A Fidesz nyert kétharmaddal. Harmadszor is. Demokrációban illik elfogadni az eredményt, de sokan gyászolnak most, ahogy 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban gyászoltak a polgári oldal hívei is. Soha nem fogom elfelejteni a bevörösödött térképet Horn Gyula sajtótájékoztatójával, 2002 estéjét Kovács Lászlóval, 2006 csalódását és az öszödi beszéd utáni heteket. Ott voltam a Kossuth téren a 2002-es választások két fordulója közt, ott voltam 2006-ban az Astoriánál, amikor elindult a rendőri roham, emlékszem, milyen mérhetetlen szomorúság ült a lelkemre, ha arra gondoltam, hogy kik fogják az országomat irányítani. Akkor nem védtem a szívemet eléggé, ma már talán bölcsebb vagyok, de most nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy ha valakinek, a Fidesz táborának és vezetőinek van személyes élménye arról, hogy mit élnek át ezekben a napokban a másik oldalon, ha nem is mindenben ugyanaz az élmény. Hosszú évtizedekre eldöntheti az ország hangulatát, hogy hogyan viszonyulnak a legyőzöttekhez. Azokhoz, akik 2010-zel és 2014-gyel ellentétben most reménykedtek, hogy az ő szándékuk valósul meg, ezért a vereségük ezúttal sokkal fájdalmasabb.
Sokan őszintén félnek attól, hogy Magyarország diktatúra lesz, elkezdődnek a listázások és a leszámolások, és egy ellenséges, gyűlölködő és korlátozó rezsimben kell élniük. Fidesz-szavazók abban a tudatban voksoltak Orbán Viktorra, hogy ez természetesen nem igaz, és arról győzködték a többieket, hogy az ellenzéki sajtó kiforgatja a mondatokat és szándékokat, és feleslegesen riogat. Ez nem győzte meg a másik oldalon állókat, és sokan most tényleg félnek. Félnek attól, hogy mi lehet az új irány, ami még csak nem is a régi folytatása (vö. Rogán). Félnek, hogy teljesen maga alá gyűri a Fidesz a demokratikus intézményeket. Féltik a szólásszabadságot, a sajtót, az életterüket. Féltik… a hazájukat. Nem csak azok, akiknek soha semmi nem jó, amit jobboldali hatalom csinál, vagy akik Soros hálózatához tartoznak (mármint hogy tényleg). Hanem egyszerű szavazók. A barátaink, a szomszédaink, a rokonaink, akik pusztán más véleményen vannak, mást gondolnak az országról, mást gondolnak a jövőről, mást gondolnak a múltról, mint a Fideszre szavazók. Mást gondolnak akármiről. Nekik most biztosítékok kellenek. Megnyugtatás. Nem káröröm, nem keménység, nem harc, hanem nagyvonalúság, méltányosság, békéltetés. Mert ők az ország másik fele. Vagy kétötöde. Harmada. Mindegy, mekkora része. Akkor is, ha ők csak kisebbség, és a többség eufóriában van. Akkor is, ha nincs igazuk.
Nem, nem gondolom, hogy a békesség kizárólag a Fideszen áll. A békesség mindig kettőn áll. De most a nagy felhatalmazással megválasztott hatalom az erősebb. Ő tud gesztusokat gyakorolni. Ő tud megnyugtatni. Ő tud nagyvonalú lenni. Ő tud megértő lenni. Nyugtassa meg a polgárait! Adjon nekik garanciákat! Mutasson önmérsékletet! Az önuralom az erő jele, nem a gyengeségé. Ölelje át azokat, akik nem rá szavaztak. Egy nemzethez tartozunk, egy kis nemzethez, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy lemondjuk nemzetünk feléről, harmadáról, akármekkora részéről. Ez az ország az övék is. Arra kérem Orbán Viktort és a Fidesz-KDNP vezetőit, hogy az erejüket és a bizalmat, amit a polgáraiktól kaptak, gyakorolják úgy, hogy az ország mindenkié maradhasson. Ne vigyék el a falig – pláne a falon túlig – a vitát. Ne tegyék ellenséggé azt, aki csak ellenfél vagy vetélytárs. Kössenek kompromisszumot azokkal a polgáraikkal, akik nem értenek egyet velük. Tehetik ezt a győztes pozíciójából, hiszen győztek. Bizalmat kaptak. Mutassák meg, hogy tényleg nincs igazuk azoknak, akik most félnek. Hogy nincs alapja a félelemnek. Hogy Magyarország továbbra is erős, de szabad, sőt, derűs ország, ahol nem jaj a legyőzötteknek. Hogy – most nagy szavak következnek: hiszünk a szeretet és az összefogás erejében…
Ámen.
Isten adja, hogy odafent – mármint a parlamentben, mert Istenben nem kételkedem – is meghallják.
„…………………………………………………………… De most
a nagy felhatalmazással megválasztott hatalom az erősebb. Ő tud gesztusokat
gyakorolni. Ő tud megnyugtatni. Ő tud nagyvonalú lenni. Ő tud megértő lenni.
