján”. De a gyerek nem vette a lapot, több segítséget meg nem kapott!!!!. Ez volt a bíróság problémája sztem. Hogy ez szigorú – e így? Igen. Szükséges lett volna –e több segítség? Ki segíthetett volna a gyereknek?
Sajnálom, emberileg, elhiszem, hogy nem akart rosszat, a hivatali pozícióhoz kapcsolódó felelősség egy nevelési intézményben nem teljesen olyan, mint a szomszédé….már a jogalkotó szerint. Ezt talán meg kellene értenie. Senki nem kívánja a visszatoloncolását a börtönbe…okafogyott.
Persze a bíró is lehet elfogult meg befolyásolt …..és mindenki (is) tévedhet
Felmerülhet, hogy ha az elkövető kapott 8 évet, akkor a 3,5 év az sok vagy kevés és a másik nevelőnek, aki állítólag beismerte a tettét, mitől lett felfüggesztett 1.5? Mi a helyzet az egyéb hivatalos személyekkel, ami az adott személy dolgán nem változtat persze?
Kúria ítélete: „tettesi magatartást a II. r. terhelt nem valósított meg; ugyanakkor tény az is, hogy a magatartásával nemhogy ellenkezését nem fejezte ki, hanem valamennyi lényeges körülmény ismeretében, kezdettől közreműködött abban: a fenyegetés hatása alatt álló kiskorú sértett – értelemszerűen érdekeivel ellentétes – vallomást visszavonó nyilatkozata elkészüljön.”
Érdemes elolvasni, amit a Kúria leírt az ügyről…persze ez egy jogi szakmai érvelés, könnyebb megérteni, amit a tévében „összehánynak” róla.
Elgondolkodásul azoknak, akik olyan természetű munkát végeznek (mert más az, amit mi gondolunk a hétköznapi életben és más az, amit a jogalkotó gondol arról, hogy mit kellene –kellett volna tennünk egy adott helyzetben). Mit is jelent az, hogy gyermekvédelem…. és olyan gyermekek esetében, akik tényleg halmozottan hátrányos helyzetűek és befolyásolhatók, akár félóránként is ide-oda? Mert ez egy tragédia. Akkor is, ha utána meg a pénzzel húzzák le őket, az egy másik tragédia és szomorú, hogy ha megtörténik, nincs ott a klubtévé…..Ezek ma a világon a legveszélyeztetettebb gyerekek jelenleg….kereskednek velük tőlünk arrébb….a leg….és még van két fázis (a veszélyeztetett és a veszélyeztetettebb) ….Sound of Freedom?
Mindemellett meg vagyok arról győződve, hogy nekem Isten kegyelméből kellett látnom anno dacu Kaiser Ede fejét, amikor ráolvasták (órákon keresztül!!!) a vádat és ítéletet a móri mészárlás ügyében és ő csak forgatta a fejét, hogy „ilyen a világon nincs”. Majd pár évre tényleg kiderült, hogy nem ő csinálta és az elkövető még a fegyvert is csak a szekrénye aljába rajta be, annyira magabiztos volt abban, hogy ez az életben nem derülhet ki…..hogy nem Kaiser volt…..
Isten útjai kifürkészhetetlenek!!!!!!!!! De Kaiser tényleg ott sem volt, semmi köze nem volt az ügyhöz.
FBarni,
teljesen egyetértek. Bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Rossz szó itt a kegyelem, nem arról van szó.
Köszönjük, kedves Anikó! Nekem legalábbis sokat segítettél a kép tisztulásában.
Benchmark,
Ahogy én látom, K. Endre szavahihetősége az iratok átadásának kérdésén áll vagy bukik. Ez a történet, az után, hogy elsőfokon pár dologról elefelejtették értesíteni a védelmet, és ezt másodfokon kellett kikalapálni, kissé furcsán került rögzítésre a másodfokú ítéletben, a főügyészség kérésére, és igen meglepő módon a védelem reackiójáról sort nem olvasni.
Nekem itt büdös valami, furcsa, hogy a védelem itt nem reagál, nem kiált eljárási hibát sem, de ez jelentheti persze a szándékos mélységes lapítást is.
Szóval a konkrét ügyben az ítélet szövege miatt nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem egy profi módon elkent ráhúzzuk a vizes lepedőt a pedofilok valódi lebuktatójára eset volt… de egyelőre K. Endre sem győzött meg.
