„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” (Mk 9,49-50) Ezek Jézus szavai, melyeket Márk evangélista a botránkozásról és a gyehenna tüzéről szóló beszéd után helyezett el az evangélium szövegében. Jézus tűzről és sóról beszél (először tűzről, aztán sóról, a kettő között pedig a tűzzel való megsózatásról), és az olvasónak az a benyomása, mintha a mondatokat nem is tartaná más egyben, csak a só és a tűz képére való asszociáció. Lehet, hogy ez így is van. Mire gondolhatott Jézus a két kép kapcsán?
A 49. versben szereplő „mert” (γὰρ) szó arra utal, hogy a mondat kapcsolatban van az előző szakasszal. Jézus ott arra figyelmeztet, hogy ha a szemünk megbotránkoztat bennünket, inkább vájjuk ki, mert jobb fél szemmel bemenni az Isten országába, mint két szemmel a gyehennára vettetni, ahol „a tűz nem alszik el”. „Mert tűzzel sózatik meg mindenki.” A tűzzel való megsózatás tehát valamiképpen magyarázza azt a gyökeres leszámolást a bűnnel, amire Jézus felszólít. Az ítélet tüzétől Jézus szerint egyetlen dolog védhet meg bennünket: a tanítványsággal járó tűz, az odaszánás, a radikális szentség választása.
A só és a tűz együttes használata minden bizonnyal a 3 Mózes 2,13-ra utal: „Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója. Minden áldozatodat sóval mutasd be.” A só az áldozatok bemutatásához kellett, és Isten szövetségét jelképezte. Ezsdrás a helyreállított templomi istentisztelet eszközeit sorolva a sót is említi (Ezsd 6,9; 7,22), és Ezékiel próféta is utal sóra a templomi áldozatok kapcsán (Ez 43,24). Amikor Jézus tűzzel való megsózatásról beszél, az ószövetségi áldozatok bemutatására asszociál. A későbbi – és ezért megbízhatatlanabb – kéziratmásolatokra támaszkodó Károli fordításból kiderül, hogy a mondatot a korai egyházban is az ószövetségi áldozatok fényében értelmezték: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.” (A dőlt betűs rész a másolók betoldása, mely minden bizonnyal Jézus szavait próbálta érthetőbbé tenni.)
Hogyan kapcsolódik össze az ószövetségi áldozatok képe a tanítványok bűn elleni radikális harcával? Szerintem a következőképpen. Amikor a hívők „tűzzel sózatnak meg”, ők maguk válnak jelképes értelemben egészen égő áldozattá. Jézus követése és a kísértések elleni küzdelem teljes odaszánással, valamint komoly áldozattal és szenvedéssel jár. Akár a szemünk jelképes kivájásával is. Ha a gyehenna tüzétől szeretnénk megmenekülni, a szentségért vállalt szenvedés tüzét kell most, ebben az életben választanunk. Oda kell helyeznünk magunkat Isten oltárára, és hagynunk kell, hogy a só és a tűz elvégezze a munkáját.
Az ószövetségi áldozatot megsózták, majd meggyújtották, hogy elégjen. Jézus csavar egyet a képen, és azt mondja, hogy maga a szentségért vállalt tűz sóz meg bennünket („Mert tűzzel sózatik meg mindenki.”). Hogyan lehetséges ez? Az előbb láttuk, hogy a templomi áldozatoknál a só Isten szövetségének jele volt. Amikor tehát tűzzel sózatunk meg, Isten szövetségi hűsége vesz bennünket kézbe. A szenvedés tüze tisztogat bennünket, elválaszt a bűntől és botlástól (vö. 1Pt 4,1), de a tűz úgy perzseli az életünket, hogy mi maguk ne égjünk el, csak a bennünk lévő bűn. A oltár tüzének menyiségét és hatását Isten hűsége és szeretete tartja ellenőrzés alatt. Ebben a tűzben nem ítélet, hanem kegyelem van: az a kegyelem, mely kiment bennünket a gyehenna lángjaiból és biztos kézzel bevisz Isten országába. Isten szövetsége izzítja a tüzet, és szövetségi szeretete őrzi azt, aki éppen a tűz közepén van.
