Történészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy az anabaptista és a baptista hagyomány pontosan hogyan kapcsolódnak egymáshoz, mert a két mozgalom – a közhiedelemmel ellentétben – sem történetileg, sem a jelenben nem teljesen azonosak egymással. A reformáció radikális ága és az angolszász disszenterek között született baptista mozgalom összefonódását azonban sok dolog mutatja. Magyar nyelven Szebeni Olivér baptista teológus írta meg például az anabaptizmus történetét (Az anabaptisták – A reformáció harmadik ága), és a Magyarországi Baptista Egyház kiadásában jelent meg W. R. Estep Az anabaptisták története c. könyve is. Mivel a baptisták sok tekintetben saját előfutáraiknak tekintik az anabaptistákat, én is most egy kalap alá veszem azt, amit az anabaptista és a baptista mozgalom pozitívumairól el akarok mondani.
Az angolszász baptista mozgalom – amely bár Európában kicsinek számít, Amerikában a legnagyobb protestáns felekezet – az elmúlt évszázadokban sok kiváló vezetőt és teológust adott a kereszténységnek. Legfontosabb angolszász baptista példaképeim: John Bunyan, William Carey, Adoniram Judson, C. H. Spurgeon, Carl F. Henry, D. A. Carson és John Piper. Az általuk fémjelzett hagyományt az egész egyháztörténet egyik legegészségesebb vonulatának tartom, bár megjegyzem, az előbb felsorolt baptisták mindegyike teológiailag kálvinista. A kálvinista teológia mellett azonban olyan missziós tradíciót is képviselnek, amely egyszerre hangsúlyozza, hogy az evangéliumot el kell vinnünk a föld végső határáig, és azt, hogy Jézus tanítványai csak saját jogukon kapcsolódhatnak a szentek közösségeihez, melyek önmagukat kormányzó gyülekezetekként tömörülnek egymással szövetségbe. Ez utóbbiak anabaptista elvek.
Az anabaptizmus egyik legfontosabb igazsága az, hogy az egyház semmilyen értelemben nem lehet az állam szerve vagy funkciója. Ezt a reformáció idején még szokatlan elvet az állam és egyház szétválasztása elvének nevezték, ami a legtöbb nyugati országban ma már közhely. A régi anabaptisták nem vállaltak állami tisztségeket, de azt sem engedték meg, hogy az állam beleszóljon a gyülekezeteik életébe. Emiatt súlyos üldöztetésekben volt részük még a protestáns országokban is. Ezt ők többnyire békésen viselték. „Az anabaptisták legszebb evangéliumi vonása… az a csöndes, alázatos béketűrés volt, amellyel irtózatos üldöztetésük keresztjét hordozták, szemüket az eljövendő Messiásország dicsőségére függesztve.” – írja Révész Imre református egyháztörténész A reformáció c. könyvében (65).
A reformáció kori anabaptisták társadalomképe talán túl sötét volt, a hit és a kultúra kapcsolatáról vallott radikális dualizmusuk nem volt teljesen indokolt (a református hagyomány holisztikus vagy a lutheránus hagyomány dialektikus szemléletéből lett volna mit tanulniuk), de az is igaz, hogy az anabaptista hagyományból sugárzik legerőteljesebben a bibliai igazság, hogy Jézus követői nem ebből a világból valók, ezért nem is érezhetik teljesen otthon magukat ebben a világban. Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Az anabaptisták elfogadták kisebbségi státuszukat és nem törekedtek földi nagyságra. Elfogadták, hogy Jézus tanítványai a „kicsinyek”, és bíztak abban, hogy a „kicsiny nyájnak” tényleg nincs mitől félnie.
