Mikor Heidl György megírta Mi, transzkorúak című szatirikus cikkét, legrosszabb lázálmomban sem gondoltam, hogy valaha bárki is így gondolhat magára, mármint hogy tényleg transzkorúnak higgye magát és ami még fontosabb: mások is komolyan vegyék ez irányú identitását. Naiv voltam. Nemrég hírül adta a média, hogy megvan az első nyíltan felvállalt transzkorú identitású embertársunk is. Stefonknee Wolscht. A hétgyerekes kanadai családapa 46 évesen jött rá, hogy ő valójában nő, sőt, most éppen (52 évesen) hatéves kislány. Wolscht otthagyta új identitásával szemben intoleráns családját és örökbe fogadtatta magát barátaival, akiket fogadott apjának és anyjának nevez. Jelenleg kislány ruhákban színezget, babázik, időnként cumizik, és örül annak, hogy szégyen nélkül megélheti valódi önazonosságát. Kanada kiváló hely ehhez számára, az LMBT körökben ismert torontói Metropolitan Community Church teljes támogatásáról biztosítja, és ha kicsit iparkodik, talán még a kormányba is bekerülhet.
De félre az iróniával. Nem az a célom, hogy belerúgjak ebbe a szerencsétlen emberbe. Elég borzasztó lehet neki saját belső krízisét hordozni, volt feleségéről és még szerencsétlenebb gyerekeiről nem is beszélve, akiknek szintén valahogy fel kell dolgozniuk a családfő elméjének megbomlását. Remélem, lesz, aki a Biblia bölcsességével és Krisztus szeretetével segít nekik ebben. Azt a kultúrát viszont semmilyen szinten nem tudom tisztelni, amelyik az ilyesmit normalitásként kezeli. Az eszmerendszer, amelyik idáig juttatta Stefonknee Wolschtot és családját, gonosz. Az a kultúra, amely ilyen jelenségeket termel, sőt, bátorít, megérdemli, hogy hátat fordítsanak neki. Az ilyen kultúra nem szimplán beteg, hanem egyenesen megőrült. Végtelenül arrogáns és felfuvalkodott is, hiszen azt gondolja, hogy a teremtés rendjét felülírhatja. Olyanná lehet, mint az Isten, jónak és rossznak tudója.
Naivitásomból kigyógyulva várom, ki lesz a következő bátor határátlépő. Ki lesz mondjuk az első transzfajú comingoutoló? Ez nem is olyan elképzelhetetlen. A Darwin utáni kultúra régóta tudatosan bontja az ember és az állat közötti mesterségesnek gondolt határvonalat. A határok sokak fejében átjárhatóvá váltak. Miért ne juthatna valaki hosszú önvizsgálat és belső harc után arra a következtetésre, hogy benne bizony a neandervölgyi gének erősebbek a homo sapiens sapiens géneknél? Vagy miért ne hihetné, hogy éppen a csimpánz gének kezdenek ágaskodni benne? Vagy hogy ő azt éli meg, a szíve mélyén ő bizony egysejtű, és mostantól nem kíván foglalkozni az összes rárakódott evolúciós hordalékkal? Abszurd felvetések? Számomra az sem kevésbé az, hogy egy férfi testbe női lélek lenne bezárva, mégis egyre több nyugati ember fogadja el igaznak ezt az őrületet. Úgy tűnik, megvan már az első transzkorú ikonunk is. Miért ne szabadíthatnánk fel végre transzfajú embertársainkat is? (Ööö… bocsánat, élettársainkat… bolygótársainkat… ígérem, megtanulom a PC elnevezést, ha lesz rá.)
Ez az egész jelenség totálisan kifordult és hazug. Fájdalmasan illusztrálja a modernitás nagyképű és gőgös projektjét létünk újradefiniálására. A projekt hitem szerint nem a felvilágosodással kezdődött, hanem az Ördöggel, a fenséges angyallal, aki nem becsülte meg a maga fejedelemségét. Aztán az első emberpárral folytatódott, akik a lázadó Szellem sugallatára olyanok akartak lenni, mint az Isten: ők akarták eldönteni, mi a jó és mi a rossz, mi a norma és mi tér el attól. Az ember akkor dőlt be a hazugságnak, amit azóta is követ. A felvilágosodás pusztán csak rögzítette a nyugati ember számára, hogy ez a jó irány, majd gázt adott és elkezdte csúcsra járatni az önmegvalósító projektet. És most, a szakadékhoz közeledve sem veszi le a lábát a gázpedálról.
Stefonknee Wolscht esete (az összes többi bizarr sztorival együtt) azt is megmutatja, hogy az elmúlt évtizedekben addig-addig flörtölt a nyugati ember a gnoszticizmussal, míg tényleg beleszeretett. N. T. Wrightnak igaza van, amikor azt állítja, hogy a gnoszticizmus észrevétlenül visszatért, és hogy mélyen gnosztikus az elgondolás, hogy az ember saját belsőjében fedezze fel identitásának valódi szikráját, mely akár független lehet teremtett biológiai meghatározottságától is. Gnosztikus gondolat, hogy a teremtés keretei feleslegesek, mert mögöttük rátalálhatunk énünk igazi, teremtettségünknél magasabb rendű, és azzal akár szembe is forduló rétegével. A kereszténységgel majdnem egyidős gnoszticizmus kétezer éve ígéri a tudást, mely a teremtő Demiurgosz fogságából kiszabadít, hogy megtaláljuk magunkban identitásunk mélyebb, isteni szikráját. Kevésbé vallásos megfogalmazásban, de lényegében hasonlót ígér a transzmindenféle mozgalom is.
Az viszont a mi döntésünk, hogy engedjük-e, hogy elkábítson bennünket ez a hazugság-mátrix, vagy a kulturális nyomás ellenére is megőrizzük józanságunkat. Szerintem inkább őrizzük meg.
Ez a fickó szerintem simán csak elmebeteg. De szélsőségből érvelni sem teljesen normális dolog
Conchita Wurst óta ez már a mainstream határvidéke.
„a szíve mélyén ő bizony egysejtű”
Akkor maximum a mitokondriuma mélyén, vagy nem tudom mi az ami az egysejtűben a leginkább megfeleltethető a szívnek. 🙂
De amúgy miért kell megint ilyesmikkel foglalkozni? Sokkal több ember, sokkal több keresztény van akik mindenféle problémákkal küzdenek, akár különlegesekkel is (ha már mindenáron különlegessel kell foglalkozni)… velül meg kb. senki se foglalkozik… (Mármint azon kívül, hogy kiútálják és kiközösítik őket a gyülekezetekből.)
