Multikulturalizmus és az evangélium

2021 nov. 7. | Divinity, Közösség, Spiritualitás, Társadalom | 4 hozzászólás

Egy cikk erejéig szeretném ünnepelni a multikulturalizmust. De nem akármelyiket, hanem azt, amely Krisztusban van. A multikulturalizmust Krisztuson kívül rendkívül kockázatosnak tartom. Összetartó erő nélkül a kultúrák vegyítése rengeteg társadalmi feszültséget szül, a mai nyugati elitek pedig mintha ijesztően naivak lennének a világnézetek jelentőségével és a bűn erejével kapcsolatban. Hosszútávon elkerülhetetlenek a konfliktusok, ha egészen különböző hitekkel és szokásokkal élő embereket nagy mennyiségben összekeverünk. Ha a különbségeket nem hidalja át valami közös cél és a szeretet, kicsi az esélye annak is, hogy ezeket a konfliktusokat békésen oldják fel. Viszont amennyire nagy kockázat a multikulturalizmus a társadalmakban, annyira nagy áldás lehet az egyházban. Ez utóbbiról hadd mondjak néhány szót.

Kevés dolog villanyoz fel engem annyira, mint a Krisztusban megvalósuló multikulturalizmus az egyházon belül. Lelkesít, amikor román, szerb vagy szlovák hívőkkel találkozom, és felfedezzük egymásban Krisztust. Szívből örülök, amikor fekete bőrű testvérek jelennek meg a gyülekezetünkben. Lenyűgöz az egység élménye, ha idegen kultúrákban élő Jézus-követőkkel beszélgetek és imádkozom, mert a Megváltó hatalmas kulturális távolságokat győz le kegyelmes ölelésével. Saját kultúrám öles léptekkel távolodik a német, a skandináv vagy a holland kultúrák gondolkodásától, de Krisztusban még ezek a távolságok is eltörpülnek. Ez az evangélium hatalma.

Bizonyos értelemben az evangélium igazságainak mélységét pedig csak akkor értjük meg, amikor átlépünk kulturális határokat. Ilyenkor ugyanis leválik az evangéliumról az a kulturális test, amellyé az üzenet köztünk inkarnálódott, és felsejlik mögötte a mag, amely a mi kultúránkban (és annak szubkultúráiban) is és a többi kultúrában is testet öltött. Mivel az evangélium bármilyen kultúrában képes inkarnálódni, bármilyen kultúrával úgy össze is tud nőni, hogy szinte megkülönböztethetetlenné váljon tőle. Ezért időnként elengedhetetlen, hogy egy nagyon különböző kultúra fényében nézzünk újra rá az evangéliumra, hogy ne keverjük össze az üzenetet a saját megértésünkkel és megélésünkkel.

Számomra ilyen ráismerés volt az evangéliumra, amikor Olaszországban, Bolíviában, Indiában, Angliában, Németországban, Amerikában vagy épp a volt Szovjetunióban meglátogathattam egy-egy keresztény gyülekezetet. Bennünket ott nem a kultúra, hanem az evangélium kötött össze. A különbségek felhangosították azt, amiben egyek voltunk. De ilyen élmény nekem minden alkalommal az is, amikor cigány testvérek között élem át Krisztus jelenlétét és a testvéri szeretetet. És akkor is az evangélium magjához kerülök közelebb, amikor eltérő politikai beidegződésekkel élő testvérek között vagyok, mert ilyenkor a hit politikai burjánzásait is meg kell különböztetnem a színtiszta evangéliumtól.

Krisztus nem liberális vagy konzervatív, baloldali vagy jobboldali volt, hanem a Messiás. Nem magyar volt, hanem zsidó. És elsősorban nem is zsidó, hanem ember. Emberként pedig Isten. Kegyelem, hogy nekünk, magyaroknak is Messiássá lett. De ugyanígy Messiássá lett a hollandoknak, a hinduknak és a hottentottáknak, akik hisznek benne. És bár nem fogadták be, saját népének is. Jobban ismerjük a Messiást, ha multikulturális keresztény közegben is ismerjük őt, mintha csak a sajátunkban. Ő a népek Krisztusa, hogy a zsidók az atyáiknak adott ígéretek beteljesüléséért imádják, a nemzetek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent (vö. Róm 15,7-9). Az egyházon belüli multikulturalizmus Isten üdvtörténeti csodája.

 

4 hozzászólás

  1. ΙΧΘΥΣ

    Ámen! Köszönöm a cikket🙏

    Eszembe jutott a Galata 3:28 /RÚF/:
    „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.“

    -> „testvéri szeretet+et;)”

  2. Szilágyi József

    „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli Őt, és igazságot cselekszik.”
    (Apostolok cselekedetei 10:34-35)

    „Mert Jézus Krisztus engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a miénkért, hanem az egész világ (minden ember) bűnéért is.”
    (János I. levele 2:2)

  3. Cypriánus

    Jó poszt!

    Viszont nem tudom, tényleg csak naivak e a nyugati elitek. Lehet hogy csak naivak.

    De az is lehet, hogy direkt akarnak élhetetlen poklot varázsolni a kisemberek számára, egy gyűlölködő gettótársadalmat.
    Ugyanis multikulturalizmus csak kőkemény önkényuralmi eszközök mellett élhető, lásd az Oszmán birodalom.

    Tehát amikor már a kétségbeesett többség az erős kéz után kiált, majd megadják neki. Megoldás lesz az általuk mesterségesen gyártott problémára.

    Így az egész kérdést előállító elit totális uralmat és teljes kontrollt szerez majd, egy informatikai eszközöket is bevető társadalmi kredit- rendszerben, amit a kisebb rosszként lehet majd eladni a permanens etnikai polgárháborúhoz képest.

    Lehet hogy konteó- hívő lettem, de lehet hogy csak realista.

  4. Gergely Erzsébet

    „……… a multikulturalizmus ……… nagy áldás lehet az egyházban. ……….. a Megváltó hatalmas kulturális távolságokat győz le kegyelmes ölelésével. …….. Az egyházon belüli multikulturalizmus Isten üdvtörténeti csodája.”

    A posztban említetteken túl úgy gondolom az is segíti az egyházon belüli multikulturalizmust, hogy annak tagjaként megtanuljuk az Úrtól nem az ember külső megjelenését nézni, hanem azt, ami a testvéreink szívében van (1 Sámuel 16:7). Továbbá hangsúlyt kap, amiről Pál apostol így tesz bizonyságot a 2 Kor. 5:16-17 versekben: „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, hanem a Krisztusban való új teremtés fontos számunkra.” Ezek pedig óriási összetartó erővel bírnak.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK