Tőlünk nyugatra a Pride lélektani nehézsége paradox módon már nem a társadalom ellenállása, hanem a hatalom szövetsége. Az LMBTQ-ideológia mainstreammé vált. A kormányok, intézmények, médiumok és vállalatok a közösségi platformokkal versengve jelzik hangos támogatásukat. A Pride hónapja olyan vallási ünnep lett (annak minden giccsével, kegytárgyával és fogyasztói kacatjával együtt), amit jelentőségében leginkább a zsidó pészachhoz vagy a keresztény ádventhez hasonlíthatnánk. Az ellentüntetők már nem tojásokkal dobálják a felvonulókat, hanem épp a szexuális forradalom eredeti lendületét szeretnék visszaadni; azokat az időket sírják vissza, amikor a Pride még nem a hatalom ünnepe volt, egyfajta szivárványos május elseje, hanem a forradalmi hevületé, és nem az számított radikálisnak, hogy irreálisan kövér emberek rózsaszín bugyiban tiltakoznak „elnyomásuk” ellen, fiatal párok pedig egymást szájkosárban, bilincsben és pórázon vezetve ünneplik a szexuális szabadságot (!), hanem pőrén és önmagában a szexuális másság melletti kiállás. Ma már a tömegek kötelességszerűen emelik magasba a zászlót és szajkózzák a forradalom jelszavait. Mintha a szexuális forradalom országaiban a brezsnyevi pangás évei kezdődnének.
Ez azonban egyáltalán nem változtat a tényen, hogy az elmúlt évtizedek kultúrharcában az LMBTQ-ideológia fényes győzelmet aratott. A szexuális forradalom a 60-as években kezdődött (bár valódi gyökerei inkább a 20-as évek), és egy emberöltő alatt olyan sebességgel formálta át a nyugati kultúrát, hogy a legéberebb elemzők is csak kapkodták a fejüket. Barack Obama első elnöki ciklusára még úgy jelentkezett be (Hillary Clintonnal együtt), hogy ellenezte a melegházasságot, és talán eszébe sem jutott, hogy a második ciklusában egy öltözőháború kirobbantásával majd kulcsszerepet fog játszani a nemek társadalmi lebontásának radikális kísérletében. Amerikában és Európában az elmúlt néhány évben (és tényleg csak néhány évben!) olyan hirtelenséggel omlottak le évezredes kategóriák, mint egy Duna menti löszfal. Ijesztő az a könnyedség, ahogy a (Bonhoeffer szerint még a Krisztus személye által meghatározott) „Napnyugat” legalapvetőbb tartópillérei egyetlen felismerhetetlen kupaccá rogytak össze, maguk alá temetve a férfi és női identitás korábban kikezdhetetlen építményeit is. Vajon mi történt? – kérdezik az idősebbek.
Az igazság az, hogy bár maga az omlás egy szempillantás volt, a folyamat régebb óta zajlik. A gondolatoknak és eszméknek mindig, mindenhol következményei vannak. Itt most sok eszme és gondolat adódott össze, hogy egyetlen rohammal söpörjék el a régi rendet. Az LMBTQ-ideológia mögött természetesen emberi sorsok vannak. Ha meghallgatunk személyes történeteket, összeállnak a fejünkben narratívák, amelyek így vagy úgy magyarázzák a végbement folyamatot. Ezek a történetek azonban nem önmagukban állnak. Epiktétosz már az ókorban hangsúlyozta, hogy a dolgok nem önmagukban érintenek bennünket, hanem úgy, ahogy értelmezzük azokat. Az LMBTQ-ideológia nem egyszerűen sorsokról szól, hanem arról, ahogyan azokat a sorsokat értelmezzük. Az értelmezéseket kell megértenünk ahhoz, hogy az LMBTQ-ideológia győzelme mögé lássunk.
