A könyvek mindig sokat adtak nekem. Másodikos koromban toporzékoltam, hogy el kell olvasnom a Bogáncsot, de aztán nagyon tetszett, azt hiszem, akkor szerettem meg az olvasást. Azóta minden könyv egy-egy ablak, mely izgalmas, új világokat nyit meg előttem. A nehéz olvasmányokat kihívásként fogom fel. Ha elkezdek egy könyvet, ritkán fordul elő, hogy nem fejezem be. Szeretem a mély gondolatokat, talán emiatt fárasztanak viszont a túlzottan gyakorlatias könyvek, melyeknek nem látom az elméleti megalapozottságát. Az olvasás egyébként is időigényes, ezért imádkozva választom ki az olvasmányaimat. Próbálok egészséges étrendet kialakítani, melyben van helye a tanulásnak, a szolgálatnak, a lelki épülésnek és a pihenésnek. Összeszedtem azokat a könyveket a teológia, a spiritualitás és a kultúra területéről, melyek 2011-ben a legjobban tetszettek.

Teológia

1. Első helyen Kevin Vanhoozer Remythologizing Theology c. rendszeres teológiai munkáját említem. Nem könnyű olvasmány, kifejezetten teológusoknak való, de megéri a befektetett időt és energiát. Vanhoozer ebben a könyvében Bultmann demitologizáló programját fordítja meg, és a Biblia történetének az istenismeretben betöltött elsődleges szerepét igyekszik rehabilitálni. A mítoszok és a „filozófusok Istene” közötti vékony mezsgyét jelöli ki. Vanhoozer bátran és alaposan érvel, ötszáz oldalon keresztül. Olyan témákba nyúl bele, melyek az elmúlt egy-két évtized teológiai gondolkodásában előtérbe kerültek (pl. Isten szuverenitása, szenvedése, világgal való kapcsolata, szenvedélymentessége, kommunikációja, illetve a panenteizmus, a kenózis és a perikorézis kérdései), és meggyőző evangéliumi alternatívát vázol fel.

2. Az év első felében újra elővettem Kálvin 1559-es Institutióját, és elolvastam az első két kötetét. A keresztyén vallás rendszere most még többet adott, mint másfél évtizeddel ezelőtt, amikor Kálvin bűnértelmezését próbáltam általa megérteni. Kálvin páratlan gondolkodó és jó író. A teológiai éleslátása, bölcsessége és istenfélelme mindig lenyűgözött, most azonban feltűnt az Institutio esztétikai értéke is. Kálvin a metaforák mestere, ami Arisztotelész szerint a zseni egyik jele. Az Isten gondviseléséről szóló fejezeteket édesapám súlyos betegsége kezdetén olvastam; Kálvin pásztori lelkületű fejtegetésein keresztül Isten vigasztalását éltem át.

3. Évek óta a polcomon állt Alexander Strauch Biblical Eldership c. könyve, az elmúlt hónapokban végre át is rágtam magam rajta. Több könyvet olvastam idén gyülekezetvezetés témában, de Strauch könyve mindegyik fölé magasodott. Az exegetikai igényesség, a lelki bölcsesség és a szép fogalmazás olyan ötvözetével találkoztam, mely ritka a gyakorlati teológiai irodalomban. Nem hiszem, hogy a presbiteri szolgálatról létezne jobb írás. Strauch érvelése szilárd igei alapokon nyugszik, de a könyv nem száraz tanulmány, érződik minden lapján, hogy sok tapasztalattal rendelkező, érett, bölcs keresztény vezető írta.

Spiritualitás

1. December 3-án feltettem egy blogbejegyzést Don Carson Memoirs of an Ordinary Pastor c. életrajzáról, melyben az evangéliumi teológus saját apjának állít emléket. Nagyon bátorító volt ez a kis könyv, különösen egy olyan időszakban, amikor a végességemet és a korlátaimat mélyen átéreztem.