Nyugtassa meg a polgárait! Adjon nekik garanciákat! Mutasson önmérsékletet!
Az önuralom az erő jele, nem a gyengeségé. Ölelje át azokat, akik nem rá
szavaztak. Egy nemzethez tartozunk, egy kis nemzethez, nem engedhetjük meg
magunknak azt a luxust, hogy lemondjuk nemzetünk feléről, harmadáról, akármekkora
részéről. Ez az ország az övék is. ……………………………………”
Köszönöm Ádám.
Szívem együtt dobban a poszt egész üzenetével, és a föntebbi gondolatokkal is.
csatlakozom @Gergely Erzsébethez – „Szívem együtt dobban a poszt egész üzenetével, és a föntebbi gondolatokkal is.” – nekem is. 🙂
– És ne legyen a jaj a győzteseknek se! – kérem Istent… Pillanatnyilag nagyobb veszélyt érzek ebben a vonatkozásban, nagyon sok a mélyen felháborodott, megrendült választópolgár… Gondoljunk Kijevre, gondoljunk a 2010-es, nemzetközi háttér irányította, Orbán megbuktatására indult nagypolitikai lépésekre… vagy éppen a mai hírre: Amerika, Anglia és Franciaország Damaszkuszt bombázták… Vajon hol tartunk a Jelenések könyvében, vagy Jézus apokaliptikus beszédé(ei)ben (Márk 13, Máté 24, Lukács 21) elmondott történésekben?
(- Saját gondolatmenetemhez tartozik az alábbi, a nagypolitikát értelmező információ a Wikipédiáról: „A fundamentalista keresztény csoportok komoly politikai erőt képeznek az amerikai politikai életben. Elsősorban a Republikánus Párt (USA)-ban van befolyásuk, meghatározzák a nemzetközi politikai döntéseket. A fundamentalista keresztények többsége a Dispensationalista és a Bibliát szó szerinti olvasatát vallja. Így azt vallják, hogy a zsidó államnak helyre kell állnia, mielőtt a második eljövetel megkezdődhetne; a zsidóknak vissza kell szerezniük a bibliai idők Szamária és Júdea területeit mielőtt a világ vége bekövetkezhetne. Ezért támogatják Izrael a szomszédaival szembeni agresszív lépéseit a Szent Földön.[37] A keresztény cionizmus neves szónokai, mint Tim LaHaye, Jerry Jenkins, Pat Robertson és Hal Lindsey hevesen terjesztik ezeket a nézeteket. – A keresztény világ nagy része úgy Európában, mint Amerikában elutasítja a dispensationalista nézeteket. Sem a katolikus- sem az anglikán egyház nem tartja érvényes hitrendszernek. Magyarországon a Hit gyülekezete viszont hasonló elveket vall.”)
„……………………………………………………………………
……………. Akkor nem „védtem a szívemet” eléggé, ……………………”
A linkel a tegnapi posztodra gondoltál Ádám? Mert most az jelenik meg.
Igen.
Kedves @gyuri55 pont erre gondoltam, hogy ne legyen jaj a győzteseknek. DE nem külső támadás miatt, hanem egészen más miatt: nem megyek bele a részletekbe (elég volt). Sok kormánypárti sem érzi nagyon jól magát a székében, jó lenne, ha a vezetők SZÍVE megváltozna.
Listázásnál több is várható ma a tüntetésen, csak ne ismétlődjön meg 2006 októberből ismert provokáció !
Nem a keresztény cionizmus híve vagyok, csak a Bibliáé. Az Úr Isten ahogy visszahozta őket – ki gondolta volt ezt száz évvel ezelőtt – földjükre, majd olyanok lesznek „mintha el sem vetette volna őket”. Ennek bizonyos vannak politikai lépései, pártolom, bibliai alapon, de nem az erőszakot. Viszont nem a világ vége jön el … az ötödik pecsét teljesedésén túl vagyunk – vagy közben – ez off, bocsánat. Fontos hogy nem „világ vége” hanem az Antikrisztus felemelkedése és innen a többi. Majd az első feltámadás és az ezerév. A jelek szembetűnőek, muszáj látni (és muszáj volt leírni).
Ok.
Azt gondoltam van egy régebbi posztod is ezzel kapcsolatban.
Javítom, sietségemben hibáztam, helyesen: „ki gondolta volna”, és „vannak bizonyos politikai lépései” … bocsánat !
Bátorkodnék megjegyezni, a legyőzött „kisebbség” kb. 40 ezer emberrel több, mint a Fidesz szavazó tábora ( ” a győztes többség „)
Persze ez egy roppant heterogén tömeg, teljesen eltérő gondolatokkal. Ezért is győzött könnyen a Fidesz, vitathatatlan eredményei mellett, persze.
Mivel azonban a Fideszes 48% nem többség, érdemes lenne visszafogottságot mutatni. Kifizetődő.