Herman Dooyeweerd holland filozófus szerint a nyugati kultúrát évszázadok óta négy alapmotívum-együttes határozza meg. A legrégebbi a görög-római, amely a forma és anyag kettősségére épül. Ehhez társult a bibliai alapmotívum, amely a teremtés-bűnbeesés-megváltás dinamikájával magyarázza a valóságot. A skolasztika a természet és a kegyelem feszültségébe olvasztotta a görög és bibliai alapmotívumokat. Utolsónak lépett színre a humanizmus, amely a kegyelmet egyszerűen a szabadságra cserélte, így született a természet-szabadság dichotómiája. Dooyeweerd szerint a felvilágosodásnak nevezett folyamattal a humanizmus vált a nyugati kultúra domináns alapmotívumává, törékeny egyensúlyt biztosítva a négy alapmotívum együttéléséhez. Ez azt jelenti, hogy a mai nyugati ember elsősorban a természetben hisz, illetve abban, hogy a cél a minél nagyobb szabadság.
Ha ezt értjük, megtettük az első lépést annak a megértése felé, hogyan vált a Pride korunk vallási ünnepévé. A Nyugat új domináns alapmotívuma a természet és a szabadság kettőssége. Minden erről a kettőről szól. A természet már nem teremtés, mint a kereszténységben, hanem önmagában létező meghatározottság vagy lehetőség. Eltűnt fölüle a forma és a kegyelem, az így keletkezett űrbe pedig a szabadság ideálja tört be, amelynek határa szó szerint a csillagos ég. Az ember felszabadult a teremtés kötöttsége és a természetfeletti elvárása alól, nem szorul kegyelemre, hatalmas tér nyílt meg az önmegvalósítás előtt. Hajdan azt ígérte a bibliai kígyó, hogy ha az ember eszik a jó és rossz ismeretének fájáról, olyan lesz, mint az Isten. Erről szól a mostani ígéret is. Ha csak a természet van, akkor az ember döntheti el, mi a jó és mi a rossz, nem szólhat bele ebbe más istenség, és lehetőleg ne szóljon bele más ember se. Teljesen szabadok lettünk. Vagy mégsem?
Nem nehéz belátni, hogy a humanista alapmotívum mátrixában élő nyugati ember szabadságvágyára a természet jelenti a valódi veszélyt. A bibliai motívumban a megváltás helyreállítja a megromlott teremtést, a humanista szabadság azonban vetekszik a természettel. A legnagyobb kérdés az, hogy miután a szabadság legyőzte Istent, vajon meghaladhatja-e a természetet is. Korlátot jelent-e a természet a szabadságra való törekvésnek? Hol van a természet valódi határa, és van-e egyáltalán olyan természet, amely korlátot szabhatna a szabadságnak? Nem nehéz azt se belátni, hogy ez a kérdés fel sem merülhetett volna olyan korban, ahol az ember szoros kapcsolatban állt a természettel, csak ott merülhet fel, ahol a modernitás paravánokkal választja el az embert a természettől, irreálissá téve az azzal való kapcsolatát. A humanista dilemma kizárólag ott merülhet fel, ahol a húst előre csomagolva veszik a szupermarketekben, ahol van fájdalomcsillapító és légkondicionáló, ahol a primér valóság a virtuális valóság, és ahol komolyan szóba jön, hogy az ember a közeljövőben legyőzheti a halált (vö. Harari: Homo Deus).
Az LMBTQ-ideológia és a szexuális forradalom a humanista alapmotívum kibontakozása, a természet és a szabadság közti harc megtestesülése. A dilemma mélységét könnyen megérthetjük, ha egymás mellé tesszük a homoszexualitás (L, M és B betűk) valamint a transzneműség (T betű) melletti érveket, és látjuk az ellentmondást. A homoszexuális identitás megváltoztathatatlansága mellett azt az érvet szokták felhozni, hogy a homoszexuális hajlam veleszületett tulajdonság, ugyanúgy nem változik, mint a nem vagy a bőrszín (illetve a nem megváltoztathatatlansága ugye éppen a transzneműség miatt vált használhatatlan párhuzammá). Időnként felröppentek (később hamisnak bizonyult) hírek arról, hogy megtalálták a homoszexualitást determináló gént, és ezzel egyidőben egyre több országban tiltani kezdték a szexuális hajlam megváltoztatására (vagy helyreállítására) irányuló terápiákat (az Amazon éppen most tiltotta le az ilyen jellegű könyvek forgalmazását). Látjuk, mi áll az érvek mögött? A természet. A hajlamot a természet határozza meg, ezért megváltoztathatatlan. A narratíva szerint a természet tesz valakit hetero-, homo- vagy biszexuálissá.
