John Piper segített nekem megérteni, hogy mi a legnagyobb baj a homoszexualitással. Mielőtt azonban leírom, hogy szerintem mi az, hadd mondjam el: nem tartom nagyobb bűnnek, mint a házasságtörést, és nem gondolom, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban vétkező embernek kisebb kegyelemre lenne szüksége, mint egy homoszexuális kapcsolattal vétkező bűnösnek. Azt is hadd szögezzem le, hogy természetesen különbség van homoszexuális vágy és homoszexuális gyakorlat között, ahogy más esetekben is különbség van szexuális vágy és szexuális aktus között, még ha Jézus szerint az előbbi is a csírája az utóbbinak. Szentebb hívő az, aki becsületesen harcol homoszexuális vágyai ellen, mint a pornográf oldalakon csüngő keresztény, aki már nem küzd heteroszexuális szenvedélye ellen. A saját neme iránt vonzódó, de megtört szívű és önmegtartóztatásban élő kereszténynek Krisztus azt fogja egy nap mondani: „Jól van, jó és hű szolgám, menj be a te Atyád örömébe!” A vágyai kielégítésének élő ember – irányuljanak ezek a vágyak a saját neme, vagy a másik nem felé – viszont lehet, hogy azt hallja majd Jézustól: „Nem ismerlek téged!”
Van azonban valami a homoszexualitásban, ami megkülönbözteti – nem súlyában, hanem jellegében – a heteroszexuális bűnöktől. Nem csupán arra gondolok, hogy a homoszexualitás természetellenes, bár éppen természetellenessége mutat rá arra a mélyebb problémára, amire Piper egy igehirdetése hívta fel a figyelmemet. Arra gondolok, hogy a homoszexualitás ugyanúgy tükre – mintegy ikonja – egy lelki igazságnak, ahogy a heteroszexuális házassági szövetség. A homoszexualitás esetében meghökkentő csere történik: a természetes vonzalmat természetellenes vonzalom váltja fel. Ez a csere azonban egy másik cserét leplez le, azt a cserét, mely minden ember alapproblémája, függetlenül szexuális vonzalmai irányától. Pál apostol beszél erről a kétféle cseréről a Római levél első részében. Nézzünk meg egy kicsit hosszabb bekezdést ebből a fejezetből, követve az apostol logikáját, hogy megérthessük a két csere közti összefüggést.
„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” (Róma 1,18-28)
Az emberiség alapproblémája Pál szerint az, hogy nem imádják Istent, és az ő dicsőségét felcserélik hiábavaló dolgok imádatára. Ennek következtében Isten kiszolgáltatja az embereket a homoszexuális vágyaknak. Nem arról van szó, hogy csak a saját nemükhöz vonzódó emberek cserélték fel Isten imádatát hiábavaló dolgokra. Arról van szó, hogy az emberi társadalmakban felbukkanó homoszexualitás végső soron annak a jele és következménye, hogy az emberek nem imádják Istent és nem méltatják dicsőségét a szívükben. Ez utóbbi pedig olyanokra is igaz, mint én, és velem együtt az emberek nagy többsége, akik soha nem éreztünk szexuális vonzalmat a saját nemünk tagjai iránt.
De vajon mi lehet a kapcsolat az imádat és a homoszexualitás között? Miért pont a természetellenes homoerotikus vágyaknak szolgáltatja ki Isten az embereket, miért ezt említi Pál, és nem mondjuk a megtébolyodást, a kapzsiságot vagy ad abszurdum a hógolyózás szenvedélyét?