Magam részéről egyébként hajlok rá, Orbán 8-10 évvel ezelőtti tanácsadója, Mellár Tamás professzor lehet jól sejti a jövőt, amikor ezt mondta most januárban : mindegy hogy győz áprilisban , a Fidesz nevű lemeznek már a B oldala forog. ” Nyilván a B oldal sem rövidebb, mint az A, de előbb utóbb véget ér a darab.
Úgyhogy legalább olyan érdekes kérdés hosszabb távon , ki lehet az ellenzék vezető ereje, mint hogy mit csinál a kormány.
Remélem, Lengyelországhoz hasonlóan mi is két -tágabb értelemben vett- jobboldali erő országa leszünk, a posztkomcsi „baloldal”, és a nyugati gyarmatosítás komprádor rétegét játszó liberálisok pedig perifériára szorulnak. ( nyilván ez egyik erő a Fidesz, vagy közvetlen utódja lesz. )
Adja Isten, aztán hogy mi lesz, azt tényleg csak Ő, a Történelem Ura tudhatja.
„Nem a Fidesz elkötelezett híveit akartam még elkötelezettebbé tenni, és még jobban meggyőzni arról, hogy jó helyen vannak, hanem a hezitáló, bizonytalan, a politikai viszonyokban kevésbé eltökélt embereknek legalább annyit üzenni, hogy ha nem is szeretnek minket, nem is értenek egyet velünk mindenben, de legalább azt lássák, hogy a tetteink mögött vannak elfogadható vagy mérlegelésre érdemes megfontolások. Nem meggyőzni őket, semmiképp sem rájuk kényszeríteni a véleményünket, csak figyelmet kérni tőlük. Hogy ne vessék el egyből. Ne csukják be a fülüket és az újságot, amint ez előkerül. Beszélgetésre, nyugalomra, időre van szükség ahhoz, hogy megértsük egymást, vagy legalább hajlandók legyünk a másik gondolatait mérlegelni. Nem kell elfogadni abból mindent, az borzalmas lenne, unalmas és falanszterszerű, de ha van néhány közös pont, az már jó. És talán eljuthatunk oda, hogy a fontos kérdések többségében egyet tudunk érteni. A meghatározó irányokban, az attitűdökben talán sokkal több bennünk a közös vonás, mint azt elsőre gondolnánk. A napi adok-kapok, az ellentétek, a különbségek kiélezése a politikai elitben is háttérbe szorítja azt a sok közös megfontolást, ami ott él bennünk, ami összeköthet bennünket, és a közös létezésünk alapja lehet. Amikor nem vonom kétségbe a másik jogát, hogy egy kérdésben véleményt formáljon; nem feltétlenül rosszindulatot, a nemzet elveszejtésének szándékát vagy gonosz törekvéseket tulajdonítok neki, hanem hajlandó vagyok végiggondolni az ő logikáját, és megkeresni az eszmefuttatásában azt, ami konzekvens. Lehet, hogy aztán az egésznek az a végeredménye, hogy a kiindulópontjaink eltérőek, máshogyan látjuk a világot, ezért nem értünk egyet, de ezt mégse kisszerű ellentétek szintjén feszítjük egymásnak, hanem a másik méltóságát elismerve.” (Interjú Pokorni Zoltánnal, megjelent Varga Gabriella: Önzetlenül c. interjúkötetében, Búvópatak könyvek, 2006.)
Mennyire hiányzik ma a Fidesz (és a többiek) részéről ez a bölcs, higgadt, konstruktív hang!
gyuri55,
én hitesként nem vagyok diszpenzacionalista. Viszont az Izraelnek adott ígéretekben szilárdan hiszek – szívből, nem pedig azért, mert valamiféle „előfeltételként” gondolnák ezek beteljesedésére (ami egyébként logikailag ellentétben van a tipikusan diszpenzacionalista fundamentalista kereszténység pre-tribulációs eszkatológiájával – amiben én szintén messze nem vagyok biztos -, aminek egyik fontos eleme az imminence teológia – vagyis hogy Jézus bármely pillanatban visszajöhet az elragadtatás során – vagyis ennek nincs és nem lehet előfeltétele, még Izrael vonatkozásában sem). Azért hiszek ezekben az ígéretekben, mert nem kérdés számomra, hogy Isten hűséges, és megtartja a konkrét ígéreteit Izrael számára (ennek el nem vitatása az egyház számára és személyesen az én számomra is alapvető fontosságú). Ezt véleményem szerint az ÚSZ is kétségtelenül tanítja. Még ha teljesen igaza is lenne a replacement vagy fulfilment teológia képviselőinek, és az egyházra úgy gondolnánk, mint amely magába olvasztja vagy globális módon kiterjeszti Izraelt és így „felszívja” a neki adott ígéreteket (amely egyébként bizonyos részletek tekintetében szerintem igaz, és ennek elemei kimutathatók az ÚSZ-ből – de ezt nem lehet kizárólagos igazságként kezelni bináris módon – inkább helyesebb lenne azt mondani, hogy ez is, az is igaz), akkor is számos kulcsígéret konkrétan Jákobnak (amely az ÓT-ben Izrael szinonimája) van címezve, tehát az ígéretek címzettje teljesen egyértelműen egy etnikai népcsoportot, Jákob leszármazottai.