Az anabaptisták és baptisták nem tartják helyesnek a csecsemők megkeresztelését, mert a Bibliában hitvalló keresztséget látnak. Aki megtér, azt megkeresztelik, függetlenül attól, hogy csecsemőként annak idején a víz alá tartották-e vagy sem (innen a nevük is: anabaptisták, újrakeresztelők). A keresztség (bemerítés) számukra nem az első születéshez tartozik, nem a földi polgárság jele egy keresztény országban (ahogy az akkori államok kezelték), hanem a második születés és a mennyei polgárság szimbóluma. Az anabaptista hagyomány a keresztség értelmezése által is tanítja az újjászületés abszolút fontosságát, és ezzel nagyon fontos üzenetet küld a világnak. Ugyanazt az üzenetet, amit Jézus mondott Nikodémusnak: „Ha valaki nem születik újonnan víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
A hitvalló keresztségből következik, hogy a(z) (ana)baptista gyülekezeteknek hívő tagságuk van. A szentek közössége számukra valóban a szentek közössége. Nem abban az értelemben, hogy a gyülekezetek minden tagja kivételesen szent volna a viselkedésében, hanem abban az újszövetségi értelemben, hogy a gyülekezeteknek csak olyan tagja lehet, aki valóban megtért az élő Istenhez, hisz Jézus Krisztusban mint Urában és Megváltójában, és ezt a keresztség által is kinyilvánítja. Az anabaptista hagyományban az újrakeresztelés nem pusztán a víz mennyiségéről vagy a keresztelés módjáról szól, hanem arról is, hogy ki tartozik a szentek közösségéhez. A gyülekezetek tagja csak olyan ember lehet, aki meghalt Krisztussal a bűnnek és feltámadt vele együtt, hogy új életben járjon.
Az anabaptista hagyományban a gyülekezetek önmagukat kormányozzák. Az episzkopális és presbiteriánus egyházkormányzás hierarchikus rendszereivel szemben ez a hagyomány a gyülekezeteket autonóm egységekként kezeli. Nincs olyan egyházi szervezet, amely beleszólhatna az önmagukat kormányzó gyülekezetek életébe. Az így működő gyülekezetek közös hitvallás mentén, az egyenjogúság alapján kapcsolódhatnak egymáshoz, létrehozhatnak közös intézményeket, de az alapegység a gyülekezet marad, melynek vezetőit nem felülről nevezik ki, hanem maga a gyülekezet választja meg. A baptista hagyomány kongregacionalizmusa véleményem szerint inkább tükrözi az ősegyház életét, mint a később kialakult hierarchikus egyházi modellek. Az anabaptista hagyomány gyülekezetek (nem hierarchikus) hálózata és egyenrangú szövetsége.
Ezek azok az elvek, amelyeket a(z) (ana)baptista hagyományban szeretek és szabadegyházi gyülekezeti vezetőként magam is próbáltam érvényesíteni az elmúlt két évtizedben. Mivel láttam a gyakorlatban ezeket az elveket jól működni, idővel még jobban megszerettem őket. Hálás vagyok az anabaptista hagyományért, és azért, ahogy ezt a hagyományt Isten a baptista mozgalomnál jóval szélesebb körben is használta és ma is használja az egyház életében.
Kapcsolódó cikkek:
Mit szeretek a református hagyományban?
Mit szeretek a pünkösdi-karizmatikus hagyományban?
Mit szeretek a testvérgyülekezeti hagyományban?
Mit szeretek a metodista hagyományban?
Mit szeretek a lutheránus hagyományban?
„……………………………………… Aki megtér, azt megkeresztelik,
függetlenül attól, hogy csecsemőként annak idején a víz alá tartották-e vagy
sem (innen a nevük is: anabaptisták, újrakeresztelők). ………………..”
Bár baptista gyülekezetben merítettek víz alá, e poszt olvasásakor jöttem rá,
akkor az ige útmutatásán túl, az anabaptista hitelvnek is engedelmeskedtem.
A hit útján való elindulást követő 4. évben érlelődött meg bennem az elhatá –
rozás, hogy bemerítkezem. Elkezdtem kérdezni környezetem, hol lehetséges ez.
A munkahelyemre bejárt egy hívő lány, akitől megtudtam, náluk van bemerítés.