A megértéshez a kulcsot a heteroszexuális házassági szövetség mélyebb értelme adja. A Szentírás gyakran hasonlítja Isten és megváltott népe kapcsolatát a házassági szövetséghez. Legnyilvánvalóbb módon éppen Pál mondja ki, hogy a házasság misztérium: Krisztus és az egyház kapcsolatának a képe (Efézus 5,22-32). A feleség férje iránti engedelmessége az egyház Krisztus iránti hódolatát jelképezi, ahogy a férjnek a feleség iránti szeretete pedig Krisztus egyháza iránti szeretetére nyit ablakot. Van valami a heteroszexuális házasság intézményében, ami mélységében tárja fel előttünk Isten örök tervét, hogy az ember vele egyesüljön szeretetben és imádatban. A férfi és a nő közötti eltagadhatatlan különbözőség, a kezdeményezés és a befogadás, a vezetés és a vezettetés, a felelős szeretet és a tiszteletteljes engedelmesség, a behatolás és a magába fogadás, a férfi nemi szerv és a női nemi szerv egymáshoz illeszkedése, az átkarolás és az önátadás finom mozdulatai, és mindezek felbonthatatlan szövetségben való befedezettsége mind-mind együttesen a Teremtő és képmása, a Vőlegény és a Menyasszony (Jelenések 19,1-10) közötti extázis ikonjai.
A homoszexualitás szintén ikon, de annak a bizonyos első cserének a lehangoló képe. Amikor az első emberpár saját autonómiájára cserélte Isten imádatát (1 Mózes 3), önmaga ünneplését és szolgálatát választotta a halhatatlan Isten dicsőségének öröme helyett. „Olyanok lesztek, mint az Isten, ti döntitek el, hogy mi a jó és mi a rossz” – mondta a kígyó. És így is lett. Csak nem bölcs döntések, hanem erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás született ebből, melynek tetőpontja (vagy inkább mélypontja), mintegy szemléltető eszköze lett az, amikor egy férfi a saját nemét érzi vonzónak, és egy nő a másik nő felé fordul vágyakozással. Ebben a vágyakozásban, mint ikonban, és az ezzel való társadalmi egyetértésben (Róma 1,32) eltűnik az Isten és ember közötti másság és a Teremtő felé megnyilvánuló imádat, melyet a teremtés óta a házasság metaforája rajzolt elénk, és megszületik az ember nárcisztikus, önmagát imádó, önmagát szolgáló, autonóm létét szimbolizáló homoszexualitás.
Még egyszer hadd ismételjem meg: a homoszexualitás nem nagyobb bűn, mint a házasságtörés vagy a heteroszexuális tisztátalanság más formái. De rámutat arra a sokkal alapvetőbb problémára, ami Krisztus kegyelmének megtapasztalása előtt legalább annyira az én problémám is, mint a saját nemükhöz vonzódó embereké. Ha elfogadható, alternatív életmódnak tekintjük a homoszexualitást, az Istentől való elszakadtságunkra mondunk igent. Meggyőződésem, hogy Jézus tanítványaiként ezt már soha többé nem tehetjük.
Jó írás, egyetértek vele. Még annyit tennék hozzá, hogy szerintem a legtöbb magát homoszexuálisnak tartó igazából nem homó, hanem biszex. Vagy inkább olyan, akinek semmiféle szexuális elvei nincsenek, gátlástalan, mértéktelen. Szerintem nagyon kevés a valódi homoszexuális. Sokan azért tartják magukat homónak, mert ma az a divat, és elég gáz lenne ha valaki pl. a biszexuálisok vagy a mértéktelenül szexelők jogait védené. Kiröhögnék…
Ezeket nem úgy írom, mintha bármi tapasztalatom lenne, még csak homó ismerősöm se volt soha. Viszont ahogy olvasok cikkeket, fórumokat, meg az általános emberismeretem alapján így vélem. Sőt, egyszer olvastam valami homó híresség írását, ő is írt olyasmit, hogy a legtöbb homó igazából biszex… ez megerősítette ezeket a nézeteimet.
Az igazi gyökere azonban az, amit te leírtál. A férfi nem akar egy nőt megismerni, mert kényelmesebb egy olyannal ismeretséget kialakítania, aki olyan, mint ő: azaz egy másik férfit. Nők esetén ugyanez.
Jó gondolatok. Vannak, akiket a tiltások nem győznek meg, amik pedig végigvonulnak a teljes Biblián. Próbálják legitimálni a homoszexuális párkapcsolatokat azáltal, hogy kulturális kérdéssé minősítik. És van, aki pártolja is őket, mert keresztény köntösbe bújtatott ál-toleranciát hirdet („élj, ahogy akarsz, Isten majd megbocsát, sőt, úgy szeret, ahogy vagy” – ez persze _félig_ még igaz is). De a házasság és a megtérés analógiája nagyon frappáns és elgondolkodtató érv.