Ugyanakkor a diszpenzacionalista egyház által is képviselt keresztény cionizmus (akár egy merevebb eszkatológiai gondolkodásból fakadó szükségszerűségek – „Jézus addig nem jön vissza, amíg…” – miatt) politikai befolyását én nem rossznak, hanem inkább jónak tartok, mivel ezek a közösségek spirituális értelemben alapvetően a jó oldalon állnak, és a jelenkori, politikailag realitásként létező Izraelt támogatják, amely történelmi-morális szempontból is helyes (ha objektíven vizsgáljuk az egész közel-keleti konfliktust). De valóban vannak szerintem is veszélyes vadhajtások (pl. az amerikai próféciaértelmezők között magát tartó makacs nézet, miszerint az Ezékiel 38 féle háborút Rós – azaz Oroszország – fogja vezetni, holott ez inkább a héber szöveg félreolvasásának tűnik – „גּ֔וֹג נְשִׂ֕יא רֹ֖אשׁ מֶ֥שֶׁךְ וְתֻבָֽל” inkább azt jelenti, hogy „Gog, Mesekh és Tuval fővezére” – ahol ros (ראש) a héber fej/fő szót jelenti, viszont ez a próféciaértelmezés az amerikai evangéliumi kereszténységet, és így az amerikai politikát is folyton Oroszország ellen hangolja, ami nem igazán tesz jót a világ biztonságérzetének, hiszen atomhatalmakról van szó… :)).
—
Elnézést a teologizáló kommentért, de ez végülis a Divinity blog, és már kicsit várom, hogy az oldal visszatérjen a saját profiljához. 🙂
„Remélem, Lengyelországhoz hasonlóan mi is két -tágabb értelemben vett- jobboldali erő országa leszünk.”
Valamelyik indexes cikk három pontban sorolja fel, hogy mit tehet most az ellenzék. Az első kettőt sajnos elfelejtettem 🙂 , de a harmadik az volt, hogy megvárja, amíg szakad a Fidesz. Szerintem ez egy lehetséges alternatíva. Egy mérsékeltebb, józanabb konzervatív párt, mondjuk Pokornival? (Bár úgy látom, ő szomorúan a háttérbe vonult, ezenkívül eléggé introvertált típus, és nem hiszem, hogy szembemenne OV-al.)
Hát, az Index írt már elég sok mindent össze meg vissza. Nem kedvelem a lapot, bár amióta Simicska megvette, és a vadliberális szerzők jó része elment -az amúgy meglepően igénytelen és felületes 444-hez, azóta az Index valamivel olvashatóbb.
Szerintem kár találgatni, a Fidesz hogy szakad meg mint. Ki tudja. Reális, de csak hosszabb távú forgatókönyvnek tűnik számomra.
Amúgy a Fidesznek meg egy ok az óvatosságra: az oket utáló tömeg nem csak hogy egy hajszállal, de nagyobb is mint a rájuk szavazók, de a rájuk szavazó emberek sem feltétlenül vannak oda sok dologért. Plusz : Budapest, ami az ország fő gazdasági, kulturális csomópontja igencsak masszívan ellenük van, a VIII – IX. Kerületet kivéve nem nő a támogatás, hanem csökkent feléjük. Két országos szinten is fontos vidéki nagy település , a jelentős akadémiai központnak számító Szeged és Pécs is kormánykritikus város, mint az eredmények alapján látszik is. Persze a gazdaságilag fontos Miskolc, a gazdag Győr, Kecskemét, és a roppant erősödő Székesfehérvár maradt Fideszes, valamint az akadémiai városok között egyedül Debrecen, az ország második legnagyobb városa. ( Bocs, de Miskolc nem hagyományos akadémiai város, szerintem, a kohómérnöki képzést, ha még van olyan, és néhány műszaki pályát kivéve a Miskolci képzések nem voltak / vannak jók nemzetközi viszonylatban. Ezer bocs minden ott végzett embertől, és helyi lokálpatriótától. )
Szóval akár lehetne is miért visszafogottnak lenni, mert a Fidesz túlereje a népességben nem igazán jelentkezik.
„….Lehet, hogy aztán az egésznek az a végeredménye, hogy a kiindulópontjaink
eltérőek, máshogyan látjuk a világot, ezért nem értünk egyet, de ezt mégse
kisszerű ellentétek szintjén feszítjük egymásnak, hanem a másik méltóságát
elismerve.” ………………………………………………………..”
Jólesik lelkemnek, a teljes Pokorni Zoltántól idézett gondolatok olvasása is.
„Amúgy a Fidesznek meg egy ok az óvatosságra: az őket utáló tömeg nem csak hogy egy hajszállal, de nagyobb is mint a rájuk szavazók.”
1. Én úgy tudom, hogy a határon túli szavazatoknak még nincs meg a végeredménye, azzal együtt már lehet, hogy árnyaltabb lesz a kép.