Kicsit nekem is sok már ez a téma, különösen így az ünnepben. Persze nem kötelező olvasni, meg ez is egy személyes blog, még akkor is, ha egy lelkészé. 🙂
Virginia,
a hír a hónap közepén jelent meg, Karácsony utánra halasztottam a reagálást. Amúgy bloggerként az a szokásom, hogy egy-egy témát nem egy, hanem több (akár tucatnyi) cikkben dolgozok fel. Ma nem a krisztológia, hanem az antropológia területén éri a keresztény hitet a legerősebb támadás, ezért egy lelkésznek muszáj valamit mondani akkor is, ha nem szívderítő a téma. Ezt relevánsabbnak gondolom, mint ha a monoteletizmus kérdéséről ontanám a cikkeket.:)
A gyülekezetben délelőtt nem erről, hanem a Filippi 2-ről prédikáltam.:)
Nálunk, katolikusoknál ma „Szentcsalád Vasárnapja” van.
A feldolgozott eset épp egy család szétesését, kálváriáját említi, írja le, így passzol szerintem hozzá.
Épp Karácsony napján (!) kérte számon plébánosunktól egy megszállott személy, hogy miért nem hirdetjük az örömhírt, majd a szexuális perverziókról kezdett kiselőadást, hogy ezekről kéne szólni.
Ma a család kapcsán helyre lettek ezek téve, a család lerombolását okozókként megnevezve.
Érdekes, hogy korábban szilárdnak hitt határok átlépése még olyanoknál is leveri a biztosítékot, mint a modoros blog.
http://modoros.blog.hu/2015/07/05/bun-e_allatainkkal_halnunk
Szatíra van a Bibliában is (vulgáris is), lásd pl Illés a Kármel hegyen.
http://images.ucomics.com/comics/ga/1991/ga910912.gif
Kedves Ádám!
Ezeket írod:
„(…) ha kicsit iparkodik, talán még a kormányba is bekerülhet.” (ezt ironizálva írod)
„(…) és még szerencsétlenebb gyerekeiről nem is beszélve, akiknek szintén valahogy fel kell dolgozniuk a családfő elméjének megbomlását.”
„Remélem, lesz, aki a Biblia bölcsességével és Krisztus szeretetével segít nekik ebben.”
Sytka másfél éve cikkezett a szakállas „koncsítáról”. Erre a cikkedre általában, a kiemelt mondataidra pedig különösen az akkori reagálásomat szinte ismételni tudnám, ezért engedd meg, hogy egyszerűen átemeljem ide.(Akit esetleg érdekel, Sytka posztja itt olvasható: http://megmondoka.blogspot.hu/2014/05/szakallas-vicc.html#comment-form.)
„(…) a rossz folyamatban potenciálisan benne lehet, hogy míg ma Európa ünnepli a szakállas nőket, 10 év múlva (vagy tán hamarabb) már politikusokká vagy a gyerekeinknek erkölcstant tanító pedagógusokká teszi őket.
Bízzunk az egyházainkban, hogy nem engedik be ezeket az embereket a soraikba. Hál’ Istennek itt még nem tartunk, és talán nem is fogunk.”
„(…) ha betér egy nemet cserélt fiúlány a gyülekezetbe, milyen fordulat lenne számára a kívánatos, és hogyan éljen tovább keresztyéni életet? Mi van, ha ezekre az emberekre nem terjed ki a keresztyén tanítás? Mi van, ha ezzel a manőverükkel diszkvalifikálták magukat, mert nincs is morális válasz az általuk képviselt jelenségre? Mi van, ha olyan a bűnük, amiből nem vezet ki a megbánás?” Ez most is kérdés számomra, de a válasz véleményem szerint ez lehet (még mindig idézve magamat):
„„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tenger mélyébe vetik.” Máté 18,6
A gyerekek szexuális zaklatása, megrontása valószínűleg a legszutykosabb, legkomiszabb bűn, és bűncselekmény is. Ha a szexualitással való nyilvános játszadozás mint olyan (MLBT parádézás vagy szakállasfiúlányként éneklés formájában) a nyugati társadalmakban nem minősül is bűncselekménynek – sőt a „haladóbb” országokban legális a meleg/leszbikus családmodell -, attól még a felnövekvő generációt veszélyezteti. Ha valaki, aki ilyesmit elkövet, egyszer szembesül a cselekedete súlyával, és még meg is bánja, hogy ilyesmiket csinált, közel sem biztos, hogy akarja vagy képes lesz elfogadni a megváltást. Az esetleges megbánás után el is kell tudni viselnie Isten szeretetét, megbocsátását és kegyelmét, tiszta szívből, kételyek nélkül.”
„(…) az emberi lélek bizonyos bűnök esetén NEM KÉPES elfogadni a megbocsátást és a kegyelmet, ami az üdvözölése feltétele. (…) Bűnt elkövetni, megbánni, elfogadni a megbocsátást és a legfőképpen az ingyen kegyelmet (mi lehet ennél lefegyverzőbb?), majd szeretni magadat – ez nagy falat ám, főleg ha nagy a gyalázat, amit elkövetsz.”
http://lexikon.katolikus.hu/M/monotheletizmus.html Erről még nem hallottam, érdekes dilemma. Nem semmi ezek az egyház tudorok miken el nem gondolkodtak. 🙂 Ez a kérdés például nem értem miért olyan fontos.
Az akkoriak meg azt mondanák a mostani vitákról: mi ebben a kérdés? Hogy lehet ez kérdés?!
Ádám,
azt írod: „az elmúlt évtizedekben addig-addig flörtölt a nyugati ember a gnoszticizmussal, míg tényleg beleszeretett. N. T. Wrightnak igaza van, amikor azt állítja, hogy a gnoszticizmus észrevétlenül visszatért, és hogy mélyen gnosztikus az elgondolás, hogy az ember saját belsőjében fedezze fel identitásának valódi szikráját”
Épp tegnap fejeztem be egy zseniális könyvet, Molnár Tamás keresztény filozófus Pogány kísértés című könyvét (mindenkinek ajánlom, akit érdekel a pogány-keresztény határvidék), melyben kimutatja, hogy a kereszténység szinte egész története folyamán össze volt fonódva pogány elképzelésekkel, időről-időre sok keresztény gondolkodó elcsábult nekik. Szerintem téves elképzelés, hogy a gnoszticizmus „észrevétlenül” és „visszatért” volna. Mindig is ott volt a határvidékeken és az apró eresztékeken be-beszivárgott, és ennek jelei is voltak. Sőt, a pogányság egyes megnyilvánulásai a falakon belül vannak, magában az emberi lényben, a keresztényben is, miután ősi emberi léttapasztalatokból születnek.
