Sokan azért szeretik a Károli fordítást, mert az újabb fordításokban nincsen benne néhány mondat, ami a Károliban még megtalálható. Az új fordításokból hiányzik például János első levelének a Szentháromságra utaló mondata („Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és ez a három egy”), és zárójelbe téve, vagy egyenesen lábjegyzetben olvasható néhány más mondatrész is, melyek a Károli fordításban még a szöveg háborítatlan részei. Legfájdalmasabb veszteségnek az a két hosszabb szakasz tűnik, melyek kétes eredetére az újabb fordításokban zárójel utal: a János 7,53-8,11 és a Márk 16,9-20. Vajon mi az oka annak, hogy a különböző bibliafordítások szövegei között ilyen eltérések lehetnek?
Néhány dologgal érdemes tisztában lennünk az Újszövetség szövegével kapcsolatban. Először is: az Újszövetség egyetlen könyvének sincs meg az eredeti kézirata. Mielőtt ezen megütköznénk, szögezzük le: minden ókori dokumentumot csak másolatokból ismerünk. Az Újszövetség sem kivétel, csak abban különbözik más ókori iratoktól, hogy – Homérosz műveit leszámítva – lényegesen több korai kézirat áll rendelkezésünkre, mint a többi dokumentum esetében. Másodszor: a kézirat-másolatok között vannak eltérések. Az eltérések oka általában másolási hiba, de időnként szándékos betoldásokkal is találkozunk, melyek javítani próbálták a szöveget, vagy érthetőbbé akartak tenni homályosabb részleteket. Harmadszor: a másolatok közötti eltérések nem érintenek fontos teológiai kérdéseket, többnyire lényegtelen, vagy kis jelentőséggel bíró, apró részletekről van szó. (Az 1 János 5 Szentháromságra utaló részlete szinte az egyetlen kivétel, de a Szentháromságról szóló tanítást az Újszövetség számos más helyéből is megérthetjük.) És végül: a szövegkritika tudománya hatalmas lépéseket tett az eredeti szövegek hibátlan rekonstruálása felé. A szöveg kilencvennyolc százaléka nem jelent problémát, a viták a maradék kettő százalék körül folynak. A jelenlegi tudományos konszenzus egyik példája a Nestle-Aland-féle (és a United Bible Societies által is elfogadott) görög szöveg, mely számos modern fordítás alapját képezi.
Mi okozza a Károli fordítás és a későbbi fordítások közötti eltéréseket, különösen a két hosszabb szakasz esetében, amit Márk és János evangéliumában találunk? Az eltérések oka az, hogy a Károli fordítás a bizánci szöveghagyományra támaszkodik, a későbbi fordítások azonban figyelembe veszik a reformáció óta előkerült számtalan kéziratot, melyek a bizánci hagyománynál régebbi és megbízhatóbb szövegvariánsokat adnak a kezünkbe. A bizánci szöveghagyomány nagy számú, de viszonylag késői és egymástól függő másolatokra támaszkodik. Az azóta előkerült papiruszok és kódexek – különösen a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus – sokkal régebbi és megbízhatóbb kéziratok, melyek – további korai kéziratokkal kiegészülve – közelebb juttatnak bennünket az eredeti szövegek eredeti alakjához, mint a bizánci hagyomány.
A következő két bejegyzésben a Márk evangéliuma befejezéséről és a János evangéliuma 8. részének elejéről szeretném kifejteni a véleményemet, kizárólag szövegkritikai szempontból. Miközben elmondom, hogy a bizonyítékok alapján én magam mit gondolok a két szakaszról, azt is szeretném megmutatni, hogy szövegkritikusok milyen megfontolások alapján jutnak döntésre egy-egy vitatott részlettel kapcsolatban. Lehet, hogy egyeseknek végtelenül unalmas egy ilyen vizsgálat, de aki szeret a múlttal kézzelfogható kapcsolatba kerülni, az sok örömet találhat benne. Arról nem is beszélve, hogy nem kevesebbről, mint az Istentől ihletett írások hibátlan rekonstruálásáról van szó!
ÜDv
Akkor az új fordításban zárójelbe tett részek nem szerepelnek idézet szintjén a Kr. u. 5-ig századig élt keresztény írók, pásztorok, apologéták stb írásai között se?
Mindegyik eset más. Vannak olyan részletek, melyek a nyugati kéziratmásolatokban megtalálhatók, meg egy-két egyházatya írásában is idézet formájában, de nem található mondjuk az alexandriai kéziratokban. Vagy fordítva. Ilyenkor nehéz döntés előtt állnak a szövegkritikusok, mert az egyházatyák tanúsága miatt nyilvánvaló, hogy korai hagyományról van szó, mégsem biztos, hogy az eredetiről.
A szövegkritika más szempontokat is figyelembe vesz. Például azt, hogy mennyire elterjedt az adott változat. Ha csak a nyugati szövegekben található, és mondjuk nyugati egyházatyák hivatkoznak rá, keleten viszont nincs nyoma, akkor erősen kérdéses az eredetiség. Ebben az esetben valószínűleg egy nyugati másoló vétett hibát, és ez a hiba került a többi nyugati kéziratba is. Ugyanez igaz lehet az alexandriai vagy bizánci szövegekkel is.