2. Persze, ha az őket utáló tömegbe beleszámítjuk a Miép szavazókat, a Kétfarkúakat, meg a földönkívülieket is, akkor lehet, hogy tényleg többen vannak. (Egyébként meg én úgy látom, hogy akinek OV ellenszenves, annak nagyjából 20 évvel ezelőtt is az volt. Kivéve persze az akkor születetteket. :))
„de a rájuk szavazó emberek sem feltétlenül vannak oda sok dologért.” Ez a másik oldal(ak)ra is igaz. Egy Jobbikos átszavazó sincs oda a DK-ért, stb.
„Budapest, ami az ország fő gazdasági, kulturális csomópontja igencsak masszívan ellenük van.” Ez mindig is így volt, és vszínűleg így is lesz.
Összességében én azt látom, hogy a Fidesz tíz év óta tartja a két és fél millió embert, a baloldal pedig folyamatosan zsugorodik. Úgyhogy a baloldalnak is van oka a szerénységre. 🙂
Cypriánus,
igen, igazad van abban, hogy a Fidesznek tudomást kell vennie az ellene szavazók nagy tömegéről (is). Ezért írtam én is a fenti posztot. Azzal viszont vitatkoznék, hogy lehet-e úgy értelmezni a nem Fideszre leadott szavazatokat, hogy hajszálnyival többen utálják a Fideszt, mint amennyien szeretik. Ez harmadszori kétharmad után – még a választási rendszer torzító hatása fényében is – kissé furán hat. Főleg úgy, hogy a Fidesz az eddig is nagy tábora mellé több mint félmillió (!) új szavazót állított, nyolc év kormányzás után, ami minden politikai erőt amortizál.
Szerintem kár azzal vitatkozni, hogy a többség a Fideszt támogatta. Nem látom értelmét a nem-Fidesz szavazatok összeadásának, hiszen rengeteg felé mentek, rengeteg okból, amit nem tudunk feltérképezni. De ha össze is adjuk a nem-Fidesz szavazatokat, már matematikailag is igaz, hogy a Fidesz a szavazatok többségét megkapta: a pártlistákra leadott összesített szavazatok jelenleg 50% feletti Fidesz támogatottságot mutatnak. És még jönnek be levélszavazatok, kíváncsi vagyok, mi lesz a pontos végeredmény. Szóval szerintem most az a realitás, hogy az ország polgárainak többsége meg akarta tartani a jelenlegi kormányt. És kinek-kinek lehet arról véleménye, hogy ez jó-e vagy rossz, illetve hogy mikor és mitől változhat meg a jelenlegi közvélemény.
A nem-Fidesz szavazatok összeadásáról küldte nekem valaki ezt a hasonlatot:
Iskolás gyerekek táboroznak. A táborvezető demokratikus érzelmű ember, különben is, hadd gyakorolják a gyerekek a politikát. Szavazásra teszi fel tehát a gyerekeket foglalkoztató legfontosabb kérdést: mi legyen a másnapi ebéd?
A szavazás rendben lezajlik.
Az eredmény a következő: rántott hús 40 százalék, tojásos galuska 20 százalék, gulyásleves 16 százalék, rakott krumpli 13 százalék, mákos tészta 9 százalék, kelkáposzta főzelék 2 százalék.
Rendben, akkor legyen rántott hús.
Még mit nem! Hiszen 60 százalék a rántott hús ellen szavazott! A többség nem rántott húst akar! Egyesítsük az ellenszavazatokat! Győzzük le a rántott húst!
Jól van, gyerekek.
Öntsük össze a tojásos galuskát, gulyáslevest, rakott krumplit, mákos tésztát és kelkáposzta főzeléket!
Ki szavaz arra, hogy ez legyen az ebéd?
A hasonlat ott sántít, hogy a rántott húsra a jelenlegi állás szerint 50.32% szavazott.
Ádám, ha a Magyarországi állandó lakcímmel rendelkezőket veszed, nem jön ki az 50 %. Ha az adózókat, akkor meg szintén nem. Az utóbbi adat az érdekesebb, régen a Fidesz az aktív dolgozók pártja volt az inkább nyugdíjas szekta ballal szemben.
Amúgy nem vonom kétségbe az adatot: annyira nem követem a napi sajtót, volt hogy fél évig nem is olvastam híreket. ( nem vesztettem sokat. ) most a választás kapcsán volt egy sajtó olvasási rohamom, de úgy két napja elmúlt. 🙂 a politika iránt alapvetően rezignált közöny van bennem úgy 2011 óta.
Most sem az ellenzék mellett kardoskodtam, csak beleuntam a Fidesz kommunikációs és azon túli offenzívájába. Annyira se nem jók, se nem erősek hogy ennyire elengedjék magukat.
JGABOR: természetesen igaz, amit írtál. A balodal sorsa tök hidegen hagy, ezt egy baloldalival kellene megbeszélni.
