A bálványimádás egyik legalaposabban megrajzolt metaforája a Bibliában a paráznaság. Izráel évszázadokon át olyan vallási környezetben élt, ahol a termékenységi kultuszok egybefonódtak a rituális szex különböző formáival. A bálványszobrok isteneket és istennőket testesítettek meg, akiktől a kánaáni népek a termékenységet, a szaporulatot, a sikeres aratást remélték. Az Aserák és Baálok szerves részét képezték a kánaáni vallási életnek, fallikus kőoszlopok és faszobrok utaltak a termékenységgel kapcsolatos reményekre (Jer 2,27). Amikor a kánaáni szokások megjelentek Izráel vallási életében is, a próféták szenvedélyesen tiltakoztak, paráznaságnak (pl. Hós 4,12), sőt, egyfajta vallási nimfomániának (Ez 16,15-16.32-34) titulálva ezeket a kultikus megnyilvánulásokat.
De miért éppen paráznaság a bálványimádás? Az egyik kézenfekvő magyarázat szerint a bálványimádás és a paráznaság közötti kapocs éppen a bálványok kultuszával összefonódó rituális szex. Ennél azonban van jobb magyarázat is. A paráznaság metaforája egy másik vallási metaforának – a házasság metaforájának – a logikus továbbgondolása. Isten és népe kapcsolatának egyik legismertebb bibliai szimbóluma a házassági szövetség. Jahve számos alkalommal Izráel férjének mondja magát (pl. Ézs 54,5), ami szó szerint egyébként úgy hangzik: „Baálod (בֹעֲלַ֙יִךְ) vagyok” – az igazi Baál, az igazi úr és férj. Olyan férj, aki – más, hamis istenekkel ellentétben – gyöngéden szeret. Ezékielen keresztül Jahve így beszél népéhez: „Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az ÚR –, és az enyém lettél” (Ez 16,8). Ez a metafora végighúzódik az egész Biblián (pl. Ez 23,1-49; Hós 1-3; Ef 5,21-33; 1Kor 6,15-18, Jel 19,6-8; 21,1-2).
A házasság metaforájából következik a paráznaság metaforája. Mivel Isten féltékenyen szerető férj (2Móz 20,5), és nem osztja meg helyét a bálványokkal (Ézs 42,8), más istenek imádata automatikusan paráznaság. Tudni kell ehhez, hogy a Bibliában paráznaság a szex minden formája, amely a házasság szövetségén kívül van. Izráel tehát paráználkodik, ha megszegve az Istennel való kizárólagos szövetséget idegen isteneket imád. A népek is paráználkodtak (2Móz 34,15), amikor más isteneknek szolgáltak (hiszen a Bibliában a házasság előtti szex is paráznaság), Izráel esetében azonban fokozottan súlyos vétekről volt szó, mert Istent mint szövetséggel megpecsételt férjüket hagyták el a bálványokért. Az, hogy Isten mégis önzetlen szeretettel ment hűtlen felesége után (Hós 3), a kegyelem egészen különleges csodája.
„………………………. Az, hogy Isten mégis önzetlen szeretettel
ment hűtlen felesége után (Hós 3), a kegyelem egészen különleges csodája.”
Felbecsülhetetlen értékű tapasztalat, hogy a kegyelemnek ezt az egészen
különleges csodáját én is átélhettem.