A transzszexualitás esetében pont fordított érvelést figyelhetünk meg. A magukat transzneműnek valló személyek esetében egyértelmű és nyilvánvaló biológiai jegyekről van szó (férfi és női nemi szervek, férfi és női hormonok, férfi és női kromoszomák, testfelépítés, másodlagos nemi jellemzők), de ezeket felülírja valami belső érzés, ami valóságosabbnak hat számukra a biológiánál. A T betűben a szabadság győz a természet felett. Nem a természet félreérthetetlen üzenetére figyelünk, hanem a szabad önmeghatározás belső hangjára. A transznemű ember élete innentől erről a harcról szól: mindvégig a természetet igyekszik legyőzni, hogy azzá válhasson, akinek gondolja és érzi magát. Drasztikus testcsonkító műtéteket vállal és élete végéig hormonokat szed, hogy a természetet a szabadság igája alatt tarthassa. A homoszexualitás megváltoztathatatlan, mert a természet produktuma, a nem megváltoztatható, mert a belső önmeghatározásnak a természet sem szabhat határokat. Ez az ellentmondás jelzi, hogy a valódi küzdelem ma a természet és a szabadság harca, ahogy Dooyeweerd diagnosztizálta a nyugati kultúra humanizmusát.
A természet és a szabadság humanista alapmotívumában rejlő feszültség nem egyik pillanatról a másikra jutott el oda, ahol most tart. Az LMBTQ-ideológia győzelme és a Pride vallási ünnepe egy hosszú folyamat eredménye. A „löszfal leomlása” csak kívülről volt váratlan, valójában logikus következménye annak, ami az eszmék terén már lezajlott. A löszfal a kialakult repedések mentén zuhant a mélybe. A humanista történet számos állomáson keresztül vezetett oda, ahol most tart. A következő részekben azokat az eszméket és gondolatokat fogjuk számba venni, amelyek a természet és a szabadság humanista feszültségéből, illetve a természet és a szabadság sajátos értelmezéséből születtek, és a szemünk előtt alapjaiban formálták át a nyugati kultúrát.
Angliából (részben Londonból) a napokban hazatérve, a közelgő Prideot körülvevő felhajtás miatt rendkívül nyomott hangulatban, úgy megörültem ennek a bejegyzésnek, hogy instant megosztottam.
Most várom a lenéző/gyűlölködő kommenteket, persze szigorúan a nyitottság és elfogadás jegyében.
Szomorú, nagyon szomorú ez az egész. 🙁
Tegnap a fiammal beszélgettem arról, hogy az ő generációja már egy teljesen más világban fog élni. Most 23 éves.
Az a fajta természetellenes gondolkodás ami szodomai szellemiséget hordoz, egyre jobban válik nyilvánvalóvá.
Ő is nagyon le van sújtva, milyen világ vár majd rájuk.
Azt mondtam neki: – Tudod amikor én megtértem 18 évesen 30 évvel ezelőtt, még nem volt ilyen szélsőséges gondolkodás a világban. Tulajdonképpen, elég jól belehetett olvadni keresztényként a közéletbe.De a ti időtökben már nem így lesz. Itt a hited és bibliai nézeted miatt, nem fogsz tudni elvegyülni. A ti generációtoknak olyan radikálisan ki kell majd állni, amit sokan nem fognak vállalni. Viszont ahol nagy lesz a bűn, ott nagy lesz a kegyelem is. Megvagyok győződve, hogy Isten Szelleme azokat a fiatalokat aki kiállnak az igazság mellett, olyan erősen fogja támogatni amit az én generációm sosem tapasztalt meg. – Ebben maradtunk.