A Kúriai végzésbe a következő részletet is belefogalmazták: „Nyilvánvaló, hogy az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, ha a gyermekek védelme érdekében működő intézmény, egy gyermekotthon első (az I. r. terhelt) és második számú vezetője (a II. r. terhelt) az, aki éppen az ellenkezőjét teszi, mint ami a törvényi és erkölcsi kötelezettsége, és követi el a gondozásukra bízott gyermekek sérelmére az adott bűncselekményeket, olyan (több évtizedes) hatalommal, tekintéllyel, befolyással bírva és azzal visszaélve a kiszolgáltatott gyermekekkel szemben, ami nem csupán a büntetőjog által, hanem erkölcsileg is mélyen elítélendő cselekmény.”
Az ügyben több áldozatot is képviselő ügyvéd elmondta, mindez azért került bele a jogerős végzésbe, mivel
„a Kúriai Tanács mélyen megvetendőnek találta a vádlott cselekedeteit és nemcsak megbüntetni akarta őt, hanem a szemébe is akarta mondani az ítélethirdetéskor, hogy szembesüljön tette aljasságával”.
Ha már kegyelemről van szó azt is érdemes megemlíteni, hogy K. Endre hogyan fogalmaz a Face Book-on közzétett levelében:
„Reintegrációs őrizetbe kerültem.
Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság, amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet.“
Vagyis nem azt mondja itt, hogy ártatlan, hanem azt, hogy nem bizonyítható az, hogy bűnös. Ez azért kissé fura.
Mint, hogy fura az azzal való védekezés is amit később ír a levelében:
„A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen jellegű indokolást a bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna azzal, hogy a kiskorú M. Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a valóságot, és a visszavonó nyilatkozat tartalma a hamis.“
Vagyis itt is a bizonyíték hiány a hivatkozás alapja. Nem pedig az Pl. hogy: Meg nem fordult a fejemben, hogy az amit a gyerek először mondott az igaz lehet és azt meg kellene vizsgálni…
K. Endre szerint
„…bevett dolog, szokásrend volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása.“
Ezt mondja ennek gyakorlatáról:
„…én nem befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és adminisztráltam.“
Ugyanez a gyerekek oldaláról:
„Vani segített megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe sem.“
A helyzet az, hogy nem érzi K. Endre, hogy már önmagában az milyen súlyos gond, hogy ő úgy ült a székében mint egy jégcsap, nem érdeklődik, nem szólt semmit és nem véleményezi a leírtakat pedig a gyerekek súlyos vádakat emlegetnek és vonnak vissza.
Az is kederül, hogy a gyerekek jobb híján egymással beszélik át mi legyen:
„Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de én döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán magától is írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem volna, ha ott marad.”
Ebből a „közösen megbeszéltük mi legyen“-ből azért valami gyanúnak csak le kellett volna esni Endre bácsinál, hogy hátha mégis igaz az amiről a gyerekek először beszéltek és intézkedni kéne.
Ami még figyelemre méltó az a következő mondat:
„….ugyanis büntetésem jelentős részét letöltöttem (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt nevelő felfüggesztve kapott!)“
Szerintem az aki nem bűnös az a büntetést nem érzi a magáénak és nem azt írja, hogy a „büntetésem jelentős részét letöltöttem“
Tetszett ez a mérlegelő stílusú bejegyzés. A bíróságokról az a véleményem, hogy egy speciális elmeállapotot idéz elő az ha valaki azt gondolja magáról, hogy igazságot szolgáltat. Valami szerényebb definíciót kellene találniuk a tevékenységükre, akkor talán jobban menne. Nagyon sajnálom ezt a két nőt, szerintem nem hibáztak. Az viszont, hogy valaki egy kegyelmi döntés után ország világ előtt bejelenti, hogy az hiba volt, már totális gerinctelenség. Innen valóban nincs tovább, vissza kell vonulniuk a közélettől. Emelt fővel élhetnek tovább, az viszont aki ilyen durván megalázta őket azzal, hogy belekényszerítette őket ebbe a helyzetbe, előbb utóbb meg fog fizetni ezért. Az ilyen nem marad büntetlenül.