Más. A MEKDSZ Egykérdés fesztiváljára nagyon kíváncsi lennék. Az egyik legnépszerűbb kérdés a honlapon még mindig a homoszexualitásra vonatkozik. Remélem, bibliai választ fog adni az előadó, nem pedig olyat, amit a társadalmi-liberális réteg elvár.
Jó ez az írás.
Korunkban nem hiszem, hogy strucc módjára lehet gondolkodni erről a kérdésről agyonhallgatással, avagy ahogy egyes csoportok teszik gyűlölködéssel(persze megmagyarázva bibliával a kezükben).
Azt hiszem, hogy szembe kell nézni lassan azzal a ténnyel, hogy vannak homoszexuális keresztyének (hajlamukra értendő)akik az Úrnak engedelmeskedve nem élnek ilyen kapcsolatban.
A homoszexuális Kapcsolatot tiltja a Szentírás. Mint ahogy mi is rendelkezünk bizonyos bűnös hajlamokkal, vágyakkal, de nem törvényszerű, hogy éljünk is azokban. Írom ezt úgy, hogy személy szerint nehezen értem ezt szexuális a vonzódást, hiszen sosem volt ilyen kísértésem, de eltudom fogadni, hogy egyeseknek ez komoly nehézséget okoz.
Annyira jó volt ez a levezetés. Annyira világos…nem is értem én eddig miért nem jöttem rá? (:
Sok helyen találkoztam ezzel az írással és mindig az volt az első benyomásom, hogy olyan a szerző gondolatmenete, logikai, etikai és morálteológiai érvrendszere, amilyen az enyém volt korábban, amikor még nem tudtam (mertem) szembenézni látens homoszexuális vágyaimmal. Blogom első bejegyzésein még érződik ennek hatása. Aztán Isten megadta, hogy felismerjem az ő akaratát az életemre vonatkozóan és onnantól sok mindent másként láttam. A kinyilatkoztatás fényénél minden embernek fel kellene ismernie, hogy nem a homoszexualitás a bűn, hanem az a homofóbia, ami sokakat vezet súyos tévutakra. Minden a homoszexualitással szemben felhozott ideológiai magyarázat mögött ez a bűn lapul, mely a homoszexuális emberekkel szembeni atrocirások széles skálájához vezet, az egyszerű megvetéstől az alapvető emberi jogok megvonásán keresztül a legdurvább fizikai atrocitásokig, akár az élet elvételéig. Érdemes minden hívő kereszténynek időben elgondolkoznia ezeken, amíg még tart a kegyelmi időszak.
Ó, Kal!
Kifacsarodik a szívem olvasni ezt a hozzászólást. Hol, mikor, hogyan juttotál oda, hogy „Aztán Isten megadta, hogy felismerjem az ő akaratát az életemre vonatkozóan és onnantól sok mindent másként láttam. A kinyilatkoztatás fényénél minden embernek fel kellene ismernie, hogy nem a homoszexualitás a bűn” ???
Mint sorstárs kérdem, mi a te hited alapja? Őszintén, és nem vádlón. Mi? A Jézus Krisztus? És ha igen, honnan ismerted meg őt? Nemde a bibliából, az ő igéjéből? Nem? Ha nem, akkor honnét? Őszintén, ha nem a Biblia, akkor mi alapján hiszel, és kiben/miben hiszel?
S ha elfogadod a Bibliát, mit kezdesz az egyértelmű igazsággal, ami -mint Pál írja- megismerhető a teremtésben. Mert Isten képére teremtette őket: férfiúnak és asszonynak teremtette őket.
