Lawndale Community Church a neve annak a gyülekezetnek, melyet 1978-ban egy Wayne Gordon nevű fehér ember plántált Chicago egyik fekete negyedében. Azt ígértem, hogy róluk írok még pár sort. Mostani amerikai utamon sok érdekes gyülekezetet láttam, de kétségkívül ez a közösség tette rám a legerőteljesebb benyomást. Nyilván ez a gyülekezet sem hibátlan (ezt ők ismernék el először), de valamit nagyon jól csinálnak, mert gyönyörű dolgok bontakoznak ki a szolgálatukban. Amit köztük tapasztaltam, az valódi kereszténység. Nem a külsőségek – a fekete kultúra, a ritmikus tánc, a hangos ámenezés vagy a látható szegénység – miatt, hanem azért, mert az Isten országa tagadhatatlanul eljött közéjük.
Wayne Gordon valamikor a hetvenes években kapott elhívást, hogy a feketék felé szolgáljon. A legszegényebbek és leginkább terheltek vonzották. Oda akart menni, ahol a sötétség és a romlás az úr, hogy sóként és világosságként használhassa őt Krisztus. Gordon szerint a kereszténység lényege Isten és az emberek szeretete, erre a szeretetre pedig a legelesettebbeknek van a legnagyobb szükségük. Úgyhogy miután befejezte tanulmányait a Wheaton College-ban, fogta a családját és beköltözött Chicago Lawndale nevű kerületébe. Oda, ahol a nyomor és a bűnözés mindent elborított. A sportot használta kapcsolódási pontnak. Kibérelt egy üzlethelyiséget, vett egy kondigépet, majd meghirdette, hogy bárki ingyen használhatja, cserébe csak a bibliaórákon kell részt venni. Ezzel kezdődött egy páratlanul gyümölcsöző szolgálat.
A kondigép mellett idővel tucatnyi fekete fiatal megtért, akik hozták aztán a családtagjaikat is a bibliaórákra. Néhány év elteltével ebből a csoportból alakult a Lawdale Community Church, mely ma már az egész városrész arculatát meghatározza. A gyülekezet tagjai sok százan vannak, többségük fekete. Wayne Gordont „Coach”-nak (Edző) hívják, és ez a név illik is rá. Nem csak amerikaifoci-edző múltja miatt, persze az is számít, hanem mert egész karaktere egy edzőére emlékeztet. Van Gordonban valami természetes keménység, mely nélkül szerintem egyetlen napot sem tudott volna túlélni ebben a közegben. A keménység mögött azonban hatalmas szív látszik. A „Coach” fő célja az, hogy felkészítse a gyülekezetét a szentségért vívott élet-halálharcra. Évtizedek óta tanítványokat és vezetőket képez Isten egyháza számára, akik hozzá hasonlóan szembe mernek szállni a gonosszal, még ha ezért súlyos áldozatokat is kell hozniuk.
Gordon gyakran hangsúlyozza: nincs az a hely, ahova ő félne bemenni. Ezt el is hiszem neki. Többször megfenyegették, megverték, kirabolták, de ő nem hátrált meg. Szereti ezeket az embereket. Letette értük az életét. Minden gyilkosság a kerületben újra és újra összetöri és arra indítja, hogy a változásért még többet tegyen. És van is változás. A gyülekezet sója fokozatosan szorítja vissza a romlást. Az eredményeket a statisztikák is bizonyítják. Lassan, de biztosan haladnak előre, újabb és újabb utcákat hódítanak vissza az enyészettől. Ma már vannak a közösségben felkészült fekete vezetők, akik Gordonnal karöltve küzdenek a kerület gyógyulásáért. Közülük többen doktori végzettséget is szereztek gyakorlati teológiából.