Az 50. versben Jézus a só képét használja újra, de kissé más jelentést ad neki, mint a 49. versben. Inkább laza asszociációról van szó, melynek segítségével továbbgördíti a gondolatot. (Ilyen laza témakötést máshol, például az ajtós metafora esetében is láthatunk a Jn 10-ben.) Az 50. versben a só az a belső minőség, amely a tűzzel való megsózatás következtében kifejlődik (és aztán megmarad) a hívőben. Azt is mondhatnánk – kicsit átfogalmazva Jézus szavait –, hogy a tűzzel való megsózatás eredményez „sós” jellemet.
T. S. Eliot: Négy kvartett / Little Gidding / 4.
Vas István ford.
Galamb leszáll, leget hasít
A félelmetes fényü tűzzel,
Melyből lángnyelvek hirdetik,
Hogy bűnt és tévelygést mi űz el.
Nincs más remény, csak ez segít –
Válassz: a máglya vagy a máglya –
A lángtól megválthat a lángja.
Ki gyötör így? A Szeretet.
Furcsa Név – ez fog kínba minket,
Mert az ő keze szövi ezt
A tűztől tűrhetetlen inget.
Ne is reméld, hogy leveted –
Ha élsz, lélegzel, ez az ára:
A lángra juthatsz, vagy a lángra.
Marci, ez az egyik kedvenc részletem T. S. Eliot költészetéből. Pár éve néhány napot töltöttem Little Giddingben, a Ferrar House lelkigyakorlatos házban. A ház a kis kápolna mellett áll, amelyik 1936-os látogatása során T. S. Eliotot is megihlette. Varázslatos hely. http://www.ferrarhouse.co.uk/index.html
Üdv!
Ez érdekes, eddig azt gondoltam, a tűz ebben az esetben inkább a tartósítást teszi tökéletessé, nem? Csak az marad meg, ami érdemes és az Isten szerinti örök életre méltó. Amúgy is a sóval tartósítást végeztek anno, igaz? Tehát ez a tűz, a só helyett teszi a dolgát, nem? Az ószöv sózásban én nem értem a lényeget / ha teljesen elégették /, lehet, egy szakács jobban tudja, miért kell megsózni sütés előtt a húst (talán hamarabb lesz száraz …).
„Az ószövetségi áldozatot megsózták, majd meggyújtották, hogy elégjen.”
Szerintem ez nem a megmaradást jelenti, hanem a teljes megsemmisülést. Ez megint egy olyan dolog, ami nem igazán „Krisztusi”…, ez olyan nem kegyelmezős hangulatot áraszt, hanem a szemet szemért fogat stb. .
üdv, gábor
……………………………………………………………………
…….. a só az a belső minőség, amely a tűzzel való megsózatás következtében
kifejlődik (és aztán megmarad) a hívőben. Azt is mondhatnánk – ……………
a tűzzel való megsózatás eredményez „sós” jellemet.”
Hálás vagyok a posztért, mély gondolatmenetéért.
Ilyen élményeknél a 42. Zsoltár 8. versére szoktam gondolni:
„Deep calleth unto deep at the noise of your waterspouts: …………”
A sóval kapcsolatban C.H. Mackintosh gondolatai is eszembe jutnak:
„A só rendkívül fontos alkotórész. „A ti beszédetek mindenkor ízes legyen,
sóval fűszerezett.”(Kol.4:6) A tökéletes Ember minden érintkezésében kifeje –
zésre juttatta ennek az alapelvnek az erejét. Szavai nem csak a kegyelem Igéi
voltak, de metsző erejük is volt, olyan szavak, amelyek isteni mérték szerint
alkalmasak voltak megóvni minden romlástól és rontó befolyástól. ………… …………………………………………………………………..