Viszont a Fidesz tábora nem annyira stabil, csak a számokban : mint írtam csúszik a hagyományos balos szavazok felé, a törzsgárda meg kiábrándul. Ez kimutatható jelenség, pl. Buda lehet hogy utoljára volt Fideszes.
Ez a 2,5 m ember nem az a 2,5 m ember mint mondjuk 2006-ban.
De a Fidesz sorsa is hidegen hagy, legyünk olyanok, hogy elmondhassuk. ” nekünk Magyarország az első „….;-)
Cypriánus,
igen, de a szavazáson nem csak magyarországi állandó lakcímmel rendelkezők vesznek részt. És nem csak adózók. Ezzel az erővel a budapestieket is kivehetnénk a kalapból.
Ádám megnéztem amit linkeltél, az 50,32 % két tényezőnek köszönhető :
1) levélben jött nem belföldi szavazat. Persze a nemzet egésze szempontjából fontos, de azért érezzük, nem belülről nézik egészen.
2) a kiesett pártok helyét szétosztják. Csak a két be nem került liberális pártocska, a Momentum és az Együtt 3% nyi elveszett szavazatot jelent. Ha csak ezt a tényezőt veszem, az előzőt meg nem, akkor a Fidesznek 49,5 % a van. De Magyarországon belül bizony 48%.
Persze ez szép, meg megalapozott kormányzásra ad módot, meg minden, de nem kéne a ” mi vagyunk a nemzet elsöprő többsége által támogatott félistenek ” pózt felvenni, remélem nem is fogják.
Persze Ádám, ez igaz, de tendenciák akkor is vannak. Egy Magyarországon élő adózó kisebb eséllyel szavaz rájuk mint nem, ami jelentős változás a korábbi táborukhoz képest. Ez nem a szavazó jogról szóló megjegyzés volt a részemről, csak egy megállapítás a változó preferenciákról.
De a magam részéről kiszállnék: nekem nem fontos téma sem a Fidesz, sem a jelenlegi ellenzék, leírtam miért foglalkoztam egyáltalán a dologgal. Mert nem szeretném ha most lejáratnának számomra is fontos dolgokat azzal hogy agresszívek + hiteltelenné válnak.
A pártlistákra szavazókból jön ki a szám. De ha nem ezt akarjuk figyelembe venni, miért soroljuk az ellenzékhez a nemzetiségi listákra leadott szavazatokat? Tudjuk, hogy azok nem a Fideszre mentek volna?
Az utolsó mondatoddal száz százalékig egyetértek.
Aki azt gondolná, hogy mist egy higgadtabb és konszolidáltabb időszak következik, annak „sok szeretettel” ajánlom az alábbi interjút:
http://mandiner.hu/cikk/20180413_gfg_ha_kell_akkor_keslekedes_nelkul_lovunk
Lattatok a mai origo fő cikkjet?
„A nagy választási vereség után szabályszerűen őrjöngenek Soros György hívei, feldúlnák Budapestet”
Ez a főcím.
Ez nagyon gáz.
…
Kedves Ádám!
Amit a miniszterelnöknek cimeztel szavakat, azt el is juttatod neki? Mert nem hiszem, hogy olvassa a blogodat. 😉
Szerintem bulvár viktorék elvesztették ezt a választást… Állami pénzből kampányolt a fidesz, hazugságokkal és bulvármódszerekkel etette a népet. Hogy lehetne ezt győzelemnek nevezni??? És nem csak ők, hanem a magyar demokrácia is veszített.
Egyébként a listázás már elkezdődött, méghozzá bulvár viktorék olyan zseniálisan és ördögien csinálják, hogy simán rárakják erre a listára a saját embereiket is. A ballib média meg örjöng, hogy „jaj ezek listázzák az ellenségeket!” Holott itt sokkal súlyosabbról van szó: ezzel a listázással azt demonstrálja a bulvár viktor, hogy: mi mondjuk meg hogy ki a „zsidó” (utalok itt valamelyik náci fejes kijelentésére).
„………………….. bulvár viktorék ………………………………”
Számomra rendkívül megtisztelő, hogy Istennél fontos jelentősége van a névnek.
Meg is tiszteli teremtményeit, hogy nevükön szólítja őket.
„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?
Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. ……………”
(Ézsaiás 40:26)
„……….. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
(Ézsaiás 43:1)
Nem azért, de szerintem nemhogy a nem Fideszre szavazók teljes létszámát, de még a Fideszre szavazók jó részét is nyugodtan lehet ha nem is a Fidesz utálóiként számontartani, de minimum olyanokként, akiknek elegük van a Fideszből. Sőt, aki valaha Fidesz-szavazó volt, aki nagyot csalódott 2002-ben, kilátástalannak látta a helyzetet 2006-ban, örült a kétharmadnak 2010-ben, az lehet, hogy 2014-ben már orrbefogva szavazott nem is igazán Orbán mellett, sokkal inkább Gyurcsány ellen. És átverve érzi magát, mert többek között Pokorni, Tölgyesi, Navracsics Fideszét szavazta volna meg, de helyettük Lázár, Németh, Rogán, Kövér, Hoffmann, Balog stb. Fidesz-KDNP-jét kapta minden keresztyén számára vállalhatatlan arroganciával és cinizmussal. Simán lehet, hogy ahogy 2014-ben (egy ilyet biztosan tudok), úgy most is van, akinek elege van az egészből, de alternatíva híján a Fideszre szavazott. Aki elismeri az IMF-hitel visszafizetését, a családpolitikát, a KATÁt, a gazdaság fehérítését, talán még a kerítést is, de sérelmezi az oktatás és az egészségügy tovább züllesztését, a „nemzeti konzultációt”, gyűlölködő, primitív plakátkampányt, az IMF-hitelnél valószínűleg jóval drágább Paks2 hitelt, az EU-val szemben Putyin felé fordulást, az ELios-ügyet, a karaktergyilkolászást stb. Te nem érzed vállalhatatlannak utóbbiak miatt a győztes eufóriát? Mert én nem tartom vállalhatatlannak a jobb híján Fideszre szavazást. Viszont azonosítani a 2002-ben szomorkodókat a most örvendezőkkel… hááát… Én biztosan egy vagyok azok közül, akiket ez az azonosítás kirekeszt.
Kedves SPÁ,
szerintem valamit rosszul értettél a cikkemben (az utolsó két mondatod alapján).
Igazad van, a vége inkább egy másik blogbejegyzésre reagál hasonló témában. De az egészet az ihlette, hogy itt azon ment a vita, hogy hány százalék az, aki most „ők” kategóriába tartozik, az ország fele vagy kétötöde stb., hogy 51 vagy 49% vagy mittomén, „akkor is, ha nincs igazuk”, és „a többség eufóriában van”. Azzal, hogy a többség eufóriában van, mindenképpen vitatkoznék.
Kedves Erzsébet!
Az hogy „bulvár viktor” ugyanaz mint az itt elhangzott „ballibsi” kifejezés.
Az egyik ezt az oldalt sértegeti, a másik azt az oldalt.
Durva, megalázó és tehetetlenségből, indulatból fakad.
Egyfajta szóbeli ökölharc.
Tehetetlenségében az ellenzék kifejezi haragját…
A Fidesz és szimpatizánsai pont ezt csinálták 2002-ben mint most az ellenzék…
Úgy vitatkozunk itt, mintha felismerhető lenne Isten akarata a választásokban és tisztán engedelmesség kérdése lenne a pártszimpátia.
Ádám „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” című 2011. június 20. írt bejegyzése szerintem hajaz a választásokra is!
Olvassa el mindenki aki Isten akaratát kéri számon testvérétől a választásokkal kapcsolatban. És ha valaki megérti akkor, ha győztes, ha vesztes, vegyen vissza az arcából…
Tim Keller szavai jutnak eszembe és vigasztalnak:
Az ember sokkal bűnösebb mint azt valaha is el tudná képzelni, de Isten sokkal jobban szereti és elfogadja őt, mint azt valaha is tudná remélni.
SPÁ,
ezek mind a forteriori érvek voltak. Még akkor is legyen a Fidesz nagyvonalú, méltányos, békéltető, ha – szélsőséges esetet figyelembe véve – a többség rá szavazott és a győzelem miatt eufóriában van. Még inkább, ha a kép ennél árnyaltabb. Én is úgy gondolom, hogy sokan nem lelkesen szavaztak a Fideszre, hanem fenntartásokkal.
Ez a 90-es évek elején (amikor még 6 párt volt a parlamentben) így is működött, mindig gratuláltak a győztesnek, ő pedig az egész népet próbálta megszólítani. Persze nem teljesen őszintén, ahogy hányszor nem őszintén kívánunk „jó napot”, vagy köszönunk, kérünk bocsánatot. Az észre hallgattak és jó modor miatt tették. Szerintem ez alap, éppúgy mint a sportban, mégha jóval komolyabb is a tét. Amelyik nem hajlandó ilyen gesztusra, az nem demokratikus.
Én neveztem bulvár viktornak az orbánt. Joggal. Orbánék tudatosan, tervezetten, brutális pénzeket beletolva használták, sőt, építették fel a bulvárt a kampányukban. A bulvár az a hazugságok megszorzása százzal. Minden benne van, ami gonosz.
Bulvár viktor biztos azzal nyugatgatja a lelkiismeretét, hogy „de hát a másik oldal is ezt csinálja!”. Utána meg elmegy a templomba (gyanítom, halvány fogalma sincs mi volt a reformáció lényege, de ha tudja, akkor
a helyzet még súlyosabb).
A „ballibsi” is jogos elnevezés. Kigúnyolása annak, hogy sokan a liberalizmusból valami torz, trollos szemét dolgot csináltak, és közben verik a mellüket hogy liberálisok. Nem azok.
„Én neveztem bulvár viktornak az orbánt. ……………………………….”
Elolvastam endi az indoklásod.
„………………………………………………………
Durva, megalázó és tehetetlenségből, indulatból fakad.
……………………………………………………….”