Néhány évtizede Lawndale hírhedt városrészében alig volt orvosi ellátás. Gordon maga vitte a beteg gyülekezeti tagokat távoli kerületekbe (pl. Wheatonba), hogy ott rendes ellátásban részesüljenek. Ez hosszútávon nem jelentett megoldást, ezért megalapították a Lawndale Christian Health Centert, ahol jelenleg negyven orvos (!) végez hivatásszerű szolgálatot. A központ Lawndale egyik büszkesége. A keresztény közösség jogi tanácsadó irodát is nyitott az átláthatatlan, zűrös ügyekben fuldokló fekete polgárok számára. Szolgálnak bebörtönzött lakosok családjai felé is. Emellett nyitottak válságterhes-tanácsadó központot, fitness centert, ifjúsági foglalkoztató klubhelyiséget, rehabilitációs központot, és ami az egyik leglátványosabb szolgálatuk: állami segítséggel egész házsorokat építettek rászorulók számára.
Sikerült még egy étteremláncot is ide csábítaniuk. A városrészbe ugyanis korábban egyetlen étteremlánc sem tette be a lábát, az Üvegtigrishez hasonló, lepukkant hamburgeresek uralják az utcákat. Egyszer megkereste Gordont a Lou Malnati étteremlánc keresztény tulajdonosa, hogy szeretnék támogatni valahogy a szolgálatát. Gordon azt javasolta, hogy ne pénzt adjanak nekik, hanem nyissanak a városrészben egy pizzázót. A tulajdonos ráállt, így megnyílt a gyülekezet szomszédságában Lawndale első étteremlánca. A nyitást követő három év veszteséges volt, de a városrész presztízse megnövekedett, az étterem munkahelyeket teremtett volt elítéltek számára, és új közösségi tér alakult. Ha az étterem profitot termel, azt visszaforgatják a városrész fejlesztésébe.
A szükség továbbra is óriási, Gordon szerint életében már nem fogja látni mindazt, amit megálmodott. A gyülekezet pozitív hatása azonban világi szociológusok és politikusok figyelmét is felkeltette. Gordon mezítlábas prófétaként bejáratos lett képviselők és szenátorok irodáiba, akik politikai nézetektől függetlenül szövetségest látnak benne. A gyülekezet meghatározó szerepet tölt be Lawndale életében. A város útjai úgy vannak teletáblázva a „Lawndale Christian…” kezdetű hirdetőtáblákkal, ahogy egy választás előtt politikai hirdetésekkel az Andrássy út. Első elnöki ciklusa előtt Obama is tiszteletét tette a közösségben.
A Lawndale Community Church azonban nem pusztán konzervatív vagy liberális ideálokat tűzött a zászlajára. Gordon érzékenyen reagál a feketékkel szembeni előítéletes gondolkodásra, mert szereti ezeket az embereket, de a kitörés útjának a szociális segítség mellett a szentséget jelölte meg. Aki lopott, az többé ne lopjon, aki paráználkodott, az ne paráználkodjon, aki ölt, az többé ne öljön. A megtérés vezet az életre, az pedig a bűnnel való szembenézést, a bűn miatti szomorúságot, a bűntől való elfordulást és az igazsághoz való odafordulást jelenti. A házasság tiszta és szent, a házaságy is az, a házasság előtti vagy házasságon kívüli szex gyülekezeti fegyelmezést von maga után. A megtérés útja kegyelemmel van kikövezve, de a gyümölcsöket szeretettel számon kérik a tagokon. Gordon szerint mindez könnyebben megvalósítható itt, ebben a halmozottan terhelt közegben, mint a fehér, középosztálybeli gyülekezetekben, mert a bűn itt valóságos, súlyos és mindenki által ismert. A bűnt nem lehet takargatni, Gordon és a többi vezető szeretetét és elkötelezettségét pedig senki nem kérdőjelezi meg. Krisztusért járnak követségben.