Miklós, amikor olyan szavakat használsz (joggal), hogy „megalázta”, „belekényszerítette” akkor félek, hogy nevek soha nem fognak elhangzani. Egy érdek- és értékközösség nem úgy működik, hogy az egyik személy négyszemközt megalázza, sarokba szorítja a másikat. Ez túl nyilvánvaló lenne. Inkább maga a rendszer működik úgy, hogy a szereplők egyre inkább megtanulnak a saját szerepük szerint viselkedni minden hangos vita nélkül. Szerintem (és mintha valahol olvastam is volna valami ilyesmiről) annyi történt, hogy az elnökasszony néhány közeli munkatársát meghívták egy munkaebédre, ahol egy gyorsjelentés volt a megbeszélés tárgya, miszerint ez az ügy a közvéleményben százalékban mennyi minuszt jelent. Szerintem egy nagyon udvarias, baráti beszélgetés lehetett, semmi megalázás vagy kényszerítés, mégis utána mindenki tudta a dolgát. Szomorú.
A Kúriai végzésbe a következő részletet is belefogalmazták: „Nyilvánvaló, hogy az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, ha a gyermekek védelme érdekében működő intézmény, egy gyermekotthon első (az I. r. terhelt) és második számú vezetője (a II. r. terhelt) az, aki éppen az ellenkezőjét teszi, mint ami a törvényi és erkölcsi kötelezettsége, és követi el a gondozásukra bízott gyermekek sérelmére az adott bűncselekményeket, olyan (több évtizedes) hatalommal, tekintéllyel, befolyással bírva és azzal visszaélve a kiszolgáltatott gyermekekkel szemben, ami nem csupán a büntetőjog által, hanem erkölcsileg is mélyen elítélendő cselekmény.”
Az ügyben több áldozatot is képviselő ügyvéd elmondta, mindez azért került bele a jogerős végzésbe, mivel
„a Kúriai Tanács mélyen megvetendőnek találta a vádlott cselekedeteit és nemcsak megbüntetni akarta őt, hanem a szemébe is akarta mondani az ítélethirdetéskor, hogy szembesüljön tette aljasságával”.
Ha már kegyelemről van szó azt is érdemes megemlíteni, hogy K. Endre hogyan fogalmaz a Face Book-on közzétett levelében:
„Reintegrációs őrizetbe kerültem.
Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság, amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet.“
Vagyis nem azt mondja itt, hogy ártatlan, hanem azt, hogy nem bizonyítható az, hogy bűnös. Ez azért kissé fura.
Mint, hogy fura az azzal való védekezés is amit később ír a levelében:
„A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen jellegű indokolást a bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna azzal, hogy a kiskorú M. Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a valóságot, és a visszavonó nyilatkozat tartalma a hamis.“
Vagyis itt is a bizonyíték hiány a hivatkozás alapja. Nem pedig az Pl. hogy: Meg nem fordult a fejemben, hogy az amit a gyerek először mondott az igaz lehet és azt meg kellene vizsgálni…
K. Endre szerint
„…bevett dolog, szokásrend volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása.“
Ezt mondja ennek gyakorlatáról:
„…én nem befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és adminisztráltam.“
Ugyanez a gyerekek oldaláról:
„Vani segített megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe sem.“
A helyzet az, hogy nem érzi K. Endre, hogy már önmagában az milyen súlyos gond, hogy ő úgy ült a székében mint egy jégcsap, nem érdeklődik, nem szólt semmit és nem véleményezi a leírtakat pedig a gyerekek nagyon súlyos sérelmeket emlegettek és vontak vissza.
Az is kederül, hogy a gyerekek jobb híján egymással beszélik át mi legyen:
„Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de én döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán magától is írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem volna, ha ott marad.”
Ebből a „közösen megbeszéltük mi legyen“-ből azért valami gyanunak csak le kellett volna esni Endre bácsinál, hogy hátha mégis igaz az amiről a gyerekek először beszéltek és intézkedni kéne.
Ami még figyelemre méltó az a következő mondat:
„….ugyanis büntetésem jelentős részét letöltöttem (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt nevelő felfüggesztve kapott!)“
Szerintem az aki nem bűnös az a büntetést nem érzi a magáénak és nem azt írja, hogy a „büntetésem jelentős részét letöltöttem“, hanem mindenképpen jelzi annak igazságtalan voltát.
Vagyis a népítélet miatt lesz a nép ítélet alatt, vagy már van is. Egy jó vezető elvesztése önmagában lehet maga a büntetés. Nem minden nép érdemel jó vezetőket.