Miért lehetséges ez? Molnár Tamás az emberiség olyan vallást megelőző tapasztalataira, szimbólumaira, képzeteire mutat rá, melyet mindannyian magunkban hordunk, emberségünk és létezésünk okán, és ez mítoszteremtő hajlammal és a mítosz iránti igénnyel ruház fel minket. Szükségünk van a mítoszokra, és a kereszténység túlracionalizálva önmagát nem volt elég figyelmes: olyan zsilipeket igyekezett lezárni az emberben, amit nem szabad és nem is lehet lezárni. Önmagát demitizálta, miközben az ember ezirányú éhségét nem tudta csillapítani. A mítosz ősibb, mint a vallás, hamarabb és erősebben kapcsol minket a természetfelettihez, ezért amikor megpróbálják elvágni ezt a kapcsolatot, az emberben dühödt ragaszkodás támad fel.
Molnár egyébként azt is mondja, egyenesen a kereszténység ágyazott meg a modern tudománynak, miután deszakralizálta a kozmoszt, amiben még a görögök is isteni erőket láttak. Miután pedig a kozmosz megszűnt isteni lenni, szabad volt az út a racionális értelmezések felé.
Ezáltal maga a kereszténység nyitott egy hatalmas, áthidalhatatlannak tetsző szakadékot Isten és ember között, és a folytonosságot a mítosz hozná létre, de az már nincs, helyette dogmák és teológia – kiütve az ember természetes mitizáló hajlamát, mellyel a hagyományhoz kapcsolódhat és azt továbbszőheti magában. Krisztus alakja is egyre és egyre emberibbé vált, vagy legalábbis ez került előtérbe, elenyésző érdeklődés mutatkozik isteni kiterjedésének vizsgálatára, így pedig a kereszténység saját történetiségének, időbeli, testté vált igazságának csapdájába esett. Az igazság egyre inkább az időben, egyre konkrétabban és egyre testibb formában jelenik meg, ezért már nincs hely a vallásos képzeletnek, ami az Isten iránti vágyat is felszítaná. A gnózisra igenis szükség lenne – ha nem is olyan formában, ahogyan a gnosztikusok tették.
A teremtés könyvében egyébként azt olvassuk, Isten MAGA LEHELTE AZ EMBER ORRÁBA AZ ÉLET LEHELETÉT- lehetséges-e ennél plasztikusabban leírni a folytonosságot, ami Isten és ember között áll fenn, és azt, hogy Isten önmagából adott belénk?
Tehát csöppet sem gnosztikus, hanem nagyon is biblikus az az elgondolás, hogy az ember önmagában keresse identitásának szikráját, hiszen bennünk Isten lehelete van. Identitásunkat Istentől kaptuk. Miért ne fordulhatna az ember önmagába, hogy fel- és megismerje a benne lévő isteni leheletet? És ez nem zárja ki a kifelé fordulást sem.
Másrészt nagyon fontos elgondolás még az is, hogy a vallás magját nem lehet egyszer s mindenkorra teológiailag, elméletben feltárni és ezt adni át másoknak – szerintem teljesen magától értetődő, hogy Isten minden ember számára újra- és újra megismerendő. Ez pedig azt jelenti, hogy teológiai tételeinket is újra és újra felül lehet vizsgálni, hiszen a megismerés minden emberben újrakezdődik.
A nyugat válsága és az emberi személy válsága (melyről ez a poszt is szól) erősen kapcsolódik a kereszténység válságához, aminek oka pedig a belső kiüresedés, melyen csak az segíthet, ha Krisztus emberi-isteni valóságának egyensúlyát helyreállítják és teret engednek az ember kozmikus kötődésének, ezáltal újra megnyithatóvá téve a zsilipeket, ahonnan a mitikus képek, narratívák származnak.
Egyébként a „nagy narratívának” maga az ember is része, tehát nem csak kapcsolódunk a mítoszhoz, hanem részt is veszünk benne. A Kozmosz (ami szerintem nem egyenlő azzal a „világgal”, amitől Jézus elhatárolódásra int) visszakapcsolása Isten és ember közötti keringésbe jelentősen javítaná a kereszténység helyzetét és lehetőségeit, ez pedig úgy lehetséges, ha Jézus isteni „kiterjedéseire” is komolyabb figyelmet fordítunk, és szerintem ez megtehető biblikus alapokon állva is.
Sok „pogánynak” szüksége lenne arra, hogy a kereszténység belülről feltöltődjön, és várva várja, hogy ez megtörténjen.
Szerintem a „pogány” oldalgókban nem csak ellenséget lehetne és kellene látni, hanem felhívást és megerősítést. Ha a kereszténység olyannyira érdektelen lenne, akkor nem környékeznék meg újra és újra „kívülről”.
Laura,
akármit is gondolunk a kereszténységről és a gnoszticizmusról, ez két külön világkép. Vannak átfedések, de nem összeegyeztethető a kettő. Amikor a bibliai teremtéstörténetben Isten életet lehel az emberbe, nem önmagát leheli belé, hanem az életet. Isten és a teremtés a bibliai világképben nem azonosak egymással. A teremtés Istenben van, de különbözik Tőle.
A gnoszticizmusra pedig lehet igény, láthatóan az ateizmusra is van igény, de ez nem teszi egyiket sem igazzá. A bibliai világkép szerintem nincs válságban, ebből kifolyólag a valódi kereszténység és az evangélium sincs válságban. A nyugat van válságban és az evangéliumtól eltávolodott, megmerevedett és kiüresedett egyházi struktúrák. Az evangélium ma is Isten ereje minden hívő üdvösségére.
Írtam is, hogy nem kimondottan a gnoszticizmusra gondolok – ezek szerint nem ment át, amit mondani akartam. A gnoszticizmus valóban egy másik világkép, viszont az irányultság, ami a gnoszticizmust kitermelte, alapvető része az embernek, ez pedig a mitikus narratívához való csatlakozás és annak valamelyes alakítása.
Vallásos képzelet, ami segít közelebb kerülni az istenihez, hiszen a képzelet teremtette képekben gyönyörködhetünk, örömforrásunk lehet, az esztétikumon túl. Függetlenül attól, igaz-e vagy sem, SEGÍTI A KÖTŐDÉST. Természetesen nem valamiféle kivételes képzelőerőre gondolok, hanem az ember képi, szellemi világában megtörténő Isten mellé emelkedésre. Elmélkedni például Jézus életének egyes állomásain, akár olyanokon is, amik csak bennünk születnek meg. Vallásos képzelettel közeledhetünk Jézushoz is és ez segíti a személyes kapcsolat erősödését, de ha megmondják, hogyan kell látnunk Őt akkor a kedvünk lelohad.