Amikor az istentiszteleti terembe léptem, az volt az első benyomásom, hogy a Lawndale Community Church valódi közösség. Az emberek ismerik egymást, ismerik egymás múltját és jelenét, együtt sírnak, együtt szenvednek, együtt sóhajtoznak, együtt örülnek Jézusnak, és együtt mondanak halleluját egy bűnös megtérésekor. Gordon az igehirdetésében szolgálatra hívta a hívőket. „Mindenki a test tagja. Amikor valaki szolgál, kilép a testből, előre jön, használja az ajándékát, majd visszamegy a testbe. Aztán más lép elő, használja az ajándékát, majd ő is visszamegy a testbe. A gyülekezet így működik.” És tényleg így működik. Nyaranta Gordon eltűnik két hónapra, hogy tovább képezze magát, írjon, olvasson, tanuljon. Ilyenkor fekete vezetők viszik a gyülekezetet. A közösség pedig egyre csak gyarapodik…
nagyon jó volt olvasni .. nagyon .. és ha nem tőled hanem csak úgy olvasom .. leginkább el sem hiszem ..
koszi ,h. szántál rá időt ..
hol a kommentem?
Az előbb nem jelent meg a kommentem. Leírom még egyszer
„Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is az”
Nagyon szimpatikus a történet, de az Obamás rész komoly kétségeket ébreszt bennem. A világ egyik vezető politikusa a választások előtt nem véletlenül jár ilyen helyeken, és általában nem is ingyen. Valamit valamiért. Ha Wayne Gordon társasága megért sok szavazatot Obamának, akkor Wayne Gordonnak is megérte Obama társasága
Teljesen egyetértek Sefaiatas véleményével.Túl amerikai,túl sikeres,
túl politikus ás túl szociális.Amerikai módra itt minden meg van
szervezve.Egy-két dolgot le sem merek írni nehogy rasszistának legyek
minősítve, ami nem is vagyok, természtesen.Olvastam én már nagyon
lelkes besszámolókat a hetvenes években az ún.”Jesus People”mozgalom-
ról,úgy 1o-15 évvel ezelőtt pedig sokan el voltak ájulva az ún.
„Promise Keepers”mozgalomtól amibe a mormontól a baptistán át a
katolikusig minde belefért.Amikor néhányan észrevételeztük,hogy nem
minden stimmel megkaptuk a „beszűkült látású” és „vaskalapos”
jelzőket.Jelzésértékű,hogy ez a gyülekezet egy vezető köré épül
mint a Rick Warren féle Suddleback vagy a Bill Hybels vezette
Willow Creek.Azt hiszem ebben a sok jóban valahol elveszik a lényeg.
Csak ismételni tudom Sefaitast:túl szép,hogy igaz legyen…
Szkeptikus alkat lévén elég hitetlenkedve olvastam,hogy milyen
jó ez a gyülekezet és milyen kiváló vezető Wayne Gordon.Nem tudom,
hogy Ádám hányszor volt ebben a gyülekezetben,hogy ennyire méltassa
Egy-két pozit1v impulzus nem elég egy egyén és egy vezető ilyen
lelkes méltatásához.Ahogy a régi magyar mondás is tartja:”lakva
ismeri meg az ember a másikat”.Olvastam már több ilyen sikeresen
induló gyülekezetről ahol idővel meghasonlás,szakadás lett a
dologból(pl.a Willow Creek esetében)vagy az egész mozgalom szétesett
mert a vezető hitelét vesztette.Viszont lehet,hogy pusztán csak írigy vagyok és nem értem modern trendeket…
Nekem szinte fájnak a hitetlenkedő, szkeptikus szavak! Miért nem lehet örülni annak, hogy valahol erőteljesebben tud Isten áldása megnyilvánulni egy gyülekezetben?! És immár 35 éve! Nyilván nem tökéletes ez a gyülekezet sem, mint ahogy a beszámolóban is olvassuk. Egyrészt a vezető is csak ember, és a szolgálatokra kész tagok is emberek. És ha akkorát hibázik valaki, hogy egy nagyobb baj, vagy törés lesz egy gyülekezetben, akkor is, és addig is rengeteg ember megmenekülésére, sőt áldására volt. Én e tekintetben tudatosan is naiv – vagy mondjuk így, hívő – akarok maradni, az olvasottak tekintetében, de Istenre nézve, őt dicsőítve. Engem bátorított-e cikk Ádám! Köszi, és Isten áldja meg az ilyen odaszánt ember életét!! Meg is áldja.
