Atyánk, amikor hozzád imádkozunk, a legnagyobb és a legidőtlenebb előtt borulunk le. Sok ember gondolja, hogy övé az ország. Nem csak királyok és miniszterelnökök gondolják ezt, hanem mi, demokratikus választópolgárok is. És nem csak a szavazófülkében, hanem a házunkban is, a lelkünkben is. Minél öntudatosabban állunk ki a jogainkért, annál jobban látszik ez. Pedig az ország nem a miénk, hanem a tiéd. Minden ország. Az eljövendő is.
Tiéd az ország, és tiéd a hatalom is. A királyok, miniszterelnökök és demokratikus választópolgárok nem rendelkeznek valódi hatalommal. Emlékeztetted erre Pilátust is, és azóta számtalan királyt, miniszterelnököt és demokratikus választópolgárt. A valódi hatalom nálad van. Ha kell, ezt egy apró vírussal is be tudod bizonyítani.
Tiéd a dicsőség is. Minden tőled, általad és érted van. Igen, érted. Miért olyan nehéz ezt elfogadnunk? Miért olyan nehéz ebbe belesimulnunk? Nem kell pedig különösebb ész ahhoz, hogy belássuk, ha te valóban öröktől fogva vagy, és valóban örökké létezni fogsz, mi viszont parányi idő óta létezünk, és jelen formában parányi ideig fogunk csak létezni, akkor ez az egész miattad és érted van! Ráadásul mindörökké.
Nekem ez az egész így mégis nagyon megnyugtató. Ámen.
🙂 Tudom, hogy nem fogsz örülni a kommentemnek, ezért előre is bocsánatot kérek. De nekem egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Isten jó gazda módjára bánna az országával. Hogy őszinte legyek pl Voltaire kiállásának az emberi jogokért többet köszönhetünk, mint a keresztény vezetőknek.
Szóval én úgy látom, hogy a felvilágosodás korabeli filozófusok nélkül, akik „öntudatosan álltak ki a jogainkért” ma már nem is lennének keresztények Európában, mert kiírtották volna egymást.