Ne hidd, hogy soha nem próbáltam „megkeresztelni” a homoszexualitást. De nem sikerült. Egyszerűen nincs mód igazolni. És egyre inkább -hála az Úrnak- látom, mekkora hazugság a homoszexualitás. Hazugság! Mostanság többször végig gondoltam: „Mit várok én az ilyen vágyaktól? Mit várok egy férfival való kapcsolattól?” Hiszen soha nem fog megelégíteni, soha. Száraz kút, víztelen felleg, délibáb, illúzió, áltatás, hazugság!
Ne adj gyűjtött kincset azért, ami meg nem elégíthet, kincseket azért, ami nem kenyér!
Én aztán nem gyűlölködök és nem ítélgetek, én Tudom, milyen az. És meg vagyok győződve, és egyre inkább meggyőződök hamisságáról.
Idealista, minden tiszteletem a Tiéd. Nagyon fontos ez a hozzászólásod.
@NaZo:
>>”A homoszexuális Kapcsolatot tiltja a Szentírás. Mint ahogy mi is rendelkezünk bizonyos bűnös hajlamokkal, vágyakkal, de nem törvényszerű, hogy éljünk is azokban.”<<
Abszolút egyetértek.
Ha valakinek például az állatok felé van szexuális vonzalma,választhat: vagy sodródik a bűnnel,és "megideologizálja",hogy ma már az nem is bűn,
vagy megismeri Isten akaratát,és tiltását, – beismeri,hogy ez bűn,-és könyörög szabadulásért.
Isten hatalmas mélységekből tud szabadítani!
Egyértelmű, hogy magát a kapcsolatot tiltja a Szentírás, a probléma nekünk hetero beállítottságúaknak, hogy megértsük a másik oldalt.
A kereszténynek mondott melegekkel pedig az a probléma, hogy nem szembenéznek ezen bűneikkel, hanem igazolják és benne is akarnak élni.
A legtöbbeteknek fogalma sincs, min megy keresztül egy homoszexuális, aki keresztényként tisztán akar élni. Mi az, hogy a legtöbb homo biszex? És hogy ez így kényelmes?
Tudod te, min megy keresztül az az ember, aki nem képes azonosulni a saját nemével, az elvárt szerepekkel, a normálissal, a többség, és Isten által elfogadott vonzódással? Tudod, milyen ijesztő, amikor huszonévesen azzal nézel szembe, hogy lehet, hogy sosem élsz majd párkapcsolatban, egész életedben egyedül kell maradnod, ha Isten útján akarsz járni? Kényelmes? Gondolj bele egy percre! Holnap reggel felkelsz, és azzal találod szembe magad, hogy megváltozott a világ. Mindenkinek a saját neméhez kell vonzódnia, különben nem vagy elég hasznos tagja a társadalomnak, nem vagy elég hívő, nem elég tiszta, sőt undorító! Ha nem tudsz átállni, akkor egyedül kell élj életed végéig, bármennyire vágysz egy szerető társra, ölelésre. És akkor nézz szembe a testvéreid ítélkező, vagy sajnálkozó véleményével, aminek a mögöttes tartalma az, hogy de jó, hogy én nem vagyok ennyire mélyen! Egy homoszexuális nem választja a homoszexualitást, a vágy ugyanúgy ösztönösen, belülről jön, mint egy heteronál. Más kérdés, hogy mitől lesz valaki homo, szerintem ez nagyon egyéni és összetett dolog, de ha változni akar, az nagyon lassú, alapos munkát, időt, türelmet kíván, és nem utolsó sorban alapos Istenismeretet, hogy végig tudj hinni a kegyelemben és a szabadításban, valamint empatikus testvéreket, akik hasonló mélységeken mentek keresztül, és nem elutasítanak, vagy kegyeskednek, hanem teljes szívvel fordulnak a krízisben lévő felé.
A következőt egy lelkész írta, szerintem érdemes elolvasni és elgondolkodni:
http://balavanyblog.hvg.hu/2012/07/04/a-ferfi-akivel-jarok/
Kedves Kal!