Felkerestem az ott szolgáló testvért és megkérdeztem, bemerítene e úgy, hogy
nem tagolódom be a baptista gyülekezetbe. Elvállalta, de előtte volt több be –
szélgetésünk, mert megakart győződni döntésem komolyságáról. Pár hónap után
„anabaptista” lettem úgy, hogy ennek nem voltam tudatában. Engem kizárólag
Jézus Krisztus példája motivált, aki bemerítő Jánoshoz ment, ám János vissza
akarta tartani, de Ő azt mondta neki:
„Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.”
(Máté 3:15)
Úgy gondoltam, ha Jézus számára ez a „minden igazság” – hoz tartozott, akkor
számomra is az kell hogy legyen.
„…A régi anabaptisták nem vállaltak állami tisztségeket, de azt sem engedték meg, hogy az állam beleszóljon a gyülekezeteik életébe. Emiatt súlyos üldöztetésekben volt részük még a protestáns országokban is….”
Amolyan ‘ no-go’ zónákban éltek egy-egy országban?
Mit nem szeretek az „egyházak” hagyományaiban. Remélem sokakat megbántok vele. Nem viccelek!
https://youtu.be/3EiZVY1Cgsk
https://youtu.be/zLaKvhsOhnk
Helyesbítek,…remélem sokakat fog bántani az igazság.
Az „altar call” (magyarul előrehívásként találkozom vele) gyakorlatával nagyon nem értek egyet én sem, és azért nem mondanám általánosnak az egyházak között.
Az sem újdonság, hogy vannak báránybőrbe bújt farkasok, maga Jézus figyelmeztetett rá az Újszövetség tanúsága szerint.
Ezek szomorú és valós dolgok, de nem értem az utalást mint nem szeretsz ‘az „egyházak” hagyományaiban’.
Kezdjük ott, hogy kiket/miket értesz „egyházak” alatt?
dzsaszper,
ha végig nézed a The False „Church system” Deception című videót, az elég érthetően elmagyarázza.
A másik videóban pedig nem az előhíváson van a hangsúly.
@adrián:
Röviden ránéztem, belehallgattam. Ami kiderült belőle, arra reagáltam.
Viszont nagyon utálom azokat a kommenteket, amik videóra hivatkoznak, anélkül, hogy elmondanák, miért kapcsolódik a témához, és a videón belül melyik rész a lényeges. Ezeket elvből nem nézem végig. Így teszek most is. Ami kiderült a leírásból és a rövid belehallgatásból, arra reagáltam.
Először meg kellene győzzél, hogy a videók relevánsak és miért, hogy végignézzem őket.
Én nem foglak győzködni téged. Azt nézel meg, vagy éppen nem nézel meg, amit akarsz. Az introm figyelem felkeltés jellegű volt, a többi részlet kiderül a videókból azok szamara, aki érti (nem csak a nyelvet) és, akit érdekel. A „false church system” azért szerintem elégé beszédes.
„ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik.” – Apostolok cselekedetei 7:48
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.” – Apostolok cselekedetei 17:24-25.
Szellemi templom. Dereng már valami dzaszper?
Az 501(c)(3) jelenség már csak hab a tortán. Pedig Pál apostolunk arra biztatott minket, hogy ne legyünk terhére senkinek, mig van két kezünk, hogy megdolgozzunk a mindennapi betevőért. Na nem is fárasztalak tovább, mert még a végén azt fogod gondolni, hogy győzködlek
Mondjuk azt, hogy az intród nem keltette eléggé fel a figyelmet, mert nem mutatott rá arra, hogy a videó miért kapcsolódik a topikhoz.
Az általad idézett igeverseket ismerem, nem csak derengenek. Az viszont nem dereng egyáltalán, mondhatni halványlila fogalmam sincs, hogy mi közük ehhez a poszthoz.
Egyáltalán nem zavar, ha meg akarsz győzni arról, hogy az általad felvetett téma (különös tekintettel a ma reggel idézett igeversekre) ehhez a poszthoz tartozik — de erre érdemi kisérletet sajnos még nem láttam.
