Mi köze a filozófiának a tudományhoz? – teszi fel a kérdést J. P. Moreland amerikai keresztény filozófus ebben a rövid videóban. Ezt a kérdést nekem is többször feltették már, amikor a hit és a tudomány kapcsolatáról vitázva a tudományfilozófia dilemmáira mutattam rá. Sokan gondolják azt, hogy a tudomány és a filozófia két külön terület, amelyeknek nem kell szükségszerűen találkozniuk egymással. Szerintük a tudomány a filozófia nélkül is végezheti a megfigyeléseit, a filozófia pedig a tudomány nélkül is gondolkodhat, noha nyilván az a jobb, ha a filozófia figyelembe veszi a tudomány „objektív igazságait”. Moreland szerint fontos megérteni, hogy a tudománynak is szüksége van a filozófiára, legalább két okból.
Először is tudnunk kell – mondja Moreland –, hogy „a tudomány rengeteg feltevésre épül, és ezek mindegyikét érte már kritika vagy elutasítás. Pontosan a filozófia feladata az, hogy megállapítsa – és védje vagy kritizálja – a feltevéseket, amelyekre a tudománynak szüksége van ahhoz, hogy végezhesse a feladatát. A tudomány nem képes megvédeni saját előfeltevéseit. Ez a filozófia területére hárul.” A tudományfilozófia nem felesleges bölcsészkedés, hanem a tudományos kutatás számára létfontosságú diszciplína.
Másodszor, „a filozófia tudja megmutatni, hogy van ismeret a tudományon kívül is. Ma sok ember azt gondolja, hogy a tudomány az egyetlen terület, amely ismeretet ad. A filozófia azonban képes rámutatni a tudomány korlátaira, és arra, hogy van olyan tudás – mint bizonyos morális, matematikai vagy logikai igazságok –, amely nem tudományos jellegű.” (Akik a „nem tudományos” szavakat most ösztönösen is úgy fordították le maguknak, hogy „téves”, „kitalált”, „fiktív”, „hamis”, „megalapozatlan”, azoknak kell leginkább megérteniük ezt a pontot.)
Tartsuk tehát fejben: 1) a tudomány filozófiai alapvetésekkel dolgozik, amelyeket a saját eszközeivel nem tud megvédeni, sem korrigálni; 2) a tudományon kívül is van ismeret, amely létére a filozófia mutat rá. A tudomány a filozófia nélkül nem képes a saját előfeltevéseit megvizsgálni, és hajlamos arra, hogy ismeretforrásként túlértékelje önmagát.
Nekem sokat segítene a megértésben, ha néhány egyszerű példát is tudnál mutatni.
Jogos.
Néhány példát hadd mondjak az első pontra. A tudomány azzal az előfeltevéssel dolgozik, hogy a valóság megérthető. Hogy rendezett. Hogy holnap ugyanazok a törvényszerűségek fogják jellemezni, mint tegnap, vagy hogy tegnap ugyanazok jellemezték, mint ma. Hogy egyáltalán volt tegnap, nem csak a megfigyelő illúziója ez. Hogy a megfigyelő elméjében működő logika megfeleltethető a külvilágban szerzett megfigyelésekkel. Hogy van külvilág. Hogy az elme és az érzékek alapvetően megbízhatóak, nem pusztán kémiai folyamatok játéka az, amit igazságnak és valóságnak vélünk. A tudomány művelésében fontos kérdés, hogy figyelembe vehetők-e természetfeletti okok, vagy a természet okok és okozatok zárt láncolata-e. Hogy a tudományos elméletek igazságát lehet-e bizonyítani. Hogy az elméletalkotás a tudomány része-e. Hogy az igazság verifikálható-e vagy csak falszifikálható, vagy esetleg csak validálható. Stb. Ezek mind olyan filozófiai kérdések, amelyeket a tudomány nem tud megválaszolni, de alapvetően befolyásolják a működését.
A második pontra is mondok néhány példát. A filozófia mutat rá arra a tényre, hogy a tudomány nem az egyetlen forrása az ismeretszerzésnek. Ott van például a logika és a matematika is, amely a maga elvontságában akkor is művelhető, ha semmilyen kapcsolatba nem kerül a megfigyelhető valósággal. Inkább az a csoda (mondja pl. Einstein), hogy a gyakorlatban egyáltalán megfeleltethető a fizikával. Vagy ott van az intuíció és a művészi mimézis, amely szintén a megismerés eszköze. Miért tudnánk többet egy virágszirom tudományos leírásából mint mondjuk annak megfestéséből? Vagy akár az illatából? Egy csók bizonyos szempontból többet elárulhat a társamról, mint a DNS-e teljes feltérképezése. És természetesen ott van a bibliai kinyilatkoztatás is – ami nekünk, keresztényeknek a legfontosabb (noha nem egyetlen) ismeretforrás. A tudomány fontos, de néha a kevésbé fontos útja a megismerésnek.