Nem arról van szó, hogy nem tudnék örülni egy ilyennek a saját városomban, csupán arról van szó, hogy merülnek fel kérdések. De ez nem jelent semmit az ég világon. Nem ez az első egyház a világon, ahová a politikusoknak sikk bemenni a választások előtt, és abban sem az első amit pozitívumként elért. Egyszerűen csak arról van szó, hogy (részemről) Hogy Obama nem véletlenül, és nem is önzetlenül ment oda, valamint biztos ugyanúgy megvannak a problémáik, mint itt bármelyik gyülekezetnek
Szerintem nagyon király, ami ott történik. Én elhiszem, hogy ez jó és Istentől van.
Kedves Jonas!
Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam neked(és lehet másoknak is)azzal,hogy
nálam nem jött be ilyen lelkesítően a dolog.Én már(lehet,hogy a korom
és a tapasztalataim miatt)már rég túl vagyok a naív fázisomon.Volt
amikor én is belelkesedetem egy dolog miatt,utána meg jött a kiábrán-
dulás és csalódás.Ezért nagyon óvatos vagyok amikor ilyen fergeteges
sikerről olvasok.Főleg ha az Amerikából jön.Ott pedig a siker az egyik
legfontosabb dolog.Ama napon nem az lesz a kérdés,hogy sikeres voltam
-e,hanem az,hogy hűséges voltam-e?!Tudok én is lelkesedni.Utoljára
éppen egy az ezen a blogon megjelent méltatás lelkesített fel.2o11
decemberében Ádám írt egy méltatást Don Carson könyvéről amit az
édesapja emlékére írt „Egy átlagos lelkipásztor memoárjai”(sajnos
azóta sem jelent meg magyarul).Ezen pedig én lelkesedtem fel,nem is
kicsit.HITELESNEK éreztem az egészet-és igaznak.”Átjött”a dolog,hogy
ez nem kamu hanem egy hiteles ember élete akinek „sikereit”nem lehet
mérni a sztárprédikátorok és megagyülekezetek sikeréhez.
Mind ezek mellett nem kérdőjelezem meg,hogy ebben a gyülekezetben
minden olyan szuper és olyan olajozottan folyik ahogy a poszt leírja.
Csak kétségeimnek adtam helyet.Én már ilyen kételkedő típus vagyok.
Lehet,hogy azért is mert sokat járok hitvédelmi oldalakra.
Ha pedig a liberális Obama valakivel haverkodik az evengéliumi ker-
esztyének körül az nekem felettébb gyanús.
Lehet,hogy nincs igazam és hozzáálásommal fájdalmat okozok,de engedd
meg,hogy elmondhassam a fenntartásaimat.Hidd el nem alaptalanul
írtam amit írtam.Ha lelomboz a véleményem,tedd nyugodtan félre és
ne foglalkozz vele.Az őszinte lelkesedés nagy dolog.Addig a pontig
amíg az ember rájön,hogy ismét rútul becsapták…
Értelek én Spectator. A különbség köztünk abból is ered, hogy én a múltnak és a jelennek örültem, te pedig a jövőre nézve vélekedsz óvatosan.
Az én lelkem megtelik hálával egy ember eddigi odaszánásáért és Isten munkájáért, te pedig a jövőlátással kísérletezel. Én erre a területre nem szándékoztam véleményt formálni. Obama nem kis tényező, de nála van nagyobb hatalom is. Persze az ember térde megrogyhat erre is, és arra is. A két hatalomnak jelenleg nem sok átfedése van, ha egyáltalán van.
Sefatias, Obama a történet szempontjából lényegtelen. Magát kereszténynek valló fekete politikusként felfigyelt egy fekete kerületben zajló keresztény történetre. Obamát (akivel szemben nekem is vannak fenntartásaim) ezzel zárójelbe is tenném.
Spectator, az amerikai kultúrában a siker fontos, ezért a sikersztorikat hallva tényleg nem árt az óvatosság. Ezt nem felejtettem el. Gordon barátai közül többet ismerek, az ő szavuk megerősítette saját tapasztalataimat. A Lawndale-sztori természetesen nem hibátlan, de hiteles. A cinizmus viszont a mi kultúránk betegsége.
