Régóta vissza-visszatérően írok a genderkérdésekről (LMBTQ-ideológia, transzneműség, nemek lebontása, jogrendszer átalakítása, társadalmi érzékenyítés stb.). A téma fókuszba állításakor gyakran elhangzik az ellenvetés, hogy ez valójában keveseket érint, meg egyébként ott van például az alkoholizmus problémája is (na az sokkal többeket érint), vagy a családon belüli erőszak, meg foglalkozhatnánk az afrikai éhezőkkel, a klímavédelemmel vagy a korrupcióval is. Miért pont a gendertémát emelnénk ki? Engem ez az aggályoskodás arra a politikusra emlékeztet, aki annak idején egy szimbolikus beruházás kapcsán kiszámolta, hány lélegeztetőgépet lehetett volna abból venni a kazincbarcikai kórház számára. Ami ahhoz hasonlít, amikor Júdás a drága nárdusolaj kapcsán a szegényekért kezdett aggódni (Mk 14,1-9). Ha egy ügyet kiemelünk, mindig lesznek az ügynek riválisai, amelyek nagyobb statisztikai relevanciája mellett jó érveket lehet felhozni. Csak a világ nem így működik.
A szimbolikus ügyek azért szimbolikusak, mert önmagukon messze túlmutatnak. Maguk a szimbólumok épp azért szimbólumok, mert valami nagyobbat jelölnek. Ezért vannak zászlók is. A zászló egy ideát jelenít meg, ami lehet egy ügy, egy közösség, vagy akár egy eszme is. Gondoljunk Nándorfehérvár ostromára. Az oszmán törökök sikert sikerre halmoztak, és már csak egy karnyújtásnyira voltak attól, hogy átvegyék a hatalmat déli végvárunk felett. Dugovics Titusz azonban egy pillanat alatt felmérte, hogy ha kitűzik a várra a félholdas zászlót, az egész történelem új irányt vehet. Hogy megvédje hazáját, magával rántotta a mélybe a zászlós törököt. Cselekedete szimbolikus volt, jelentősége pedig felért ezer katonai hőstettel.
A szimbolikus esetek történelemformáló hatással bírnak. Ott van például Rosa Parks, aki 1955-ben egy alabamai buszon úgy döntött, hogy nem adja át a helyét egy fehérnek, és ezzel megkezdődött a fekete polgárjogi küzdelem Amerikában. Vagy ott van a berlini fal, meg annak lebontása, ami az egész hidegháború jelképévé vált. A gonosznak is van szimbolikus arca. Az emberek általában nem akkor kapják fel a fejüket, amikor valami rosszból sok történik, hanem amikor a rossz valamit érzékelhetően megjelenít. Bár az Iszlám Állam 2014-ben sokakat megölt vagy földönfutóvá tett, bennünket mégis az sokkolt, amikor egy ketrecben elevenen égettek el egy jordániai túszt, a kamera előtt fejeztek le egy amerikai újságírót, amikor a líbiai tengerparton fekete ruhás harcosok huszonegy narancsruhás kopt keresztény mögé álltak, és egyszerre kezdték nyiszálni a nyakukat. Meg amikor elpusztították Palmüra ókori emlékeit és kivégezték a régészt, aki az életét tette fel azok megvédésére. Mert ezekben az esetekben a gonoszság megtestesülve jelképes határokat érzékelhető módon lépett át.
Ugyanez a helyzet a genderkérdéssel is. A párhuzam természetesen nem a brutalitás, hanem a sokkoló határátlépés. A genderkérdés nagyon mélyen felkavarja az embereket, és ennek az az oka, hogy a nemek szándékos összekeverése szimbolikus jelentőségében messze túlmutat önmagán. Sok nehéz sors, sok bántalmazott gyermek van a világon, de amikor valaki a saját fiát látja először kasztráltan, női ruhában, vagy testvére kislányát levágott mellekkel, szakállasan, olyan megrendülést él át, ami szinte semmihez sem fogható. Ilyenkor az univerzum a sarkainál billen ki és tehetetlenül zuhan önmagába. Valami az alapoknál rendül meg, ami aztán minden mást megrendít. A genderkérdés egy új berlini fal, ami nem csupán két világrendet választ el egymástól, hanem magát a teremtést hasítja ketté. Olyan tektonikai mozgás, amely a kontinenseket az óceánok alá mossa, hogy többé ne legyenek a természetnek határai. A genderelmélet gigantikus zászló, amit ha kitűznek, az ősi káosz iszonyata veszi át az uralmat a Teremtő rendje felett. Ezt azok közül is sokan érzik, akik egyébként nem sokat törődnek a Teremtővel.