Ajánlom a témában Hack Péterrel készült alábbi beszélgetést. Szerintem sokat segít a tisztánlátásban.
https://www.youtube.com/watch?v=BvNScCNi1Rk
Hack Péter lelkész is, jogász is, az igazságszolgáltatás a szakterülete és ráadásul most már köztársasági elnök jelölt is (megj.: remélem inkább lelkész marad;)), úgyhogy nála relevánsabb szakértőt nehéz találni ebben a témában.
Három szinten jelentkezhet válság. Mindhárom szintet más jelzi be, és más javítja.
1) A hitvallásos válság abból áll, hogy nem azt tanítom, ami helyes. Itt a teológus illetékes ítélni.
2) Rejtettebb szint a morális válság, ami jót tanít, de nem aszerint él. Az élet nem mindig olyan nyilvános, mint a tanítás, ezért itt a gyülekezet, a barátok és a környezet kontrollja az illetékes. „Hát nincsen köztettek egy bölcs ember sem?” – kérdezi Pál a korinthusi gyülekezettől, akik jól tudták, hogy testvérük nem a közös krédó szerint él.
3) A motivációs válság a legmélyebb és legrejtettebb. Amikor valaki jót tanít, úgy is él, de motivációi nem istenesek. „Hát nem a Te nevedben űztünk-e ördögöt?” – kérdezik Jézustól a megdöbbent keresztények. Jó névre hivatkoztak, jót tettek, de valami belül volt megromolva. Ennek a belső romlásnak, ha sokáig fennáll, vannak már külső gyümölcsei is, amik már szabad szemmel is látszanak, de ahhoz hogy ezt a gyökér fázisánál is tetten érjük, a próféta és a lelkek megítélésének az ajándéka kell.
Erre utaltam vendégposztomban is már évekkel ezelőtt. ( https://divinity.szabadosadam.hu/?p=20802 )Hogy tudniillik, a mai magyar kereszténységben nem elég csak az első szinttel foglalkozni. Szükséges, mert ott is van munka (kegyelemtan, bővelkedés teológia, egyház összefonódása a kormánnyal stb. ) de nem elégséges. Mert a jó hitvallás örve és nyugalma alatt hányszor fosztották ki a spájzból a cselekedek és a motivációk hitelmunícióit?
A református hívek és lelkészek felháborodása mögött nem ez a prófétai igazságérzet rakja-e a kazánt? Hogy bár Balogh püspök nem hajolt el teológiájában, de a második és harmadik pontban kitellni látszik a becsülete, amit ez az ügy csak felszínre hozott? Ezt nekik kell tudni.
Mit várok? Nem a teológust akarom a próféta szerepébe tolni, főleg, ha nem is vágyik oda. Én sem, és sokan nem vágyunk oda. De azt várom, hogy a teológus megrajzolja a próféta munkaköri leírását, hogy ha majd dolgozni látjuk, mindenki felismerje őt. És azt is várom, hogy a teológus oszlassa el azt a talán sokak által belé vetett hitet, hogy ő próféta-e. Nem elég, ha nem vagyunk próféták, annak sem szabad látszanunk. Az 1) pontban való illetékesség kérdésében nincsen hiányérzetem, de nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy ezzel a dolog el lett végezve. A teológus után meg kell hallanunk a gyülekezet és annak prófétái hangját is. Ahogy néha a bizalmat sem kell vagy lehet megindokolni, úgy a bizalmatlanságot sem mindig tudjuk.
Kedves Ádám !
Hozzád hasonloan szívesen gondolom magamról, hogy szeretem az igazságot, sőt az Igazságot aki ugye maga a személyes Isten. Éppen ezért nem tudom megállni, hogy ne hívjam fel a figyelmet a bejegyzésed néhány állítására ami ezzel szemben állónak tűnik.
1. A neveleőtnárt nem a bulvármédia vádolta meg, ahogy írod, hanem az egyik áldozat jelentette fel, akit a már a folyamatban lévő nyomozás során hamis tanúzásra akartak kényszeríteni. (K. Endre tudomásom szerint ebben bizonyult bűnösnek, nem pedofíliában.)
2. Novák Katalin nem állt ki K. Endre mellett. A kegyelmi határozat aláírása nem tekinthető ilyen kiállásnak mivel ezek a határozatok nem nyilvánosak. Az általad kiváló embernek tartott elnöknő vélhetően álmában sem gondolta, hogy egyszer majd magyarázkodnia kell a határozat miatt, erre a bizakodásra minden oka meg is volt. A galibát az okozta, hogyy a K. Endre vélt igazának birtokában felülvizsgálatot kezdeményezett, csakhogy a kegyelmi döntés előbb megszületett, így annak ténye megjelent a Bírósági Határozatok felületen publikált határozatban. (Az itt megjelenő jogesetek anonimizáltak , de mivel Istennek hála az ilyen ügyek nem gyakoriak, így az olvasónak rögtön egyértelmű volt kiről van szó.)
