A Jelenések könyve megcáfolja a predesztinációt? A 3,5-ben Jézus azt mondja a szárdiszi gyülekezetnek: „Aki győz… annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (3,5) Ezeket a szavakat időnként kálvinisták mellének szegezik, valami ilyesmi magyarázattal: „Maga a Biblia tanítja, hogy ki lehet törölni egyes hívők nevét az élet könyvéből. Ha pedig ez így van, akkor nyilván nem igaz az a tanítás, hogy a választottak biztosan öröklik az üdvösséget, vagyis hogy nem lehet kitörölni a nevüket az élet könyvéből. Ez a vers tehát cáfolja a predesztináció-tan egyik legfontosabb alapvetését.”

Magam is érzem az érv súlyát. Ha valóban ki lehet törölni neveket az élet könyvéből, az érdekes feszültséget teremtene az Újszövetség és a Jelenések könyve szoteriológiája között. Nem tudná felülírni Jézus, Pál és Péter egyértelmű és nyílt tanítását, de komolyan felvetné a lehetőségét annak, hogy a Jelenések könyve szerzője eltérő módon gondolkodott az üdvösség kérdéséről. De vajon tényleg arről szól ez a vers, hogy Jézus kitörölheti egyesek nevét az élet könyvéből?

A metodista Ben Witherington III szerint valóban erről van szó. A Jelenések könyvéhez írt kommentárjában egyértelműen fogalmaz: „A kép azt sugallja, hogy lehetséges benne lenni egy ilyen könyvben, és aztán elfogadhatatlan hitelvek vagy gyakorlat miatt kitöröltetni onnan.” (Revelation, 106) Bár sokan gondolkodnak Witheringtonhoz hasonlóan, a legtöbb igényes exegetikai kommentár – legalábbis az angolszász evangéliumi világban – cáfolja ezt az értelmezést.

George Eldon Ladd nem veszteget sok gondolatot a versre, de Witheringtonéval ellentétes következtetésre jut: a szakasz szerinte éppen az üdvösség bizonyosságáról szól (A Commentary on the Revelation of John, 58). A baptista exegéta Beasley-Murray is azt hangsúlyozza, hogy a könyv egészének fényében elképzelhetetlen, hogy az összes valódi hívő neve végül ne legyen benne az élet könyvében (Revelation, 98). Az egyik legalaposabb modern exegézist nyújtó Gregory K. Beale a The New International Greek Testament Commentary Jelenések könyvéről szóló kötetében szintén elutasítja a Witheringtonéhoz hasonló következtetéseket. Ezt teszi William Hendriksen is More Than Conquerors című népszerű kommentárjában.

Vajon mi vezette ezeket a kiváló exegétákat arra, hogy elvessék a kézenfekvőnek tűnő magyarázatot, miszerint némelyek neve kitöröltetik majd az élet könyvéből? Mi az, ami ellenkező következtetésre juttatta őket? Pusztán teológiai előítéletességről lenne szó? Witherington arminiánus, Beale viszont kálvinista, ezért mindketten azt látnak a szövegben, amit szeretnének ott látni? Nem zárom ki ezt a lehetőséget sem, de szerintem nem csak erről van szó. Sőt, talán egyáltalán nem erről van szó. A fent említett kommentárok megneveznek néhány fontos szempontot magában a Jelenések könyve szövegében, melyek megkérdőjelezik a Witherington és mások által szorgalmazott értelmezést, és egészen más irányba mutatnak.

(Folyt. köv.)