Úgy érzem minden ember az egyedi lelki ujjlenyomata alapján érez és él át rendkívüli lelki megpróbáltatásokat a saját személyiségének megfelelően, a számára legnehezebbnek tartott bűnök elleni küzdelemben. Ne hidd, hogy egy hirtelen haragú ember, aki egész életében a harag tüzének fellobbanásakor szinte elemésztő pusztítási vágyat érez, könnyebben küzdene ez ellen a démona ellen egész életén át. Esetleg gondolj egy alkoholizmussal élő emberre, aki örömében és bánatában állandó kielégíthetetlen vágyat érez, hogy néhány pohárral csillapítsa a szíve és lelke zaklatottságát, vagy épp szertelen örömét. Talán minden ember az őt legjobban „megtaláló” és kísértő bűnök elleni tusájában érzi azt, hogy ez a fajta kísértés és bűnös vágy a legnehezebben leküzdhető a világon, és igazságtalan és túlzott mértékű a gyötrődése. De ezt érezheti így egy falánk vagy egy buja ember, vagy egy olyan, aki folyton irigykedik másokra, pedig tudván tudja, hogy helytelenül cselekszik. Úgy tűnik, hogy minden embernek a saját keresztje érződik a legsúlyosabbnak, a legkevésbé hordozhatónak. Éppen ezért a másik ember egyéb kísértéseit sokszor nem érti, lekicsinyli, úgy érzi, hogy azt a fajta kísértést ő könnyen vissza tudná utasítani, ezért néha lenézi azt, aki elesik a harcban. Van, akinek a homoszexualitás elkerülése tűnik túlságosan nagy árnak és próbatételnek, de úgy gondolom, hogy ezt sem lehetetlenebb legyőzni, mint mindenki másnak a saját külön bejáratú, legiszonyatosabbnak érzett démonát.
„Van, akinek a homoszexualitás elkerülése tűnik túlságosan nagy árnak és próbatételnek, de úgy gondolom, hogy ezt sem lehetetlenebb legyőzni, mint mindenki másnak a saját külön bejáratú, legiszonyatosabbnak érzett démonát.”
Így igaz. Mivel Jézus MINDEN bűnt elhordozott a kereszten, a homoszexuálisokért is meghalt. Így ők is részesülhetnek szabadító kegyelméből éppúgy, mint mások.
Abszolút nem értek egyet Kal hozzászólásával,
Idealistával annál inkább, mint ex-sorstárssal.
Szabadulásom történetét itt lehet olvasni:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=7281&cpage=1#comment-11477
Ha esetleg Idealista, vagy valaki más ex-sortárs idetéved, reményt találjon: Krisztus kereszthalála által legyőzte a Sátánt, lefegyverezte a fejedelemségeket, nyilvánosan megszégyenítette őket. Bűneinket testében vitte fel a fára.
Szabadulásom történetét itt nem akarom megismételni, hanem inkább az Ádám által felvetett kérdésre írnék mélyebb, belső megtapasztalásból fakadó választ:
Az első felvetéssel
„nem tartom nagyobb bűnnek, mint a házasságtörést, és nem gondolom, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban vétkező embernek kisebb kegyelemre lenne szüksége, mint egy homoszexuális kapcsolattal vétkező bűnösnek”
nem értek egyet. A homoszexualitás NAGYOBB BŰN mint a heteroszexuális paráznaság. Maga a Szentírás azt tanítja, hogy amikor a Lóthoz érkező férfiakat (férfiangyalokat) meg akarták erőszakolni a város gonosz férfilakosai, inkább szolgáltatta volna ki nekik lányait, csak hogy ne kövessenek el ilyen gyalázatot. Azaz kisebb bűnnek tartotta volna, ha a lányait gyalázzák meg, mintha a férfiakat. Ha már muszáj lett volna választani…
1 Mózes :19
Hála Istennek, ebben a történetben nem kellett választani.
Nem úgy, mint Gibea lakosainak vétke esetében, amikor a Benjámin földjére érkezett (férfi)vándort hasonló módon akarták meggyalázni. Itt sajnos meg kellett történnie a behelyettesítésnek, helyette a másodfeleségével erőszakoskodtak, úgy, hogy az belehalt. De itt is az volt a gondolat mögött lévő súlyozási elv, hogy „ne tegyetek ilyen gonoszságot, itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, erőszakoskodjatok velük, de a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot.” Bírák könyve 19.rész.