A különböző kéziratok megbízhatósága is változó. Ha egy általában megbízható kéziratban találjuk az adott szövegváltozatot, annak nagyobb súlya van a mérlegelésnél. Aztán ott vannak a belső érvek is. Melyik a valószínűbb olvasat? Melyik olvasat magyarázza meg a másik létét jobban? Stb. Szóval összetett tudományról van szó, de vannak hasznos szempontok, melyek legtöbbször döntőnek bizonyulnak.
Lesz szó arról is, hogy a katolikus biblia miért tartalmaz 6 könyvvel többet és azt miért vitatják más felekezetek? Ha nem, akkor ez egy kérdés volt a kommentek között, mert én nem tudom a választ 🙁 Grat. a bloghoz, üdv
Arra is lesz esetleg válasz az újabb post-okban, hogy miért tartalmaz 6 könyvvel többet a katolikus biblia? Ha nem, akkor a kérdést most itt tettem fel, mivel és sajna’ nem tudom a választ és eléggé zavar a sok felekezeti különbség és még sok mindent nem értek 🙁 De ezért is olvasom a blogot is, gratulálok hozzá! Üdv,
Talán lesz erről is egy bejegyzés, köszi a tippet! Rövid válasz: a katolikus Bibliába bekerültek olyan apokrif iratok is, melyek a héber Bibliának nem részei.
ÉS akkor még tényleg csak nyugaton maradtunk a kánonban.
Szóval miért van az, hogy az etióp, vagy a szír egyház kánonja eltér. Kis összehasonlítás: http://www.biblestudymagazine.com/interactive/canon/
Melyik az „igazibb” kánon? 🙂
Ádám,
számomra nem annyira egyértelmű, sem az ún. „bizánci szöveghagyomány” létezése, sem hogy „számtalan kézirat” került volna elő a reformáció óta, amelyek megbízhatóbbak lennének. Azt, hogy az ún. bizánci féle kéziratok összefüggnek, természetesnek is tekinthetjük.
Tudomásom szerint 4- és 5ezer közé tehető az Újszövetség kéziratainak száma. A Sinaiticus és Vaticanus kódex csakugyan korábbi, de mi a bizonyíték arra nézve, hogy ezek „közelebb juttatnak bennünket az eredeti szövegek eredeti alakjához”, mint az ún. „bizánci hagyomány”? Nem kellene mégis a kéziratok több mint 90%-nak bizonyságát venni mérvadónak? Egy-két régebbi kézirat csakugyan többet jelent, mint két-háromezer későbbi? Mi van, ha a régebbi kéziratokban a szöveg szándékos hamisítása történt, amelyről már Origenész is említést tett?
Bocsánat, nem kötekedni akarok, csupán árnyalni szeretném a túl magabiztos állítást.
Pál Apostol! Szövegkritikusok egyetértenek abban, hogy háromféle szövegtípus létezik: alexandriai, nyugati és bizánci. Aland ezeket a kategóriákat inkább a szövegek hasonlósága alapján fogadta el, Metzger inkább földrajzi alapon, de mindkettőjük számára (ahogy mások számára is) egyértelmű volt, hogy ez a három nagy szövegcsalád létezik.
Nem az én véleményem, hanem tény, hogy számtalan sokkal korábbi kézirat került elő, mint ami a reformáció idején ismert volt. Szerintem (és ami sokkal fontosabb: szövegkritikusok szerint) jó okunk van azt feltételezni, hogy ezek megbízhatóbb másolatok, különösen akkor, ha egymással is jobban megegyeznek, mint a későbbi (bizánci) másolatokkal. A bizánci másolatok nagy száma egyáltalán nem perdöntő, hiszen idővel nyilván több másolat készült meglévő másolatokról, és ezt az egymástól való függést a (bizánci tipusú) késői másolatok esetében könnyen ki lehet mutatni – különösen a korábbi kéziratokkal egybevetve.
Nem kell azt feltételeznünk, hogy a korábbi másolatok (pl. papiruszok, Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus, alexandriai és nyugati szövegek) tökéletesen megbízhatók. Mindig óvatosan és körültekintően kell eljárni a szöveg rekonstruálásakor. Ennek megvannak a maga szabályai és elvei. A szöveg helyreállításában természetesen az egyházatyák utalásai és a lectionariumok is segítenek. És időnként a bizánci szövegváltozatok is hasznosak lehetnek.
Léteznek jó könyvek ebben a témában, például:
Bruce Metzger: Az Újszövetség szövege
Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament
Kurt és Barbara Aland: The Text of the New Testament.
Köszönjük az igényes cikket!
Áldjon meg érte az Isten!
Kár, hogy a „Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament” nincs magyar fordítása. Esetleg ilyen fordítás várható a jövőben? Hiánypótló lenne.
Még egy oldalt ajánlanék, ami ilyen változatokat elemez:
http://enok.uw.hu/hibak/forditasok.html
Hasznos lehet…
„Textus Receptus Bibliaként egy 19. századi Károli Bibliát (KGRE), Nestle-Aland változatot pedig most elsősorban a Revideált Új Fordítás (RÚF – 2014) fogja képviselni a Magyar Bibliatársulat Alapítványtól.”
„Elgondolkodtatók a változtatások irányai, hogy időnként mily nagy mértékben a reformátori örökségtől idegen liberális teológia vagy katolicizmus, így az oly divatos ökumené tanai rajzolódnak ki a látóhatáron.”
forrás: https://oreformatus.hu/2022/09/11/fontos-kulonbsegek-a-textus-receptus-es-a-nestle-aland-magyar-szovegvaltozatai-kozott/