Az ELF nem konferencia, hanem networkök fóruma. Az egyik nagy értéke ezeknek a találkozóknak a személyes kapcsolatokban, beszélgetésekben, tapasztalatcserékben van. Egy-egy beszélgetés Pablo Martinezzel, Nick Nedelchevvel, Greg Pritcharddal, vagy éppen a vacsoraasztalnál ülő román lelkipásztorral, norvég filmrendezővel vagy lengyel zenésszel életreszóló élmény lehet. Az ELF lehetőséget ad mentori beszélgetésekre is, spontán vagy akár szervezett formában. Ma reggel Fűtő Robival reggeliztem, és azt hiszem, már önmagában ezért megérte eljönnöm a Forumra. Robi segített nekem tisztábban látni néhány a szolgálatomat érintő kérdésben, melyekkel kapcsolatban hónapok óta keresem Isten vezetését.

Ebédidőben Michael Greent hallgattam az evangélizációról. Green anglikán teológus-lelkész és evangélista, akinek az evangélizáció iránti elkötelezettsége mindig nagyon megfogott. A szó legnemesebb értelmében karizmatikus vezető, akitől öröm tanulni. Az előadás végén egy arab testvér megkérdezte őt, hogy hogyan lehet az evangéliumot hirdetni olyan muszlim országban, ahol ezért súlyos büntetés jár. Green visszakérdezett: „Melyik országról van szó?” „Az Ománi Szultánságról.” – válaszolta. Ekkor Green azt javasolta, hogy imádkozzunk, majd azt kérte Istentől, hogy a Szentlélek csodásan nyisson meg kapukat az evangélium hirdetésére, és ruházza fel a köztünk lévő ománi keresztény vezetőt Szentlelkének erejével és bátorsággal. Imádság közben a Lélek érzékelhető jelenléte töltötte meg a termet – a szemeimet meg könnyek.

A délutáni szemináriumok közül Peter J. Williams előadását választottam. A Tyndale House vezetője új apologetikai érveket mutatott be. A viszonylag fiatal Pete Williams tudásáról valamit elárul, hogy arám kutatásai hatására a Biblia eredeti nyelvű kiadásának apparátusát több helyen módosították. Williams egészen különleges érveket mutatott be például a héber személynevek alapján, és meggyőző érveket mondott el az Ószövetségben található népírtások és a modern népírtások közötti lényegi különbségekről.

Délelőtt egyébként Os Guinness is remek előadást tartott az apologetikáról. Azt hangsúlyozta, hogy a hit melletti érvelésben a bibliai példát kövessük, melyben nem a vita, hanem a személy megnyerése a cél. Azt is megfontolásra ajánlotta, hogy a legjobb érvek a szubverzív és kreatív érvek, melyek váratlan irányból és felkészületlenül érik azt, akit a keresztény hit igazságáról meg akarunk győzni. Mi keresztények sokszor megnyerünk egy-egy vitát, de nem győzzük meg a vitapartnerünket, és a hallgatóságot sem, ha van. Próbáljuk meg ezért inkább olyan módon elmondani a véleményünket, hogy a másik embert egzisztenciálisan érintse, bevonja az igazságba, és ne tudjon érintetlenül kikerülni a beszélgetésből. Os Guinness számos érdekes és humoros példával illusztrálta az apologetika művészetét. A mai napom már biztos, hogy Os Guinness-ről fog szólni: este ő lesz az előadó, az esti alkalom után pedig személyesen ülünk le beszélgetni. Viszem a kérdéseimet.