Ettől még nagyon súlyos bűn volt a nőnek a megerőszakolása. Itt csak és pusztán arról van szó, hogy a két súlyos bűn közül kisebb gonoszság a nő megerőszakolása, mint a férfié. Ettől azonban még mindkettő igen-igen nagy gonoszság.
Az ítéletben is lesznek súlyozások, gondoljunk csak arra, hogy Jézus azt mondta: „mondom nektek, Sodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon…” Ki súlyosabb, ki kevésbé súlyos büntetést fog kapni.
Annál inkább egyet tudok érteni a következőkkel:
„Az emberiség alapproblémája Pál szerint az, hogy nem imádják Istent, és az ő dicsőségét felcserélik hiábavaló dolgok imádatára. Ennek következtében Isten kiszolgáltatja az embereket a homoszexuális vágyaknak. Arról van szó, hogy az emberi társadalmakban felbukkanó homoszexualitás végső soron annak a jele és következménye, hogy az emberek nem imádják Istent és nem méltatják dicsőségét a szívükben.”
„De vajon mi lehet a kapcsolat az imádat és a homoszexualitás között? Miért pont a természetellenes homoerotikus vágyaknak szolgáltatja ki Isten az embereket, miért ezt említi Pál, és nem mondjuk a megtébolyodást, a kapzsiságot vagy ad abszurdum a hógolyózás szenvedélyét?”
Hogy mi lehet a kapcsolat, arra részben Ádám is rámutatott, ezt is fogom idézni, itt annyit jegyeznék meg, hogy egyébként a kapzsiságnak és a megtébolyodásnak is ez az oka. Példaként említeném Saul királyt, aki valahogy egy hamis istenimádat felé indult el, önmaga akart áldozatot bemutatni, nem az érdekelte, amit Isten parancsolt, nem értette, hogy többet ér az engedelmesség az áldozatnál. Tudjuk, hogy megtébolyodott, tébolyult harag lett az ő szívében Dávid iránt, sőt, saját fia, Jonatán iránt is. Egy gonosz szellem gyötörte őt. És ennek oka az Istentől való elfordulás volt, csak a látszatvallásosság volt neki fontos, nem az igaz istenimádat.
Másik példaként említeném Nabukodonozor történetét, bizony ő is önmagát imádta, „Íme az ÉN királyságom, amit ÉN szereztem MAGAMNAK, ÉN építettem a SAJÁT kezemmel.” Pedig Isten adta kezébe a zsidókat, tőle volt a királysága is. felfuvalkodott, önmagának adta a dicsőséget és nem Istennek. Megtébolyodott, a pusztában élt, mint a fűevő barmok, hét évig. Csak miután feltekintett az égre, és elismerte, hogy Istené a dicsőség, csak azután nyerte vissza értelmét.
Tehát van közös gyökere a homoszexualitásnak és a megtébolyodásnak: mindkettő gyökere az, hogy az ember nem Istent imádja, hanem valami/valaki mást. Sátánt, tárgyakat, állatokat, növényeket, bálványokat, embereket, önmagát.
Ez utóbbi kapcsolódik Ádám fejtegetéseihez, az önimádat kérdése.
„Ebben a vágyakozásban, mint ikonban, és az ezzel való társadalmi egyetértésben (Róma 1,32) eltűnik az Isten és ember közötti másság és a Teremtő felé megnyilvánuló imádat, melyet a teremtés óta a házasság metaforája rajzolt elénk, és megszületik az ember nárcisztikus, önmagát imádó, önmagát szolgáló, autonóm létét szimbolizáló homoszexualitás.”
Mélységesen egyetértek ezzel, mint aki ezeken átment, úgy mondom, hogy így igaz.
A homoszexualitás ugyanis nem más, mint bálványimádás. Ha az ember nem imádja Krisztust, Urunkat és teremtőnket, máris ki van szolgáltatva a bálványimádásnak. Az ember szíve ugyanis arra lett teremte, hogy Istent imádja. Ha ezt nem teszi meg, ez a hely üresen marad. A vágy ott marad, hogy imádjunk valakit, és ezt a „lyukat” előbb-utóbb betömjük (betömi a Sátán) valaki, vagy valami mással.