Nem azt mondtam, hogy Isten és a teremtése EGY ÉS UGYANAZ, folytonosságnak viszont lennie kell, hiszen nincs Istenen „kívüli” tér. Ezt írja a katolikus lexikon:
„Valójában mindenütt való jelenlétről kell beszélnünk, hiszen Isten végtelensége miatt a világ őbenne van, mint teremtőben. Amellett a maga oszthatatlan egységében nincs alávetve a tér semmiféle végességének, tökéletlenségének v. esetlegességének, sem a létezők sokféleségéből adódó korlátozó hatásnak. Isten nem elvontan van jelen, hanem egész lényegével.”
De ezt szerintem most ne ragozzuk, nem is illik a poszthoz.
Gondoltam talán valaki érdekesnek találja azt a megközelítést, amit itt felvetettem. És a könyvet tényleg ajánlom, nagyon jó.
Laura, nekem érdekes volt a véleményed és valószínű a könyvet is elolvasom később. Egyszer talán arra is választ kapok majd, hogy az egyháznak miért volt fontos a kanonizációkor, hogy a hívek önmagukban ne fedezhessék föl az „isteni részecskét.”
Valószínű azért, mert azt hitték, ha megtalálják önmagukban az isteni részecskét, akkor a juhok összevissza kezdenek majd rohangálni, és ez káoszba torkoll. Arra nem gondoltak, hogy esetleg mindannyian a Pásztor felé indulnának el.
A kanonizációnak ennél sokkal prózaibb oka volt. Azoknak az iratoknak a listáját véglegesítették, melyekről lehetett tudni, hogy megbízható módon tartalmazzák Jézus Krisztus evangéliumát. Ez egy teljesen átlátható történelmi folyamat volt.
Virginia,
az Újszövetségi iratok kanonizációjáról írtam ezen a blogon sok cikket, például itt, itt, itt, itt vagy itt olvashatsz erről a témáról.
Ádám,
a gnoszticizmust szerintem szűkebb értelemben szoktuk használni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gnoszticizmus
A posztodban írt probléma tényleg probléma, egyetértek veled. Ahol jólét van, ott szaporodnak a pszichés betegek és a komplett elmebetegek. Nincs ismeretelméleti akadálya annak, hogy az ember halnak vagy madárnak vélje magát. Viszont közösségi probléma lesz belőle, ha a téveszmékhez sokan asszisztálnak, és mondjuk, akváriumot vagy madárházat építenek az illetőnek. A probléma önmegoldó, mert az ésszerűtlenül viselkedő közösségnek elmúlik a jóléte, és a jólét alacsonyabb szintjén megszűnnek a pszichés betegségek. Az a szerencsés közösség, amelyik nem bízza a jólétét téveszmésekre.
@Laura: Nekem is valami hasonló jutott eszembe, hogyha az emberek önmagukon kívül tudják csak megismerni a Szent Szellemet, akkor a bűntudat miatt jobban követik majd a vezetők utasításait és a „tökéletesedésre” is inkább törekszenek, de ezek szerint sokkal prózaibb oka van…
Virginia:
hogy kereshetjük-e Istent önmagunkban, vagy sem, ehhez írnék ide két idézetet Keresztes Szent Jánostól és Avilai Teréztől:
„A tizedik, utolsó lépcsőfokon, a színről színre való látás révén, előtte Isten áll, és nem marad semmi rejtve a lélek számára a tökéletes azonosulás következtében. Ezért mondja az Üdvözítő: „És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.” (Jöv 16,23) De annak a napnak eljöttéig, ha mégolyan magasra jut is a lélek, rejtve marad előtte annyi, amennyi az isteni lényeghez való hasonulásból belőle hiányzik”
„Képzeljük el a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. S valóban, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörűségét találja. De ha ez így van, vajon milyennek kell lennie annak a lakásnak, amelyben oly hatalmas, oly bölcs, oly előkelő s minden kincsekben dúslakodó király találja az ő gyönyörűségét? Nem is képzelhető semmi sem, amivel az emberi lélek szépségét s óriási befogadó képességét méltó módon lehetne összehasonlítani.”
Laura,
a keresztény evangélium fontos eleme, hogy Krisztus/Isten a Szentlélek által lakozást vesz bennünk. Fent a gnoszticizmusnak azt a vonását emeltem ki, hogy magunkban olyan belső szikrát fedezhetünk fel, mely szemben áll teremtettségünkkel. A gnosztikusok nem tisztelték a teremtést. A Bibliában viszont nagyon fontosak a teremtés keretei.
Köszönöm Laura! A belső várkastélyt olvastam már, de elég régen, lehet újra kézbe kellene vennem. Keresztes Szent Jánostól is olvastam több mindent, bár az ő könyvei elég nehezen beszerezhetőek. Azt már tapasztaltam, hogy önmagunk kiüresítése és a bűnök elhagyása segít abban, hogy Isten szépnek találja a belső lakást és közelebb kerülhessünk Hozzá. Jézus szüntelen szabadítása is így történik. Viszont ebben engem a pokoltól való félelem nem segített.
Egyébként nekem azért fontos ez a kérdés, hogy Isten belül lakik-e, vagy kívül, mert gimiben, amikor kibukott, hogy a saját nememhez is vonzódom, azt mondta édesanyámnak az osztályfőnöknőm, hogy a leszbikusság démoni eredetű. Ez egy református intézmény volt egyébként és abban az időben nem túl haladó szellemű.
Aztán később ebből elég sok problémám volt és rengeteg bűntudat halmozódott föl bennem, még azon túl, amit maga a hajlam amúgy is okozott. Akadályozott a vallásgyakorlás terén és abban is, hogy személyesen közel kerülhessek Istenhez. A legszebb a dologban egyébként az, hogy teljesen elfelejtettem, hogy nekem 15 évesen ezt mondták és már csak évekkel később, miután több terápián túl voltam, ugrott be, hogy hoppá, lehet, hogy csomó problémámat ez a vélemény okozta. Persze sok összetevős a dolog, de ma már úgy vélem ez is markáns része volt.
Kedves Laura és Ádám!
Akartam is írni, hogy kissé -vagy nem is kissé-sarkított álláspontokat vettetek föl. Afféle sündisznóállást.
Azóta úgy látom árnyalódtak a vélemények.
Magam úgy látom, az hogy mi a „válság” definíciója, és mi nem az, elég érdekes kérdés. Kb. ami az egyik embernek maga a züllés és hanyatlás, sok másnak az lenne a kívánatos állapot.
Ha a válság az, hogy milyen kevés átfedés van amai nyugati ember, és a keresztény hívek között, nyilván szélsőséges csak egy okot kiemelni.
Szerintem is lehetne a kereszténység lelkileg erősebb és hitelesebb itt Nyugaton is.
Tény hogy nagy a történelmi teher. Azonban ettől még az is tény, a kereszténységtől való tudatos vagy nem tudatos elfordulás akkor is jelen lenne, ha a kereszténység lenne a hitelesség maga.