Ha emberünk szép csendben kívárja amíg magas pártfogói kijárják neki az elnöki kegyelmet, a nyilvánosság soha nem értesül Novák elnöknő döntéséről.
3. Fel sem merült az senki részéről, hogy az „ítélettel nem minden stimmel”, leszámítva az ártatlanságát vélhetően megrögzötten és mindhalálig hangoztató K. Endrét. (Ő valószínűleg a mai napig nem érti, mert nem akarja érteni, hogy milyen gaztetthez segédkezett, de legkésőbb az Úr színe előtt kénytelen lesz majd szembesülni vele.)
Itt sokakkal együtt alapvető tévedésed, hogy a kegyelmi jogkörnek az lenne a rendeltetése , hogy a bírósági döntések esetleges hibáit korrigálja. Mélyebb elemzést itt most nyilván nincs mód tartani a kegyelem jogintézményéről de annak az egyik fundamentuma, hogy kizárólag megalapozott bírósági döntések esetén jöhet szóba, esetleg a büntetés mérséklésére irányulhat, de a bűnösség kérdése nem lehet vita tárgya a kegyelmi eljárás során, mert az abban való döntésre az államfő nem illetékes.
Természetesen amíg a bíráskodást emberek végzik ítélhetnek és bizonyára ítélnek is el ártatlanul embereket, azonban ebben az ügyben nem fog ilyesmi kiderülni ,emberi számítás szerint.
4. A büntetőeljárás során semmi olyan társadalmi nyomás nem volt a bíróságon vagy a nyomozóhatóságokon ami a Floyd üggyel való párhuzamba állítást indokolná. A mi népünk meglehetősen higgadtan kezeli a hasonló ügyeket, arról is van elképzelése a többségnek , hogy a neveleőotthonok falai mögött mik történhetnek. A mostani felháborodás sem annak szól, hogy az elkövetők miért nem kaptak életfogytiglant, hanem egyértelműen a képmutatásnak. Ha kormánypárt a politikában úgy állítja be magát mint a gyermekek és a nemi erkölcsök kizárólagos védelmezője akkor nem adhat kegyelmet pedofil ügy érintettjének. Márpedig a kiváló ember elnöknő
és a Jóminiszter Asszony (copyright: Schadl György) egyértelműen a kormánypárt kiratkatfigurái voltak, ezt gondolom nehéz vitatni.
FBarni,
nem biztos, hogy mindig pontosan el fogom találni a precízen felállított kategóriáidban a helyemet, de igyekszem arról írni, szólni, amit Isten előtt megértettem, amit relevánsnak, aktuálisnak és igaznak tartok. Most prófétákat nem látok, csak lincshangulatot. Pedig prófétai hangra nagy szükség van, mert a bajok is nagyon mélyek. És sajnos sok a hamis próféta is, akik egy része békét prófétál, másik része pedig háborúba hív. Krisztus hangját kellene a csendben meghallanunk.
Ádám, nem Rád hegyeztem ki. Tudom, hogy nem Te tartod magadat prófétának. Nem ez a mondandóm lényege. Csupán az, hogy néha kevés a helyes hitvallás, de nem ismétlem sokadjára magamat.
Tudom, hogy már mindenki belefáradt a témába, de egy érvelést még sehol sem olvastam. Számoljunk csak!
Pedofil bűncselekmény 10 áldozat = 8 év letöltendő.
Pedofil bűncselekmény 4 áldozat = 1,5 év felfüggesztett.
Pedofil bűncselekmény eltusolásának segítése 1 áldozat= 3,5 év letöltendő. A matek szerint ez = 6 gyerek sérelmére elkövetett tettleges pedofília.
Ha igaz az, hogy a kegyelem egyik célja a jogi itélet és a társadalom igazságérzete közti esetleges feszültség korrekciója, akkor én, mint társadalom köszönöm az elnökasszonynak a korrekciót. Továbbá elvárom az újságíróktól, a felfüggesztett ítélet részletes feltárását!