Mondjuk azt, hogy látszólag egyedül csak neked keltette fel a figyelmeded,…lásd a többi ezzel kapcsolatos komment hiányát. Nem vagy valami meggyőző, de annál inkább vicces. Szeretem vicces fazonokat. Te melyik egyházban hagyományozól?
Egyedül nekem keltette fel a figyelmem? Azt is csak annyira, hogy elolvastam a videók leírását, és röviden belehallgattam.
Már más poszt alatt megírtam, hogy református vagyok, ami pedig a hagyományt illeti:
1. a reformátori alapelvekre utalva az Ige tekintélyének alá kell vetni;
2. egészében kidobni nem érdemes, mert akkor feltaláhatjuk újra a spanyolviaszt meg a kereket — nem véletlenl hivatkoztak a reformátorok sokat az ókori egyházatyákra
3. folyamatosan reformálni, megújítani szükséges.
https://www.oikoumene.org/en/member-churches
Gratulálok a vilagi társasághoz. Nálad a pont. Csak vigyázz, nehogy azok reformáljanak meg titeket. Bár nagyon elrontani már úgy sem lehet ezt a testi egyházi rendszert. Na csá és vigyázz magadra.
@adrián: Még kevésbé értelek, mint eddig. Arról viszont meggyőztél, hogy egyenes vonalon asszociálsz el a poszt témájától.
Dzsaszper,
Valami hasonló érthetetlenség, felháborodás és vádaskodás vette körül Jézust is egykor a zsinagógágban. Azt mondták neki „nem vagy a témánál haver”.
Akkoriban kövekkel szoktak „helyre”-moderálni.
Kedves Adrián, Pál azt is mondta, hogy aki méltó a bérére és megdolgozik érte annak legyen bére. Tehát ha valaki igehirdetői, diakóniai szolgálatot végez és a gyülekezet képes a bérét kifizetni akkor az a helyes, igei megoldás. Az egyház valóban lelki, de az egyház földi tagjai fizikai teret foglalnak el ezért szükséges hogy a földi világban összetudjanak jönni és tudják együtt Istent dicsőíteni. És ezt se vedd győzködésnek, de ha már a Biblia alapján érvelsz akkor legyél tisztában a Biblia tanításával és abból ne csak neked tetsző részeket ragadd ki, mert ez így nagyon fals.
Veszt,
Kiragadtam neked a megfejtést. Mutasd meg az eddigi tanítódnak is,… tanuljatok míg tehetitek.
Lukács 10:3-9 Menjetek el: Ímé én elbocsátlaktiteket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak
És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
Ugyanazon házban maradjatok pedig, AZT EVÉN IS IVÁN, A MIT ŐK ADNAK: MERT MÉLTÓ A MUNKÁS AZ Ő JUTALMÁRA. Ne járjatok házról-házra
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
@adrian
Szerintem teljesen igaza van dzsaszpernek, ha belinkelsz par videot, akkor erdemes lenne tisztaznod, mi a celod, mi a szandekod, mi a motivaciod.
A kommunikaciod, a kioktato es folenyeskedo hangnemed engem egyebkent nem gyozott meg rola, hogy a Krisztus szolna beloled.
Attol, hogy valaki kicsit ertetlenul all az elott, amit muvelsz, nem biztos hogy alapot ad, hogy parhuzamot vonj magad „uldoztetese” es Jezus uldoztetese kozott.
@adrian
Meg annyit hozzatennek, hogy szerintem is rengeteg problema van mai gyulekezetek, egyhazak rendszerevel, gyakorlataal, tanitasaival.
De amit Veszt irt, en onmagaban teljesen bibliainak tartom, erdemes lenne utananezned (pl. Gal 6:6).
Kotekedo Kazmer,
Keresd az agatha (ἀγαθά), agathos (ἀγαθός) kifejezések jelentőségét. Nem anyagi javakat jelentenek az egyszer biztos. Szóval neked is érdemes lenne utána nézned a dolgoknak kedves Kötekedő K. mielőtt tollat ragadsz és másokat kritizálsz, vagy ahogy Veszt mondja, fals dolgokat helyeselsz. Ennyit arról, hogy ki vagy ki nem itt biblikus. További szép napot neked. Lehet nem szeretni stílusomat, de az a helyzet, hogy ettől a bűnömtől is megvagyok váltva örökre. Az Úr megtartja a Szavát,…ez az amiben bízok és hiszek,…ha törik, ha szakad.
