Az illetékes államtitkár nyilatkozata szerint a kormány módosítani akarja az egyházak jogállásáról szóló törvényt. A nyilatkozatból úgy tűnik, az egyházaknak újra regisztráltatniuk kell majd magukat, és csak a száz évnél régebbi vagy tízezer tagnál többet számláló közösségek kapják meg újra az egyházi státuszt. Ez azt jelentené, hogy a katolikus, református és evangélikus egyházak könnyedén vennék az akadályt, ahogy a néhány magyarországi ortodox formáció, valamint a baptisták és talán a metodisták is. Valószínűleg nem kapna egyházi státuszt a kisegyházak jelentős része, beleértve az Evangéliumi Pünkösdi Közösséget, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezetet, a Szabad Evangéliumi Egyházat, a Golgota Keresztény Gyülekezetet és a Magyar Evangéliumi Egyházat. Egyház maradna viszont a Hit Gyülekezete, a MAZSIHISZ, a Jehova Tanúi és az Unitárius Egyház.
A törvénymódosítás jobb esetben csak megnehezítené kis gyülekezetek (vagy kis egyházakhoz tartozó nagy gyülekezetek) életét, rosszabb esetben olyan éket üthet a bejegyzett és nem bejegyzett felekezetek közé, amilyet a két világháború között az evangéliumi mozgalmak egyszer már megtapasztalhattak. Veszprémi gyülekezetünk révén a kérdésben érintett vagyok, hiszen közösségünk annak a Magyar Evangéliumi Egyháznak a tagja, amely a tervezett törvénymódosítással elveszítené egyházi jogállását. A törvény természetesen rosszul érintene bennünket, számos jogi bonyodalmat okozna, és anyagilag is jelentősen megterhelne. Az egyházi státusz elvesztése nyilván a társadalmi megítélésünkre is hatással lenne.
Nem baj.
Sőt, hálás vagyok a törvény kiötlőinek, hogy önkényes döntésükkel emlékeztetnek bennünket valódi küldetésünkre. Mert hát Jézus követőiként mióta várjuk a világtól, hogy elnevezzen bennünket? Mióta függünk a világ ítéletétől? Mióta célunk az, hogy beleilleszkedjünk a jelen világkorszak rendjébe, és illeszkedésünk által legitimáljuk azt? Mióta engedjük, hogy a világ mondja meg: kikkel tartozunk össze és kikkel nem? És ha egyház maradhatunk mégis? Legyünk hálásak azért, mert a világ szemében összetartozunk a Megváltónk istenségét tagadó Jehova Tanúival és unitáriusokkal? Veregessük vállon magunkat, ha létszámunk elérte a bűvös tízezer főt, vagy ha jogi történetünk korábbra nyúlik vissza száz évnél? Krisztus, aki kiment a táboron kívülre a bűneinket hordozni, mióta ítél a mennyiség alapján? És az idő? Vajon az evangélikus és református egyház hány éves volt ötszáz évvel ezelőtt? És maga a kereszténység a katakombákban? Kierkegaard hevesen tiltakozott az ellen, hogy Krisztus egyháza a történelmi súlya alapján mérje magát. A feltámadott Krisztus vajon nem egyidejű mindig a népével? És nem ott van minden esetben, ahol a követői találkoznak? Jézus maga mondta: „Ha ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mi meg erre azt mondjuk: „Ha Krisztus velünk, kicsoda ellenünk?” Legalábbis remélem, hogy ezt mondjuk. Ugye ezt mondjuk? Ugye ezt mondjuk, nem pedig ügyeskedni kezdünk, hogy valamilyen ernyőszervezetbe tízezer tagot összekaparva mi is bekerüljünk a klubba?!
A reformáció idején – ugyanúgy, mint a kezdetekben – az evangélium követői tudták, hogy mi a valódi nevük és státuszuk. A francia protestánsok „pusztai” istentiszteletein nem volt állami jóváhagyás, a magyar protestáns gályarabok sem kaptak jogi védelmet. Kiváncsi vagyok, a történelmi felekezetekben lévő evangéliumi testvéreink mit szólnak majd a törvénymódosításhoz. Emlékeznek-e saját felekezetük múltjára? Talán a testvériség próbája ez: kiállnak-e kis testvéreik mellett? Jólesett a mindennapi.hu református főszerkesztőjének egyértelmű és nyílt állásfoglalása. Remélem, nem ez volt az utolsó megszólalás a kisegyházak mellett. Jó volna, ha a törvénymódosítás ebben a formában nem valósulna meg. De nem ettől függ a létünk. Ettől nem függ a létünk. Ettől nem függhet a létünk. Krisztusban vagyunk elrejtve, mindegy, minek nevez bennünket a világ. Azt akarjuk – és ezt most újra tisztábban látjuk már –, hogy Krisztus adjon nekünk nevet. Akármi is lesz az, azt a nevet büszkén viseljük majd!
Addig is: köszönjük, Balavány Gyuri, testvérnek bizonyultál, mikor semmi nem kényszerített az állásfoglalásra (Péld 17,17)! És köszönjük, Szászfalvi államtitkár úr, már most sokat segített nekünk a tervezete!