FBarni,
csak részben értek egyet a „kegyelemmel” kapcsolatos teológiai fejtegetéseddel. Abban igazad van, hogy nem azonos tartalmilag Isten kegyelme és az elnöki kegyelem. Azzal is egyetértek, amit a különbség okaként leírsz.
Azzal viszont vitatkozom, hogy részleges párhuzamot sem szabad vonni a kettő között. Ahogyan a „villanykörte” és a „körte” között is vonható párhuzam, hiszen előbbi – bár fogyasztásra alkalmatlan – formai hasonlósága miatt mégiscsak a gyümölcsről kapta nevét.
Elfogadom, hogy hiányzik az emberi intézmény esetében az „input” (amit te „árbefizetés hiányaként” definiálsz), de az „output” szempontjából van részleges átfedés. Emiatt nem söpörném le – még pogány gyökerei miatt sem – az elnöki kegyelem intézményét, mert ha magát a cselekedetet nézzük prekoncepciók nélkül, abban mégicsak van valami mélyen keresztényi. Ha pedig igen, akkor igenis lehet problematikus keresztény szemmel nézve, ha az elnöki kegyelem jogkörének megvonása vagy korlátozása áll (kiterjesztése helyett) a politikai diskurzus középpontjában.
Szabados Ádámnak volt egy cikke korábban a kegyelem és az irgalom közötti különbségről. Ez alapján, ha nem tévedek – bár a cikk szerzője ki tud javítani – az „elnöki irgalom” megnevezés teológiailag helyesebb lenne.
Kedves András,
ez szerintem hasznos kiegészítés. És talán még annyival tovább is mennék, hogy az uralkodó (császár, elnök, köztársasági elnök stb.) valamilyen értelemben valóban Istent képviseli, ahogy a férj is a házasságban Krisztust. Ezért nem minden analógia megléte helytelen. A nyugati gondolkodás demokratikus individualizmusa sok önkénytől véd, de fontos igazságokat is eltakar az univerzum valódi természetéből.
Az egyház, a világból kihívottak közössége pedig Krisztus menyasszonya, csakhogy teljessé tegyük a képet.
„Pedofil bűncselekmény 10 áldozat = 8 év letöltendő.
Pedofil bűncselekmény 4 áldozat = 1,5 év felfüggesztett.
Pedofil bűncselekmény eltusolásának segítése 1 áldozat= 3,5 év letöltendő. A matek szerint ez = 6 gyerek sérelmére elkövetett tettleges pedofília.”
Ez tévútra visz, ne menjünk bele újra. Ezek nem összehasonlíthatóak, itt nincs matek, ez egy másik szakma. Az utolsó tételnél nem is „1 áldozat” van, hanem például a vesztegetés hatósági eljárásban bűntetteknek jogi tárgya van, ami nagyjából a közbizalom. Ami még itt van, az a processzuális igazságigény. Ez kb. a tisztességes eljárás követelménye, amit nem ingat meg K. Endre szomorú mantrázása a koncepciós perről, vagy egy ügyvéd folyosói véleménye. És ami még van, az a jogerő szabálya (res iudicata pro veritate accipitur), ami zárttá tesz minden ügyet, ami alapvető jogbiztonsági szempont. Természetesen minél több ügynek menjen utána a sajtó, és nemcsak azért, mert a bíró is hibázhat, hanem ez edukálja a társadalmat, hogy tetteknek következménye van, és önamágban senkit sem ment fel az, ha más megússza, vagy ha rossz a rendszer.
Omnibus minister, „valahol olvastam is volna valami ilyesmiről, annyi történt, hogy az elnökasszony néhány közeli munkatársát meghívták egy munkaebédre, ahol egy gyorsjelentés volt a megbeszélés tárgya, miszerint ez az ügy a közvéleményben százalékban mennyi minuszt jelent.”.
Finomabban kellett volna mérni, de ha az jött volna ki, hogy mínusz nulla, mert a pedofil problémát úgyis csak mi forszírozzuk a jobb oldalon, az ellenoldal nem, akkor ld…. A magyar társadalom konzervatív, a hatalmat meg valahogy meg kell(ene) szerezni, utána lehet csak arról „gondolkodni” illetve „fogná” majd a központ „kinyilatkoztatni”, a pedofil témához hogy is állunk hozzá ténylegesen, némi pénzért cserébe.
Ráadásul ballib oldalon az is változik, hogy mit gondolunk pl. a pedofíliáról egy egészen széles skálán a legalizálás lebegtetéséig bezárólag, tartalmak jönnek–mennek.