Az elkövetkező korszak hitem szerint, nagyon nagyon megfogja rostálni Isten népét is. Vállalod e a munkád elvesztését, a társadalomban való ellehetetlenítést? Ezek nagyon komoly realitások lesznek majdan.
Lehet a fiam generációjának mindent fel kell adnia ha az élő hit és igazság mellett dönt majd.
Péter azt kérdezte Jézustól:
Akkor felelvén Péter, monda neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minekünk? Jézus pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjá születéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét.
Aki nem hisz az eljövendő királyságban, az eljövendő krisztusi birodalomban, az nehezen fog megállni a jövőben. Hisz nem lesz igazi reménysége.
Kedves Ádám,
„A magukat transzneműnek valló személyek esetében egyértelmű és nyilvánvaló biológiai jegyekről van szó … de ezeket felülírja valami belső érzés, ami valóságosabbnak hat számukra a biológiánál” – a pszichének („belső érzés”) ugyanúgy biológiai meghatározottsága is van, mint társadalmi, szociális, stb. ezért ezt a két dolgot (homoszexualitás és transzneműség)szerintem nem szerencsés ilyen módon szembeállítani egymással.
„Az ember felszabadult a teremtés kötöttsége alól” „a természet és a szabadság közti harc megtestesülése” – ezzel hogyan egyeztethető össze az interszexualitás – itt nincs sem „felszabadulás”, sem „szabadság”…
Kíváncsi lenék rá, mit gondolsz arról, hogy az egyértelmű férfi és női identitást ennek a teológusnak a véleménye szerint egyes bibliai szövegek is megkérdőjelezik:
Lianne Simon and Dr. Megan DeFranza: Intersex Christians and the Image of God
https://www.youtube.com/watch?v=331smwhg0gM
https://www.amazon.com/Sex-Difference-Christian-Theology-Intersex/dp/0802869823
Kedves Karis,
az interszexualitás (tudományos nevén DSDs, köznyelven hermafroditizmus) a transzszexualitástól eltérő jelenség. Az interszexualitás a szexuális fejlődés rendkívül ritka – és évezredek óta ismert – rendellenessége, amelynek pont az a lényege, hogy az illető esetében nagyon nehéz megállapítani a biológiai nemet (mert mondjuk XY kromoszómája van, de nincsenek kialakult heréi, vagy XX kromoszóma mellett férfi nemi szerv alakult ki, stb.). A transzszexualitásnál viszont egyértelmű a biológiai nemi jelleg (XY vagy XX kromoszómák, nemi szervek, másodlagos nemi jellemzők), csak az illető nem tud vele megbarátkozni.
A Szentírásban – mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben – nagyon hangsúlyos, hogy Isten férfinak vagy nőnek teremtette az embert, és az is, hogy a különbséget nem szabad elmosni. Nem értek egyet azokkal, akik ennek az ellenkezőjét mondják. Az interszexualitás egy betegség, nagy irgalommal és megértéssel szabad csak fordulnunk azokhoz, akik ezzel a rendellenességgel születtek. Hasonlóan ahhoz az emberhez, aki kéz és láb nélkül vagy némán vagy vakon született. Vannak betegségek, amelyeket majd csak az Isten országa gyógyít meg. Az egyházban helye van a szenvedőknek. Ezt a betegséget (DSDs) azonban nem szabad összekeverni sem a Gender Identity Disorder/Dysphoria pszichés betegségével, sem azzal az ideológiával, amely a GID/GD-t a szabad önmeghatározás lehetőségével akarja orvosolni.
Annak a testében is valószínűleg kimutatható lenyomata van a belső érzésvilágnak, aki azt gondolja, hogy valamelyik végtagja nem tartozik hozzá. Ez is ismert pszichiátriai betegség, ahogy a GID/GD, mégsem azt tanácsoljuk, hogy amputálja a végtagját, hanem abban próbálunk segíteni az illetőnek, hogy a lelke igazodjon a teste valóságához. Ugyanez a helyzet az anorexiával is: nem a test fogyását tartjuk a helyes útnak, hanem a lélek gyógyulását. A transzszexualitás lelki probléma, miért a test csonkolásával akarnánk gyógyítani? Ebben a cikksorozatban arra próbálok választ keresni, hogy miért adnak mégis sokan ilyen tanácsot, és hogy miért merülhet egyáltalán ez fel.
