Veszprémi gyülekezetemben 2001. óta igyekszem minden évben bemutatni egy embert az egyház történetéből, akinek az élete és gondolkodása valami miatt nagy hatással volt rám. Akkoriban kicsi és új, ráadásul független (!) evangéliumi gyülekezet voltunk, átlátszó akartam lenni azzal kapcsolatban, hogy kik hatnak rám, milyen teológiai mezőben mozgok, kiknek a példája inspirál. Szerettem volna az életrajzi előadásokkal azt is demonstrálni, hogy nem találtam fel semmilyen új kereszténységet, az egyház elmúlt két évezredes történetéhez szervesen kapcsolódom, evangéliumi meggyőződésemmel régi és nemes hagyományt képviselek. Azt reméltem, hogy ezeknek az embereknek az életéből és gondolkodásából más is ihletet tud majd meríteni.
Eddig Martyn Lloyd-Jones, John Stott, Charles Spurgeon, George Whitefield, Dietrich Bonhoeffer, Søren Kierkegaard és Francis Schaeffer kerültek sorra. Olyan emberek ők, akik különbözőségeik ellenére mind formálták a gondolkodásomat, lelkületemet, jellememet és a lelkipásztori szolgálatról alkotott felfogásomat. Mindegyikük egyfajta mentori szerepet töltött be az életemben, pedig kizárólag könyvekből és hangszalagokról ismerem őket, élőben egyedül John Stott köntösének szegélye érintett meg (az viszont szó szerint, egy konferencián, de ő Jézussal ellentétben nem érzékelt ebből semmit, természetesen azt se tudja, hogy a világon vagyok).
Sok embert szeretnék még a következő években bemutatni. Régi adósságomat törlesztettem vasárnap azzal, hogy idei életrajzi beszámolómat Kálvin Jánosról tartottam. Ha valakit érdekel az előadás hanganyaga, innen letöltheti (könyvtár/hanganyagok).
0 hozzászólás