Ettől még nem gondolom természetesen, hogy az ellenzéki oldalon egy olyan ember nincs, aki a gyerekügyet komolyan gondolná, csak mert nem igazán látszott eddig, vagy vmi egészen fantasztikusan titkolták, hogy olyan nagyon kiálltak volna a gyermekek ügye mellett, amikor arról szó volt. Bizonyíték nincs rá…..sem tanúk, sem iratok…..hogy stílusos legyek ennél a topicnál….
Azt azért érdemes végiggondolni, h az igazgatóhelyettes által lebuktatott pedofil nevelőtanár miért kapott olyan enyhe ítéletet?? Ezt a kérdést is érdemes lenne feltenni!
Ez számomra teljesen logikusnak tűnik. Ha valaki az igazságszolgáltatás rendszerének hitelességét veszélyezteti egy eljárás befolyásolásával, az az egész ország működését veszélyezteti, szemben azzal, amikor valaki egy magánszemély ellen vétkezik. Vélhetően a rendszer egyik prioritása az, hogy még a látszatát is kerülje annak, hogy ezt valaki büntetlenül megteheti.
„pedofil nevelőtanár miért kapott olyan enyhe ítéletet??”
Kevés róla az infó a neten, ami biztos, hogy egyezséget kötött az ügyészséggel, amit a bíróság jóváhagyott. Ez egy szabályos eljárás (kvázi vádalku), kisebb büntetést kap, ha beismeri az ügyészég minősítését. Az egyezség lényege tehát a beismerés, ami ugye K. Endrénél teljesen hiányzott, és most is hiányzik, csak már nincs jelentősége jogilag.
Valami olyan is volt az ügyben, hogy ” beleegyezéses” volt a szex fiatalkorúakkal, akiknek fizetett ezért, de ezekről nincs biztos infóm. Menjen utána a sajtó, akkor többen fogunk tudni. De K. Endre ügye ettől teljesen független.
Az ügyet túlreagálták. A baloldal, a liberálisok ebbe az ügybe kapaszkodva akarják megdönteni/megrendíteni a rendíthetetlen, megmerevedett FIDESZ-establishmentet – mert érzik, hogy máshogy nem tudják. És ez erre szerfelett alkalmas, mert 1. a pedofiliát mindenki nagyon megveti (teljes joggal), 2. A FIDESZ úgy lép fel, hogy ő a „családi értékek” védelmezője, és a gyermekeké, ezért lehet kiabálni, hogy akkor ne pont ők, meg az ő klientúrájuk legyen pedofil.
De! A köztársasági elnök kegyelmezési joga pontosan arra való, hogy BŰNÖSÖKNEK adjon kegyelmet, az irgalom, a jóérzés nevében. Amikor a köztársasági elnök kegyelmet ad, akkor ezzel NEM azt mondja, hogy a bűn nem bűn, vagy hogy a bűnös nem bűnös. Azt mondja: az illető bűnös DE kegyelmet gyakorlok vele szemben, az irgalom, a jóérzés nevében. Nyilván nem lehet ez az irgalom korlátlan. De ebben az esetben erről nincs szó. K. Endre már ült valamennyit a bűnéért. De enyhíteni miért ne lehetne? Miért kellene megindokolni az enyhítést? Balog, Varga és Novák persze mégis inkább lemondtak – de csak azért, mert ezzel Orbán Viktort (a „gazdájukat”) akarják mentesíteni, megvédeni. Aki meg – szokásához híven – „vízben hagyta” saját kreatúráit.
Ebben az interjúban nagyon sok információ van K. Endréről is és más, hajmeresztő ügyekről is, érdemes végighallgatni:
https://youtu.be/3sFQraRCg9E?si=PkVn65lyNHkcj0Kz
Kegyelmi ügy 2.0.
Újabb fejlemények?
https://444.hu/2024/03/11/donath-anna-rendori-vedelmet-ker-a-bicskei-aldozatnak-ungar-peter-feljelenti-k-endret
https://444.hu/2024/03/11/a-rendorseg-vizsgalja-az-rtl-rejtett-kameras-riportjat-amelyben-k-endre-ujra-a-vallomasa-megvaltoztatasara-probalta-ravenni-az-egyik-bicskei-aldozatot
Az igazság szabaddá tesz, de ki tudja, hogy most megint hol az igazság?