Persze ez irreális, egy emberi közösség nem lehet tökéletes.
Ami viszont a gyógyító képeket, misztikát stb érinti: magam nem vagyok a szimbólumok ellensége. Katolikus vagyok, kötődöm a liturgiához.
1)De tisztában vagyok azzal, hogy sok ember számára ezek értelmetlen hókuszpókusznak tűnnek kb. ..egyszerűen nem mindenki vevő a szimbolikus vagy misztikus megközelítésre. Van akinek ez nem jön be.
2) a kereszténység legmisztikusabb változata, akeleti orthodoxia tudott talán a legkevésbé használható válaszokat adni a modernitásra. A „Szent Oroszországban” hónapok alatt Lenin és csapata a modernitás egyik legerőszakosabb és legprimitívebb formáját tudta ráerőszakolni a vallásos parasztok közel százmilliós tömegére.
Pedig a XIX. századi orosz pravoszlávia nem fukarkodott a csodatevő sztarecekkel, szimbólum az volt dögivel, meg lelkizés,meg könnyezve síró gyónás, meg minden, sőt a keleti orthodox népi vallásosság pedig hagyományosan erősen integrálta az összes létező népi babonát, a tündérek, vámpírok stb. st. létébe vetett naiv hit simán megfért a minedn kunyhóban ot levű ikonokkal.
Na és ezt a világot elsöpörte a vörös forradalom, sőt sokszor simán épített is rá…míg a kétségkívül lejtőn levő, túl racionális finn lutheranizmus képes volt még fegyverbe szólítani a finn parasztokat a bolsevizmus ellen.
Nem akarok ebből levezetni semmmit sem, csak azt, azért valamennyire kell a racionlitás is a „modern áfium ellen való orvoságba”.
„Ki lesz mondjuk az első transzfajú comingoutoló?” Nabukodonozor, aki előbb (szó szerint) coming outult (Dán 4,22), majd „coming inelt” (Dán 4,33). 🙂
„Amúgy bloggerként az a szokásom, hogy egy-egy témát nem egy, hanem több (akár tucatnyi) cikkben dolgozok fel.”
Jajj ne! 😉
Mindez egy Daily Mail cikk kapcsán, mint a „média”…
És abból egy egyébként komoly teológus olyan apokaliptikus víziót rittyent, hogy az egy Krasznahorkai regényhősnek is a becsületére válna.
Rémlik egy másik szerencsétlenről is egy cikk, aki az autójába szerelmes, meg volt egy másik, egy gengszter, aki együtt élt egy lóval (na jó, az egy Woody Allen filmben hangzik el), de biztos írt róla a Daily Mail vagy a Sun, remélem szilveszterre látunk ebből itt egy kis eszkatológiát 🙂
Ez az egész „melegek és tágabb vidékük” már túl van a csúcson, erősen kopik a téma a szerencsére, ilyen extrém betegekkel szerintem már ízléstelen komolyan foglalkozni.
Előzetes moderációra váltott a blog vagy csak nálam van fennakadás, és nem jelenik meg a kommentem?
Mindez egy Daily Mail cikk kapcsán, mint a „média”…
És abból egy egyébként komoly teológus olyan apokaliptikus víziót rittyent, hogy az egy Krasznahorkai regényhősnek is a becsületére válna.
Rémlik egy másik szerencsétlenről is egy cikk, aki az autójába szerelmes, meg volt egy másik, egy gengszter, aki együtt élt egy lóval (na jó, az egy Woody Allen filmben hangzik el), de biztos írt róla a Daily Mail vagy a Sun, remélem szilveszterre látunk ebből itt egy kis eszkatológiát 🙂
Ez az egész „melegek és tágabb vidékük” már túl van a csúcson, erősen kopik a téma a szerencsére, ilyen extrém betegekkel szerintem már ízléstelen komolyan foglalkozni.
Cypri:
„valamennyire kell a racionlitás is a “modern áfium ellen való orvoságba” ”
A racionalitás momentán annyira hiánycikk, hogy elsősorban racionalitásra van szükség. A kereszténység az egyetlen racionális, felvilágosult, társadalmi igazságosságra törekvő, azaz haladó irányzat a világban – és hogy Jézus, a judaista Messiás tanítása valóban használhasson az emberiségnek, ahhoz racionális szemléletmódot kell kifejlesztenünk magunkban. A ráció nem az egyetlen interfészünk a valósággal, még csak nem is a legfontosabb, de a mai, szappanoperákkal agymosott, önérdekei ellen cselekvő, new-age-zagyva tömegeknek bizony leginkább a racionalitás hiányzik ahhoz, hogy kiteljesedett, boldog életet élhessenek.
Kanti megközelítésben: abból induljunk ki, hogy 1+1 = 2, és figyeljük meg, milyen messzire lehet eljutni Jézussal összhangban ezen a racionális ösvényen.
István,
Wolscht a Transgender Project egyik arca, ha beírod a nevét a keresőbe, látni fogod, hogy az Independenttől kezdve amerikai, európai, világi és keresztény újságok egyaránt írnak róla. Tehát nem csak a Daily Mail és nem csak bulvárlapok. Mert meghökkentő a sztori, és mert trendet képvisel. Pontosabban a maga abszurditásával rámutat sok más dolog abszurditására is, ami a kultúránk közepére került. Még pikánsabbá meg az teszi a történetet, hogy kis hazánkban közben a Telekom Ákos azon nyilatkozata miatt bont szerződést, melyben a női princípium kiteljesedésének a szülést és a valakihez tartozást nevezi. Engem az is megráz, hogy Torontóban van olyan gyülekezet, amelyik támogatja Wolschtot új identitása megélésében. Ez a jelenség szerintem szóra érdemes.
(Egyébként újból jelzem, hogy ha zavar a témaválasztásom, egyszerűen kattints tovább, vagy indíts saját blogot. Ez továbbra is Szabados Ádám blogja.)
Szinte vicces, hogy Ádámnak minden cikke alatt legalább 2-3-szor magyarázkodnia kell, hogy miért arról ír a saját blogján, amiről ő szeretne.
Igen, ez a téma mondjuk az, ahol én is szívesen a homokba dugnám a fejem és úgy tennék, mintha ez az egész csak egy lázálom lenne. De sajnos ez a mindennapi valóságunk: a téboly legitim lett. És szerintem jobb, ha inkább előbb, mint utóbb józan emberektől is hallunk állásfoglalást ezekről, minthogy hagyjuk, hogy akaratunkon kívül is a közvélekedés formálja mindenben a véleményünket (ugye senki nem él abban a tévhitben, hogy ő nem manipulálható?).
„Naivitásomból kigyógyulva várom, ki lesz a következő bátor határátlépő. Ki lesz mondjuk az első transzfajú comingoutoló? Ez nem is olyan elképzelhetetlen.”
Nem szeretném borzolni az idegeket, de hallottál már a „Furry” irányzatról? (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az irányzat nagy része pusztán allegória; de van egy kisebb rész is)
https://en.wikipedia.org/wiki/Furry_fandom
Idealista, köszönöm a kommentjeidet. Úgy tűnik, a folyamat előrébb is van, mint ahogy gondoltam.
ad 1. Minden blognak van egy fő irányvonala (track record), ez itt az evangélium. És minden blognak van egy vezérfonala, egy „mórickája” (top story), amihez vissza-visszatér a blogger, sok mindenről az jut az eszébe, arra reflektál. Van akinek az ökumené, van akinek a zsidó-keresztény kérdés, van akinek a kultúrkereszténység, vagy a nők, férfiak, menedzserek, kőfaragók, balett-táncosok kereszténysége stb. Ennek a blognak a top story-ja a nemi identitás és a szexualitás.
ad 2. Mivel véget ért a printkorszak, a blogger – megszüntetett kommentelés vagy diktatórikus moderálás kivételével – kénytelen elviselni, hogy nemcsak „munkáslevelezők” a kommentelői, így a kritikai hangnem nem a még határozottabb fellépés követelésében merül ki…
ad 3. Úgy gondolom, hogy a blog top story-ja egy induktív érvelési hiba: a melegek és egyéb szexuális, vagy nemi szélsőségek látványos tematizálásából (jogvédő „akciók”, lobbi, médiajelenlét), mint premisszából nem következik a blogban hangoztatott konklúzió.
ad 4. Azért nincs ilyen konklúzió, mert sima elhárító mechanizmus, és ha a csökevényes keresztény blogoszférában az egyik véleményvezér rendszeresen „huhog” egy manapság 1,5 perces „hírnevet” elérő szerencsétlent körülvevő médiahype miatt (kedves Ádám, most már minden bulvár, az Independent is, sőt az Európa Parlament is…), az kontraproduktív.
ad 5. Kontraproduktív, mert a kereszténységet, Európát, és magyarokat
nem dalolászó melegek és a zavaros nemi identitású kanadai elmebeteg, hanem önmagunk veszélyeztetjük: a látszatkereszténység, az alkoholizmus, a drog, a megszűnő családok, a korrupt politikusok előtti megalkuvás.
ad 6. Nekem van elég bűnöm, nem félek más bűnétől.
Ennek a blognak a top story-ja a nemi identitás és a szexualitás.
István, tényszerűen nem igaz, amit mondasz. A Bibliáról mint Isten igéjéről konkrétan 35 részes sorozatot írtam, a kánon kérdéséről, a tudomány és a hit kapcsolatáról, a kálvinizmusról, az episztemológiáról több tucatnyi cikket, az ekkleziológia és az archeológia is visszatérő témám, és vannak mások is. Nekem az a benyomásom, hogy inkább téged idegesít, ha a szexualitás témájáról írok. Hogy téged miért idegesít ez, arra a válasz talán a te életedben keresendő. Hogy én miért tartom fontosnak, hogy beszéljek erről, az pedig abból, amit a nyugati kultúra (és azon belül a kereszténység) változásairól én gondolok. De ezt már többször átbeszéltük. Kérlek, ha kommentelsz, a témához szólj hozzá, mert a témaválasztás itt úgyis mindig az enyém lesz. Felesleges, hogy ezeket a köröket százszor lefussuk.
István, ha ilyen erősen úgy érzed, hogy a számodra legfontosabbnak érzett témák igazán megérdemelnének már egy teljes blogot, akkor indítanod kellene egyet.
Nyilván sokan azt is olvasnánk. De semelyik blogot sem tartalmazhat mindent. Továbbá attól hogy számodra egy másik ember bejegyzéseinek egy része érdektelen, mást meg érdekelhet. Ez nem jelenti azt , hogy a Te tolmácsolásodban nem lenne érdekes az alkoholizmus, meg a családok, meg a látszatkereszténység, stb stb de ezek itt más posztjai. Ha lesz István70 blog, kommentelni fogom 🙂
nem tudom eldönteni hogy ez vicc, vagy komoly 😀
https://www.youtube.com/watch?v=RkRog16ODY4
Cypriánus: „a kereszténység legmisztikusabb változata, a keleti orthodoxia tudott talán a legkevésbé használható válaszokat adni a modernitásra… Na és ezt a világot elsöpörte a vörös forradalom, sőt sokszor simán épített is rá…míg a kétségkívül lejtőn levő, túl racionális finn lutheranizmus képes volt még fegyverbe szólítani a finn parasztokat a bolsevizmus ellen.”
Gondolkodtam ezen, amit írsz. Nem lehet, hogy mindkettő okozat? Mármint, hogy egy országban, vagy tájegységen milyen társadalmi rendszer és vallás alakul ki? Szerintem a kettő összefügg, de valójában szerintem az ok a néplélekben, az ott élő emberek beállítottságában, illetve problémáiban van, nem a vallási gyakorlatban. Protestáns hátteremből kifolyólag érteni vélem, hogy mivel a protestantizmus sokszor hajlandóbb közéleti dolgokba is belefolyni, így talán nagyobb esélye van rá, hogy a diktatúrákkal szemben „használható válaszokat” adjon gyakorlati szempontból is. Viszont az sem véletlen, hogy egy nép miért válik fogékonnyá egyik, vagy másik vallási felekezet tanításaira. Aztán, hogy erre épít később egy diktatúra, szerintem nem a keleti ortodoxia hibája. Egyszerűen abból adódik, hogy ott erre is, arra is fogékonyak voltak az emberek, a protestantizmusra és a forradalomra pedig nem.
„Ennek a blognak a top story-ja a nemi identitás és a szexualitás.
István, tényszerűen nem igaz, amit mondasz.”
Ha közzétennéd az egyes posztok olvasottsági adatait, akkor bizony nekem lenne igazam „tényszerűen”, de ez nem kivagyiság kérdése, már csak azért sem, mert a blog valóban bloggeré, így ezt a mikor valóságot te alakítod 🙂
Számomra az elfajult nemiség egy devianciaprobléma, semmiben sem különbözik más devianciáktól, a futballhuliganizmustól a homeopátiáig, függetlenül attól, hogy az adott deviancia milyen legalitási igénnyel lép fel. (Bővebb háttér: anómia, Durkheim, Merton szavakra keresve található, ha valakit érdekel.) Számomra nincs különbség egy transzszexuális, egy ustawkázó, egy oltáskivezető és egy alkoholdicsőítő (pl. Tibi atyát lájkoló) között és sorolhatnám az egyén (!!!) számára valamilyen alternatív valóságot, álközösséget kínáló trendi „veszélyeket”.