Ezt a cikket ajánlom még a témában: Gyermekorvosok a transzneműségről.
Kedves Ádám,
Ha nem lennél olyan biztos abban, hogy te tudod, és csak te tudod minden Istennel és a keresztény hittel kapcsolatos kérdésre a választ, akkor legalább elismernéd, hogy amit te kiiktatandó, és ezért az Isten országában immár nem megjelenő „betegségnek” nevezel, legyen az vakság vagy interszexualitás, azt a Biblia éppen a gyengeség nem eltörledő, hanem a valódi megváltottságot bemutató jellemzőjeként írja le. ” Mikeás próféta könyve 4:6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
„Mikeás próféta könyve 4:6 Azon a napon – így szól az ÚR – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam.
És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.”
„Ésaiás próféta könyve 56:3 És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt (interszexuális) sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész”
És még több ilyen igehely van (nem beszélve arról, hogy Jézus feltámadt testében is ott volt a sebek helye), vagy hogy az eunuk komornyikról nem azt olvassuk, hogy Jézus „meg akarta gyógyítani” a szexualitásával kapcsolatos problémáját, hanem a hitével, a vele való kapcsolatával foglalkozott.
Mindez a számomra is egyfajta teológiai paradigmaváltást jelentett, amikor először olvastam és gondolkoztam erről, de azt gondolom, hogy Isten – és a Biblia – valóban sokkal „nagyobb,” mint azt gondoljuk.
Az interszexualitás nyilván más „probléma,” mint a homo- vagy transzszexualitás kérdése, de mindenképpen rámutat arra, hogy talán sokkal összetettebb, és Isten által másként látott dolog a szexualitás (és ebből kifolyólag részben a gender), mint az sokszor gondoljuk.
Ajánlom megnézésre a videot, amit javasoltam – 60 perc. Nekem nem lesz több időm ezzel foglalkkozni, de köszönöm, hogy ‘meghallgattál.’
Kedves Karis (kegyelem),
mivel biztos vagyok abban, hogy erre is csak én tudom a választ, legszívesebben megírnám, de inkább kérdést teszek fel, mert abban nem vagyok biztos, hogy Téged jól értelek.:)
Azt akarod mondani, hogy az Isten országában a vakok, a sánták és heréltek nem gyógyulnak meg? Hogy Isten ezeket nem betegségnek látja? Hogy ezért az interszexualitást nekünk sem betegségnek kellene látnunk? Erre gondoltál a fenti gondolatmenetedben vagy félreértelek?
Ezt a kapcsolódó írást pedig érdemes esetleg elolvasnod, ha engem jól (és kegyelemmel) akarsz érteni: Homoszexuális hajlamú testvéreimnek.
Sodomaban is volt pride es shame lett a vege?
A Romai Birodalomban is birodalomban is viragzott a pride es mi lett a vege..bukott a Pax Romana…
ez a sorminta var rank is?
Lehet még ezt jobban is ünnepelni:
https://mandiner.hu/cikk/20190816_melegszervezet_az_iskolak_lmbtq_barat_atalakitawpat_a_cel
https://mandiner.hu/cikk/20190816_melegszervezet_az_iskolak_lmbtq_barat_atalakitawpat_a_cel
„Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!”