A gendertémák azért okoznak ekkora megrendülést, mert fundamentálisak, a teremtett rend alapjait érintik. Ezért nem sorolhatjuk őket hátrébb, ezért nem léphetünk rajtuk át, ezért vannak a társadalmi viták kellős közepén, és ezért van kardinális jelentőségük számunkra, hívők számára is. Rengeteg fontos kérdés van, amelyekkel foglalkoznunk kell. Foglalkozzunk is velük! Küzdjünk az alkoholistákért, a környezetért, a szexuálisan bántalmazottakért, a tisztességes közéletért. Tegyük meg, ami rajtunk áll! A genderkérdés azonban szimbolikus ügy, amelynek hordereje mérhetetlenül nagyobb önmagánál. A genderideológia azt a keretrendszert próbálja megsemmisíteni, amelyre a teremtett emberi valóság épül. „Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?” (Zsolt 11,3) Ezer másik probléma is van, de a nemek tudatos lebontása kapcsán érezhető társadalmi megrendülés jogos, az ijedtség és a felháborodás indokolt, a gender-ideológia elleni védekezés sürgető. A téma bagatellizálása pedig szerintem védhetetlen.
A kontinensek óceánok alá mosása sikeresen halad előre. A hamis tolerancia és az érzékenyítő szólamok megteszik a hatásukat. Jóindulatú, de keresztény hitükben gyenge emberek a kiforgatott értemű „szeretet”jegyében mindent készek elfogadni, mert nem akarják felvállalni a „gyűlölködő, homofób, náci, fasiszta” bélyeget, amit azonnal rásütnek arra, aki ellent mer mondani a gender propagandának. Attól tartok csak idő kérdése…
Nagyszerű írás Ádám! Köszönöm hogy ilyen tisztán kiállsz Isten ügye mellett.
Hetek hu honlap egyik 2021.10.22-i cikke:
„Putyin: A genderfanatizmus az emberiesség elleni bűncselekmény határát súrolja (Az orosz elnök a férfi és női nem eltörlését és a nyelv átírását kifogásolta)”
Részlet a cikkből:
V. Putyin orosz elnök „Kitért egyebek között a gendervitára is.
Meglátása szerint a férfiak és a nők jogairól szóló vita számos nyugati országban teljes fantazmagóriává vált.
” Az új megközelítések fanatikusai odáig mennek, hogy magukat a fogalmakat is el akarják törölni. Akik vállalják a kockázatot, hogy kimondják, a férfiak és a nők még mindig léteznek, és hogy ez biológiai tény, azokat szinte kiközösítik” – mondta Putyin.
Kifogásolta az apa és az anya, valamint az anyatej szó behelyettesítését, valamint azt, hogy gyermekekre – a szülők mellőzésével – gyakorlatilag ráerőltetik a koncepciót, hogy a nemváltoztatás egyszerű választás kérdése.
Megjegyezte, ez szerinte „az emberiesség elleni bűncselekmény határán van” .”
Gender/LMBTQ téma = Pandora szelencéje
Abszolút támogatom az írást.
Kedves Ádám!
Sokat írsz a genderkérdésről, kell is. Jókat, igazakat. Amit írsz, abban itt szinte mindenki egyetért veled, én is. Az alapokban biztos. Én mégis úgy érzem, hogy nem minden szempontból taglalod a kérdést. Éppen ezért a talán legfontosabb nekem hiányzik.
Nagyon jó igét választottál!
Igen, mit tehet az ember, az igaz, a Biblia üzenetéhez ragaszkodni akaró ember? Ebben a helyzetben, amelyet nem változtathat meg.
Az ÚRhoz menekülne, akiben bízik. Lelkileg lehet és kell, de testileg nem lehet.
Van folytatása az idézett igének. Benne van az, ami nagyon hiányzik. Nem a világból, belőlünk. Benne van, hogy a világ meg lesz ítélve. Nem tőlünk, Istentől. De benne van az is, hogy az ÚR az igazat is megvizsgálja. Egyszerre a bűnösökkel (4). Majd és most is. A kérdés tehát az, hogy miközben az ÚRhoz menekülünk lélekben, megvizsgáljuk-e magunkat? Na, ezt hiányolom.
Jó, ha felismerjük, megfelelően értékeljük a bűn jelenségét és mélységét a világban. Ebből kiindulva, viszont a fő kérdés az, hogy mi ellenálltunk-e a világ kísértésének? Nem buktunk-e már úgy, hogy észre sem vettük? Nem pont úgy mint ők, mégis ugyanabban. Nem járultunk/járulunk-e hozzá mi is ahhoz a folyamathoz, hogy a genderkérdés negatív szerepben már része a nyugati egyházak életének? Ha van üzenete ennek a genderőrületnek hozzánk, akkor szerintem ez: önvizsgálat.
Egész nap azon tépelődtem hogy írjak-e, s ha igen, akkor mit. Sok gondolat van bennem erről már régóta, ahogy benned is. Most, a posztod kapcsán ezt éreztem a legfontosabbnak. Vagy kiindulópontnak, mert sokat és teljes körűbben kellene foglalkozni a kérdéssel. Nem csak a kísértés kivédése okán. Nagyon fontos lenne lelkigondozói szempontból is. Nem csak a közvetlenül érintettek miatt! Nekem – gondolom, itt mindenkinek – még jobban fáj, mit élhetnek át azok a hívő, bibliás szülők, akik a gyermekükben, unkájukban szembesülnek ezzel. Sok fájdalmas, kínzó kérdésük van válaszva várva, és segítséget kérnek, remélnek. Kevés ehhez egy lelkigondozóval történő beszélgetés, ha nincs mögötte alapként, háttérként a közösség, a tanítás (szóban és példában).