Felnőtt, a krisztusi kor után megtérő vagyok, láttam addig ezt-azt az életben, de ettől nem vagyok jobb azoknál, akik hitben és gyülekezetben nőttek fel, sőt irigylem őket. Egyszerűen túlreprezentált nekem ez a téma (nemiség, szexualitás), olyan, mint amikor a ház előtti „kislócán” ülve kitárgyalják a falusiak mások (!!!) hibáit, bűneit. Erre a kislócára én itt többet nem ülök ki, a nemiség, szexualitás témakörében már újat mondani úgysem tudok, úgyhogy az „egy ausztrál családanya elhagyta a családját és kommunában él egy kenguruval és az okostelefonjával” és hasonló cikkeket többé nem fogom itt kommentelni 🙂
Maradok a „35 részes sorozatok” időnkénti kommentelésénél, mert pl. azokat Istentől ihletett missziós írásoknak tartom.
A blogírásra való felkérést köszönöm, gondolkodom rajta, hogy az istenkereső családos férfiak „célcsoportnak” indítok egy blogot, amíg nem növök fel annyira a hitben, hogy elfelejtem a kezdeti tapasztalataimat 🙂
Ha közzétennéd az egyes posztok olvasottsági adatait, akkor bizony nekem lenne igazam „tényszerűen”
Ezt miből gondolod??? A 10 legnépszerűbb cikk:
„Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért”
Telekom Egyház?
Az erősebb győzött
Európa, a szakállas nő
Charlie lennék?
Amerikai barátaim értik
Nyílt levél Balog Zoltán miniszter úrhoz
Hogyan ismerjük fel a manipulátort?
WWJD a menekültekkel?
Futótűz
Kedves Virginia!
„Protestáns hátteremből kifolyólag érteni vélem, hogy mivel a protestantizmus sokszor hajlandóbb közéleti dolgokba is belefolyni, így talán nagyobb esélye van rá, hogy a diktatúrákkal szemben “használható válaszokat” adjon gyakorlati szempontból is.”
Ez sajnos nem így van, ld. Hitler és a protestáns egyházak vs. katolikus egyház, vagy a kommunizmus „békepap” mozgalmai, de a skandináv országok evangélikus államegyházainak (!) is meg van a maga története. Szerintem a közelmúltig a politika irányította egy ország, nép vallási életét, ez alól csak most lehet ténylegesen kitörni, ez az igazi vallásszabadság. Ez a szekularizáció előnye, ha lehet ilyen mondani, de ez a téma nem ide tartozik.
@István70: Azt én is látom, hogy nem ide tartozik. Kár, pedig ez jobban érdekelne… 🙂 Ezek szerint, te úgy gondolod, hogy nincs semmilyen összefüggés egy nép lelkisége és aközött, hogy ott milyen vallási felekezet tudott elterjedni tömegesen, hanem ezt egy az egyben a politikai irányítás befolyásolta. Én ezzel nem értek egyet, még ha vallásszabadság tekintetében igazat is adok neked. Európa miért nem lett akkor mondjuk hindu?
Egy 5 éves és sikeres blognál nyilván megvannak azok a statisztikai mutatók, amellyel mindenki minden állítását alá tudja támasztani, ezért részemről a továbbiakban a statisztikai témájú írásokhoz sem szólnék hozzá, s mivel „A Blog Trollja” kétes címére sem pályázom, így a témát részemről lezártam 🙂
De majdnem lett svájci vagy belga, vagy valdens vagy huszita. De ha eddig nem lett, még lehet! 🙂
Jézus virulens egyházat hozott létre, amely a világi lehetőségek között a legtöbbet kockáztatja a legnagyobb siker érdekében: az egyház önmagát, hatalmát is kockáztatta és feláldozta egy általános „jólét” érdekében. Mindezt azért, hogy te és én és bárki szabadon meghalhassa Isten hívását.
Valóban nem itt kellene folytatni, majd valahol máshol jó éjt 🙂
A cikket olvasva a Leopárd-ember jutott eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=RTuPzXiAEOg
Szerencsétlen ember… Az azért érdekel, hogy a szabadságharcát vajon az LMBTQIUÚÜŰVWXYZZS mozgalom vagy az állatvédők fogják-e idővel felkarolni. Remélem, inkább egy szerető gyülekezet segít neki, melyben visszatalál Istentől adott önmagához, mínusz a bűn.
http://index.hu/tudomany/2016/01/11/kiakadtak_bagdy_emokere_a_pszichologusok/
No comment.
Amire nem kellett sokáig várni… (mellesleg szintén Norvégia a helyszín) 🙁
http://velvet.hu/elet/2016/01/29/embertestbe_szuletett_de_ez_a_no_tulajdonkeppen_macska/
Bátorság, vagyis vakmerőség azok részéről, akik belenyúlnak amibe nem lenne szabad: már több mint száz állat-ember hibrid létezik és inkább nem hoznék ide „macskább” személyt (szerintem a lány rájátszik erre vs közönségsikerre vágyik).
@Martonious: ilyen „transzfajúak” mindig is léteztek, csak a normális emberek korában Ödönkét, a hibbant nagybácsit a család általában berakta egy diliházba, amikor elkezdett ugatni, meg négykézláb szaladgálni, mert belátták, hogy itten profi segítségre van szükség, és nem ünneplendő másságként tekintettek rá 😀
@Éva: milyen állat-ember hibridekre gondolsz, hogyhogy léteznek már?! ez komoly? :-O Azt hallottam, hogy vannak olyan tehenek, amikbe több más állati és emberi géneket is beépítettek, hogy antitesteket termeljen a vérük emberi betegségekre, és nálam már ez is átlépte simán az ingerküszöböt, de ez azért még nem nevezhető állat-ember hibridnek, talán. Remélem.
Sid Roth műsorában mondta a százötvenes számot Denniss Walker ha mond ez neked valamit mdmselle. Kerestem a videót, talán jó hogy nem találtam 🙂 Látni is láttam szörnyetegeket, de inkább aludj nyugodtan. Ezen a lapon ne legen ilyesmi 🙂
Az Úr viszont nem fogja tűrni „a kontár bűvészinas” embert sokáig + az életünket kockáztatjuk, a „záróra” közeledik. Bizalomra, erős reményre van szükségünk, sokra 🙂
És ha fával akar lenni?:
http://elitedaily.com/news/world/woman-marrying-tree-best-sex/977768/
Érdemes rákeresni az otherkin szóra google-ben. Nem olvastam végig a kommenteket, de úgy tünik még senki nem említette (az oldalon nem találtam rá). Szóval otherkin-nek hívják a transzfajúakat, és a „mozgalom” talán néhány éves/évtizedes lehet (egyidös az internettel?). A társadalom válasza lényegében elutasító (eddig), de ha a transgender ügy lejár, ki tudja nem ez lesz-e a next frontier a progresszió számára.