Egyetértek veled Csabacz.
A Választásról:
1. Ki az aki azt gondolja, hogy a 48 egyenlő 67?
SENKI! A gond ott kezdődik, amikor ezt relativizáljuk párt szimpátiás hatásra.
2. Ezt a választási rendszert a Fidesz kreálta. Ha ezt a Gyurcsány csinálta volna, már régen égne az MTV székház és mindekit JOGOSAN felháborítana.
Ha nem állítják vissza a régi rendszert vagy egy ahhoz hasonlót… akkor amikor összeáll mindenki a Fidesz ellen egy tömbbe (mint anno Szlobadan Milosevics ellen) és legyőzik, akkor fog vér folyni, mert JOGOSAN felháborítja majd a Fidesz követőit és militáns Ultra szurkolóit, hogy valaki „veszít” de mégis 2/3-al nyer.
A CIKKEDRŐL:
Akik féltik a demokráciát és a jogállamot, mintha nem tapogatnának (Sajnos) rossze helyen:
https://24.hu/belfold/2018/04/15/meg-a-professzorok-batthyany-kore-is-nekiment-a-figyelonek/
Ennél lejjebb van. Remléem, hogy nem lesz.
Ha valaki akkor a 2/3-os Fidesz, élén a vezérrel leállíthatja a túlbuzgó „újságíróit”.
Rólad:
Látom a sorozatod és köszönöm. Nagyon kellett már valaki.
Csak vigyázz! Ha az ellenzéknek van igaza és „jaj lesz a legyőzötteknek…” belőled Bonhoeffer lehet…
🙂
Még nem tartunk ott. remélem soha nem is fogunk.
Gondolataim:
Örülök a 2/3-os győzelmüknek (még ha nem is szavaztam rájuk), mert lényegileg soha senkinek nem volt 12 éven át 2/3-a ebben az országban.
Történelmi lehetőségük volt, van, és lesz még legalább 4 évig.
Soha senkinek ennyi esélye nem volt. Most már nem lehet a „Gyurcsányra”, „Elmúlt 8 évre” kenni a dolgokat.
Ha eddig nem, akkor most biztosan kiderül, hogy valóban országvezető politikusok-e vagy ugyan olyan kóklerek mint az Mszp meg a Gyurcsányék?
Vagy, hogy Hofit idézzem: „Most válik el a szar a fostól” 🙂
Egyébiránt pedig Bolyki Laci Szemlélek blogban írt szavait tartom irányadónak:
http://szemlelek.blog.hu/2018/04/07/en_nem_izgulok_mert_pontosan_tudom_mi_lesz_a_valasztasok_vegeredmenye
Egy érdekes, „szélsőséges” vélemény a szombati tüntetésről (tervezett tüntetés-sorozatról):
http://betyarsereg.hu/a-tisztanlatas-vegett-belesetal-vegso-csapdajaba-a-liberalizmus/
„Bizalmat kaptak. Mutassák meg, hogy tényleg nincs igazuk azoknak, akik most félnek. Hogy nincs alapja a félelemnek.”
– Igazuk van azoknak, akik félnek, hogy nem a bal-lib jövőkép valósul meg a Fidesszel. Ez indokolt félelem, és amíg kitartanak a jövőképük mellett, nem indokolt megnyugodniuk. Más kérdés, hogy a többség immár harmadszor mondott nemet a bal-lib jövőképre, ezt valahol célszerű tudomásul venni. Meg azt is, hogy a bal-lib jövőkép nem fenntartható, hiszen piramisjáték, célszerűtlen görcsösen kaparni, tüntetni érte.
– A Fidesz valójában nem bizalmat kapott, hanem a többség elismerte, hogy az egzisztenciális feltételekért „nyomtató ló”, és EZÉRT nem szabad bekötni a száját. Ha 2022-ig nem köti be önként a saját száját, akkor ki lesz rúgva, „nyomtatás” ide vagy oda. Magyarán: négy év múlva vagy nulla a Fidesszel kapcsolatba hozható korrupció szintje, vagy annyi a Fidesznek. (Feltéve, hogy az ellenzék addigra eléri a rátermettség alapfokozatát.)
A pénzügyi válság mindig a konzervatívoknak kedvez. A társadalmi válság is. Az első múlóban, a pálya mostantól balra lejt. A másodikat pedig a bal-lib oldal gerjeszti a migrációval, így jelentős részben rajta múlik, hogy a pálya merre lejt. Figyeljük meg, hogy nyugaton – változatlan retorika mellett – már változnak a gyakorlati intézkedések, mert feltűnt nekik az említett logika.
Halálának évfordulóján
VÁCI MIHÁLY: HA ÉRDEMES – HA NEM
Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! – s mindig
Érdemes lesz, – hiszem.
Nehéz – s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
– a túloldal ne lássa,
mint hull szét táborod.
Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
ledöfne – úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük – már régen
nem értük! – Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.
Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
– vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül:
– mindez ma sem volt könnyű,
– s nem lesz könnyű sosem, –
de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes – ha nem!