Nem az a kérdés, hogy kereszténynek vallom-e magam, hanem hogy az vagyok-e.
Nem az a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, hanem hogy rábízom-e az életemet Krisztusra.
Nem az a kérdés, hogy melyik keresztény közösségbe járok, hanem hogy melyikhez tartozom.
Nem az a kérdés, hogy hova megyek istentiszteletre, hanem hogy milyen szívvel tisztelem ott Istent.
Nem az a kérdés, hogy milyen a dicsőítés, hanem hogy dicsőíti-e Istent az, ahogyan részt veszek benne.
Nem az a kérdés, hogy milyen az igehirdetés, hanem hogy mit kezdek Isten igéjével.
Nem az a kérdés, hogy hogyan fogadnak engem a közösségben, hanem hogy én szeretem-e őket.
Nem az a kérdés, hogy milyen lelki ajándékom van, hanem hogy szeretetből szolgálok-e másokat.
Nem az a kérdés, hogy megdicsérnek-e, hanem hogy dicsérik-e értem Krisztust.
Nem az a kérdés, hogy hogyan érkeztem a gyülekezetbe, hanem hogy végül hogyan jövök el onnan.
Érdemes volt informálódni a neten a képről.
Készítője: F. René Zambrana, inspirálója pedig a János 6:9 verse:
„Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?”
Majd elolvasva a János 6. részét egyértelmű, hogy találó és szemléletes alapul szolgál a föntebbi poszthoz.
„Az élet igazán nagy kérdéseire nem igennel vagy nemmel kell felelnünk, hanem egész életünkkel.”
John Henry Newman (internetről)
„A jó kérdések fontosabbak a könnyű válaszoknál.”
Paul Anthony Samuelson. (internetről)
„Nem is annyira az a kérdés, hogy én mennyire vagyok ügyes, erős, képzett, tapasztalt, nem ezen múlik elsősorban; sokkal inkább azon, hogy én mennyire vagyok gyenge. Annyira gyenge, hogy beengedjem Istent az életembe.”
Riesz Domonkos (internetről)
Kertész Imre író:
„… A rosszra mindig van ésszerű magyarázat, meglehet, hogy a sátán maga… Levezethető valamilyen érdekből, haszonvágyból, tunyaságból, hatalom- és kéjvágyból, gyávaságból, ilyen vagy olyan ösztönkielégítésből, ha másból nem, hát végső soron valamilyen őrületből, szadizmusból, mit tudom én, melyik perverzitásból a sok közül, és talán mindegyikből egyszerre, viszont…
ami valóban irracionális, és amire tényleg nincs magyarázat, az nem a rossz, ellenkezőleg: a jó.
Éppen ezért engem már rég nem a vezérek, kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek, akármilyen érdekességet tudtok is elmondani a lelki világukról,
nem, a diktátorok élete helyett engem már réges-rég kizárólag a szentek élete érdekel, mert én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem találok pusztán ésszerű magyarázatot…”
.
Johannes Hartl:
„A világ minden kérdése jelentéktelen ahhoz a kérdéshez képest, hogy van-e Isten, és ha van, milyen.”
Nem az a kérdés, hogy lesz-e ítélet, hanem az, hogy abban a „szem”pillanatban hiszek-e a Krisztus kegyelmében, irgalmában? Jak 2:13 Az ítélet pedig nem együtt érző/irgalmas azzal, aki nem együttérzéssel/irgalommal cselekszik; az együttérzés/irgalmasság viszont győzedelmeskedik az ítélet fölött. Legyünk irgalommal egymás felé és bocsátsunk meg minden bűnt a szívünkben, melyeket elkövetnek ellenünk. S ne tartozzunk Senkinek sem, csak azzal, hogy egymást tiszta szívből szeressük! Az Úr közel!
Istennél nem az a kérdés, hogy örök életünk van-e, amit mellette élhetünk a Mennyben, hanem, hogy üdvösségünk van-e, ami a boldogulásunk kulcsa ezen a világon.
Kempis Tamás: Krisztus követése, részletek:
„Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol; ha nincs benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak?
Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak meghatározását…
Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy,
annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz…
Bizony, ha ránkvirrad az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk hanem hogy mit cselekedtünk; nem kutatják, mily szépen beszéltünk, hanem hogy milyen szentül éltünk.”
.
C. S. Lewis:
„A minap olvastam egy folyóiratban, hogy a legalapvetőbb dolog az, hogy hogyan gondolkodunk Istenről.
Istenemre, dehogy!
Az, hogy Isten hogyan gondolkodik rólunk, nemcsak fontosabb, de végtelenül fontosabb…”
„Amikor Józsué Jerikónál volt és föltekintett, látta, hogy egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és ezt kérdezte tőle:
– Közénk tartozol vagy ellenségeinkhez?
Ő pedig így felelt:
– Nem, hanem az ÚR seregének a vezére vagyok. Most jöttem.
Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki:
– Mit akar mondani szolgájának az én Uram?”
(Józsué könyve 5:13-14)
.
.
„Nem a keresztényekhez tartozik az igazság, hanem ők tartoznak az igazsághoz, ezért bízzák rá magukat.”
(Földesi Barnabás – internetről)