Éppen ezért kell az alapokat megerősíteni azoknál, akik még normálisak: „mert normálisnak lenni jó 🙂 ” ez a mottó a konzervativcsalad.blog.hu-n .
Amit a jó Heidl György három éve megírt ironikusan, az mára a keserű valóság:
https://index.hu/mindekozben/poszt/2018/11/08/igy_kell_fiatalodni_egy_holland_ferfi_pert_inditott_hogy_20_evvel_toljak_el_a_szuletesi_datumat/
Drukkolok neki, hogy megnyerje a pert.:)
Bolyki Laci friss cikke a SzemLéleken. Érdemes elolvasni.
Hát, igen, a római birodalom dekadenciája köszön vissza lassan..
Elolvastam, tényleg jó cikk. Sok újat nem tesz hozzá a gondolkodáshoz, de ettől függetlenül fontos az érveket összeszedni, beszélni a témáról, kongatni a vészharangot és ellenállást kifejteni az ellen a hullám ellen, ami egyébként hazánkra is világosan le akar csapni – ezt a feladatot ez a cikk tisztességesen ellátja. Annak, hogy ez a hullám nem annyira dühöng nálunk, szerintem inkább banális okai vannak. Nem vagyok biztos abban, hogy a magyar társadalom bölcsessége, fantasztikus éleslátása, ellenállóképessége és jó spirituális állapota áll a háttérben. Ha 2008-2010 körül nem omlik össze a balliberális oldal elsősorban gazdasági okok miatt, akkor ha más területen nem is, ezen a területen valahol az „élvonalban” lennénk. Szerintem Isten irgalma, hogy nem így alakult. Reális veszély ennek ellenére, hogy könnyen billenhet a helyzet és hamar kialakulhat egy olyan hangulat, amikor újult erővel tör ránk ez, mint egy gátszakadás. A keresztények nagy része szerintem nem hiszi el, hogy ez mivel járna és ez mennyire reális veszély (emlékszem pl. az ezen a blogon is dühöngő vitákra a választás körül, amikor az volt az érzésem, hogy az új moralitás által jelentett fenyegetés – amely nem egy pártpolitikai kérdés, de összefügg azzal – csak sokadlagos szempont volt sok keresztény szemében, tisztelet persze a kivételnek, köztük Ádámnak is).
Kedves Steve, igazad van ! Én is dühöngtem a vitákban a választások körül. Nem szabad elfelejteni, hogy sokan kifejtették már, akik elmentek a kormányoldalról, hogy meggyalázták az ún. keresztény értékeket. Most ne térjünk azokra a témákra vissza, ellenben történt valami ami ide tartozik.
Persze lehet, hogy ott is leírtam már de felhoztad a témát: a választások utáni tüntetéssorozatban, Berlinben azt mondta egy lány, hogy REDUKÁLJUK követeléseinket! Ne legyünk szomorúak, ha lányunk egy másik lányt szeret … Ugyanakkor ez alattomosan, de bekúszik, rádiós műsorban hallottam például, hogy az egynemű pároknak LEHETSÉGES gyerekeket örökbe fogadni, vannak megoldások. Egészen biztos.
A társadalom fuldoklik a korrupcióban. Milyen könnyű igazolni egy „házasságot” papíron, a rendes lakást, stb. még némi pénzmag is jön ehhez, vagy talán ez, ami a legfontosabb követelésük a homoszex pároknak, biztosítva van korrupció ellen?
Ezért életveszélyes a mostani kilakoltatás-sorozat, és ugyanúgy a gyors örökbe adás – ami a kormány szándéka – hiszen kevés a nevelőszülő, az intézeteket ismerjük, és ráadásul drágák is 🙁
A mostani tüntetésekkel kapcsolatban megint kitűnő állásfoglalást tett közzé A Haza Pártja, örülök hogy felhagynak a „kardcsörtetéssel” mint a z írás végén olvasható http://ahazapartja.hu/?p=13484#post-13484 Jó lenne, ha tudnák, hogy nemcsak a (deviza)hitelek ügyével kellene foglalkozniuk: mindig is hangsúlyozták a hitellel kapcsolatban a családi otthonokat. Ellenben, a kormánypárt nem engedte még megtárgyalni sem azt a parlamenti előterjesztést, hogy családokat ne lehessen kilakoltatni hanem más megoldást kellene keresni.
Ez egy „átverős” korszak, ködösítés az „információs társadalomban”. Szerintem is a családügyek, az Alaptörvényben rögzítettek a házasságról mindent visznek. Mégis, ennek a cikknek https://video.atlatszo.hu/2018/12/29/a-rendszerbol-torolve-a-valosagban-is-letezhetett-a-titkos-halalosztag/?fbclid=IwAR3zsK4tg1HV9isAA2BEjw48lRMh1IXqLb0oFdFXZfgmh4Dq1QWcBkD8ALs végén írtak messzemenően igazak sajnos:
„Magyarországon nincs diktatúra, nincs szükségállapot, a határok nyitva, bárki szabadon elmehet, az itthon maradók pedig kimehetnek az utcára tüntetni. Még ha egyre szűkebb keretrendszerben is, de létezik ellenzék, van független média. Ám a jogállamot, a demokráciát ahol lehet, korlátozni, szűkíteni próbáló, a médiája révén tömeghisztériát, gyűlöletpszichózist keltő rendszerben mégis olyan légkör uralkodik, hogy amennyiben a film eseményei bekövetkeznének, nem kell a jövőbe látni ahhoz, hogy bejósoljuk, mi történne. Ha tényleg letartóztatnának egy civil aktivistát, a közvélemény hatalomhívő részének többsége gondolkodás nélkül elhinné róla azt is, hogy sorozatgyilkos. S ha a letartóztatott illető meghalna a vizsgálati fogságban, a kormányellenes tábor oroszlánrésze zsigerből úgy vélné: Orbán Viktor személyes utasítására tették el láb alól. Még akkor is, ha ez a feltételezések teljesen abszurdak, és semmi bizonyíték nincs rájuk. Mindenki döntse el önmaga, ki a felelős azért, hogy itt tartunk.”
Alig hihető alulinformáltság van pl. miniszterelnökségi tanácsadóként – persze nem részletezem … A kormány jelenleg megint Soros tervről beszél a munkaügyi tüntetésekkel kapcsolatban. És békemenetet terveznek: ha az első transzparensekre gondolok, a „Nem leszünk gyarmat” feliratra, most mivel is tüntetnek? „Nem leszünk rabszolgák” !