Köszönöm, hogy számomra ragadtad ki az igéket és az általad idézett szakaszban is láthatod azt amiről korábban beszéltem, hogy aki igei szolgálatot végez azt etetik, itatják azok akik felé szolgálnak és nem a halászat vagy vámszedés mellett hirdetik az igét. Pál is Jézus nyomdokaiban maradva ugyan erről beszél, ahogy elhangzott a Gal 6,6; 1Tim 5,18; és még biztos van több is, de még én is tanulok az Úrtól.
„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében” – Lehet kultúráltan a másikat szeretve is beszélgetni, különösen ha tudod, hogy a stílusod másokat bántó, lehet harcolni a bűn ellen akkor is ha már Krisztus megváltott, sőt felszólít erre minket. Nekem is van bűnöm és harcolok ellene akkor is ha elbukok, de ezért lehet bocsánatot kérni.
Lehet azért nem értem a problémádat, mert bár én is református vagyok a gyülekezetem nem halmoz vagyonokat, a lelkészt és egy hitoktatót tart el egy gyülekezet, valamint az épületek rezsijét, ezt nem tartom Krisztus parancsával ellenkezőnek, sőt a gyakorlatunkat megegyezőnek látom a Bibliával. De van egy olyan sejtésem hogy szíved kemény és eltökélted magadban hogy ellenségesen viselkedsz, de mindenesetre ez legyen itt mások épülésére, ha már te nem akarsz tanulni.
Kedves Adrián!
„Lukács 10:3-9 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne hordozzatok erszényt…”
Lukács 22:35-39
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? ők pedig mondának: Semmiben sem.
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. ő pedig monda: Elég.
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Senki más először….
@adrian
Az Amplified Bible forditasa:
„The one who is taught the word [of God] is to share all good things with his teacher [contributing to his spiritual and material support]”
En nem ertek az ogorog nyelvehez, de szerintem ok igen, es itt a kifejezes anyagi javakra (is) utal.
A Lukacs 12:19-ben is elofrdul ez a kifejezes, ott is anyagi javakrol van szo. A Lukacs 16:25 is ezt haznalja, a gazdag emberrel kapcsolatban, aki az anyagi javakban tobzodott.
@adrián:
Jézust az Ószövetség egy részletének felolvasására és magyarázatára kérték fel, azt is tette, a magyarázat tartalma nem tetszett.
az esetedben a blogposzt kapcsán, nem látom, hogy arról írnál, mit szeretsz az (ana)baptista hagyományban, de még amikor azt reméltem, hogy pl. az altar call kapcsán (akár Billy Graham-en keresztül) a baptizmushoz kapcsolódik a kritikád, akkor kiderült, hogy nem a baptista hagyományhoz köthető altar call a lényeg.
Ádám pár másik blogposztja alá talán illenének a felvetéseid, de ide szerinten nem. Ez pedig visszaélés Ádám felületével, mert ahova passzolnának a felvetéseid, ott Ádám a témában vett gondolatai mellé tudnál írni, nem pedig teljesen másról szóló gondolatokhoz: ez számomra azt jelzi, nem is érdekel téged, mit gondol a felvetéseid témájában Ádám.
Jobb ha tudjátok, Pál apostol(unk!) munkából, sátorkészítésből tartotta el magát és azon volt, hogy lehetőleg senki se vádolhassa meg azzal őt soha, hogy az evangéliumot anyagiak cseréjében hirdeti. Gondolom bőven akadtak olyanok, akiknek Pál szellemi munkája, a jó hír terjesztése, az akkori római birodalomba, szemet szúrt.
Épp ezért, és csak egészen kivételes esetben fogadott el anyagi segítséget más testvérektől és olyankor is . És mennyire jól látta, jól tudta, hogy ez a helyes út, ez a helyes hozzáállás, azaz ugyanolyanná válni mint azok, akiknek éppen hirdetett.
