Szoktam olvasgatni a református Kevin DeYoung blogját, és pár hete találtam nála egy érdekes bejegyzést, melyet gondoltam, megosztok itt a Divinity-n, hátha valakinek hasznos lesz. DeYoung Martyn Lloyd-Jones 1947-es előadását szedte elő a felejtés homályából (ő is kedveli a velszi prédikátort). Az előadás az evangéliumi keresztények helyzetéről szólt. A brit evangéliumi keresztények jelentős része olyan felekezetekben élte a hitét (és éli ma is), melyek a névleges vallásosságtól és a liberális teológia romboló hatásától szenvedtek. A „Doctor”-t arra kérték, hogy a kiszakadás illetve a bentmaradás problémájáról beszéljen. Lloyd-Jones nem adott kész választ a dilemmára, hogy az evangéliumiak maradjanak-e a liberálissá vagy élettelenné vált felekezetekben, de feltett néhány hasznos kérdést, melyek segíthetnek a döntésben.

Azoknak, akik a kiszakadás felé hajlanak, Lloyd-Jones szerint a következő kérdéseket kell megvizsgálniuk:

1. Teljesen biztos vagyok abban, hogy Krisztus hírnevéről van szó, és hogy a helyzet az alapvető keresztény szabadságomat veszélyezteti?

2. Azért akarok kiszakadni, mert az könnyebb, és a legkisebb ellenállás irányába mozdulok?

3. Azért akarok kiszakadni, mert türelmetlen vagyok?

4. Azért akarok kiszakadni, mert önző vagyok és nem tudom elviselni, hogy pusztán csak egy legyek a testvérek közül, annak előnyeivel és hátrányaival együtt?

Azoknak, akik a maradás mellett döntenek, a következő kérdéseket érdemes átgondolniuk:

1. Azért maradok, és azért nem csatlakozom másokhoz az Úr harcában, mert gyáva vagyok?

2. Azért maradok, mert arról próbálom meggyőzni magam, hogy békeszerető ember vagyok, és a békesség mindennél fontosabb?

3. Azért maradok, mert bizonytalankodó ember vagyok, vagy mert a lelki életem éppen takaréklángon ég?

4. Önző érdek vagy anyagi megfontolások befolyásolnak?

Lloyd-Jones az előadásában hozzáteszi még: „Szüntelen imádkoznunk kell azokért, akikkel problémánk van, és saját lelki épülésünkért is. Arra kell törekednünk imádsággal és türelemmel, hogy mindenképpen megmentsünk némelyeket. Menekülnünk kell a ’farizeusok és szadduceusok kovászától’. Kerülnünk kell a versengés szellemét. ’De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot’ (2Tim 2,24-25).”

Lloyd-Jones kérdéseit mindenkinek magának kell megválaszolnia. Az egyház története során Isten megáldotta olyan emberek szolgálatát is, akik bent maradtak az evangélium szempontjából rossz állapotban lévő felekezetekben (pl. George Whitefield, Philip Jacob Spener, Szabó Aladár, John Stott, Zimányi József, Cseri Kálmán), és olyan emberekét is, akik kiváltak a felekezetükből és valami újat kezdtek (pl. Pierre Waldo, John Wycliffe, Luther Márton, Kálvin János, Adoniram Judson, Charles Spurgeon, Müller György, Gresham Machen, Kiss Ferenc). Fontos, hogy tisztában legyünk a motivációinkkal amikor akár így, akár úgy döntünk.