A Prédikátor szerint a könyvek írásának nincs vége. Én ezt egyáltalán nem bánom, főleg mert úgy tűnik, a jó könyvek írásának sincs vége. Ami persze azt a kísértést hozza magával, hogy az új jó könyvek miatt a régi jó könyveket el se olvassuk. Ennek a kísértésnek idén sikerült ellenállnom, több régi könyvet is felfedeztem, vagy újra fedeztem. Volt olyan kötet, amit már többedszer olvastam el, mégis újszerűnek és érdekesnek találtam. Úgyhogy jelentem: nem csak a könyvek írásának, de olvasásának sincsen vége, nálam legalábbis biztosan nem! Inkább a bőség zavarában szenvedek, amikor a szokásos hármas felosztás (teológia, spiritualitás, kultúra) szerint megpróbálom összeszedni a legjobb 2014-es olvasmányaimat.

Teológia

1. The Gospel According to John (D. A. Carson). Mostantól ez a kedvenc János-kommentárom. Hosszú, vastag kötet, alapos feldolgozása az evangéliumnak, de még éppen a közérthetőség határain belül, mentesen az exegetikai kommentárokra gyakran jellemző felesleges adathalmozástól. Carson János-magyarázatát mindenkinek ajánlom, aki igényes, konzervatív teológiai nézőpontból akarja megismerni a negyedik evangéliumot.

2. Az újszövetségi teológiát ért kihívások (Balla Péter). Doktori disszertációjának magyar fordításában Balla Péter református teológus azt a kérdést járja körül, hogy lehetséges-e egységes újszövetségi teológiát művelni. A műfajt ért modern kihívások fényében ez egyáltalán nem magától értetődő, de a szerző erős érvrendszert állít fel, hogy bizonyítsa az újszövetségi kánonból megismerhető egységes teológia történeti kutatásának jogosságát.

3. The Erosion of Inerrancy in Evangelicalism (Greg Beale). Beale a Biblia igazságigényének néhány határkérdésével foglalkozik, mint amilyen az Ézsaiás 40-66 fejezeteinek szerzősége, a bibliai kozmológia és a tudomány kapcsolata, a Biblia mint Isten szava (Peter Enns által képviselt) inkarnációs elmélete, illetve a posztmodern hermeneutika és a beszédaktus-elmélet kérdései. Beale könyve precíz és védhető választ ad a Biblia tekintélyét ért mai kihívásokra. Rendkívül érdekes, kiváló kötet.

4. Luther Márton A szolgai akarat c. könyvét rövidített formában egyszer olvastam már, most végre a hosszabb verzión is átrágtam magam. A több száz oldalas traktátusban Luther Rotterdami Erasmusszal vitatkozik arról, hogy a bűnös embernek valóban szabad-e az akarata, és hevesen, szentírási igehelyek sokaságával érvel amellett, hogy a kegyelem nélkül nem az. Időnként nehezen követhető Luther gondolatmenete, de igazat adok azoknak, akik szerint a könyvből kiderül: a predesztináció kérdésében Luther „kálvinistább” volt a kálvinistáknál.

5. Christology (Dietrich Bonhoeffer). Ezt is olvastam már egyszer. Nem is tudom, hogyan kerültek most újra a kezembe ezek az előadás-jegyzetek, de mélyen megérintett a tartalmuk, amikor néhány napos pécselyi magányomban elővettem a fénymásolt lapokat. Bonhoeffer legfontosabb krisztológiai gondolata az, hogy Krisztust az élő Krisztus tudja velünk megismertetni, ezért a róla való gondolkodás az alázat hallgatásával kezdődik. Ez engem is a helyemre tett. A könyv nem minden gondolatával értek egyet, de amivel igen, azzal nagyon.

Spiritualitás

1. Bonhoeffer: Pastor, Martyr, Prophet, Spy (Eric Metaxas). Metaxas vaskos, de élvezetes életrajzot írt a mártírhalált halt német evangélikus teológusról. A kötet azóta magyarul is megjelent, de én még angolul olvastam. Eberhard Bethge régebbi Bonhoeffer-biográfiájának hitelességével nem ér fel, viszont sokkal olvasmányosabb nála. Metaxas könyvének legfőbb erénye talán az, hogy megmutatja Bonhoeffer evangéliumi hitének valódiságát, szemben azzal a képpel, ami az 1960-as évektől rögzült vele kapcsolatban.