Nagyon szép és jó amit ír uram de egy baj van állandóan okoskodunk ez csináld az csináld közben le késünk a vonatot . Mit kel szépíteni a dolgokat nevén kell nevezni a bűnt . Aki gyereket bánt akár milyen módon azt nyakon kell vágni és kész és nem magamat vizsgálni . Még a gyilkosok kő kemény bűnözők is elítélik az ami a gyerekek ellen el követnek már kis korban . És most azon sírni hogy én meg vizsgálom magam vagy nem nevetséges . Tudja uram én intézetbe éltem 16 koromig tudom miről beszélek , azért kell harcolni hogy ne fertőzék meg már kis korban a gyereket , persze hogy az lesz ha evvel traktálják a lelkét a gyereknek már óvodáskorától egészen 14 éves nem lesz . Én a szülőket is hibásak fehéren feketén meg kell mondani a gyereknek mi a frankó persze normális hangon . Nem kell túlgondolni a dolgokat hogy ezt teszek meg azt teszek meg mit tudom én . Most ki a fontos én vagy a gyerekem .Majd jól megvizsgálóm magam milyen fasza gyerek vagyok hagyá már , Bocs csak mikkor látom a sok értelmiségi gondolkodást a finomkodást hogy én nem meg minden közben meg be esik az eső .Nagyon sok rossz példát láttam hogy vágják haza a gyereküket az ilyen emberek , mi lesz a szegény gyerekből lelki , Bocs Sifnomis uram , ne keresünk a kákán is a csomót .Segíteni akarok vagy nem most mi a fontos én vagy akinek segíteni akarok , ja majd hisztizek előtte egy sort és meg veregetem a vállam hogy én milyen fasza gyerek vagyok … Üdv Tulipán -Bogdán László
Bocs még a fenti írásomhoz kapcsolva , Gondolkodjunk el azon hogy Isten mit mond nekünk embereknek .Gonosz létetekre is tudok jót adni a gyerekeiteknek . Micsoda nagy dolog amit Isten mond , azt mondja gonosz vagy Tuli de tudsz adni jó te is a gyerekednek – Még akkor is ha gonosz vagy , nekem nagyon nagy erőt adott mikkor olvastam ezt a igét lelkileg . Nem tudom leírni milyen nagy dolog számomra hogy én is tudok adni még ha ilyen és olyan vagyok .Biztat hogy én is tudok adni jót meg mondja a frankót de nem húz le sőt fel emel azt mondja te is tudsz jót adni Tuli , nem tudom szavakba le írni hogy milyen nagy dolog ez főleg az olyan embernek mint én aki tényleg Lator volt a keresztről . Én mindig azt néztem hogy tényleg tudok segíteni még ha bűnös is vagyok , mert szeretem volna meg mutatni hogy én is tudok gonosz létemre jót adni . Bocs de zavaró hogy agonizálunk mindent .majd az orvos is meg vizsgálja magát hogy bűnös vagyok vagy nem és majd akkor segítek a betegen . Ha tudok adni akkor adjak még ha gonosz is vagyok , Sokan ezt nem értik meg igazán nem élték meg hogy Isten azt mondja Tuli te is tudsz adni jót nyugi még ha gonosz is vagy , de akkor is én ezt látom benned haver , rajta legyél bátor adjál jót .. Bocs kik vagyunk mi hogy megjátszunk hogy milyen jók vagyunk .mit kell túl misztifikálni a dolgot . Gondolkodjunk csk el hogy gonosz létedre tudsz jót adni Isten meg előlegezi nekem is a jót hogy tudsz adni sarkal még a kemény szavakkal illet -Nekem nagyon sokat mondó ez a csodálatos dolog amit Isten mond az embernek … Üdv Tulipán -Bogdán László Egy lator a keresztről ..:)
„… az igaz és a hamis közötti törésvonalak nem az egyházi és világi szervezetek határai mentén alakulnak majd ki, hanem úgy, hogy kettéreped minden jelenlegi civilizációs intézményünk.”
(Ruff Tibor – internetről, hitradio hu)
@Szilágyi József: jómagam is azon lepődtem meg, hogy a búza és a konkoly szétválasztása, azaz ” a szétválasztás” nemcsak az egyházon belül zajlik hanem a világban is. Szétválaszt az „oltani”-„nem oltani” és a migráció kérdése is.
Dr. Anthony Faucci az USA járványügyi vezetője (NIH) olyan kísérleteket pénzelt, amelyek értelemmel nehezen megmagyarázhatóak.
https://video.foxnews.com/v/6291359880001#sp=show-clips
Fauci’s NIH caught funding transgender monkeys experiment: PETA