Van-e aki le tud mondani arról, hogy egy „igazi” keresztény közösségben éljen? mint az őskeresztények … hogy nem akadt közöttük szűkölködő, de ezt nemcsak, sőt főleg nem anyagi értelemben gondolom.
Nem, én nem tudok lemondani. Olvastam/hallottam közösségekről, a vagyonközösség, ha nyílt, tiszta, szerintem az alapja…
Köszönöm a híradást 🙂
Jonas,jó volt olvasni a válaszodat!Tanítottál is egy kicsit engem:lehe,
hogy a túlzott óvatosság meggától abban,hogy őszintén örüljek mások
előrehaladásának.Az biztos tény,hogy ha egy mozgalom 35 éve létezik
nagyobb botrány nélkül akkor ott valóban többé-kevésbé helyén lehetnek
a dolgok.Egy gondolat amelyet nemrég olvastam talán egy kis magyarázat
arra amiket írok:”Csak mert paranoiás vagy,még nem biztos,hogy nem
állnak mögötted.”
Ádám,köszönöm a kiegyensúlyozott reakciót.A cinizmust illető mondatodat
nem értem.Remélem,hogy nem volt cinikus egyik hozzászólásom sem.Egy
másik posztnál használtam a „cinikus”megjegyzést mint választ Villám
hozzászólására és kérdésére,lehet,hogy onnan „folyt”át ide.Mindesetre
amit a cinizmusról mint a kultúránk egyik velejárójáról írtál abban
teljesen egyetértünk.És ha már írok egy mondat a legújabb posztról:
nagyon tetszett.A minap néztem egy tudományos csatornán egy filmet
erről a „multiuniverzum elmélet”-ről.Nem valami fantáziadús sci-fi
írók beszéltek a dologról hanem komoly fizikusok.Azóta is a fejemben
van a dolog.Köszönöm a belinkelt részt az „Origo”-ból!Most egy picit
többet tudok erről a rendkívül érdekes elméletről.A teológia részhez
nem tudok hozzászólni,meghaladja képességeimet.Pedig jó lenne egy
teológiai választ is olvasni a kérdésre.Sajnos,ahogy valaki mondta,
hogy a filozófia(és szerintem a teológia is)messze lemaradva kullognak
a tudomány után pedig pl.a fizikában ás a biológiában roppnat gyors
a fejlődés.Viszont,lehet,hogy vannak már teológiai válaszok csak még
nem jutotottak el egy ilyen mezítlábas hívőhöz mint én…
Sziasztok!
Talán kicsit későn szólok hozzá a témához. A cikk olvasása közben mélyen elgondolkoztam azon, hogy én mit teszek, hogyan élem a hívő életemet. Lehet itt beszélni amerikai sikerorientáltságról, Obamáról….stb, lehet csípőből „tüzelni” ezekre az emberekre, szolgálatukra. A bejegyzés szerint: „fogta a családját és beköltözött Chicago Lawndale nevű kerületébe. Oda, ahol a nyomor és a bűnözés mindent elborított.” Én meg fogtam a családomat és a lehetőségeimhez képest a legjobb helyre költöztem. Oda, ahol jól érzem magam és a gyermekeimnek is emberi számítások szerint jó lesz (óvoda, iskola, orvosi ellátás, szakkörök…). Sőt sokan (hívő emberekről beszélek) lehetőségeiken túllépve oda költöznek, ahova jó nekik. Azután meg, majd az Úr megsegít. Amit olvastam, az a cselekvő hitre mutat rá.
Sziasztok!
Volt egyszer egy édenkert és jött egy kígyó és feltett egy kérdést. És megérkezett a kételkedés….
Isten rengeteget csodával lép bele az életünkbe, és az hogy meglássunk és örülni tudjunk egy hajszálon múlik. Nem az ember a tökéletes, hanem aki benne mozog. Elromlanak a dolgok, de ami ott akkor Isten volt azért igenis örüljünk, és hálát adjunk! Legyünk olyanok mint a gyermekek!