Mindezt nem vihette volna véghez, ha csak osztja az „észt” mint a mai egyházi vezetők, a puccos templomaikban, viseletükben stb, stb.
Manapság vajon hány hitetetlen marad és vesz is el hitetetlenként azért mert azt látja, hogy az ún. keresztény egyházak tele vannak képmutató megélhetési papokkal, pásztorokkal, akik ugyancsak emberként nem az emberek között járva prédikálnak, hanem azt várják el, hogy az emberek csatlakozzanak ő hozzájuk illetve az egyházaik rendszereikhez? Akik bort isznak és vizet prédikálnak. Na ezert van az, hogy sokan utálják a kereszténységet és a képmutató vezetőiket és ezzel együtt sajnos Istent is elvetik. Minket pedig szegény megtévesztett hülyéknek néznek. Szóval jobban tennétek, ha átgondoljatok ezt az egész kérdést, mert ez amit ma látunk, nem a kereszténység, hanem egy istentelen vallási rendszer, amely a legtöbb esetben politizál, irányít és kihasznál. Ők az egyház vezetők hoznak egy döntést a hívők meg végrehajtják azt. Az emberek általában „beleszületnek” ezekbe a különböző egyházakba, így abban a tudatban vannak, hogy ez az, amit ma kereszténységnek neveznek és a legtöbb esetben még odáig sem jutnak el, hogy üdvözüljenek, hogy meg legyenek váltva, mivel egész életükben egy másik evangéliumot hallgattak.
Hallgassatok, értsétek meg Pál apostol szavait, aki még egyszer mondom, a mi apostolunk.
1 Kor. 9:1-27
„Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban?
Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok.
EZ AZ ÉN VÉDELMEM AZOK ELLENÉBEN, A KIK VÁDOLNAK ENGEM.
Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk?
Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?
Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk?
Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?
Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is?
Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?
Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.
Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?
Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? DE MI NEM ÉLTÜNK E SZABADSÁGGAL; HANEM MINDENT ELTŰRTÜNK, HOGY VALAMI AKADÁLYT NE GÖRDÍTSÜNK A KRISZTUS EVANGÉLIUMA ELÉ.
Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?
Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.”
„DE ÉN EZEK KÖZÜL EGYGYEL SEM ÉLTEM. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet.
Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.
Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.
Micsoda tehát az én jutalmam? HOGY PRÉDIKÁLÁSOMMAL INGYENVALÓVÁ TEGYEM A KRISZTUS EVANGÉLIUMÁT, HOGY NE HASZNÁLJAM KI AMA SZABADSÁGOMAT AZ EVANGÉLIOM HIRDETÉSÉNÉL.
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”
2.Kor. 11:1-15
„Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
AVAGY VÉTKEZTEM-É, MIKOR MAGAMAT MEGALÁZTAM, hogy ti felmagasztaltassatok, HOGY INGYEN HÍRDETTEM NEKTEK az Isten evangyéliomát?
Más gyülekezeteket FOSZTOTTAM MEG, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” 2 Kor.11:1-15
Máté 20:25-28
„Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
Oops!
adrián: nem mondtál újat, viszont mi köze mindennek az (ana)baptista hagyományhoz? Tudod, kik az anabaptisták egyáltalán?
Dzsaszper, hátha a legközelebbi naplementéig elmúlik a most már néhány napos irántamtáplált technikai haragod. Mit gondolsz menni fog?
Ádám majdnem végtelen türelmét ezúton is köszönöm.
„…ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik.” – Apostolok cselekedetei 7:48…”-adrián.
Nem lakik bennük, de valamiért Allah mégis megóvja a pusztításól némely templomot, szerzetescellát, kegyhelyet…..
Kérdés, mi az ok?
Ez a beszélgetés régóta nem a cikkben felvetett témáról szól. (Moderálási elveim.)
adrián: nem tartogattam haragot. De továbbra is úgy látom, offtopicról van szó, amit immár Ádám is megerősített.