2. Vasárnap délutánonként a családdal közösen olvastuk Giertz Bo Hitből élünk c. regényét. Egyszer átrágtam már magam ezen a könyvön (Dóra is), de jó volt most a fiainkkal együtt is végigolvasni. A regény a svéd reformáció idején játszódik. A főszereplők András (katolikus pap), testvére Márton (a király deákja), valamint Péter (lutheránus lelkész). Giertz Bo a vallásos irodalom világában szerintem kimagasló írói teljesítménnyel jár körül olyan témákat, mint az állam és az egyház kapcsolata, a lázadás és engedelmesség kérdése, valamint a cselekedetek és a hit általi megigazulás problematikája. Ügyesen domborítja ki a korabeli vitákat, de nem száraz dogmatikai elemzés, inkább fordulatokban gazdag lélektani regény, melynek szereplőivel könnyű azonosulni.

3. Paul Tripp Age of Opportunity c. könyve a kamaszok neveléséről szól. Ritkán olvasok könyveket házasság és gyereknevelés témában, de a Tripp testvérek (Tedd Tripp és Paul Tripp) írásait nagyon szeretem. Szülők között rémtörténetek keringenek a kamaszkor nehézségeiről, és néha engem is elfog a félelem, és a gyász, hogy kirepülnek a gyerekeim (nagyobbik fiam most múlt tizennégy éves). Az Age of Opportunity hatására most mégis kifejezetten kedvet kaptam a következő évekhez. Paul Tripp arról győzőtt meg, hogy lehet ezeket az éveket jókedvűen, várakozással is fogadni, nem mint nehézséget, hanem mint lehetőséget. Meglátjuk…

4. Nagyon tetszett Os Guinness The Call c. könyve is, mely az elhívásról szól. A Harmat Kiadó és a KEVE közösen tervezi megjelentetni magyar nyelven is, mindenkinek jó szívvel ajánlom majd elolvasásra. Nem nehéz olvasmány, tele van érdekes példákkal és történetekkel, de Guinness szerzői erénye, hogy ezek inkább közvetítik a magvas gondolatokat, mintsem helyettesítik azokat. A The Call megkerülhetetlen könyv azok számára, akik a mai világban szeretnék hitelesen és okosan megélni a küldetésüket.

Kultúra

1. Általában untatnak (vagy bosszantanak) az összeesküvés-elméletek, de kifejezetten tetszett Jim Garrison Gyilkosok nyomában c. dokumentumregénye, melyet egy barátom kedvéért olvastam el. A könyv a Kennedy-gyilkosság hátterét próbálja feltárni. Garrison New Orleans-i főügyész volt, az ügy felderítésében aktív szerepet játszott. A szálak felgöngyölítésében mindenkinél tovább jutott, míg végül valóságos falakba nem ütközött, és a tanúk jelentős részét gyanús körülmények között egytől egyig el nem tették láb alól. A könyvből kiderül, ki ölte meg az elnököt. Meg az is, hogy ez kivételesen tényleg összeesküvés volt. Én legalábbis hittem a főügyésznek.

2. Nyári családi nyaralásunk alatt olvastam el Thornton Wilder A teremtés nyolcadik napja c. regényét. Wilder nem tartozik a kedvenc íróim közé, de nagyon szépnek és tanulságosnak találtam ezt a családregényt. Távol áll tőlem a világnézete, de olyan emberi tulajdonságokra mutatott rá, melyekből tanultam és igyekszem tanulni a jövőben is.

3. A teológia kategóriába is sorolhatnám, de a témáját tekintve a kultúráról szól Don Carson Christ and Culture Revisited c. tanulmánya, mely részben Richard Niebuhr Christ and Culture c. könyvére adott válasz, részben azon túlmutató elmélkedés Jézus követői és a világ kapcsolatáról. Niebuhrral ellentétben Carson nem történeti modelleket vázol fel, hanem bibliai alapelveket mutat be, ezért a két eltérő megközelítés közül vitán felül Carsonét tartom a megbízhatóbbnak.

***

Nem sorolom a többi közé, mert más kategória: idén tizedik alkalommal olvastam végig a Bibliát, és örömmel tapasztaltam, hogy tizedszerre sem volt kevésbé izgalmas, vonzó, felkavaró és felüdítő, mint a korábbi alkalmakkor. Isten igéje tényleg „élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait”. Közhelyes lesz, amit mondok: ha lakatlan szigetre száműznének, egyértelmű, hogy a Bibliát vinném magammal. Ezzel persze le is mondanék a túlélésről, de hát amúgy sincs bennem semmi Bear Grylls génjeiből…