Jó hír: kijött a nyomdából és már kapható Teológus a sakktáblán című esszékötetem! Megrendelhető itt is és itt is. Ezúttal szeretnék ismét köszönetet mondani a Luther Kiadónak, külön Diószegi Rita olvasószerkesztőnek, aki kezdeményezte és végig gondozta ezt a projektet, valamint Herjeczki Kornélnak és a Harmat Kiadónak, akik szintén a kiadás mögé álltak. A cím azt sugallhatja, hogy a könyv csak teológusoknak szól. Valójában éppen a sakktábla itt a lényeg, a világ egésze, amelynek különböző zugaiba és tereibe a teológus bevilágít a kinyilatkoztatás szövétnekével. A könyv esszéi a mindenségről szólnak és rólunk. Az előszóban így mondom el a könyv célját:

„Olvasóimat egy szellemi utazásra hívom. Az utazás a hit és a kételkedés szubjektív teréből indul, az én lelkemből, ahol átéltem a megtérésben rejlő szabadságot. Innen lépünk ki az univerzumba, az anyag, energia, információ, a pókok és egyéb szörnyek, mindenféle apró és hatalmas dolog világába, ahol az olvasó elgondolkodhat azon, hogy barátságos-e a világegyetem, és a kinyilatkoztatással is találkozhat. Mivel hívő teológus vagyok, az ige lámpásával kalauzolom tovább az olvasót, először a tanítványi lét etikai kérdéseihez, majd az egyházba, a sokféle lelkiségi hagyomány izgalmas csarnokába, végül a tágabb emberi kultúra területére, ahol évezredek óta bölcselők, írók és költők próbálnak jelentést adni a jelenségeknek. A kötetben tehát a kicsitől haladunk a nagy felé, de az út bejárható akár úgy is, hogy az olvasó mindvégig a nagyra figyel, és végül mégis eljut a kicsihez: önmagához.

Utazást ígérek, de modern utazást. Nem úgy megyünk át a tájon, mint a régi utazók, akik lóháton, gyalog vagy szekéren utaztak, ezért fokozatosan, egészében élték át a táj változásait, hanem úgy, mint a mai ember, aki lemegy a metró egyik állomásán és feljön a következőn, vagy épp repülővel hagyja el az egyik várost, hogy néhány óra múlva már egy másik város utcáin sétáljon. Ez az esszékötet ugyanis válogatás abból a több mint ezerháromszáz cikkből, amelyek a Divinity blogon jelentek meg 2010 ősze és 2021 tavasza között. A kiválasztott fejezetek olyanok, mint egy világkörüli utazáson készült fényképek, amelyeket a szándék és a képzelet fűz össze ismét egyetlen nagy kalanddá.

Nem volt egyszerű eldönteni, hogy mi kerüljön a kötetbe és mi maradjon ki belőle. Arra törekedtem, hogy az esszégyűjtemény összességében tükrözze a vágyamat, hogy a kinyilatkoztatás fényében értsem a valóság egészét, vagy legalább azt, amit látok belőle. Teológusként mindvégig hittel keresem a megértést, a hitem pedig abból a belső megtapasztalásból táplálkozik, hogy Isten Krisztusban szabaddá tett. A háborgó tengert összehasonlíthatatlanul jobb szikláról nézni, mint benne fuldokolva, és utazni is jobb úgy, hogy végül célba érhetünk. Ilyen kalandra hívom tehát az olvasóimat, akiknek sok fénykép minden bizonnyal már ismerős lesz. Akinek van kedve, tartson újra velem!”