János evangéliumáról szóló harmadik beszédében Augusztinusz felteszi a költői kérdést: „Ha Isten nem pirult el attól, hogy embertől született, az emberek szégyellik, hogy Istentől születtek?” (Beszédek Szent János evangéliumáról I., 46) János – akinek a szavait az egyházatya kommentálja – evangéliuma elején arról ír, hogy Isten emberré lett, és mi „láttuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. A Karácsony erről szól, de nem csak erről, János ugyanis hozzáteszi, hogy akik befogadják az Isten egyszülöttjét, azok jogot kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Istentől születettek az embertől született befogadásával. Ez az, amit Augusztinusz szerint nincs okunk szégyellni.
„’A tulajdonába jött’, azaz sajátjába jött, ’és az övéi nem fogadták be’. Mi tehát a remény, hacsak nem az, hogy ’akik befogadják őt’, azoknak megadja a hatalmat, hogy Isten fiaivá váljanak?’ Ha fiak lesznek, megszületnek” – fűzi hozzá Ágoston. „Ha megszületnek, hogyan születnek meg?” – teszi fel a következő kérdést. „Nem testből, ’nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek’” – válaszol János apostol szavaival. „Örvendezzenek tehát, mert Istentől születtek, élvezzék, hogy Istenhez tartoznak, fogadják el a bizonyítékot, hogy Istentől születtek! ’Az Ige testté lett és közöttünk élt.’”
„Mivel pedig ezt tette, meggyógyított, mert meggyógyított, látunk” – folytatja ünnepi gondolatmenetét az egyházatya. „Ez ugyanis, hogy ’az Ige testté lett, és közöttünk élt’, orvosság lett a számunkra, hogy, mivel a földtől vakultunk meg, a földtől gyógyuljunk meg. És gyógyultan mit látunk? ’És látjuk – mondja – dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Valóban látjuk? Ha igen, Istentől születtünk. Ha látjuk az emberré lett Ige dicsőségét, akkor mindkét születés végbement, akkor istenfiak vagyunk, akkor felemeltettünk, és nem lett számunkra haszontalan az első születés. Mert az első születés a másodikban válik teljessé: az emberré létel az isteni természet felöltésében.
Augusztinusz azóta van előkelő helyen az olvasnivaló szerzőim listáján, amióta Kálvint olvastam 🙂
Ádám, tudsz abban segíteni, hol lehet Augusztinuszt laikusként (nem teológusként) olvasni magyarul? (Akár neten, akár megvásárolható vagy kölcsönözhető könyvben)
Végre egy továbbgondolható, érthető és bátor megközelítése az oly sokszor hangoztatott, de oly kevéssé értett és átérzett újjászületés fogalmának! Meggyőződésem, hogy a „Jézus feladványa” posztodban írottakkal együtt olvasva-forgatva ez egy kereső és gondolkodó ember számára új területeket, utat nyit meg a hit és értelem számára. Én arra jutottam, hogy a két születés Ádám és Jézus születését ismétli alapjaiban. Ádám kész, testileg teljes létezőként kapta Istentől az életet és az Életet (ez az örökélet az én szótáramban, a minőségileg MÁS élet, aminek szerintem semmi köze az időhöz, azaz az ember „örök”-ről alkotott elképzeléséhez – a biológiai életünk és az Élet között a különbség nem kvantitatív, hanem kvalitatív!). Ádámban tehát elsőként az anyag jelenik meg. Jézus azonban maga a már a Teremtésben is jelenlévő Szó, Ige, Tudás; a Logosz – azaz a Szellem termékenyítő működése folytán járja be az emberré létel teljes útját a fogantatástól a születésen át a halálig. Őbenne ez a Szellem, vagy ahogy Mózesnek bemutatkozott: a Vagyok költözött egy ideiglenes, anyagi létformába. És Jánosnál ez is le van írva: akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek. Az ember anyagi létezőként jön a világra, Ádám módjára indul el az úton – de Isten megbocsátó kegyelme megadta neki (nekünk) a lehetőséget, a módot, hogy részesüljünk az örökkévaló Életből. Nem a jó viselkedésünk, nem a bibliai tudásunk, és nem is az egyház vezet ehhez: egyedül az, ha megismerjük, megszeretjük Jézust, az Emberfiát, és „megmaradunk az Ő beszédeiben”. Pál is ezt mondja nagyjából: a Jézust követő keresztyén ember új teremtés. Ádámként születik, de Jézusban válik újjá. Izgalmas, ahogyan a bibliai teremtés és megváltás története minden egyén életében újra és újra lejátszódik!
dzsaszper,
Ágoston Vallomásait a Szent István Társulat adta ki. Az Ókeresztény írók sorozatban olvashatók Fiatalkori párbeszédei (11) és a Szentháromságról írt műve (10). A Koinónia Kiadótól jelent meg A hit és a hitvallás c. kis könyve. Az Ókeresztény Örökségünk sorozatban János evangéliumához írt gondolatai három kötetben (11-13) jelentek meg (JEL Kiadó). Az Isten városáról írt négykötetes műve és A keresztény tanításról c. könyve pedig a Kairosz Kiadó gondozásában. A Breviáriuma is. Nekem ezek vannak meg. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy kezdje a Vallomásokkal.
dzsaszper,
Az Ádám által felsoroltakon kívül van még pár könyve Ágostonnak, ami magyarul fellelhető:
– Szent Ágoston levelei (1-29) Attraktor Könyvkiadó Kft.,
– A Teremtés könyvéről (A manicheusok ellen) Kairosz Kiadó – ez a korábbi (allegórikus) kommentár, sajnos a későbbi (szószerinti) Teremtés kommentár tudtommal egyelőre nincsen magyar fordításban. Illetve egy fejezete (konkrétan a tizenkettedik) igen, szintén a Kairosz által kiadott Szent Ágoston misztikája I. c. kötetben.
– írások a kegyelemről és az eleve elrendelésről Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó
– A Koinónia kiadó által korábban megjelentetett Hit és hitvallás újabb kiadása a Kairosz Kiadótól Magyarázatok a hitvalláshoz címen talán könyebben fellelhető
– Szent Ágoston Regulája Jel Kiadó
– Több egyházatya mellett Ágoston néhány igehirdetését tartalmazza az Ókeresztény Örökségünk sorozat 1. és 2. kötetet a Karácsonyi ünnepkör és a Húsvéti ünnepkör című kötetetek
„Az Ige testté lett és lakozott közöttünk….és láttuk az Ő dicsőségét…… de a sötétség nem fogadta be……….”
János evangéliuma egyszerűen lenyűgöz újra és újra
és újra
🙂
köszönjük a szép gondolatsort és hozzá a képet…