Nem véletlen, hogy a PhD tudományos fokozat a „philosophiae doctor” (azaz: a filozófia tanítója, filozófia doktora) rövidítése!
Az a szomorú, hogy ezt a felsőoktatási intézményekben alig tanítják, én az ELTE TTK 1-2 évtizeddel ezelőtti gyakorlatáról tudok beszélni, a kötelPolányi sok más világháború utáni filozófussal a nevét és a munolezően választható tárgyak között volt. Nem bántam meg, hogy elvégeztem. Az előadónak a mienkkel homlokegyenest ellenkező elfogultsága és világnézete és ízlése volt, de ezeket elég korrektül és tisztán elkülönítette a filozófiai vitáktól. Azt sajnálom, hogy a második világháború utánra (akárcsak a Wittgenstein utáni fejleményekre) nagyon nem maradt idő, és az egész elmúlt bő fél évszázadot kb 15 percben zavarta le az előadó — az édeskevés volt. (A bizonyítás / falszifikálás / validálás témakörét viszont jól körbejártuk legalább 🙂 )
Valójában mindenhez szükség van filozófiára, a tudomány csak egyike a filozófia után kiáltó szakterületeknek. Semmit sem tartunk szilárdabb érvényűnek a természettudományoknál, miközben az alapvető feltevéseik nem igazoltak, és nem is igazolhatók.
Mielőtt ebből a tudomány általános érvényteleségére következtetnénk sietve, a filozófiához is szükség van filozófiára, azaz rálátásra a gondolkodásunk általános korlátaira. For every philosophy, there is an opposite and equally valid philosophy. (Minden filozófiai modellre van azonos érvényű ellenmodell.)
A tudománnyal nem az a gond, hogy haszontalan vagy érvénytelen, hanem hogy a popkultúrában érvényesebbnek tartják a tényleges érvényénél. Olyan következtetéseket szeretnének a tudományból levonni, amiket nem csak onnan, hanem még a legjobb filozófiából sem lehet.
Pl. képzeljünk el 100 önjáró, öntöltő, önellátó, wi-fi-s számítógépet, amelyek hasonló szenzorokkal, operációs rendszerrel és programkészlettel rendelkeznek. A számítógépek különböző állításokat tesznek a rajtuk kívüli valóságról. Hogyan tudják eldönteni, hogy a kisebb-nagyobb mértékben eltérő állítások egészen pontosan milyen külső valóságra vonatkoznak? Belátható, hogy egymás között sehogyan sem tudják eldönteni, más pedig nem tud nekik ebben segíteni (mert a.) más a szenzora; b.) a számára releváns valóság a gépeknek nem úgy releváns; c.) ő sem több egy egyénnél, és nem kollektíva vagy a Készítő). Ám ebből nem következik, hogy a gépek egyeztetése a külső valóságról teljesen hasztalan lenne, vagy hogy álljanak le vele.
A tudományhoz azért jó a filozófia, hogy a helyén kezeljük mindkettőt.
A tudomány nem azonos a szcientizmussal, azzal a felfogással, amely szerint a tudományos igazság az egyetlen és biztos igazság, és egyedül a tudományra kell alapoznunk a világképünket. A tudománynak reflektálnia kell a saját előfeltevéseire, az általa alkalmazott módszerekre, és fogalmakra – alapvetően erre való a filozófia, s közelebbről a tudományfilozófia, a logika és az ismeretelmélet. Amelyet Magyarországon sajnos alig ismernek és alig tanítanak. Nálunk van egy – a nagy tömegekre ható és a természettudósok többségét is magával ragadó szcientizmus, és a másik oldalon egyfajta zavaros spiritualizmus,irracionalizmus.
Egyetértek. A két véglet között jelentős tér van a gondolkodás számára.
@Szalai Miklós:
„Nálunk van egy – a nagy tömegekre ható és a természettudósok többségét is magával ragadó szcientizmus, és a másik oldalon egyfajta zavaros spiritualizmus,irracionalizmus”
Tegyük hozzá, hogy ez egyértelműen örökség az 1949-1989 közötti időkből.