Ésaiás 5:20,21
Szilvay Gergely: A valódi nemváltás lehetetlen
A Szilvay cikkben az a félelmetes, hogy ha jól értem akkor még abban az esetben sem tudjuk 100% biztonsággal megállapítani valaki biológiai nemét, ha az illetö meztelenül áll elöttünk. Ez mindenesetre elég komoly érv a transzfóbia mellett, amennyiben a kifejezés alatt a transzoktól (transzvesztiták, transzszexuálisok) való félelmet értjük. A téma tárgyalásakor ez az aspektus rendre elmarad, mármint hogy a transzok célja a környezetük teljes megtévesztése a saját nemüket illetöen. Nem ellenük akarok uszítani, nem is rájuk haragszom, de ez egy fontos vetülete a dolognak amiröl nem árt néha szólni. A youtube-on rá lehet keresni a „he didn’t know I am trans” mondatra („nem tudta, hogy transz vagyok”), amire kiköp egy csomó videót amiben olyan randikról számolnak be transz fiatalok (lánynak öltözött fiúk), ahol a másik fél (egy fiú) nem tudta, hogy nem valódi lánnyal randizik. A videók alatt kommentelöknek egy jelentös hányada úgy gondolja, hogy egy transz-nö semmiben sem különbözik egy cis-nötöl, tehát nem kell a másik tudomására hozni a dolgot. Hát félelmetes, na.
Kedves Krisztián,
természetesen meg lehet állapítani a valódi nemet. Csak nem ránézésre, hanem a kromoszómák ellenőrzésével…
Dzsaszper,
ez általában igaz is. De érdekességképpen: például ha valaki szült már fiú gyermeket, akkor van némi valószínűsége annak, hogy találhatóak a szervezetében „idegen” dnst tartalmazó sejtek, amik ellentétes neműek. Szülés során magzati őssejtek kerülhetnek az anya saját szervezetébe is, így az a nő, aki több gyermeket szült az potenciálisan kiméra lehet, még ha csak „nyomokban” is. Emiatt biztos, hogy egyetlen sejt vizsgálati eredménye nem bizonyít semmit.
Dzsaszper,
Igen, gondolom orvosi vizsgálattal ki lehet deríteni az ilyesmit, de én most a dolog hétköznapi oldaláról írtam: megtetszik egy lány akárhol, elkezdesz ábrándozni róla, de tudtodon kívül egy fiúról ábrándozol. Roppant kínos.
Nem mellesleg ez a helyzet a transzok számára rendkívüli veszélyeket jelent. Adva van 1) az amerikai fiatalok között a transz-jelenség egyfajta divatos világlázadás, olyasmi mint régen a hosszú haj, vagy az emo-sok voltak, 2) az online randik elterjedtsége, 3) annak sulykolása, hogy nincs különbség transz-nö és nö között, vagyis senkivel sem kell közölnöd hogy transz vagy. Na most, ha egy ilyen randi során idöben késön derül ki, hogy az egyik fél transz, az konkrétan az agyonverés kockázatával jár. És akkor most jusson eszünkbe, hogy pont a transz aktivisták legföbb érzelmi zsarolása, hogy amennyiben nem fogadjuk el a transz-ok új nemét teljes értékünek, akkor azzal az életüket veszélyeztetjük, és hogy transz nemüek halnak meg naponta a társadalom transzfóbiája miatt. Hogy most akkor a transz életek valójában kinek fontosak inkább, azt el lehet dönteni.
Kedves Krisztián,
A kínosság kapcsán mélyen egyetértek.
Az agyonverés kockázata szerény véleményem szerint durva, ezt talán senkinek nem kellene tennie.
Az viszont szerény véleményem szerint korrekt lenne, ha a transzneműség eltitkokása miatt akár egy szemérem elleni erőszak vagy nemi erőszak miatt lecsuknák az eltitkoltan transzneműt, lévén nem volt szabad akaratból beleegyezés mert félrevezetés történt.
Lehet, hogy félreérthetöen írtam; természetesen az agyonverést én sem helyeslöleg említettem, csak mint valós veszélyt egy ilyen szituációban.
Minden ideológiai,történelmi korszak szükségszerűen megújuláson,átalakuláson megy keresztül,akár el is tűnhet.A mai erőltetett,fejre állított”szabad nézetek” alig fogják kiállni az idők próbáját!
Ezért győzelmükről beszélni csupán futó porfelhő.
A Bibliai tanítás már meggyőző módon bizonyított!!