2. Félelem és reszketés (Søren Kierkegaard). Ez is ismétlés volt. Talán soha, senki nem járt mélyebben annak feltárásában, hogy mit jelentett Ábrahám számára Izsák feláldozásának próbatétele, és hogy miért éppen ez a mozzanat tette őt a hit hősévé. Kierkegaard minden felszínes tapasztalatot kettészelő érvelése az etika és az Istennel való kapcsolat legmélyebb bugyraiba száll alá, hogy valamicske megértésre találjon ott lent, a mélyben. Ez az a könyv, amire életem során szerintem még többször vissza fogok térni.

3. Purpose in Prayer (E. M. Bounds). Régi tapasztalatom, hogy az imaéletem serkentéséhez szükségem van arra, hogy olvassak az imádságról. E. M. Bounds ebben már többször bölcs vezetőnek bizonyult számomra, most is szívesen engedtem, hogy kézen fogjon és tanítson. Felemelő, felkavaró, felfrissítő olvasmány volt. Azóta nagyobb hittel és bátorsággal imádkozom.

4. Két találkozás között (Horváth Levente). Májusban az ELF-en kérdeztem Leventét, hogy nem írt-e valamit mostanában, mire a kezembe nyomta ezt a kis áhítatos könyvét. A könyv az év ötvenkét vasárnapjára ad rövid elmélkedéseket, de csaltam, és jóval hamarabb a végére értem. Sokat kaptam ettől a kis könyvtől. Jó példa arra, hogy egy nagy tudású ember hogyan képes mélyen átgondolt hitét a lehető legegyszerűbben továbbadni. A rövid áhítatok mindegyike olyan volt, mint egy korty víz.

Kultúra

1. Ez az év sem kifejezetten a szépirodalom éve volt számomra, de azért tettem kisebb utazásokat a kultúrának ebben a szegmensében is. Irodalmi élményeim közül kettőt emelnék ki. Az egyik Lackfi János Milyenek a magyarok? c. könnyed, humoros könyve, melynek rövid, csattanós fejezetei bennünket, magyarokat mutatnak be önmagunknak. A könyv az öniróniának az az egészséges formája, mely rávilágít nemzeti énképünk mezítelenségére, de ezt mégis üdítően, cinizmus és önmegvetés nélkül teszi.

2. A másik J. K. Rowling Átmeneti üresedés c. felnőtteknek szóló regénye. A Harry Potter sorozat szerzője ezzel a súlyos könyvvel bebizonyította, hogy nem csak a varázslóvilág megteremtése miatt jó író. Az Átmeneti üresedés komor, sötét, realista regény, melynek gyakorlatilag nincs egyetlen pozitív szereplője sem. A regény nyújtotta katarzis éppen azokból a tragédiákból születik, amelyeket a szereplők – a gazdag nyárspolgártól a drogos prostiig – kíméletlenül feltárt gyarlóságai okoznak. Nem egy szerethető könyv, sokkoló naturalizmusa miatt nem is mindenkinek ajánlom, de felkavaróan őszinte és jól megírt történet.

3. A természettudomány világában idén sokkal több időt töltöttem, mint az irodaloméban. Talán nem túlzás, ha azt mondom, Stephen C. Meyer két könyve (Signature in the Cell és Darwin’s Doubt) alapvetően változtatta meg a világról alkotott képemet. Darwin-országban tett kalandozásaim egyik állomásaként vettem a kezembe ezt a két vaskos tudományos kötetet, és az egész szellemi utazás legfontosabb, leghasznosabb forrásaivá váltak számomra. Amire Meyer felnyitotta a szememet, attól a mai napig libabőrös leszek, annyira lenyűgöz. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy száraz tudományos könyv fölött törölgetem a könnyeimet.

4. Seven Days that Divided the World és A tudomány valóban eltemette Istent? (John Lennox); Science and Faith: Friends or Foes? (C. John Collins). Ez a három könyv pedig abban segített, hogy a hit és a természettudomány közötti finom, érzékeny kapcsolatrendszert árnyaltabban lássam és jobban értsem. Lennox is és Collins is ismerik mind a természettudomány, mind a teológia világát, és képesek úgy összekötni ezt a két világot, hogy egyik se bénítsa meg a másikat, inkább kiegészítsék és gazdagítsák egymást. Jó szívvel ajánlom ezt a három könyvet mindazoknak, akiket érdekel a hit és a tudomány egymáshoz való viszonya.