Nagyon tetszett az a kérdés, hogy Veregessük vállon magunkat, ha létszámunk elérte a bűvös tízezer főt, vagy ha jogi történetünk korábbra nyúlik vissza száz évnél?
Az a véleményem, hogy nagyon is fontos, hogy ha egy nagy létszámú egyházban vagyunk tagok és buzhón képviseljük azt, akkor ne legyünk elégedettek, hanem inkább még buzgóbban próbáljunk segíteni a hitetleneken, és ne elégedjünk meg a létszámmal. Soha se legyen elég!!!
A nyolczvanas évek végén, mikor Istenhez fordultunk, még a HGY is csak „budaörsi” gyülekezetként futott. Az alkalmaink az egyetemi pincétől a tetőteraszig, albérletekben, és/vagy a mecseki erdők közepében zajlottak. A „vezetők” gyakran kötöttek ki a rendőrörsön egy-egy jól sikerült imaéjszakát követően.
És hogy minek nevezett a világ? Emlékezzünk csak vissza már kilenczvenes évek elejére, amikor közéleti műsorok tucatjai foglalkoztak (azaz riogattak) a kártékony szektákkal. (Biztos voltak/vannak olyanok is!)
Erről jut eszembe: Egyik dédnagyanyám, aki egyébként baptista szektás volt a századelőn, most „jeltelen sírban” nyugszik, mert a városban a szektásokat nem fogad(hat)ták be a tradicionális egyházak által fenntartott temetők, így a város határán – táboron kívülre – temették. Vajon Ő örülne, h most „végre” elismerik majd a hitét? Azok meg aki az Azusa utcából indultak majd várják ki a sorukat…:)
20 év szektás lét bizony rányomja bélyegét az eccöri körösztényre! Pál apostol írja: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”
Ez volna hát a biznisz? Nem hiszem. De mire is megy ki ez a játék? Hogy állam bácsi megvédjen bennünket az államilag szponzorált adóforintokon terjesztett tévtanításoktól? Konstantin óta tudjuk, h az állam és Krisztus nem jó barátság (lásd még CS Lewis). Azután meg az adóforintok túlnyomó része nemde így is a „tradícionális” egyházakhoz megyen? Kéne a maradék zseton is? De az ember nemde arra ajánlhatja fel az adózott pénzét amire akarja? Vagy talán a társadalmi szervezetek (alapítványok/egyesületek) között nemde ugyanúgy virágzik a biznisz? Pártpolitikai alapítványok nemde úgyanúgy az 1%-ra utaznak (no meg az állami /pályázati forrásokra)? Gondoljunk csak a Zuschlag-ügyre, amely kapcsán kiderült, h jónehány párthoz kötődő alapítvány zsebelt be valójában kampány finanszírozásra fordított adóforintokat. Akkor ezeket is be kellene tiltani ?!
Magyar földén jelenleg van vagy 180 bejegyzett egyház: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gon_m%C5%B1k%C3%B6d%C5%91_egyh%C3%A1zak,_felekezetek_list%C3%A1ja)
pl: Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete
Ez eléggé rettentően hangzik, és mégis: a komcsik alatt nemde két dologtól félt az akkori állam bácsi a) önálló gondolkodás, b) hit. Most megint valaki megmondja, h miben lehet hinni és mit szbad gondolni? Ha egy szervezet valójában nem az alapszabályában rögzített tevékenységet végzi, akkor jogszabályt sért. Ha egy szervezet a vallási tevékenységet alibiként végzi, és valójában bűncselekményt követ el, akkor az jogszabályt sért. Az ilyen esetekre ott az igazságszolgáltatás. Vizsgálják ki, és ha tényleg sáros, szabjanak ki büntetést. Nem hiszem, hogy sok ilyen lenne. Még akkor sem, ha egy adott vallási szervezet tevékenysége/elnevezése felettébb unszimpatikus és találgatásokra ad okot.
Visszakanyarodva: keresztény=krisztusi. A világ így kezdte nevezni azokat a krisztushívőket, akik Antiókhiában zsidóként /hellénként egy új vallást kezdtek követni. Ma fel sem tudjuk fogni mennyire másnak kellett lenni (akár zsidó gyökerekről, akár hellén kultúráról legyen is szó), ha valaki Krisztusé lett! Ők felvállalták, mert valaki/valami olyat találtak ami elsöpörte, semmissé tette korábbi életüket: a názáreti Jézus (a Krisztus). Jézus mondja “Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”. Csak ennyi!
Jó írás és jó kommentek.
Szervusztok!
Én már megéltem mindét változatot!
Voltunk már egyesület és egyház is!
Az a helyzet hozgy Isten hozzám való viszonyulásán semmit sem változtatott az a tény hogy nem bejegyzett egyházba keresztelkedtem, mert Krisztusba keresztelkedünk valamennyien, akik ezt valóban meg is tesszük hittel!
Sőt a nagyobb szükség, nagyobb adakozásra késztet, ami jót tesz szívemnek!
Egyébként meg Pál azt mondja „megtanult bővölködni és szűkölködni is”!
Így talán mi sem maradunk ki a feljődésnek ebből a lehetőségéből!
Zárás képpen Pál szavai: Örüljetek mindenkor! Ismét mondom örüljetek!
Szeretettel!
Nagy Sándor