Isten igéjéhez hozzátenni nem akarok, csak mint saját tapasztalatot átélve mondom el, hogyan nyer értelmet az, amit a Római levél elején olvashatunk. Minden ilyen kapcsolatban jelen van a bálványimádás. Attól függően, hogy valaki a „végrehajtó” vagy a „részt vevő” szerepben van, maximum csak variálgatni lehet ezeket. Az, aki ezt teszi a másik férfi testével, gyakorlatilag önmagát imádja, és önmagát imádtatja, bálványoztatja a másik férfival. Leuralja azt, annak testén keresztül. Uralkodik rajta, hatalmaskodik rajta, birtokolja a másikat. Megszégyeníti, megalázza, meggyalázza a másikat (na meg önmagát is). A szexuális izgalom forrása éppen ez.
Az pedig, aki alárendeli magát a másiknak, ezzel megalázkodik a másik előtt, a másik férfit imádja isteneként, bálványozza őt. Szexuális izgalmának forrása az, hogy megalázzák, megszégyenítik, meggyalázzák, uralkodnak rajta. Pokoli érzés, hogy gyűlöli ezt az ember, és mégis „élvezi” Isten büntetése ez.
És teljesen nárcisztikus is. Hiszen nemde egy másik férfiban is önmagát, saját tükörképét csodálja az illető, olyat, aki önmagához hasonló? Ha nem is a saját tükörképébe szerelmes, de egy önmagához hasonlóba?
Valamiképpen ide kapcsolódik az önkielégítés témája is, és mindaz, amire jutottam ezzel a kérdéssel kapcsolatban: Isten igéje a tisztaságra és önmegtartóztatásra tanít, avagy a házasságon belüli nemi életre (az ellenkező nemű házastárssal).
Én ezt sokáig nem fogadtam el. Rá kellett jönnöm azonban, hogy az, amit kamaszkorom óta elkezdtem, valahol összefüggésben van ezzel. Én ugyanis nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy saját kezemmel szerzek saját férfitestemnek örömöt. Elválaszthatatlan volt az, hogy a kezemmel egy férfitestnek szerzek kielégülést, és az, hogy férfitestemnek egy férfikéz szerez örömöt. Ez elég meghasonlott állapot egy testben lévén.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az önkielégítés automatikusan homoszexualitást okoz, hiszen vannak, akikben esetleg nem merülnek fel ezek a gondolatok, hanem határozottan ellenkező neműre gondolnak. Attól persze még ez sem helyes.
Viszont az önkényeztetés, végső soron szexuális önimádat (önkielégítés) is lehet egy kapunyitó az elferdülésez.
Ez tehát a nárcisztikus gondolatkörhöz tartozó saját személyes tapasztalatból táplálkozó véleményem.
A jó hír viszont az, hogy megszabadultam, és feleségem, családom is van, Krisztusban szabad ember vagyok, férfiként egészséges életet tudok élni, Istennek hála.
Akik érintettek vagytok, olvassátok el a fenti linken megosztásomat, szabadulásom történetét, hogy erőt meríthessetek belőle.
Akik meg nem vagytok érintettek, szintén olvassátok el kérlek, hogy segíteni tudjatok olyanoknak, akik viszont érintettek.
Köszönöm, hogy elolvastatok.
Péter,
Lót esetében inkább a vendégszeretet elleni vétek volt a másik serpenyőben, annak megsértését érezte iszonyatosnak Lót. Egyébként viszont nagyon tanulságosak és hasznosak a személyes tapasztalatokból származó gondolataid, köszönöm, hogy ilyen nyíltan leírtad őket.
Ádám,
örülök, hogy van lehetőség megosztani másokkal mindazt a szabadítást, amit Jézus Krisztus végzett az életemben. Remélem, olyanok is olvassák majd, akik szintén érintettek, és ez bátorítást és reményt ad nekik, hogy számukra is van szabadulás!