Sajnos a gonosz emberi szív és romlott ízlés nem bírta elviselni azt, ami az
isteni módon megsózott ételáldozatban metsző élességű volt. Nézzük például a
názáreti zsinagógában lefolyt jelenetet(Luk.4:16-29). A nép ugyan bizonyságot
tett róla és álmélkodott kedves beszédein, amelyek szájából származtak. De
mikor aztán a sóval fűszerezett szavakra került sor, amire elkerülhetetlenül
szükség volt a hallgatóság megóvására a nemzeti gőg romlásba kergető befolyása
ellen, akkor szívesen lelökték volna a hegy széléről …………………….
Hasonlóképpen a Lukács 14-ben is, amikor kegyességének szavai nagy néptömeget
vonzottak hozzá, csakhamar elővette a sót, hogy bemutassa az Ő követésének el-
maradhatatlan következményeit. „Jöjjetek, mert minden készen van!” – ez volt a
kegyelem. De azután: ” Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli az ő apját és
anyját …, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom”-íme ez volt
a só. A kegyesség vonzó, de a só jó. A kegyes beszéd népszerű lehet, a sózott
beszéd sohasem. Isten kegyelmének tiszta evangéliuma után bizonyos időszakok –
ban és bizonyos körülmények között futhat a néptömeg. De alighogy a só éles és
hűséges alkalmazására kerül sor, a padsorok kiürülnek. Csak azok maradnak ott,
akiket Isten Igéje foglyul ejtett.”
Te jó ég, mennyi tudománytalan dolgot magyaráztok a sóba…
Én a sóról annyit mondanék hogy képlete NaCl, ionrácsos vegyület,vízben anionra (Cl-) és kationra (Na+) dissziciál. Kristályát erős elsőrendű ionos kötés tartja össze, valamint vízben nem hidrolizál. Tádámmm!
Kedves Nándi! Javaslom az alábbi fogalmak tanulmányozását:
– Szimbólum
– Jelkép
– Képes beszéd
– Átvitt értelem
– Tádámmm
Üdv
Kedves K. Simon!
Tisztában vagyok az alábbi fogalmakkal… Csak éppen értelmüket nem látom. A dolgoknak pont az lenne az értelme hogy mindenki értse miről van szó, ellenben sokan arra törekednek, hogy okosnak, műveltnek mutassák magukat azzal hogy érthetetlen módon mutatják be az egyszerű fogalmakat is. Ez szerintem képmutatás…
Kedves Nándi!
Nem azért javasoltam az említett fogalmakat, hogy a véleményedet kritizáljam, abba én nem szólok bele. Hanem azért mert a véleményedtől függetlenül a szöveg akkor is jelképes. Ettől még lehet a véleményed az ami, de a szöveg természete ettől még nem változik meg.
Üdv
„…Tisztában vagyok az alábbi fogalmakkal… Csak éppen értelmüket nem látom”- Nándi.
Az egész cikk lényege egy mondatban benne van, Nándi, nem kell sokat törni a fejedet rajta.
„….Az ítélet tüzétől Jézus szerint egyetlen dolog védhet meg bennünket: a tanítványsággal járó tűz, az odaszánás, a radikális szentség választása…”
„………………….. Az ítélet tüzétől Jézus szerint egyetlen dolog védhet
meg bennünket: a tanítványsággal járó tűz, az odaszánás, a radikális szentség
választása.”
Úgy gondolom, az ítélet tűzétől való védelemnek nem a feltétele a tanítvány –
sággal járó tűz, az odaszánás, a radikális szentség választása. Inkább követ –
kezmény, életválasz arra amikor megértem, az Úr Krisztus értem is átvállalta
az ítélet tüzét. Az ebben való hit jelenti a védelmet.